KeiToHeart

PERESTROIKA-PAINZ

2011-06-26T06:59:00.000-07:00

Már hozzászokhattunk, hogy jrock együttesek intenek könnyes búcsút fanjaiknak nap mint nap, mondván szabira mennek. Az már más lapra tartozik hogy a szünet legtöbb esetben felbomlást jelent és örökké tart, persze amint tudjuk a kivételek erősítik a szabályt, így történt hogy a 6 mini albumos Nega 2010 elején pause-t jelentett, majd pár hónappal később már Perestroika néven robbant vissza a jrock iparba. És hogy mi változott? A neveken, maszkírozáson kívül mondhatni semmi, bár tény hogy a Perestroika név jobban hangzik elődjénél.

Mivel a Nega-féle előzményekben nagyon nem voltam belefolyva, így csak az alábbi felszínes megállapításokat tudtam levonni a PERESTROIKA-vá való transzformálódás eredményeként. Sokkal nagyobb következtetések jöttek viszont le a PERESTROIKA új (és egyben első mini albuma) hallgatásakor. Először is a kudarc érzése, hogy miért nem hallottam már korábban ezt a király zenét játszó együttest? Itt beugrott, hogy nyílván a Nega név miatt, ami annyira nem érdekes és kreatív mint a PERESTROIKA, szóval már itt kijelenthetem, hogy jót tett ez az imidzs változás. Aztán jelen van egy kis puhulás, érés, ami zenei szinten érte el a bandát: a zenéjük, zenei hangzásviláguk szépen kiteljesedett, nem annyira kemény de érdekesebb mint anno volt. Aztán ugye ott van a sötét hangulat, amit a PERESTROIKA dalai árasztanak magukból és ami már a Nega-nál is jelen volt, csak ott inkább a metál részeket és a keménykedést hangsúlyozta, míg ez a sötétség mára átalakult valamiféle fájdalommá, keserűséggé, amit Haruhi hangja is nagyszerűen érzékeltet.
Összvissz tehát elmondhatjuk, hogy a PERESTROIKA-vá való transzformáció számos javulást hozott az együttes életébe, akik jobbak mint valaha-és csak remélhetjük, hogy a szépen megszerkesztett, fájdalmas dalocskák és videóik nem fognak visszatérni az ex együttes szó szerinti érvágó múltjához.

PAINZ
Előadó: PERESTROIKA
Megjelenés: 2011. 04. 26

A dalokról

ВВЕДЕНИЕ
Szembetűnően már az indíttatás is kellően oroszos, ami a címet illeti: a ВВЕДЕНИЕ, magyarul BEVEZETŐ dalocska a kezdő és végpontja az orosz hangulatnak a lemezen, mert remélem senki nem várta, hogy az ex Negások virtuóz módon beszélik majd a cirill nyelvet. Ó, dehogy. Persze hogy meglegyen az a Perestroika fíling mi mással kezdhetné mini-albumát az együttes, ha nem egy Gorbacsov-féle indító beszéddel, amiből mi semmit nem értünk ugyan (és szerintem a srácok se) de ha már Perestroika, legyen kövér. (részletekért fellapozni a törikönyvet :D) A beszédet pillanatok múlva az együttes maga töri szét zenéjével, aminek Gorbacsov bácsi nemigen örült volna. S hogy merényletről van-e szó, vagy csak éltetésről? Mindenki döntse el maga, bár a lényeg nem is ez, jóval inkább a kreativitás és figyelemfelkeltés, ahogy az együttes az indítást megoldotta.
Értékelés: 5*

F.O.P
A Nega-hoz jobban visszanyúló F.O.P inkább tükrözi a banda korábbi stílusát mintsem lefektessen valami Perestroikás hangzásvilágot: színmetál fanok élvezni fogják, én nem bírtam többször végighallgatni 'túlkeményeznekem' alapon, bár tény ami tény, a dal legjobb része maga a refrén és a hangszeres kíséret sem panaszkodhat. Értékelés: 4*

VIRGIN PAIN
A mini-album gyöngyszemének is nevezhető VIRGIN PAIN magába olvasztott mindent, ami egy jó dalhoz kell: szép mégis erőteljes, néhol kemény máshol fájdalmasan gyenge (hangzás terén), Haruto hangja férfiasan szomorkás, amit csak fokoz az együttes tökéletesen véghezvitt zenekari kísérete. A dallamvilág különleges és egyedi, kellett már egy ilyen megváltó jrock track! :-)
Értékelés: 5*

UNBLESSED LOVE
Egy keményebb, sötétebb track következik az UNBLESSED LOVE személyében, mely mintha a gyötrelmes szerelemről mesélne hangulata alapján. A hangzásvilága nagyon érdekes a rock, metál, elektro és a Scooter-féle techno motívumai miatt, igen kérem, lehetséges ennyi stílus egy dalban. Nagyon egyedi, nagyon különleges, érdemes meghallgatni, a dolog szépséghibája csupán annyi, hogy a túl sok stílusbeli keveredés miatt nem igazán tudjuk mi fog következni, sőt a dal végén alapból be se fog ugrani mit is hallgattunk majdnem 5 percig.
Értékelés: 4*

WEIGHT OF THE LIFE
Az együttes 100 éves bölcsek bölcseletével adta a dalnak az 'Élet súlya' címet, ami legkevésbé lenne nevezhető balladának, jóval inkább egy zúzós rock track elektro, és metál jegyekkel felvértezve. Nagyon érdekes dal, különleges hangzásával na és néhol a már megszokott szomorkás rockerkedéssel, amitől egy kesernyés, sötét, nagyon szép rock dalt kapunk.
Értékelés: 5*

NEGATIVISION
Lezárásként egy, a többihez viszonyítva lassabb szerzeményt kapunk, ami viszont nagyon szépen betölti helyét afféle búcsú track-ként: erősebb és kevésbé erős szólamok váltogatásából ered a dal esszenciája, amire rágyúr Haruto hol erősebb, hol gyengébb, de fájdalmasan szép hangja. Persze ne egy balladát képzeljünk el, mert azért metálhoz mérten, üvöltésekből itt sincs hiány, de valahogy még ez is jólesik a fülnek egy ilyen sötét, bánatos lemez lezárásaként.
Értékelés: 5*

ViViD-Yume-Mugen No Kanata- (kislemez)

2011-06-24T10:08:00.000-07:00

A ViViD-től mostanában valahogy hiába várom azt a különleges, élénk pezsgést ami anno a vérükben volt: kedvesek voltak, édes zenét játszottak, néha pedig keményet, de minden esetben spécit...Egy darabig. Az utóbbi néhány kislemezükben viszont egy helyben toporgó zombikként sujkolják belénk a régi idők dallamait-elég unalmas módon. Megrázó sorok következnek.

Az Across the Border után még reménykedtem, a Precious-t követően még égett bennem egy halovány reménysugárka, hogy lesz ez jobb is. A Yume reményeimmel ellentétben elvette a kedvem, mert nagyon úgy tűnik, hogy a ViViD-nek annyira bejött a metál-rock mix, hogy az oshare partjait elhagyva egyre keményebbek lesznek. Ez már csak azért szomorú, mert az együttes az egyik legizgibb színfoltot képviselte az oshare-ban: kedvesek voltak a fülnek, de jó zenét játszottak, nem afféle langyi-bangyi nótákat. Keménykedtek ők, aztán mégis visszapukkantak az original kategóriába. Ez volt a Take Off-Dear korszak. Aztán jött ugye a változás: a The ViViD Color című mini albumuk még beleesett a jó hallgatni kategóriába, de azért már körvonalazódott, hogy a srácok kezdik túl komolyan venni magukat. Az Across The Border esetében bontakozott ki igazán a dolog, amikor is rájöttem, hogy "hát ez már nagyon nem lájtos", ami nem feltétlenül probléma, annak inkább a stílusok közti erős ingadozást mondanám, ami a Precious című következő kislemezen ütött be: kemény szólamok után édes dalocska viszit tovább a single-t, ami azért már erősen vonzott egy kérdést, hogy akkor most MIT VÁRJUNK A VIVID-TŐL?Pont ez az...Már igazán nem tudom, mit akarnak kihozni a dalaikból: keménységet vagy derűt, cukiságot vagy szexiséget, sőt mi több, szerintem ők maguk sem. A dallamok egyre inkább egymásra hajaznak, a Paula és Paulina effektus egyre elkerülhetetlenebb, és így sajnos a művek sem lesznek többek unalmas track-eknél.
De nézzük a ViViD idei első termését: a zászlóvivő Yume csalódás, tele elcsépelt dallamrészlettel, a Rem már izgalmasabb, és lájtosabb, aztán jön a risk, ami mind közül viszi a pálmát.
A PV nem egy nagy szám, nézegetni jó, de unalmas, és ezen a földgömbök sem változtattak.
A borító tetszetős, végre nem egy újabb ps mesterművel hanem saját magukkal fémjelzik a lemezt, ami elég ritka visual kei téren, pedig kéne mint az eső egy forró nyári napon :D
Összvissz tehát: remélem a ViViD végre rátalál a saját zenéjére, és csak akkor adnak ki legközelebb kislemezt (vagy bármit) ha van inspirációjuk, és az tényleg jó lesz, nem csak egy fanoknak összedobott "úgyismegveszik" valami, ami non-fan lényeknek tucatmunka. (persze mint tudjuk, ez sosem így van, ezért áprilisban már érkezik is a következő Paulina, Blue címmel!)

Yume-Mugen No Kanata-
Előadó: ViViD
Megjelenés: 2011. 01. 19.

A dalokról

Yume-Mugen No Kanata-
Mint már hozzászokhattunk a ViViD egy jó ideje elhanyagolja szerencsétlen kislemezeinek címadó dalait. Vagy talán csak túl erőltetett lesz a dolog, ezért is érdemes tovább lapozgatni egy kislemezen, mert a jó zene nem feltétlenül a debütáló track lesz, ahogy ez esetben is történt. A Yume nem lenne rossz dal, ha nem lenne ennyire szétszórt a hangzásvilága: egyrészt régi ViViD alapokra hajaz, miközben megpróbálja felvenni a rock tendenciát, amellett, hogy próbál oshare is lenni valamelyest. Ez pedig már túl sok.
Értékelés: 4*

Rem
A bevezető érdekes indulása egy jó track-et vetít elő, és ez be is bizonyosodik a későbbiekben. A dallamvezetés mindenhol szép, bár a refrénben egy különlegesebb fordulatra számítottam, de még így is egy nagyon kedves, lájtos dal lett ez.
Értékelés: 5*

risk
Yume utáni csalódásom után hagyott űrt pótolta ez a rock nóta: a túlzásba nem vitt keménykedés csodákra képes! A kezdő kemény szólamok utáni csendesség szép fokozatosan vonzza be a kemény átvezetést, majd a kiegyensúlyozott refrént, mely a dal végére (szerencsére) megvadul. A risk különleges, mégsem elcsépelt tucatzene, a kedvencem az egész kislemezzel. Jó lenne több ilyen track a jövőben :D
Értékelés: 5*

Yume PV

Milyen meglepő, ismét egy megszokott imidzs pv-t kapunk az együttestől, ami hát...unalmas. Az effektek nem rosszak, a tagok is szépen öltözöttek, rendezett hajjal, de ez még édes kevés ahhoz, hogy egy valóban jó, tartalmas klip legyen. Megkapja a 4 csillit, főleg a fekete trutyi miatt, de eléggé sajnálatos hogy nem tudtak valami újjal előrukkolni.
Értékelés: 4*

Gomeeeen!!!

2011-03-21T13:13:00.000-07:00

Bocsássatok meg hogy mostanában egyetlen cikk sem jelent meg, ennek sajnos komolya oka van és volt: az egyetem. A zh-ki miatt elég kevés idő jut a kritikákra, de ne aggódjatok, az oldal nem zár be, amilyen gyorsan csak tudom, igyekszem folytatni a bokros cikkeket :) Bár sajnos a 2010-es évet már nem tudom befejezni, így 2011-el kezdek. Ne haragudjatok!
Szóval a következő release:

ViViD: Yume ～mugen no kanata～

Kérlek, várjátok! ^-^

Versailles-DESTINY -The Lovers- (kislemez)

2011-01-27T01:31:00.000-08:00

A Versailles név évek óta vezeti a jrock-visual kei minőségi listát, mert amint tudjuk rossz Versailles dal nincs, max. kevésbé jó. Legújabb kislemezük azonban-láss csodát- egy újabb mestermunka a mesteri 5-ös tagjaitól.

Kritizálhatnék keményen, legalábbis bepróbálkozhatnék vele, de nem menne, mert ami jó, abba nem lehet belekötni. Ami jó, az jó.

Az együttes 2010. januárjában kiadott Jubilee című albuma óta nem igazán hallatott maga felől, kiadtak ugyan egy live albumot, ezzel viszont nem teljesen elégítették ki a verszájisták igényeit.
Így amikor jött a hír az új kislemezről, mindenki várt rá mint sivatagban az esőre, meg persze felmerült a kérdés, vajon milyen lesz az első valódi Jasmine You nélküli kislemez, hozza-e a Versailles-tól elvárt minőséget.
És kérem, hozta is rendesen. A Versailles-nak sikerült összeszednie magát a tragikus eset óta, és egy igazán kidolgozott single-t rittyentettek elénk. Kezdve a fájdalmas, majd elektromos gitárszólókban kiteljesedő Destiny-The Lovers-zel, melynek egyetlen hibájaként a túl szimplifikált Versailles-izmus róható fel, folytatva a Glowing Butterfly különleges dallamvonalával, különös de érdekes szerkezetével és kemény hangzásvilágával mely okok miatt kivívta a korong legelőkelőbb díját (nálam legalábbis) végül, de nem utolsó sorban pedig a tüzelő, szenvedélyes mediterrán jellegű Libido-val, mert mint tudjuk a japánok az olaszokat is bírják, és csodálják kultúrájuk miatt. (Hetalia című anime-a forrás :D)
A pv meg, nos: tipikus visual kei tompítás, de ettől még szeressük.
A lemezborító úgy gyönyörű ahogy van, mert tény hogy csak egy újabb rózsamotívumos valami, ennek ellenére viszont a rózsa megjelenik a Destiny pv-jében is, így azért látszik, hogy rokoni szálak kötik össze őket :D Akinek meg mégse jönne be, CD+DVD verzsön, amin a komplett banda megtalálható nagy glamúros pixelek közepette.
Egy szó, mint száz: visual kei fanok élvezni fogják, ezért nekik kötelezően ajánlott, verszajisták meg mivel már hallották süketen lecsesznek majd, hogy hogy mertem én pár klisé (közhely) miatt 9-est adni. Nekik: tökéletes dolog nincs, csak tökéletlen, ami már nagyon közel áll a tökéleteshez. Timejja :D

A lemez értékelése: 9/10

Destiny-The Lovers-
Előadó: Versailles Philharmonic Quintet
Megjelenés: 2010. 10. 27

A dalokról

DESTINY -The Lovers-
Annak ellenére, hogy elvileg a kislemez fronttrack-jeként kéne tündökölnie, azt kell mondjam, nem lett olyan nagy szám: a dal egy lassú, zongorával kísért bevezetővel indul, ami szép, de túl egyszerű. Ezután azonban hallhatunk erősítgetéseket, sőt később már a komplett zenekar képviseli magát, aminek köszönhetően sikerül feltámasztani a dalt, ami nem lenne rossz egy balladának, de valahogy a Versailles-tól valamivel többet vártam volna, mondjuk egy speckóbb dallamvezetést, vagy valami különleges hangzásvilágot, ami helyenként jelentkezik ugyan az elektromos gitárnak köszönhetően, de nem az igazi. Ennek ellenére nagyon szép track, aki szereti a Versailles-féle lassú-gyors balladákat, meghallgatja majd párszor.
Értékelés: 5*

Glowing Butterfly
Szerencsére azért nem kell messzire mennünk egy jó Versailles trackért, a Glowing Butterfly jó pásztorként viszi az egész korongot: a track X aktákos-szerű misztikummal kezd, majd jön egy komoly rock bevezető, ami csak az első ütős adó a dalban: Kamijo hangja fájdalmasan arisztokratikusan patetikus, ezért már-már úgy tűnhet, teljesen ellentéte a track hangulatának. Azonban akkora tévedés lenne ezt hinni mint hinni Uri Geller akár egyetlen szavának. Furcsa, de az énekes lágyan férfias vokálja és a keményebb rock ütemek tökéletesen megférnek egymás mellett. Tudjátok, afféle kajás metaforával élve mint sajt és bor :D A dal szerkesztése igen érdekes pontja a dalnak a teljes összevisszaság miatt. Kamijo egyszer még édesen dalolgatja a refrént, majd hirtelen fedésben halljuk, erősebben, aztán megint egy lájtos rész jön, aztán egy kemény átvezetés. Komolyan nehezen tudnám kategorizálni a track részeit, beazonosítani még kevésbé, így ebbe bele sem mennék. A Glowing Butterfly egy izgalmas, különleges dal, ütős mégis sírós és végtelenül szép.
Értékelés: 5*

Libido
A Libido névhez mérten szép adag szenvedéllyel indul, majd a láng egy picit visszaszorul, persze csak erőgyűjtés céljából. A track a kislemez legtüzesebb dala, kemény rifekkel, halk suttogásokkal tűzdelve, a zenekar még ezekre is rákontráz jónéhány mediterrán-torreádor játékával. A tűz tehát garantáltan lobog, bár a melankólikus Kamijo hívei talán hiányolják majd a szomorú szamuráj emelkedett hangnemét. Igazán jó track lett, bár a Glowing Butterfly különlegességét nem üti.
Értékelés: 5*

DESTINY -The Lovers- PV
Szép pv annak ellenére is, hogy rendesen hemzseg a visual kei kliséktől (semmi sztori, fő hangsúly a kinézeten, és az együttes játékán) De ez a bevonulós jelenet valami nagyo pazar volt, és különleges, ahogy az arisztokrácia színe-java felém közeledett, már azon gondolkodtam, hogyan köszönjek nekik :D
Az együttes ruhatára és alapból kinézete meg már mindent vitt: tökéletes színű, kicsit sem irritáló kontaktlencsék, gyönyörű hajak és ruhák. Bár ugyanez nem mondható el Teru dzsungel-fájtör ruhájáról, ami marhőára nem illik a képbe.
Plusz pont a rózsás jelenekért (Hizaki rózsák közt fekszik, Kamijo rózsákkal rohangál, majd megunja-bár szerintem csak megszúrta egy tüske az ujját-és eldobja a csokrot) A többiek közben melankólikus tevékenységeket folytatnak (Masashi szomorúan szorongatja poharát, Teru fehér kendőt lenget, Yuki a mellkasát fogdossa, persze közel sem a szíve oldalát)
Nagyon szép pv, aminek nemcsak a borítóhoz, de természetesen a dalszöveghez is köze van, olvassátok csak el, gyönyörű. Érdemes megnézni, mert azért nem egy szokványos darab.
Értékelés: 5*

Ayumi Hamasaki-Love songs

2011-01-17T10:45:00.000-08:00

Ayumi Hamasaki. A jpop császárnője. Akárhogy is ragozhatjuk, elég kimondanunk hogy Ayu és egy tanult japán fan már tudja, kiről is van szó. Ayumi minden évben új lemezzel jelentkezik, a 2010-es évben azonban önmagát is túlszárnyalta és 2 koronggal is megörvendeztette rajongóit. Azonban az énekesnő életében nemcsak ezért volt olyan fantasztikus a 2010-es év, mivel végre ismét szerelembe esett, nem is akárhogyan...

De kezdjük a 2010-es év elejétől: április 23-án adta ki Rock'n Roll Circus című albumát, mely természetesen hatalmas siker lett, kapkodták rendesen. Ayu azonban nem állt le vagy jobban szólva az Avex nem engedte hogy leálljon, így "50" jelige alatt bejelentették, hogy 3 hónapon keresztül jelennek majd meg kislemezei, 50. kislemeze megünnepléseként. A kislemezek érkeztek is szép sorban, aztán be is buktak rendesen, mert vajon hogy, hogy nem, nem voltak olyan nagy számok, mint amilyennek készültek, köszönhetően az idő sürgetésének. A moon/blossom, crossroad, és L közül az utóbbi nevezhető igazi terméknek, a többi inkább afféle félresikerült út lett az 50-hez.
De Ayu itt nem állt le. Koncert turnéja kellős közepén jelentette be (nagyon határozatlanul) hogy lehet szeretne majd decemberben egy új albumot, DE nem igazán mer belevágni. Na, kérem szépen szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a DE előtti rész az Avex "szájából" jött egyenesen, ahogy abban is, hogy Ayumi-nak is lett volna jobb dolga.
És itt állunk most, a Love songs előtt, kíváncsian várva, hogy milyen is lehet egy lemez, amit 3 hó alatt dobnak össze. Alapvető értelemben rossz. Ebben az értelemben viszont -hogy Ayu-ról van szó, aki mint tudjuk nem sajnálja idejét és energiáját- egész jó, mondhatni nagyszerű lemezt dobott össze. Aki azt hinné, hogy már a kislemez dalai elvittek 7 dalhelyet a korongról, meg rádobtak még 3 újat, az igencsak téved: 6 vadiúj track-kel találkozhatunk és persze 3 átvezetővel, a 3 új klipről már nem is beszélve. De kezdjük is az elején.
A lemez egy nagyon szerelmes, fantasztikus dinamikájú dallal, a Love song-gal indít, kezdésnek nem is lehetett volna jobbat találni. Nagyszerű ütemek, és semmi erőlködés!
Ezután 2 kislemez track-el találkozhatunk: a MOON kicsit összeszedettebb, míg a crossroad már jobban el van engedve, de attól még jó track-ek. A sending mail kicsit sem e-mail küldős jellegű, inkább nevezném egy hiperaktív, fájdalommal teli dalnak, ami ugyanakkor szép, és szívfájdító.
A Last angel-lel már találkozhattunk anno, igazából ő hozta el, vezette be az egész albumot a maga erőteljes dinamizmusával, amire ráépült Ayumi gyönyörűen szóló hangja, és mégis ott a harmónia! Valahogy a lemez több dala is követi ezt a koncepciót.
Az insomnia álmatlan, mesterien kidolgozott, szorongó hangulata visz el a következő energikus track-hez, a Like A Doll-hoz, ami ritmusával és dinamikájával a Last Angel-re hasonlít. Szomorú, szívszaggató dalocska gyönyörű szöveggel. Az Aria átvezetője nagyon szép, lehetne kár a cd promózenéje is annyira édes és gyönyörű, és jól ki lett találva, hiszen szépen átvezeti a hallgatót a blossom-höz, ami szomorú bár reményteli dal a vége táján egy nagggyon király gitárszólóval. A Thank U a lemez egyik egyik leguncsibb dala, azért egyik mert őt követi egy nála is uncsibb track, a parasztos hangulatúnak induló Sweet Season, ami még a Thank U-nál is reménytelenebb vállalkozás volt. Őket követi egy sokkal jobb, átvezető dal, az Overture, melynek középkorias hangulata mintha egy másik világba kalauzolna, és amely mintha a Seven Days War-t akarta volna előhívni, aztán valahogy mégis do it again lett belőle, jobb is nekünk így. A Do It Again egy gagyin induló, aztán mégis helyét megálló track, amit igazán érdemes meghallgatni. Csak úgy mint az őt követő November, mely ismét borongós, de ugyanennyire szerelmes-elveszítős is, az egyik legszebb track a lemezről. Egy hasonló szépségű dal szalad utána, és utol is éri, a kislemezes Virgin Road mely megindító, egyéni szerkesztésmódjával vívta ki a figyelmet. A legvégére pedig a Seven Days War (TM Network Cover) maradt nem véletlenül, ami ugye csak egy feldolgozás, én rá se tettem volna a cédére, mert olyan...erőltetett a dolog. Ayu maga is tud dalokat írni, mire neki feldolgozás?

A klipekről annyit, hogy a feketelevesei a sztorinak: a MOON értelmetlen hülyeség, a crossroad-ban röhögve ég Ayumi, a Sweet Season-ben az amerikai álmot éli jó vidéjkies rémunalmas módon, a Virgin Road-ban meg férjhez megy Vegasban aztán bankot rabol újdonsült urával...
A legújabb klipek már valamivel szórakoztatóbbak, sőt egész jók, azt a szimbolizmust leszámítva, amit meg kell fejtenünk hogy megértsük miről is szólnak. Ez főként e kutyasétáltatós do it again-ben van így, mely a klip végén teljesedik ki, amolyan új Don't look back státuszban. A Love Song és a Last angel pedig már közös szálakon mozog: a Virgin Road-os férj ismét feltűnik! Manuel (Mannie) és Ayumi szomorú házasság utáni életét szemlélhetjük szép vágásokkal, kicsit érthetetlen befejezéssel, de a dalokhoz abszolút mennek, épp mint a Do It Again.
És ne hagyjuk ki a blossom-öt, ami nem új klip, viszont a jó kategóriába sorolható (talán mert nem Ayu játszott benne) Jaejoon korai színész főszereplésével, aki egy olyan pv-t dobott össze, amitől az embernek sírhatnékja támad. Jó értelemben, egyszerűen gyönyörű.
És utolsó sorban essen szó a Like A Doll-ról, amiből...sajnos nem készült klip, pedig megérdemelte volna!!!
A borítóról: a mosolygós, nevetős Ayu cuki, az eredeti verziót utálom, mert Ayumi megint kacsaszájazik...
Mindent egybevéve: jópár dalt a szívembe fogadtam erről a lemezről, ami természetesen egy újabb aprócska stílusváltás az énekesnő életében: szerelmes pop-rock, afféle régi Last Links beütéssel, de újféle Last angel dinamikával, ettől lesz egyszerre balladai, mégis ütemes és igazán hallgatható, nem csak egyszer, hanem jó sokszor. Nyálas zenei antifanoknak is tudnám ajánlani, mert tényleg nem lett csöpögős, sőt meglepő hogy ilyen energikus zenék születtek. A Love songs nagyot szólt, akárcsak Ayumi évvégi bejelentése a nagy szerelemről: már csak azért is érdemes megnézni Ayu új pv-it, mert a forgatások közepette jött össze filmbeli férjével, Mannie-val, aki január 1-je óta a való életben is a férje. Mesébe illő történet, nemde? Akárcsak a Love songs:)

A lemez értékelés: 8/10
Kedvenc track-ek: Last angel, Like A Doll, Love Song, November

Love songs
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 12. 22

A dalokról

Love song

Egy nyálas dal nem túl bíztató kezdetként-gondolhatnánk ugye már a cím alapján. A szerencsések viszont az elriasztó elemmel nem törődve nekivágtak a Love song meghallgatásának (előtte alapos lelki tréninget tartva, felkészítve azt egy szívszaggató, traumatikus track-re) és láss csodát, jól döntöttek, a Love song nemhogy nem csöpög, de tökéletes halmazállapotú, a legdinamikusabb track az egész lemezről, köszönhetően jó pár effektnek.
A kezdés még nagyon "lávos", romantikus jellegű, majd ugye megérkezik Ayumi erőteljes hangja, amire az énekesnő kiejtése is rákontráz. Persze nincs alma mag nélkül, a dal kemény diója maga a hangszeres kíséret, alias a kétféle gitár (klasszikus és elektromos) keveredése, váltakozása, amelyek megkeményítik a track-et, de egyben el is lazítják azt, megadva az alaphangulatot, amire aztán rájön Ayumi cseppet sem erőlködő, hol elgyengülő, hol küzdő, erős hangja, ettől is olyan emberi, szerelmes a Love song.
Míg versszakok jól mellőzgetik az elektromos hangokat (pl. gitár) az átvezetők megvannak erősítve egy szép kis bástyával az imént kihagyott elemekkel, tehát itt is érezhető az a fajta váltakozás, ami végig jelen van a dalban.
Egy fantasztikus elektromos gitárszólót is hallhatunk, amihez Ayu is csatlakozik afféle kísérőként megerősíti a rész szomorú jellegét.
A refrén (ami igen ritka) inkább gyengéd, beletörődő, kivéve az utolsót, ami lendületes, dinamikus, és tökéletes lezárása, egyben átvezetője is a dalnak, mely ennek a sok váltakozásnak köszönhetően lett olyan fantasztikus, amilyen: tele érzelmekkel, fájdalommal, mégis küzdelemmel. Mint maga a szerelem.
Értékelés: 5*

crossroad
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

MOON
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Sending Mail
Annyira jellemző az egész lemezre a lírai bevezető-mely bekeményít idővel-hogy már meg sem lepődünk: a Sending Mail a repertoár újabb darabja ezen a téren: Ayumi hangja lassú, szomorú, de az effektek azért be-beszólnak, hogy "mindjárt feléled ez, nyugi". És meg is történik a felébredés: a versszakban hirtelen megváltozik az énekesnő hangja, elmélyül, amit érdekes hallani, már csak azért is mert Ayu inkább szopránban nyomja le a dolgokat. Azonban ez a mélység nemcsak érdekessé, de hihetetlen dinamikussá is teszi a dalt, amire rátesz egy lapáttal az énekesnő kiejtése is. Az átvezető már magasabb hangon szólal meg, ezért inkább tűnik vinnyogósnak, könyörgő jellegűnek, ami nem is meglepő, mivel a dalszövegben is kérdés fogalmazódik meg:
1. "Mióta és mennyi erőt kéne birtokolnom?" 2. "Mióta lettek ilyen bonyolultak a dolgok?"
A kérdések feltevése után mintha megnövekedne az érzelmi töltet is, így kapjuk meg a refrént amiben Ayumi Duracall nyuszi módjára énekel, energikusan, állhatatosan, és bár a szövegnek köze nincs erőszakhoz, mintha Ayu le akarná szedné a szöveg férfi tagjának fejét, aztán megint magába kezd zuhanni, ismét lassabb részek következnek, majd ismét gyorsabb...A dal végén pedig egy gyors hegedűszólót hallhatunk, amik klasszikussá tenné a dalt, csak az a baj, hogy ez már túl sok a jóból és a rengeteg váltakozás sem tesz jót egy track-nek.
Annak ellenére, hogy nagyon szét van szeletelve ez az egész, a Sending Mail egy nagyon dinamikusan összehozott dal, főleg pop-rock elemekkel és sajnos az elektrós effektek (pl. mikrofon zúgás, egyéb zúgások) engem idegesítettek, nem kellett volna velük rondítani a dolgokat. Összvissz viszont jó kis dal az összetörött szívű szerelmesről, aki egyszer így érzi magát, máskor úgy. A hangulatingadozás himnusza.
Értékelés: 5*

Last Angel
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Insomnia
Az Insomnia pont azt képviseli, amire számítani lehet címe alapján: egy sötét éjszakát, nyugtalanul töltve, álmatlanul fetrengve-járkálva fel-alá a házban, s kívánni bár reggel lenne már legalább, de az idő kegyetlen, s az óramutató csak nem akar előrébb menni, mintha egy helyben ácsorogna az idők végezetéig. A dal már horrorisztikusan kezdődik, akár egy hirtelen, zavaros ébredés, hangok a sötétben, stb. amik után az ember egyszerűen nem tud újra álomba merülni. A dal további része inkább nyugtalan mint félelmetes, mégis dinamikusan szerkesztett, így tökéletes átvezetés a Like A Doll című immár valódi track-hez.
Értékelés: 5*

Like A Doll
Már első hallásra a szívembe fogadtam ezt a dalt, el is mondom miért. Na, ugye volt Ayu-nak ez a Last Angel című nótája, amiről anno ódákat zengtem, mert az L című kislemez ékeként kitűnt az énekesnő utóbbi munkássága közül. A Like A Doll is pont ilyen hatással volt rám, talán mert nagyon hasonló szerkesztéstechnikájú mint a Last Angel-gondolom mert a zeneszerző olvasta a Last Angel-ről szóló magasztalásomat :D
De térjünk a tárgyra: volt az insomnia nevű átvezetőnk, amely borúsan sejtette, hogy ne számítsunk túl vidám folytatásra. És így is lett. A Like A Doll kezdése szomorú, és lassú, ezt csak fokozza a zongorás kíséret, Ayumi balladai jelenléte, illetve hangja mely bársonyos és nőies, azonban ezzel párhuzamosan fájdalmas, szívszaggató. A gyönyörű dallamvezetés hirtelen felgyorsul, bepörögve a hangulat ugyanúgy megmarad, bár Ayumi lélekben "összeszedi magát" így egy hűvösebb légkörbe kerülünk. Az versszakok és átvezetők nagyszerűen felépítettek, egyszerűen adják a refrént, amin nagyon már meg sem lepődünk: ugyanolyan energikus, mégsem erőlködő mint a többi rész és egyszerűen csodásan szervezett. Ayu hanghordozása is úgy jó, ahogy van: az ütemesség alatt is képes tartani hangját, épp mint a lassúbb utolsó átvezetés alatt. Pont mint egy baba.
Értékelés: 5*

Aria
Nagyon klasszikus, nagyon szép és nagyon elegáns. Ez a három jelző, ami azonnal eszembe jut. Na, meg persze szerelmes, lehetne akár a Love Song reklámzenéje is a maga édes bájával. Persze itt sem maradunk pop ütemek nélkül, az élő hangszeres kíséretre rányomtak egy adagot, ami még jó is lett volna, de az utolsó átvezetésnél az a robbanás nekem már sok volt. Ettől függetlenül azonban egy gyönyörű dalocska, nagyszerű átvezető a blossom-hoz.
Értékelés: 5*

blossom
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Thank U
Már első hallomás alapján megállapítottam, hogy túl sok benne az Ayu által közkedvelten elnyújtott "ááááh", illetve "ííííhh", amiket neki biztos jó érzés kiénekelni, csak nekem nem az hallgatni, főleg egy elvileg vidám dalnak készült valaminél, amikor is az ember nem áriát akar hallanni (nem az Aria-a gondolok :D) hanem valami erőlködésmentes, szabad, édes popszerzeményt.
Második hallás alapján sem tudtam túl sok pozitívumot találni: igaz, hogy maga a dal aranyos lenne, ha pár elem nem lenne totálisan elcseszve (erőlködés, aranyos hang imitálása, illetve irritálása, i-á hangok :D) így azonban nagyon vérszegény ez a dolog. Talán a refrén a legizgibb dolog, ami a track-el történhetett, de még az is üres a maga "ná ná ná ná"-jával, ami lehet hogy átvezetőnek jobb lett volna. Értem én, hogy kellett egy Sunrise-ra hajazó dalocska, de akkor legalább annak a szintjét ütné, de sajnos ez nem így történt.
Értékelés: 3*

Sweet Season
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 3*

Overture
A "Nyitány" című átvezető egy kicsit későn, szinte a korong végén ugrik a képbe, de még így is elvarázsolja hallgatóit. Engem legalábbis mindenképp. A dal egy középkori városka hangulatát sugallja: a kezdő rész picit szomorkás, később pedig egyre emelkedettebb, és gyönyörűbb. Fantáziám szárnyai kerekítettem is egy kis sztorit a dolog köré: Élt valaha egy fiatal, és gyönyörű, ámde szegény leány, úgy hívták hogy Ayumi. Ayumi-t mostohája kemény szolgasorban tartottam, a lány gyakran sírt és szomorkodott is emiatt. Egy napon azonban harcosok jöttek a városba. Ayumi csodálkozva nézett rájuk, majd rögvest beleszeretett a legmagasabb, legbarnább férfiba akit valaha is látott, Manuelbe. Manuel is rögvest beleszeretett a legpicibb, legfehérebb, legaranyosabb lányba, aki valaha is látott, Ayumiba, így még aznap megkérte a kezét, elmentek Vegas-ba és összeházasodtak. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.
THE END
Értékelés: 5*

Do it again
Egy gyönyörű zongora szólóval indít a dal, majd megszólal Ayu és a gagyi szövegével jól elcseszi a hangulatot. Az ok, hogy "do it again" (csináld újra) de hogy mit keres ott a dance dance dance, sing sing, sing (táncolj, énekelj) ez így eléggé elközhelyesíti a dolgot, főleg mert értelme nincs.
Ettől függetlenül azonban maga a dal igazán jól felépített, a dinamika sem túl erős, kivéve az átvezetésnél, de ott kell is az az erősség. A refrén megint "dáz dáz dáz" jellegű, ehhez viszont hozzá lehet szokni, egy idő után annyira nem is törődünk vele, a dallam kárpótol mindenért. A hangszerekért, effektekért külön jár a pont, nélkülük nem lenne olyan jó a track, amilyen általuk lett. A dal vége felé bepörög, de ettől még izgalmasabb lesz, főleg hogy a lezárás újra lassú és kíséret nélkül jelenik meg. Nagyszerű dal!
Értékelés: 5*

November
Az utolsók közt robban be ez a fantasztikus ballada, az egyik legszebb az egész lemezről. Na, kérem ilyen stílű dalokat hiányoltam én Ayumi utóbbi single gyűjteményéből és most meg is érkezett!
A November ugyanolyan lassan indul be mint jónéhány társa a lemezről, ezért is lesz különleges a gyorsítás. Ayumi fájdalmas hangja szeli a levegőt, majd a dal begyorsul, de még így sem lesz egy tüc-tüc termék: az ütemek tökéletesek, a dallam meseszép. A versszakok enyhébbek, az átvezetők erősödnek, a refrének pedig a maga fájdalmas energiájával tör ki. És mindenféle erőlködés nélkül, ami külön pont. Az utolsó átvezetők és refrének képviselik a csúcspontot, itt meg is erősödik az énekesnő hangja. Jó volt az effekteket is hallani, amik nem túl erősek nem túl gyengék és most még csak nem is akarnak minket egy másik stílusvilágba elráncigálni. Csodálatos track, az egyik legszebb (ha nem a legszebb) az egész lemezről, fájdalmas a dalszövege pedig...mindent visz.

Ha belenézel valaki szemébe és érzel valamit
Ne engedd el a kezét, szorítsd erősen
Mert biztos vagyok benne
Hogy a világon senki nem született arra, hogy elveszítsék

Értékelés: 5*

Virgin Road
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Seven Days War (TM Network Cover)
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 4*

A videóklipekről

Love song
A Virgin Road-ban elkezdett sztori folytatása! Ayu zokog. Mannie összekulcsolt kézzel ül a díványon. Ayu a férfi felé sétál, de mint kiderül, hogy csak megragadja közös képüket, majd fogja bőröndjét, és elviharzik. Mannie ügyefogyottan áll, majd eszébe jut, hogy hohó, vissza kén' hozni az asszonyt, ezért elindul utána, de már késő, Ayu rég bepattant egy taxiba (ami Los Angeles-ben szinte lehetetlen ilyen rövid idő alatt, de örülünk, hogy neki sikerült) Persze Mannie nem hagyja annyiban, kibontja fekete cophját és a nő után rohan. Na, igen, ekkor jutott eszembe, hogy szegény csávó még ha nem is egy komplett maratont, de azért futhatott eleget. Mint később kiderült, meg is érdemelte (fuss szemét, fuss) mivel megcsalta Ayu-t, aki közben egy másik szerepben is feltűnik, elénekli saját szomorúságát, rövid hajú parókában. Az énekesnő sétálgatása persze cseppet sem marad felhőtlen: két rabló tör ki a bankból, és mindenki rémüldözve rohangál körbe-körbe jó Spongyabobos módra. Mert ugye a Virgin Road-ban elkezdett lövöldözős rablásos Bonnie és Clyde sztori nem hagy alább, itt is lesz bank és itt is lesz rablás, jól megkavarva-kutyulva, úgy hogy szerintem aga az énekesnő nem tudja hogyan is ér véget a lövöldözős jelenet. Mert Mannie fut egy ideig, utána Ayu-t mutatják, aztán már a bankból épp kiszaladó maszkos férfit és nőt vehetjük szemügyre, akik ugye Mannie és Ayu (derül ki, miután eldobják a maszkot, bár a ruhájuk alapból elárulja őket, meg amúgy is, milyen rabló szaladgál ennyire kiöltözve? :O) Eldördül egy lövés, Ayu meglátva a rablópárost összeesik, és vége. Ennyi a sztori. Hogy mi lett a nővel, ki tudja, de hamarosan érkezik is a válasz a Last Angel segítségével. De még azelőtt feltennék pár költői kérdést: melyik megcsalt nő néz ki csodásan, mesterien felöltözve, kicsit sem zilált hajjal, sminkkel, amikor nemrég tudta meg, hogy megcsalták? Egy kis szakadtság egyáltalán nem ártott volna, sőőt. Bár ha jobban belegondolunk, Ayu Because of you című pv-jében sem nézett ki túl gázul, holott ott egy rákényszerült r*bit alakított.
Mannie színészi játéka a nullával egyenlő, igazából nem is nevezném színészi játéknak: nyugodtan ücsörög miközben a neje bömböl, megpróbálni megvigasztalni, mire az. Ayu kimegy az ajtón, Mannie tököl, vajon utána menjen vagy nem? Aztán meg csoda hogy az orra előtt megy el. DE ez elsősorban nem a férfi hibája: a dramaturgiáé. Nem lehetett volna egy kicsit szenvedélyesebb, mintha tényleg szerelmes lenne, vagy valami, élőbbé tette volna a pv-t és valósághűbbé. Ayu feltöltött szája pedig még mindig pocsék.
Értékelés: 5*

Ayu itt épp a kameramennek integet, hogy a szél elfúja egy szál haját

Last Angel
Ayumi eszméletlenül a földön fekszik, körülötte nagy tömeg. Megérkezik a mentő is, itt már sejthető, hogy baj van. Montázst láthatunk, mintha Ayu előtt lepörögne az élete, jobban mondva a Mannie-val töltött időszak, viszont megjelenik benne a hűtlenség is, amit Mannie idézett elő. Nem is akárhogy, volt bőr a képén a lakásuk tetején ugyanazon a szófán ücsörögni mindkét nőjével különböző idő intervallumokban, természetesen, kicsit se lehetett dezsavüje. Ezeket a képeket nagyon szép vágásokban kapjuk meg: egyszer még Ayu van a férfival, máskor már a másik csaj, legyen a helyszín Mannie kocsija, ágya, díványa, vagy épp a bank. Ezek a vágások teszik igazán különlegessé a felidézést, és igazából úgy is vehetjük, mintha Ayu elképzelné, hogy a férfi ugyanazokon a helyeken csalta meg, ahol vele is az idejét töltötte. Míg az énekesnő a földön fekszik, a "szellem" alteregója egy bolt előtt énekel, ezáltal sejtelmesebbé is válik a pv, szinte már sejtjük a végkimenetelt. Időközben beugrik egy másik sztori is, ami totál értelmetlen, nem is éri meg vele foglalkozni: Ayumi épp indul valahová, és persze egy sötét sikátoron, majd parkolón át vezet az útja. Mint tudjuk egy nő nem mászkál az éjszaka közepén ilyen helyeken, egyedül, de mint Ayu "ourselves" című klipje óta tudjuk, az énekesnő igen paranoiás, amin meg se lepődünk. Így jön a képbe a nő követő férfi, aki Mannie, bár ez nem derül ki. Vajon így találkoztak volna? A klip vége igazán drámai: Ayumi még mindig a földön fekszik, immár a Virgin Road-ban is láthatott menyasszonyi ruhájában, és ki jön érte? Hát, Mannie-ja fehér öltönyben, felsegíti szerelmét, és együtt elsétálnak. Ebből már kikövetkeztethető, hogy mindketten halottak, de hogy hogyan haltak meg, örök rejtély marad. Ahogy az is, hogy Ayu holtan azonnal megbocsát hűtlen urának. A szerelem? :)
Értékelés: 5*

A tökéletesen beállított áyulás-a frizura még mindig tart!

do it again
Íme Ayumi legújabb szimbólumokkal tarkított pv-je! Az énekesnőtől már megszokhattuk, hogy mindig kiad egy-két szinte totál értelmezhetetlen kaliberű pv-t, íme a mostani. Ayumi felébred palotájában, teát önt, megágyaz, majd felöltözik gardróbjában. (és sminkel, hajat készít, mire nem jó egy szekrény) Arany élete lehet, gondoljuk, majd hirtelen befogja két ölebnek nem nevezhető hatalmas kutyáját és sétára indul. Amint kilép a házból rögtön ki is derül, hogy valami nem stimmel. Konkrétan semmi. Felrobbant házak, szerencsétlen emberek az utcán, ennek ellenére öröm látni, hogy páran jojóznak, meg táncolnak. Az egész klip igazából Ayumi szeméből látja a dolgokat, mégsem ő a főszereplő, hanem a környezet, amire ha odafigyelünk megértjük a dolgokat. A kameraváltások szimbolizálják a megváltozott, felborult körülményeket, hogy mindenhol más a helyzet, mégis nagyon hasonló a robbanásnak köszönhetően. Azért egy kicsit nevetséges dolog volt Ayu-nak adni két ekkora bazi nagy kutyát, akik inkább sétáltatják őt, mint az énekesnő őket. A pv végén az Ayu-t kísérő embereket megállítják, csak Ayu mehet tovább (korrupció) Közben egy alagútba ér, mellette megpillantunk egy folyékony gázt (valószínűleg azt) szállító járművet, és hirtelen tiszta lesz a kép, az egész sztorit megértjük. Ayumi úgymond visszamegy az időben, hogy megmutassa, mi is történt vele, az emberekkel, valószínűleg az a palack robbanhatott fel tönkretéve annyi ember életét. Bár egy kérdés még mindig bújkál bennem: Ayu-nak hogyhogy nem történt semmi a házával? Érdekes klip, ha végignézzük, nagyon hasonlít a Don't look back-re, aminek tartalma, mondanivalója szintén a pv végén fogalmazódott meg.
Értékelés: 5*

Két macskával jobban járt volna...

MOON
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*

blossom
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

crossroad
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*

Virgin Road A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*

Sweet Season
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*

Holnap...

2011-01-17T06:25:00.000-08:00

Ne haragudjatok, hogy idáig nem írtam, igazából dolgozom a Love song-on és büszkén bejelenthetem, hogy holnap már fennt is lesz! Már majdnem kész, képek hiányoznak csak meg egy kis előszöveg, meg talán egy dalocska és kész :) Az a baj, hogy teljes albumokat sok idő megírni, főleg mert nem akarok félmunkát végezni. Szóval holnap gyertek ám! A cikket kb. 2-től érhetitek majd el, ha minden jól megy :)

Boldog Új Évet!!!

2011-01-03T09:42:00.000-08:00

Megkésve picit, de annál jobban kívánok erőben, egészségben, boldogságban, sikerekben no meg sok új japán zenében gazdag, felhőtlen 2011-et minden kedves olvasómnak! :)

( És rengeteg örömöt, boldogságot, sok-sok együtt töltött évet a 2011 első napján összeházasodó Ayumi Hamasaki-nak és újdonsült férjének Manuel Schwarz-nak! ^-^)

Jzenészek karácsonya!

2010-12-24T08:25:00.001-08:00

Vajon mit kaphattak kedvenceink a fa alá? Kinek ne jutott volna még eszébe, vajon hogy ünnepelnek a jrock sztárok karácsony idején, nos most kiderül!
(fikció, csak kitalált, ne vedd komolyan :D)

Ayumi Hamasaki
Nos...Én természetesen a személyzetem és a kutyáim között töltöm a
karácsonyt. Ilyenkor készülünk az idegtépő Countdown-ra, ami a sok teendőm mellett néha már csak púp a hátamon, de ahogy Max mondaná: mi vagyunk az Avex, és igaza is van!
A kutyu-mutyuimról annyit, hogy szabadidőmben ők az én hobbijaim, mintha a gyermekeim lennének. Karira vettem is nekik kis ruhácskákat, aminek nagyon örültek kivéve Maron, aki széttépte a sajátját LOL
A többiek új pórázat kaptak, mivel megijedtem a múltkori Do it again című klipem forgatásakor, amikor a rámbízott kutyik elszabadultak és megharaptak 2 statisztát, akik elejtettek egy cigit, így történt az a gázrobbantásos eset...na, de mindegy, erről ennyi elég is, Max megtiltotta, hogy beszéljek, már csak énekelnem szabad nyilvánosan!
Amit Ayu üzen: "Jó volna, ha félre tudnánk tenni és elhajítani mindent, kivéve ami számít, de a valóság borzasztó." (Dearest)

Sincrea
A srácokkal épp új kislemezünkön dolgozunk, a Red-en, így nem jut túl sok időnk pihenésre. Ja, tényleg, el ne felejtsétek a kislemezt! Hamarosan a KeiToHeart-on is! :D
Amit a Sincrea üzen: "Az utcák túldíszítve, kifestve, nincs szükségem karácsonyra. Csak meg akarlak ölelni, most, a kezeimmel. El akarlak vinni magammal." (Xmas Day)

Ennyit az ökörködésről, bocsi a kitérőkért, egy kis jrockért kattintsatok ide, ahol letölthetitek az Edohsama idei xmas cédéjét!
Jzenében gazdag karácsonyt és sok kiélvezett pihenést kívánok Nektek! ^-^
Timejja

LM.C-LET ME CRAZY!! (kislemez)

2010-12-23T12:00:00.000-08:00

Akik ismerik legalább "hallomásból" az LM.C-t, azok kétségtelenül tudják, hogy nincs még egy ilyen őrült, bolondos visual kei banda egész japánban. Legújabb kislemezük címe sem szólhatna másról, mint magáról az őrültségről. A kérdés csak az, hogy meg merünk kattanni? Vagy már alapból őrültek vagyunk?

Igazából teljesen mindegy mit válaszolunk, a vége úgyis egy lesz: crazy feelings. Komolyan mondom az LM.C zenéje az, ami képes kihozni az emberből a legidiótább viselkedést, lásd fejrázás a buszon, nyalókázás a nyílt utcán (nem félreértendő) sok egyéb az együttes pv-jéből kiszedett ökörség, ami nekünk lehet fel sem tűnik, másnak meg egyenesen polgárpukkasztás.
A LET ME CRAZY!!!-vel sem voltam másképp, egy újabb funny single amely hol ütős rockerkedős, máshol kedveskedős, de sosem ömlengős. Kezdjük a LET ME CRAZY!!! című fő-fő track-el, ami mindenképp korona a korongon a maga hóbortosságával egy tipikus LM.C lemez lett. Aztán ugye mayáék közlik velünk véleményüket, miszerint vidámság nélkül nincs jövő következő, No Fun, No Future című dalucskájukból, mely az őrültséget a vidámság szintjére emeli. Végezetül pedig egy korántsem filler track-el zárul a kislemez, ami azért már komolyabb hangvételű, de itt se számítsunk azért érfelvágós szövegre vagy dallamra.
A borító pedig...Ha nem ütné a hülyeség szintjét, akkor már gyanús lenne: két őzike egy hatszögletű "csészealj" előtt álldogál. Vajon maya-ék titokban őzeket rejtegetnek otthonaikban? :D
A LET ME CRAZY!!! egy újabb nagyszerű munka az LM.C biográfiájában: teljesen élvezhető, meg van benne az a bizonyos plusz, az X-faktor, aka "kréziség". Kérjük a következőt! :)

A lemez értékelése: 10/10

LET ME CRAZY!!!
Előadó: LM.C
Megjelenés: 2010. 10. 27

A dalokról

LET ME CRAZY!!!
Ez a track tényleg megérdemelte a szalagcímet! (lásd kislemez cím) Nem elég, hogy teljesen azt nyújtja, amit várunk tőle a címe alapján, de kiegészítve kapjuk meg, jó fullosan megpakolva elektro elemmel, meg persze a hagyományos rock ütemekkel. Persze ez alap az LM.C-nél, így nézzük is tovább, mi teszi MÉG nagyszerűvé ezt a track-et: talán az erőteljes kezdés, a lassabb folytatás, a fokozatos hangulati emelkedés, a keményebb, rockos átvezető, vagy a lájtosabb, édes mégsem krémes elektro-rock refrén a maga imádnivaló dallamával?
Igen, kérem, ez mind...
Értékelés: 5*

No Fun, No Future
Akár a LET ME CRAZY!!! folytatása is lehetne a No Fun, No Future, melynek mi más lenne az alap témája, ha nem a vidámság!
Már egy szerepcserével indul ( és folytatódik, ér véget) a dal: maya helyett Aiji énekel, Denki Jason Voorhess-nek öltözve zenélget, maya pedig mi másért lenne felelős ha nem a basszusért, kiabálásért, na meg persze a botrányos nyelvmutogatásért? (lásd klip)
Bár féltem tőle rendesen, a No Fun, No Future egy igazán kellemes csalódás: zéró filler "érték", teljesen LM.C stílus, aranyos kis rock dal ami néha keménykedve próbál a szívünkbe férkőzni, aztán rájön, hogy úgy jó, ahogy van. Nyugis versszakok, keményebb refrének, yeah-na na na na na na na na na :D
Értékelés: 5*

YASHA Hime
Bár a LET ME CRAZY!!!-t bolondos dallamok és krézi hangulat uralta, az együttes mégis úgy gondolhatta, hogy sok jóból is megárt a sok, meg ugye a kivételek mindig erősítik a szabályt, meg hasonló magvas szólások (fogadjunk maya-t legjobb ötletei nyalókázás közben találják el, olyan nyílszerűen) Ennek következtében kaptuk a kislemez 2. legérdekesebb dalát, aminek már elején sejthetjük, hogy készül valami. És valóban meg is történik a csoda: a kezdeti mű nyugodtság kemény rifekbe csap át, majd a versszakok erejéig srácok ismét visszavesznek, az átvezetőben egy picit rányomnak a elektrósabb elemekkel a dologra, ami tökéletesen illik a képbe. A refrén erősebb valamicskét, de nem is az erőteljességen van itt a hangsúly, sokkal inkább a refrén különleges hangulatú dallamán, amely fülbemászó mégsem lapos, megtartja a rock gerincet, mely többször feltűnik a dal során: lásd néhány átvezetésnél, befejezésnél.
Igazán jó track, pazar példa rá, "how not to be a filler". (hogyan ne legyen töltelék)
Értékelés: 5*

A videóklipekről

LET ME CRAZY!!
Egy bolondos zenének csak bolondos klipje lehet. Vagy mégsem?
Szép effektek, egy kis tánci-tánci megspékelve Aiji-ék új stílusával, ami mint tudjuk kislemezenként változó. Erről szól a LET ME CRAZY!! plotja, meg persze egy-két jelenetben feltűnik egy szomorkodó maya, majd egy ugyanezt érző Aiji, aminek igazából értelme nincs, de jól néz ki, ahogy búslakodnak. (és nem vagyok szadista XD) Szóval amint írva volt, értelme nagyon nincs, de már maga a klip stílusa és maya tánca miatt megéri. Meg a kis szomorú Aiji miatt is.
Értékelés: 5*

No Fun, No Future
Mit érne az élet egy kis móka nélkül? Lenne-e jövőnk nevetés nélkül? Egyértelmű a válasz: NEEEM! És nem is akarunk, ahogy mayáék sem, ennek jegyében született a No Fun No Future klipje is, mely végül is egy fellépővideó megspékelve egy jó ötlettel, ami nem más mint a Mad LM.C. Meg ne kérdezzétek mi ez, szerintem csak egy speciális felállás, formáció a klip kedvéért, ami viszont a track-ben is meglátszik, mivel Aiji énekel mayánk helyett! Jó volt hallani, jól nyomja :D
Azért maya fanoknak üzenném, az énekes is beleszól (énekel) párszor, meg ő is részt vesz rendesen a hangszeres kíséretben.
Vicces kis pv lett a sok szerepcserének, a világító rúddal tomboló tömegnek, meg alapból a hangulatnak köszönhetően.
Értékelés: 5*

Egy pic a Mad-ről

Újra itt :)

2010-12-19T05:38:00.000-08:00

Elnézést kérek, hogy mostanában nem jelent meg cikk, de a suli sajnos nagy úr :)
Még 2 vizsgám hátravan, mégis visszatértem hogy bepótoljam a hiányosságokat.
Először is, a jövőbeli tervek, tárá:
LM.C-LET ME CRAZY!!! /december 22/
Ayumi Hamasaki-Love songs /december 24/
Versailles-Destiny-The Lovers /december 27/
Felhívnám a figyelmeteket a szavazásra is, amit ma indítottam, örülnék ha szavaznátok kiről olvasnátok még többet. Persze olyan is van a listán, akiről még nem igazán írtam, de ha az látom, hogy van érdeklődés, akkor megeshet az is :)
Még valami: hamarosan, január 1. után egy újabb szavazás, ill. szavazások jelennek meg majd az oldalon: a 2010-es évben megjelent Kedvenc Album, Kedvenc Kislemez, Legjobb előadó szavazás indul, örülnék ha aktívak lennétek, hisz mindenki kíváncsi rá, mik a legjobb művek. A legjobbakhoz külön kommentárokat fűzök majd, szóval olvasásra és hallgatásra felkészülni! ^-^
Boldog Karácsonyt! :)

Ayumi Hamasaki-L (kislemez)

2010-11-18T05:40:00.000-08:00

Meg is érkezett Ayumi Hamasaki 50. csúcstartó kislemeze, mellyel egyúttal rekordot is döntött, így most ő mindenidők legvehetőbb jpop énekese. A kérdés már csak az, ütik e a zsinórban egymás úton, kapkodva előállított kislemezek az addigi színvonalat?

A kiadó szerint igen, szerintem nem. Erre persze rögtön számokkal és eladási listákkal vágnának fejbe, amire én csak azt tudom mondani: jó marketing, és sok gazdag fan, akik még Ayu piszkos zoknijáért is fizetnének 2 millió forintot.

De ne kanyarodjunk el a témától ennyire, mert az L azért ennél mégis többet ér. Igazából ez volt a zsinór legjobb része, amin azért látszik hogy a jubiláló Hamasaki erre készült leginkább, talán ezért is akadhatott el a Moon/blossom illetve a crossroad forgatagában.

Bár jó, azért az L-t sem nevezném tökéletesnek. Kezdeném a Sweet Season című dallal, amely horrorisztikusan unalmas lett, és annyira nem is szép, mint azt a zeneszerzője gondolta. Ezt követően azonban kapunk 2 ultra jóra sikeredett track-et, amelyek igazából kárpótolnak a bennünket ért károkért: a Virgin Road egy gyönyörű, bravúrosan szerkesztett szerelmes ballada, míg a Last Angel egy tempósabb, ütemesebb, fülbemászó dal mely az elektropop világából lett életre hívva, és amely nélkül az kislemez igazából elveszne...

Most pedig jöjjön a fekete leves, Ayumi legújabb kényes pontja, a videóklipek: az énekesnő amint már írtam mostanában sajnos egyre gyakrabban esik abba a súlyos hibába, hogy elvész a részletek között, így lesznek pv-i jei egyre túljátszottabbak és unalmasabbak. Ez most sem történt másképp. Kapunk egy rémunalmas medence parti "hepi vagyok ments ki innen" fílingű 50-es években játszódó családi drámát a Sweet Season személyében. Na, igen: a dal sem volt jobb...

Aztán ugye ott van a már sikeresebb Virgin Road-hoz forgatott klip, ami ugyanilyen borzalmas, bár tény, hogy annak legalább sztorija van, és cseppet sem unalmas, jóval inkább nevetséges. Egy újabb csalódás...

És a Last Angel: nos, ehhez sajnos nem készült klip, holott ehhez vártam leginkább. Állítólag készül, majd meglátjuk, bár ebben már nagyon nem szeretnék csalódni.

A borítók ugyanolyan tragikusak, mint az előző jónéhány: egy érzelemmentes divatbaba angyalt láthatunk, aki kezében a múltbéli arcát tartja. Nem, Ayu, te sajnos tévedésben vagy. A múltbéli arcod nem vágott kacsaszájat, és az érzései is látszottak, nemcsak pózerkodott.
Össvissz tehát: az L jobb mint előző 2 testvére, de a régi Ayumi single-ökhöz még mindig nem ér fel.

A lemez értékelése: 7/10

L
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 09. 29

A dalokról

Sweet Season
Mint tudjuk, Ayu-nak van egy bevált zeneszerző gárdája, akik megzenésítik az énekesnő gyönyörű szerzeményeit. Most azonban egy kis változás jött a képbe Noriyuki Makihara által, aki előre kijelentette, hogy ez nem egy Ayu-s track lesz, ne is számítsunk rá. Na, akkor már lehetett gyanakodni, hogy ha egy Ayumi-s dalban nem lesz Ayumi féle hangzás, akkor mi lesz egyáltalán? Sőt, a zeneszerző még azt is előre leszögezte, hogy ő bizony vidéki hangzásvilágot csepegtet majd a dologba. Na igen. Szép is ez a falusi turizmus elképzelés, csak van egy kis szépséghibája: Ayu díva hangját hallva, kicsinosított pofiját látva ki az, aki beveszi, hogy ez a lány egy falusi pacsirta? Én nem, az biztos.
Maga a dallam is erre a dologra próbál rámenni, nem túl sok sikerrel, bár ha a vidéki élet fásult, lapos és megnyugtató (a maga ürességével) akkor asszem Makihara nem nagyon élt vidéken, de Hamasaki dalt se hallgatott sokat. Összvissz tehát van egy rémlapos track-ünk, ami egyszer-kétszer még meghallgató, viszont a sablonos dallam úgy lehúzza, hogy ennyi is elég belőle.
Értékelés: 3*

Virgin Road
Annak ellenére, hogy a preview-k alapján nem igazán tetszett, boldogan kijelenthetem, hogy a Virgin Road Ayumi utóbbi munkásságának legszebb balladája fülbemászó dallamával és Ayu gyönyörű hangjával, mely még inkább felvillanyozza az egész hangulatot. Már az intro meseszép, nincs eltúlozva, nem akar meggyőzni, hogy hú ez mekkora track lesz, és ettől a nemes egyszerűségtől jutunk el a gyorsabb tempójú fantasztikus átvezetőn keresztül az emelkedett refrénig, ahonnan még erőteljesebbé válik a dal az időközben bekapcsolódó effekteknek köszönhetően, így még időben felrázzák a refrént is, ami párszori hallgatás után valószínűleg elengedte volna magát, így viszont valami gyönyörű tartása van. A dal végén még orgona-effektet is hallhatunk, ami tökéletes befejezés, és aminek majd a PV-ben lesz igazán értelme és jelentősége.
Fantasztikus track, igazi választékosan szerkesztett mestermű.
Értékelés: 5*

Last Angel
És elérkeztünk az L legbrilliánsabb dalához, mely szembeszállt az utóbbi idők balladáival, és csak azért is popszerzemény lett. Még szerencse :)
Az intro lassú, szívbemarkoló, és terjedelmes, mintha egy pv bevezetőjéhez készült volna. A szomorúság hirtelen abbamarad, helyette ütemes tüc tüc jön, majd egy gyönyörű dallam kíséretében megszólal Ayumi-valami csodálatos hangon. A dal lelke egyébként az, hogy bár maga a dallam viszonylag gyors, Ayu képes volt megfagyasztani és lelassítani egy kicsit melankólikus, fájdalmasan csengő hangjával. Különleges, nagyon szépen és választékosan szerkesztett dalocska, amihez hozzájárul az énekesnő gyönyörű, tiszta kiejtése is. Igazi popcsemege, (végre) a legjobb track az egész kislemezről, amihez nem kérünk, hanem követelünk egy legalább ilyen jó pv-t is!
Értékelés: 5*

A videóklipekről

Virgin Road
Egy ilyen gyönyörű dalhoz méltatlanabb klipet akarva sem tudtak volna elkészíteni a rendezők, max több hülyeséggel teletömni de azt hiszem ennél több ökörség már bele sem férne ebbe a borzalmas pv nevezetű dologba, melyben Ayu feleségül megy egy mexikóihoz, Amerikában természetesen, mert manapság ez már így működik kérem, máshol már nem lehet házasodni. Aztán mint minden ifjú pár bepattannak egy konzervdobozzal alaposan ellátott kipufogójú kocsiba, majd meg sem állnak a legközelebbi bankig, amit rendesen ki is rabolnak (ez is egy amerikai ceremóniai szokás, természetesen) De ez még semmi: lesz itt még benzinkútrablás, Ayu és újdonsült férjecskéje az ég felé lövöldöz kínjában (biztos annyira boldogok XD) persze ez még a kisebb baj. A nagyobb az, hogy Ayumi lőszerrel megpakolt menyasszonyi ruhája nem épp erre a célre készült, így csoda, hogy a Jean Claude Van Damm sztájlú Hamasaki hasra nem esik a földet verő csipkében. A lopott pénzt persze jól szét is dobálják, mert mire az nekik, ők beérik 4 év szabadságvesztéssel is. És egy ilyen ratyi, bénázós, übergáz pv uán ne csodálkozzunk, hogy a végén még a verdájukat is szétlövik a rendőrbácsik, amire ők kacagva reagálva elfutnak. Nekem egy kicsit túl sok itt az ellentmondás, és ez az egész akkora egy ökörség, amilyet öld nem látott. De komolyan: SENKINEK NEM VOLT ENNÉL JOBB ÖTLETE?

Értékelés: 2*

Ayu, mindig mondtam, hogy válts rendesen, mert kiég a motor!

Sweet Season
Megértem, hogy Ayumi nagyon szeretne már férjet (Virgin Road) és gyerekeket, de de azért remélem az énekesnő elkövetkező klipjei nem állandóan ezeket a témákat fogják érinteni, mert akkor kiszaladok a világból. Bár, nem is annyira a témával, mint a kidolgozással vannak itt alapvető problémák. Ayu ugye férjhez ment egy spanyol pasihoz a Virgin Road-ban, a Sweet Season-ben pedig már családanyaként van jelen, aki elugrik suli után a srácokért, majd egy-pont mint egy nagyra nőtt gyerek, ezért tűnik inkább játékos nővérkének, mint anyukának. Bubikat fúj, vízbe lógatja a lábát, az egész napot végigszórakozik velük. És itt ki is merül a sztori. A pancsikoláson, szórakozáson kívül semmi érdemlegeset nem láthatunk, így kb. 1 perc bőven elég, még sok is a klipből . Egyetlen öröm az ürömben a szerencsés vég, ami Ayu-nak nem feltétlenül az: az énekesnő a medence partján ébred mint egy szakadt-megtört rocksztár egy nagy kaliberű party után. Nos, legalább ennek az egy elemnek van valamicske értelme.
Értékelés: 2*

Húú, csak egy rémálom...

SuG - RPG ~ Rockin' Playing Game (kislemez)

2010-10-28T22:47:00.000-07:00

SuG-kinek mond valamit ez a név? Jó, hogy mindenkinek. Aki japán zenével kapcsolatban kutakodott már a neten, biztosan találkozott a 2006-ban alakult bandával, akik népszerűsége máig töretlen, nemcsak Japánban, de Európában, sőt Magyarországon is.

2 album, EP és számtalan single után itt a SuG legújabb kislemeze, amely már most hatalmas siker, ami nem is csoda: jó kis single-el van dolgunk.
Már maga a cím csalogató: RPG játék? Ó, dehogy! Rockin'Playing Game! De az se szomorkodjon, aki ezt nem találta el, hiszen a PV ötlete nagyon is RPG-s lett, de hogy miért, arról lentebb olvashattok részleteket. (bár megtekintés alapján még jobban átjön a fíling :D)
Hangzás terén az együttes a bevált rock hangzásvilág mellett bevállalta az elektro-t, ami nem meglepő mostanság, már csodálkoznánk is, ha ez nem így történt volna. Ennek ellenére szépen egyensúlyban tartották a dolgot: az R.P.G során eléggé érződnek az effektek, a don't stop da music-ban jól hátraszorulnak, hogy aztán a 16 bit HERO-nál ismét előbújjanak rejtekükből, de itt már agykínzó-fülsüketítő módon. Oké, 8 bit, meg 16 bit, de ez azért már túlzás.
A borító igazán aranyos a maga kalóz-sárkányaival és bolondgombáival, pont mint Takeru-ék, akik szerencsére helyet kaptak a cover-ön.
Igazán hallgatható, élvezetes oshare-kei darab!

A lemez értékelése: 9/10

R.P.G~Rockin' Playing Game
Előadó: SuG
Megjelenés: 2010. 09. 01.

A dalokról

R.P.G~Rockin'Playing Game
Amikor először meghallgattam furcsa volt. Amikor másodszor nem érdekelt. Harmadszorra beleszerettem :D
Talán van valami abban a "szerelem és gyűlölet közt csak egy kis határ van" szappanopera szövegben, amit gyakran hallhatunk felnőttek szájából kicsusszanni.
Az R.P.G-ben csalódtam, de kellemesen, mert a PV-jével együtt annyira édes oshare zene, hogy nem lehet nem szeretni. (vagyis lehet, csak akkor még nem hallgattad elégszer)
Takeru hangja aranyos, ami tökéletesen illik a bolondos dallamhoz, mely ugye az elektronikus effekteknek is köszönhető-egyszer. Azonban az együttes munkája mindent visz, szinte elsiklunk a computer zene fölött, sőt talán észre sem vesszük azt, olyan jól elnyomják a gitárokkal és a dobbal. Tehát, nincs is itt mit túlspirázni: egy többhallgatásos jó zene ez, amihez erősen hozzájárul a hozzákészült PV ereje. (lentebb)
Értékelés: 5*

don't stop da music
A cukiskodás után egy keményebb terepre lépünk, ahol a rock igazán érvényesül-jó néhány elektro effekt mellett természetesen. A kezdés fantasztikus, nyomja előre a dalt, meg persze a hallgatót is, közben néha olyan érzésünk van, mintha egy villamoson ülve folyamatosan nyomnák a leszállás gombot, aztán nyílnának az ajtók és leszállnának a népek. Ezek az effektusok milyen asszociáltak :O:D
Közben persze csemegézünk rendesen az épp mp3-unkon hallgatott don't stop da music-ból, amit hál'Istennek (meg a zörgő villamosnak) senki nem hall, így senki nem szól be, hogy halkítsd le azt a....
Na, igen, aztán fangörl sikoly: Takeru reppelve nyomja a dalt egy jó darabig, majd a refrének erejéig kiereszti hangját, közben a jó öreg technikának köszönhetően sikításokat hallhatunk, mintha egy koncerten lennénk. (lehet a legutóbbi koncerten vették fel a fanok sikolyait, hogy abból is effektet csináljanak :D)m nevezném az R.P.G folytatásának, mert totál más, de akik a heavy zenét szeretik, örülni fognak neki.
Értékelés: 5*

16bit HERO 3
Dilinyós számítógép zenével kezdődik a dal-és így is folytatódik, persze kap egy adag rock körítést, ettől lesz egyszerre édes, kemény na meg persze bolondság, de pont ettől szerethető. Az elektropop elemektől egyszer kawaii riadót fújsz, máskor agyvérzést kapsz, annyira idegesítőek. De egy biztos: legalább érdekes, csak rövid.
Értékelés: 4*

R.P.G~Rockin'Playing Game PV
Kétkedve álltam neki az R.P.G. klipnek. Egyszerűen annyi klisét láttam mostanában, hogy igen, unom már a banánt. elegem van a fehér árnyalatú háttérből, a gagyi, ezerszer ellőtt effektekből és magából a szándékból, hogy egy PV csak arról szóljon, hogy egy banda zenélget. Még jó, hogy az R.P.G. klipje nem ilyen lett...
Na jó, persze az a fehér háttér ott is befigyel, de többről van itt szó kérem szépen. Ugye, maga a szó, hogy RPG. Az egy RPG vadrégi számítógépes játék (amit én még ma is szeretek:D) aminek alapja, hogy hősünket feltuningoljuk, hogy az szörnyket győzzön le, kártyákkal harcoljon, stb. Már maga az alapötlet is szép volt a srácoktól, mert jó játékok voltak ezek. A kivitelezés meg még érdekesebb: a srácok zenélgetnek, közben RPG hátterek előtt ugrálnak, Takeru pedig bekerül az RPG világába, ahol szörnyek társaságában séta-fikál, sőt ír is-egyszer, csak tudnám, hogy mit.
Szóval jó kis klip lett, érdemes megnézni, mert igazán aranyos, és azok a gagyi fejek, amiket Shinpei-ék levágnak, az valami nagyon XD.
Értékelés: 5*

Ayumi Hamasaki-crossroad (kislemez)

2010-10-20T10:10:00.000-07:00

Ayumi Hamasaki-t senki nem úgy ismeri, mint aki egy pillanatra is képes volna megállni. Az énekesnő úgy pörög akár egy búgócsiga, karrierje színvonala mit sem változott az évek során, nem úgy mint kinézete, mely nagyon is-nem jó értelemben...

Annak ellenére, hogy Ayumi világéletében gyönyörű nő volt, valamilyen oknál fogva mégis egyre szebbnek és szebbnek akart tűnni, aminek a következménye látható: az egykori porcelánbaba szépségből, ma már inkább a baba maradt meg, az is csak plasztikus módon. Szomorú dolog ez tényleg, hisz egy olyan emberről van szó, akinek a szépsége alapjában véve természetes, ezért is érthetetlen miért kell a "műség". Ezzel a témával részletesebben is fogok hamarosan foglalkozni, egy 18 karikás cikk keretén belül, majd csekkoljátok.
De ugye mivel nem egy bulvároldal vagyok, hanem a KeiToHeart, ezért térjünk át a zenére, hisz kit érdekelnek a külsőségek, ha maga a teljesítmény pazar.
A crossroad a teljesíteni akaró Avex egy újabb terveként jött a világra, mert ugye, volt egy 22 éves rekord, amit meg kellett dönteni. A cél: Ayu legyen a japán popzeneipar királynője, aki 25 zsinórban egymás után kiadott kislemezével 1. helyre került az eladási listákon. Nos, a terv szépen promotálva is lett, 3 hónap alatt 3 kislemezzel lettünk gazdagabbak, melyek közül egyetlen igazán fantasztikus lett, a jubileumi 50, az L. A többi inkább csak Avex ténykedésnek tudható be 1-2 jó dalt leszámítva.
És most jöjjön a végeredmény...dobpergés...
Ayumi rekordot döntött! Így most minden bizonnyal ő nemcsak japán, de a világ egyik legeladhatóbb énekesnője, de amint mondtam legutóbbi kislemezei nem lettek olyan "nagy számok". A crossroad is idetartozik. A főcímdal nagyszerű, ez tény, a többi dal viszont csak amalgámtömés, hogy szét ne hulljon a dolog és vegye a nép. Kapunk ugye egy covert, a Seven Days War-t, amit érdekes Ayumi-tól hallani, de itt meg is akad ez a dolog. Aztán van 2 blossom verzsönünk, egy remix, ami egész jól sikerült, és egy orchestra verzsön, ami szintúgy, de egyik sem veri a tökélyt. Tehát ugye, mennyi új dalunk is van összesen? Igen, nem számoltunk mellé. 1 darab, a crossroad. Bár, ha azt vesszük, hogy Ayumi következő kislemeze, az L már zseníroz, talán elnézhetjük ezt a kis hibát, végülis hallgatható dolgok ezek.
A borítókról már az elején elmondtam a véleményem: mű mind,az énekesnő ruhája rémes, mintha a Győzike Show 100. ünnepi adásából látnánk Bea asszonyt, mégis az állóképes borító a legkiborítóbb, ahol Ayu lába úgy ki van csavarva, mintha nem is ember, hanem egy földönkívüli lény lenne-ez elég félelmetes, és gusztustalan is, bár aki emlékszik a Next Level borítós nyakkitekerésre, nem fog nagyon meglepődni.
Mindent összvissz tehát 2 dal lesz, amit erről a kislemezről még hallgatni fogok: az érzelmes crossroad és a blossom remixe. Nem azért mintha a többi borzalmasan rossz lenne, mindegyik megér egy hallgatást, ha valakinek tetszik, akár többet is. Csak ugye, tagadhatatlan a dolog: a crossroad csak egy része az L-hez vezető útnak...

A lemez értékelése: 7/10

crossroad
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 09. 22.

A dalokról

crossroad

Ayumi hosszú utat tett meg. Ezt támasztja alá már a kezdő dallam is, ami olyan érzést kelt, mintha az énekesnő egyszercsak megállna, és visszanézne. A messzi távolból dalok emlékei kavarognak, de nem állhat meg, vagy fordulhat vissza, folytatnia kell útját, így továbbmegy. A crossroad egy gyönyörű szerzemény úgy ahogy van, amihez nagyban hozzájárul Ayumi érett, igazán nőies hangja.
Mondjuk azon már meg sem lepődtem, hogy a dallamvezetésben van valami Moon-os, mintha annak egy újabb folytatását hallanánk. Persze ez mit sem ront az összképen, hisz egy fantasztikus balladával van dolgunk.
Értékelés: 5*

Seven Days War (TM Network Cover)
Mindig szkeptikus vagyok, amikor feldolgozásról van szó. Alapból már azt sem vágom, miért kell más dalát feldolgozni, mikor az illető tudna jobb dalt is írni. Plusz, valszeg meg se fog jelenni a készülő albumon, így még több az értelme a dolognak. Ugyanez volt a véleményem Ayu TM-es coverjéről is. Már az alapkoncepció is furcsa és szokatlan az énekesnőtől, arra meg végképp kíváncsi voltam, hogy Hamasakisítják el a dolgot. Nos ez utóbbi tökéletesen meg lett oldva: az eredeti Depeche Mode-os hangzás a múlté lett, bár azért érezhető rendesen, hogy a dal nem Ayumi-é. Ugyanakkor, nem lett ez olyan rossz, sőt az eredeti verziónál-ami nekem nem tetszett-ezerszer jobb, líraibb és szebb. Nem rossz próbálkozás ez, de Ayu: maradj inkább a saját terepeden, a feldolgozásokat hagyd meg a jutub covereseknek :D
Értékelés: 4*

blossom (Clockwork Yellow Remix)
Feldolgozásból igazán ritka a jó darab. Néha alig nyomnak rá valami effektet, máskor meg úgy túlspirázzák az originális verziót, hogy az totálisan elveszti addigi szellemét. Utóbbi történt a blossom remix esetében is: maga az alapzaj nagyon jó, szinte már elhiteti a hallgatóval, hogy az nem is emócionális dalocskát hallgat, hanem egy diszkó szerzeményt. Persze ilyenkor jön a túl jóból is megárt a sok dolog, ami a versszakokban jelentkezve tompítja a dal hangulatát: Ayu hangjából kivágták a hajlításokat, mintha simán végigreppelné a dolgot, ami ugye nem feltétlenül túl szerencsés, sőt...A refrén ezzel ellentétben felüdülés: a dallam szépen tartja a formáját, amihez jön egy szép basszus-mix is. Mindent egybevéve tehát: a versszakok túl elektrósok, a többi rész viszont nagyon szépen szerkesztett, és igazán hallgatható.
Értékelés: 4*

blossom Orchestra Version
Mint minden orchestra verzió, szép lassú, és klasszikus. Tehát aki egy kis lazító zenére vágyik, annak maximálisan kielégíti a vágyát. Egyébként: az eredeti sokkal jobban tetszik, abban több a küzdelem, fájdalom-amire ugye a gitár is rányomott-de azért ezt a verziót sem nevezném szimplának: a zene eredeti, plusz Ayu hangja nagyon szépen kijön.
Értékelés: 5*

A videóklipekről

crossroad
Ayumi született sztár: gyönyörű hangjához megannyi kis plusz járul, amivel simán megnyerne 10 X-Faktort is, mert ott lapul benne valami különleges...Az énekesnő színészként kezdte karrierjét, legalábbis kezdte volna, csak közbeszólt valami, és itt véget is ért színjátszó pályafutása. Vagy mégsem? Hiszen Ayu számtalan klipben produkált nagyszerű alakításokat-egy ideig. Aztán fordult a kocka, a tökéletes játékból elnagyolt, bőgőmasinás jelenetek lettek, több szimbolizmussal átitatva, mint Ady egész költészete. Ayu drámai előadásmódja is inkább komikus és vicces, mint szomorú és tragikus, jó példa volt erre előző, Moon klipje, ahol élő (?) kutyáját siratja, no de sebaj, majd a következő alapon vártam a crossroad-ra mint megváltóra, ezért is koppantam akkorát, amikor megláttam az új pv első preview-ját. Az egész úgy ahogy van, értelmetlen... A Moon-ban elkezdett önkínzás folytatódik: a szurokeső után Ayumi ezúttal piromániásként gyufázgat szobájában (mondjuk, ez totál természetes, minden normál ember otthon gyújtogat) majd láss csodát, az énekesnő hirtelen meggyullad és végigég mint egy szép gyertyaszál. Hát nem morbid? Nos, nem. Eminem és Rihanna Love the way you lie című klipje után valahogy már meg sem lepődtem. Ott nemcsak a két szereplő, de az egész ház leégett-persze jelképesen, pont mint itt, hisz ugye komplett ember nem nevet miközben ég-lásd Ayu.
Hogy ne csak egy szimpla kémiai folyamatot láthassunk, a készítők beugró képekkel és effektekkel tűzdelték a pv-t, ami próbálkozásnak elmegy, csak ezeknek a rózsás képeknek annyira van értelme, mintha oroszlános piceket vetítenének az egyébként is értelmetlen klipekbe. Közben Ayumi sem unatkozik: egy rakás tv-ben nézheti saját magát, mert tv-ből sosem elég, ezt már megtanulhattuk a Next Level borítójáról. Ezen a klipen azonban képtelen segíteni pár tévé, meg effekt. Az egész furcsa, és érdemtelen.
Nem is húzom tovább a szót: a crossroad pv legalább annyira gáz mint a Moon volt anno, csak annak több értelme volt (nem gondoltam, hogy egyszer ezt mondom) és az effektek is jobbak voltak.
Értékelés: 2*

Ez elég égés...

blossom
A crossroad pv bukása után hihetetlenül kíváncsi voltam a blossom klipjére. Talán, mert érdekelt mit képesek kihozni a dal után a dologból, talán mert Ayumi nem vállalta a főszerepet (sem mellékszerepet) mondván "túljátszaná a dolgot, ami ezáltal elvesztené a lényegét". És mennyire igaza volt. A koreai Kim Jaejoong tiszta, érzelmes előadása annyira őszinte, hogy az már fáj, a pv történetén könnyekig hatódtam, bár nem vagyok egy szentimentális lélek. A blossom klip lelke tagadhatatlanul egy gyönyörű, keserédes szerelmes lecke az élet viszontagságairól, hogy milyen, amikor a boldogságot beárnyékolja a biztos vég.
Nem túlspirázott, pont ezért különlegesen szép történet, pompás színészi játék, erős érzelmi töltés, melyre a gyönyörű zene csak rákontráz. Minden tökéletesen el lett találva.
Értékelés: 5*

Egy édes pont a keserűségben

Várólistás lemezek, új cikkek!

2010-09-30T04:12:00.000-07:00

Annak ellenére, hogy egyre többen leszünk az oldalon, egyre kevesebb véleményt olvasok a cikkekkel kapcsolatban. Ezért kérek minden olvasót arra, hogy írjatok!!! Higgyétek el, nekem is öröm olvasni a véleményeteket, még akkor is, ha nem hasonlít az enyémre, mert megtudom, Ti mit gondoltok az adott lemezről, és kritikáról. Szóval írjátok le a véleményeteket, csak így fejlődhet az oldal a véleményemmel együtt!
Most pedig jöjjön egy kis szomorú hír: Kana Nishino-t, YUI-t és Kanon Wakeshima-t várólistára teszem. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy nem írom meg lemezeikről a cikkeket, csak jelenleg annyira elmaradtam az újabb cédékkel, hogy most nem tudok velük foglalkozni, főleg mert albumokról van szó. Akit érdekelne a kritika velük kapcsiban, írjon, és akkor megtudom állapítani, érdemes lesz e írnom az albumukról.
Az egyetem miatt sajnos nincs annyi időm sem az oldalra, ezt nagyon sajnálom. Kritikák 1-2 hetente fognak megjelenni az időmtől függően.
Hamarosan a legújabb albumokról, kislemezekről olvashattok, jön is zsinórban Ayumi Hamasaki 2 kislemezével a crossroad-dal és az L-lel! A cikkek várhatóan október első 2 hetében jelennek meg.

Girugamesh-Color (kislemez)

2010-09-23T11:25:00.000-07:00

Girugamesh-szinte nincs olyan japán zene fan, aki életében legalább egyszer ne találkozott volna a jrock együttes nevével, akik jórészt ütős metállal fűszerezett rockzenét játszanak. Color című kislemezük azonban nem tartozik a jórészthez, így "csak" egy tipikusan visual kei lemezkét kapunk, ami szép is jó is, de nem az igazi.

Tagadhatatlan, hogy a Girugamesh a japán zenei színpalette egyik legérdekesebb foltja. Játszanak ők mindent: metáltól kezdve elektronikus elemeken keresztül alkotnak, így érthető, miért is rajong annyi szigeten túli is a bandáért. Igényesen zenélnek.
Viszont. A Color nem ezt tükrözi. Jónak jó, érdekesnek érdekes, de hiányzik belőle az egyéniség, az egyediség, így kapunk egy lebutított, teljes egészében visual kei egységet, amiben egyszerűen nincs IZGALOM, a riffek, a dallam, minden kei import, és egyszerűen elvész benne a Girugamesh hangzás.
A Color a vezérdal, ami ugye hemzseg a visual kei elemeitől, a keménykedés szépen mellőzve is van. A Flower azért is ellentmond a gagyi címnek, amit neki szántak, és egy sokkal izgibb track-et kapunk a Color-nál. A legkétesebb érzéseim a sunrise-al voltak: érdekes is, nem is, furcsa is, vonzó is, mégis jó.
A Color nem a Girugemesh legjobb kislemeze, ezért aki még nem találkozott volna velük, ne kezdjen elhamarkodott ítélkezésekbe, inkább hallgasson pár retrósabb track-et tőlük (Break Down, Owari to Mirai)

A lemez értékelése: 9/10

Color
Előadó: Girugamesh
Megjelenés: 2010. 07.07

A dalokról

Color
A visszafogott bevezetés alatt már gondolhatjuk, hogy hamarosan vulkánkitörés várható, Girugamesh-ről van szó, kérem szépen. És láss csodát, valóban nem maradnak a lájtos zenélgetés sávjában, erősen a gázra lépnek, bár igaz, hogy én erősebb kitörésre számítottam. Az erőteljes hangszerelés váltakozik a gyengébbel, erre rákontrázik Satoshi hangja is, mely kellően erős (nem túl kemény, nem túl lágy) tartást ad a track-nek. Tipikus visual kei dal.
Értékelés: 5*

Flower
A Flower egy nagyon kellemes csalódás. Az ember azt gondolná, hogy a Color után jobb dalt keresve sem talál a kemény 3 dal között, és lám, itt is látszik az tévedhetetlenségünk, egy legalább annyira (ha nem jobban) érdekes, izgalmas track-et kapunk, amit jó hallgatni. Talán a refrént nem kellett volna ilyen bő lére ereszteni (értem itt a lazaságra) a "lalalala" átvezetőt pedig inkább nem ecsetelném, mert annyira illett a képbe, mint egy fehér Bronxba. Mindezt az apróságot viszont leszámítva, igazán jó, üti a lécet.
Értékelés: 5*

sunrise
Engedjétek meg, hogy a bemutassam a legújabb konga-trendet! Furi ritmusok, hangelfedés, rockos hangzásvilág jellemző a sunrise-ra, ami egyébként amennyire furcsa, annyira érdekes is, bár a refrén túl erős lett, elválasztatlan, már-már összefolyik a versszakkal.
Értékelés: 5*

Color PV
Pont mint maga a zene, a pv is annyira visual kei fogás, hogy az már fáj. Egy be nem teljesült szerelem témája (ami már párszor le volt lőve, de ki számolja) mindig jól jön, főleg hogy biztosan nagyon nehéz kitölteni a klipen üresen maradt részeket. Ötlettelen, egyetlen érdekes pont a srácok energikus játéka, és Яyo (a dobos srác) aki kisfiús nevetések közepette próbál életet vinni a halott klipbe, és ez az ellentétes érzelmi keveredés annyira XD, hogy az már groteszk. :D
Értékelés: 3*

KAT-TUN-No More Pain

2010-09-08T16:12:00.000-07:00

A fiú bandákról általában meg van a véleményem. Kezdjük ott, hogy már az elnevezés "fiúbanda" is utal arra, hogy leginkább csajoknak készült formációval van dolgunk. Habár a Backstreet Boys és egyéb ilyen szellemiségű bandák kora már lejárt jópár éve, azért a japán piac még mindig hemzseg a magukat csajoknak áruló fiúegyletektől.

Ilyen fanservice-es banda a 2001-ben alakult KAT-TUN is, akik igen csak szép rajongói klubnak örvendhetnek Japánban és a tengerentúlon egyaránt. Ebben a rajongásban persze nagy szerepet játszik:
-a srácok kinézete
-Akanishi Jin kinézete
-Jin hangja
-Koki Tanaka rap-je
-tánctudás

Nem kétlem, hogy az együttesből 2-3 embernek valóban van hangja, de hogy a többiek csak a pofijukkal és szexi csípő-illetve s*ggrázásukkal nyerik el a nagyérdemű figyelmét, az nyilvánvaló számomra. Vagy pár ember csak képtelen érvényesülni a nagy nevek mellett, így el is tűnik a KAT-TUN betűi között.
Érdekes megjegyezni egyébként, hogy nemrég pont egy nagy név, Akanishi Jin lépett ki a bandából, mondván szólózni szeretne. Mi meg is értjük, ahogy azt is tudjuk előre, hogy 80%-os esélyt kapott, hogy eltűnjön a nagy japán szólósok között. Ezek után erősen kíváncsiak lehetünk, vajon mi lesz az együttes sorsa a "főszál" nélkül.
Persze nem akarom én negatívumokkal bombázni a KAT-TUN-t, mert vannak igazán jó zenéik, mégis az én számban a zenéjük elég erős popforgirls szájízt váltott ki sok esetben, és sajnálom, hogy jutubon nincs elég live videó róluk, hogy hallhassuk az igazi hangjukat. Egyet-kettőt láttam, és egyik sem tetszett. Bár tudom, a fancsajok magasról sz*rnak kedvencük hangjára, lehet az bármilyen gáz, sőt még plébekelhet is, a lényeg, hogy ott van a színpadon, nem? :S
Most essen szó egy kicsit az albumról is: sokkal rosszabbra számítottam. A NO MORE PAIN egyik fele igazán nagyszerű dalokat szolgáltat legyen szó bulizós (RIGHT NOW) , hip-hop-os (HELLO) elektropopos (THE D-MOTION) trackről, vagy lassúzós, romantikus
dalról. (FILM, PROMISE SONG)
A lemez másik fele sem lenne túl rossz, ha a srácok mellőzték volna a hihetetlen unalmas pop kliséket, illetve ha nem folytatták volna a korábban megkezdett pornótrack-ek kiadását (MAKE U WET), amik...gusztustalanok. Az meg még undorítóbb, hogy a tinicsajok erre buknak, mert ez "olyan szexi". Legközelebb a WC-ben folyó dolgokról nem írnának, ha már úgyis bensőséges dolgoktól ered meg a fantáziájuk?
Mindent összevetve tehát: black&white. Nagyon ütős és kevésbé slágergyanús trackek alkotják a palettát, de néhány dal meghallgatását feltétlenül ajánlom, ezeket a kedvenc trackek résznél találjátok.
Aki szereti a KAT-TUN-t, úgyis imádni fogja, aki pedig úgy van vele mint én, úgy lesz vele, mint én :D

A lemez értékelése: 7/10

Kedvenc track-ek: NO MORE PAIN, RIGHT NOW, FILM, PROMISE SONG, HELLO

NO MORE PAIN

Előadó: KAT-TUN
Megjelenés: 2010. 06. 16

A dalokról

NO MORE PAIN (N.M.P)
Végre valaki, aki rájött, hogy kezdő dalként introduction-t betenni a világ legnagyobb hülyesége!
A KAT-TUN szépen megoldotta a bevezető track kérdését egy ügyes vágással, ami itt azt jelenti, hogy kapunk egy 45 mp-es nem túl intenzív előkészítést, amit már egy igazi, ütős track követ. Már maga az alapdallam kiváló, így el se lehetne nagyon rontani a dolgot. A srácok viszont tesznek még rá egy lapáttal, és a zenei alapra szépen rákontráznak a ritmusos rap szöveggel, és ugye főként a hangjukkal. A tetőpont hol máshol lenne, ha nem a refrénben, de ez nem azt jelenti, hogy a többi rész el lett volna hanyagolva, ó nem. Minden passzol ebben a trackben, mintha a Don't you ever stop illetve a Hell no folytatását hallanánk.
Értékelés: 5*

Love yourself -Kimi ga Kirai na Kimi ga Suki
A tökély NMP után egy lazább lére fogott track következik, erősebb-gyengébb elemekkel. Maga az alapdallam nem lenne nagy szám, ha nem kapná meg a kellő körítést néhány elektronikus elem, és a rap rész kíséretében.
Értékelés: 4*

FARAWAY
Mesés-szerelmes, hol-volt hol nem típusú dalocska Backstreet Boys beütéssel. Közepes tempójú, r&b-pop track, a romantika kedvelő imádni fogják, a többiek ezután a kijelentésem után pedig meg sem akarják hallgatni mellőzve a nyáladzást.
Értékelés: 5*

THE D-MOTION
Mintha egy japán David Guetta ment volna végig ezen a dalon, rá sem lehet ismerni az eddigi poposkodás után a bandára. Van itt dance, elektrós torzítás, szóval electropop garantálva. Érdekes, hogy a dal alapból rémunalmas lett volna, ezek az eszközök viszont elég erős tartást adnak neki.
Értékelés: 5*

RIGHT NOW
Egy újabb érdekes stílusváltás-ezt nem lehet megszokni. :D A hatásos beatbox előadás után egy igazán különleges hip-hop, electropop dalt kapunk, ami annyira jó, hogy az már furcsa. Furcsa volt viszont az is, hogy a refrén RIGHT NOW-ja nagyon emlékeztet a nyugati Kesha Tik-tok refrén kezdetére, valamint Jason Derulo In my head-jének szintén refrén kezdetére. Persze nem gyanúsítgatok én senkit, tudom, hogy a zene nem vész el, csak átalakul, és akárki is merített akárki ihletéből a tény az tény marad: a RIGHT NOW egy fantasztikus track lett!
Értékelés: 5*

ROCKIN' ALL NITE
Ennyi stílusváltogatás után végre visszakanyarodunk a pop-hoz, helyenként enyhe rock szólamokkal spékelve. Ennek eredményeként kapunk egy érdekes refrénnel rendelkező aranyos dalocskát. A többi rész azonban messze elmaradozik a refrén jóságától, ami így magasan viszi a pálmát.
Értékelés: 4*

Going!
Nyárias dal színes lufikkal-tarkított illúzióként éltem meg az egész dalt. Summer-pop fíling garantálva, kissé őrült dallam őrült elemekkel, de élvezhető naposabb időben.
Értékelés: 5*

SWEET
Fagyis reklámban még el is menne a SWEET, máskülönben viszont unalmas elemektől hemzsegő, már a felénél majd' elaludtam, annyira egyre megy az egész.
Értékelés: 3*

LOVE MUSIC
Mintha egy régi J. Lo-s dalt hallanánk egy kis jpop beütéssel. A versszakok annyira nem érdekesek, a refrén viszont valamivel jobb helyzetbe került.
Értékelés: 4*

MAKE U WET
A "Nedvessé teszlek" cim "enyhén" szólva is árulkodik a dal jellegéről. Egy újabb fangörl meglepi a KAT-TUN ötlettárából pikáns nyögésekkel és annál keményebb szoftpornó dalszöveggel, amiből idéznék egy pár sort, hogy megértsetek miről is beszélek persze angolul, nehogy kisebb gyerekek is olvassák a blogot :D Ha nem tudsz angolul google fordító.

Strip off your lingerie, love juice flowing
Shake your hips up & down, wet mermaid
A naughty bunny

Make u wet, make you wet from inside
I’ll go deep inside you and break you down

Az egy dolog, hogy a csajok megőrülnek ha a KAT-TUN-os srácok szexről énekelgetnek, de az megint más, hogy olyan szókimondóan, ami inkább nyers mint szexi. Nedvessé teszlek, beteszem-kiveszem...Csajok, komolyan erre indulnánk be, vagy a KAT-TUN már nem tud újat kitalálni? :D
Arról már nem is beszélve, hogy maga a dal nem egy nagy szám, bár a srácok biztos a nyögésekre összpontosítottak, hátha azzal elterelik a figyelmet a dal helyenkénti unalmáról. Nem sikerült :)
Értékelés: 4*

RABBIT OR WOLF
Közepes tempójú dal olyan rádióba való szinten. Mintha egy Bleach opening-et hallanék, megnyugtató, néha érdekes, de annyira nem erős track.
Értékelés: 4*

FILM
Izgalmas, romantikus dallam teszi széppé ezt a dalocskát, amit valóban jó érzés hallgatni. A refrén kevésbé ütős mint a dal többi része, de azért ez is a helyén van. A fő tartást és keretet kétségtelenül az instrumental adja, anélkül messzebb lenne a dal a jó minőségtől, így viszont egy nagyon is szép track-et kapunk.
Értékelés: 5*

PROMISE SONG
Már a kezdésből sejteni lehet, hogy egy lassúzós dalt kapunk majd, és láss csodát, valóban. Gyönyörű lassú dal enyhén télies beütéssel, és nagyon szép zongora-hangszeres kísérettel.
Értékelés: 5*

HELLO
A HELLO szépen a lemez végére szorult, pedig köszöntgetés létére megérdemelte volna, hogy a korong elején kapjon helyet, de így legalább egy szép befejezést kapunk nagyon jó alapdallammal, hip-hop alapstílussal, és igazán izgalmas elemekkel.
Értékelés: 5*

NO MORE PAIN PV
Senki ne várjon túl sokat ettől a pv-től. Amilyen izgalmasan kezdődik, úgy olvad bele az egyszerűség mocsarába a dolog, köszönhetően az érthetetlen cselekményeknek (gladiátor szörnyek?) illetve az egyre menő háttér- és effekt hatásoknak. A zene miatt élvezhető, maga az alapötlet sem lenne rossz, ha értenénk miről is szól az egész dolog, valamint a s*gkoreográfia is fontos szerephez jut a táncos részeknél. Nekem enyhe Arashi-Monster pv beidegződésem volt, ezért ha arra 5 pontot adtam, akkor itt legyen 4 :D
Értékelés: 4*

Gackt kalózként pucérkodik!

2010-09-06T01:21:00.000-07:00

Az énekes úgy elvan mostanában, mint egy üveg lekvár a speizban. Nem is kell különösebben példákat keresgélnünk, itt van mindjárt egy még friss koncertfelvétel, amelyben Gackt kalóz szemfedővel, félpucéran énekelget adoniszi módon. A koncert eleje kicsit görög katolikus pap kántálásához hasonlítható, de Gackt arisztokráciájához hozzászokhattunk már. Most pedig íme a videó, ami fangörlöknek erősen ajánlott :D

Megint release datek-ek!

2010-08-30T04:44:00.000-07:00

Ne haragudjatok, hogy mostanában nem annyira voltak friss kritikák, csak nyaraltam, de ismét rajta vagyok az ügyön :)
Ugye a KAT-TUN No More Pain-jén dolgozok (már egy jó ideje grrr) és úgy néz ki, holnapra be is fejezem (hallelujah)
Aztán YUI legújabb lemeze várható jövő hét környékén, mert még azon is dolgoznom kell :)
Remélem tovább olvastok! ^-^

Gackt-Ever (kislemez)

2010-08-22T02:33:00.000-07:00

Gackt-ot a jrock vezető egyéniségeként ismerhetik a japán fanok, aki mindig törekszik a minőségi mérce elérésére. Legalábbis eddig nagyon úgy tűnt, most viszont legújabb kislemeze, az EVER kapcsán igen megkérdőjelezhető, hogy folytatódni fog-e az énekes sikerszériája, ha a nemrég elkezdett úton halad tovább...

Gackt még csak pár hónapja csatlakozott az Avex Trax lemezkiadó céghez, azonban a váltás máris erős nyomokat produkál. Gackt legelső avex-es kislemeze, az EVER annyira rossz, hogy még egyszeri hallgatásra sem ajánlanám. A címadó EVER egy üres, hivalkodó, érdekességet mellőző track lett, míg Gackt korábbi, Uncontrol című dalának csúnya hibákkal teli remixe még csak nem is emlékeztet az énekeS korábbi kvalitására.
A borító pont olyan rémes, mint maga a korong (a DVD verziós sokkal jobb, de drágább is, ugye, a pénzünkért egy totálisan átps-elt dolgot kapunk, aminek annyi köze van Gackt-hoz, hogy elvileg látszanak a körvonalai) A grafika és a beállás is furcsa, Michael Jackson-ra emlékeztető, de mindenesetre illik a finoman szólva "homokos" stílusú pv-hez.
Mindent egybevéve: az Avex elrontja Gackt-ot, aki reméljük rájön erre és leáll az effajta műzenékkel, mielőtt még késő lenne és elveszítené jópár rajongóját.

Értékelés: 2/10

EVER
Előadó: Gackt
Megjelenés: 2010. 07. 28

A dalokról

EVER
Általában a kislemezek címadó dalai jól szerepelnek. Az általában nem vonatkozik a az EVER-re, ami összvissz egy unalmas, hallgathatónak hallgatható, de nem érdemes kategória szülötte. Egyedüli érdekes elem a hangszerelés, a rockos hangzásvilág, a dallam viszont olyan mértékben nem lett kihasználva, hogy üres fejjel és szívvel hallgattam végig a dalt, és elég is volt egyszeri hallgatásra.
Értékelés: 2*

Uncontrol Kyoukiranbu edition
Már az eredeti Uncontrol sem volt egy minőségi termék, ez a verzió azonban hülyeségben még azt is felülmúlja. Eltúlzott elektro elemek, pocsék hangszín, az egész mint egy nyers Low Quality-s cucc. Nem tudom mikor fajult el ennyire ez a dolog, de ha Gackt ilyen szörnyűségekkel folytatja tovább pályáját, ne számítson ívelő karrierre-max lefelé vezető irányba...
Értékelés: 2*

EVER PV
Senki sem veheti el a fájdalmad
Mondjanak bármit is, sose változtass az utadon-áll egy kultmozi hirdetőtábláján. Az elgondolkodtató kezdés után mindenki egy fejtágító-spirituális klipre számít folytatás gyanánt, ezért is akkora a csalódás.
Egy kissrác lóg be a mozi előadó termébe, hiába mondja neki a szekus bácsi hogy na húzzál ki, törpe, fiatal vagy te még ehhez. Meglepetésünkre ki más koncertezne, ha nem egy enyhén szólva is ősb*zi kinézetű Gackt, aki tüzelő kakast megirigylő módon ropja kettő jobbra-kettő balra "táncát", ami már 20 másodperc után unalmassá válik, de úgy tűnik, a tömeg élvezkedik még az elvileg latinos-romás jellegű táncon, ami-tegyük hozzá-egyik műfajhoz sem hasonlít, de jó látni, hogy legalább az énekes és a tömeg élvezi a dolgot. Közben mintha maga a terminátor figyelné az eseményeket kiberszemüvegén keresztül, legalábbis nagyon ez jött le a "Target" ("Célpont) és egyéb effektes elemek láttán. A klip befejezése is rémes, érthetetlen, az egyetlen levont következtetés talán annyi, hogy a "szekus bácsik igazából mindig többek, mint amiknek kiadják magukat".
Értékelés: 2*

xRukix-Kanashimanaide (kislemez)

2010-08-05T08:10:00.000-07:00

Egy spanyol lány, aki japán kislemezt dob ki? Miért ne! A 18 éves xRukix-nak sikerült, íme a tehetség bemutatkozó single-je.

xRukix neve még nagyon új a japán pop szakmában, ezért nem lehet, szabad elkiabálni semmit sem. Egy tehetséges, 18 éves spanyol fiatalról van szó, aki japán rajongásának köszönhetően vett részt egy online tehetségkutató versenyen (meghallgatáson) amit meg is nyert így kapott szerződést az AKIHABA LOVE RECORDS-nál, június 23-án pedig már első kislemeze is megjelent Kanashimanaide címmel. Ugye mondanom sem kell mennyi jutubus kishölgy kaphatott vérszemet a lány sikerei láttán/hallatán. Viszont azt előre le kell szögeznem, hogy xRukix-ban tényleg van tehetség, mind hang, mind japán kiejtés terén. (a hangja alapján meg nem mondtam volna, hogy nem japán, csak a borító lelőtte a dolgot, apropó borító: valami rémes lett, '99-ben voltak hasonló kivitelezésű sima kép+pocsék szöveg dolgok)
Tény, hogy még fejlődnie kell, és talán az is meglehet, hogy nem a japán zenében fog érvényesülni, de reméljük hallunk még tőle a Kanashimanaide-hoz hasonló kellemes, vidám dalokat, amik akkor már az ő tollából származnak.

Értékelés: 8/10

Kanashimanaide
Előadó: xRukix
Megjelenés: 2010. 06. 23

A dalokról

Kanashimanaide
Nevezhetnénk akár urbanizációs-pop track-nek is, a kezdésnél mintha Tokióban mászkálnánk fel-alá, japánokkal fotózkodnánk, sakura fák alatt bújnánk el-magyarul turistáskodnánk egy napot a fővárosban. Kezdő hangszerként a gitár tűnik fel, ami később is megmarad, sajnos jórészt a számítógépzene által elnyomva. Ennek ellenére nagyon jó hangulatú dalocska ez, olyan animés beütésű szakürás jpop track, ami Momoi Halko (szintén jpop énekesnő, de original) keze nyomát tükrözi mind zene mind dalszöveg terén. xRukix azonban szépen magáévá tette a dalt, ha nem tudnám, hogy nem japán anyanyelvű énekes énekelné, elhinném, hogy ez a lány tős-gyökeres japán. Vagy az is lehet hogy csak túl sok animét nézett? :O :)
Értékelés: 5*

Non-Dimension
A Non-Dimension egy jóval vidámabb, bolondosabb, kawaiibb és erőteljesebb track kislemeztestvérétől, plusznak pedig még valódi zenekar által játszott alapot is kapunk. Hogy azonban ne legyen minden olyan tökéletes, egy fokkal kevésbé érdekes dallamot kapunk, a Kanashimanaide hangzásvilága legalábbis egy kicsivel jobbnak tűnt számomra, viszont az eltérés lényegében olyan apró, hogy azt is mondhatnám: ízlések és pofonok. A refrén nagyon aranyos, főleg ahogy a lány megjátsza, hogy nem tud angolul beszélni, így csak egy dimensón-ra futja, de valahogy ez is része az illúziónak-szóval legyen.
Értékelés: 5*

Aya Hirano-Hysteric Barbie (kislemez)

2010-08-04T11:26:00.000-07:00

Aya Hirano-ra igazán Speed Star című albuma végighallgatásakor figyeltem fel, és egy igazi kellemes csalódásként könyveltem el a dolgot. Legújabb kislemeze, a Hysteric Barbie-nál már nyoma sem volt kellemes csalódásnak. Örömmel hallgattam, hogy az énekesnő újabb nagyszerű trackek-kel örvendeztetett meg bennünket.

Hirano legújabb kislemeze megkérdőjelezhetetlenül jó lett. Elkezded hallgatni aztán még, még, még. Ezek után örülhetünk, hogy Aya nemcsak egy dalt nyomott a korongra, hanem két másik is támogatja a Hysteric Barbie sikerét.
A címadó dal bravúros kezdő lökésként, igazi energikus pop-rock dal, amit a fülbemászó Kiseki no Iro követ. A kislemez utolsó dala is nagyon kellemes, nyárias, és tegyük hozzá, hogy Aya hangja mindhárom track-ben nagyon tiszta.
A pv édesen kritizáló, a cd borító a "tökéletes festett magazinbaba" paródiája.
A Hysteric Barbie hihetetlenül üdítő nyári szerzemények gyűjteménye, amit nagyon-nagyon erősen ajánlott meghallgatni.

A lemez értékelése: 10/10

Hysteric Barbie

Előadó: Aya Hirano
Megjelenés: 2010. 06. 23

A dalokról

Hysteric Barbie
Ki ne ismerné az Egg* vagy netán a Vanilla* egyre menő szöszke modelljeit, akik tökéletes frizkójukkal, gyakran pláca giccses aggatmányaikkal tűnnek fel ezen komoly magazinok hasábjain. (*japán divatmagazinok) Ez a szőke divatcica kinézet még nem is lenne probléma, ha nem tudnánk azt, hogy normális ember képtelen végigtipegni azokban a 20 cm-s kampós cipellőkben, amelyekben a csajok vidáman feszítenek valszeg 5-10 perc erejéig. Az elérhetetlen árú ruhakollekciókról meg már ne is beszéljünk.
Minden bizonnyal egy effajta lány lehetett Aya Hisztérikus Barbie-ja, akiről a dal szól.
A track sima vokállal indít, ami nagyon jó start egy efféle energikus rock szerzeményhez. A háttérzene tökéletes, akár Aya vibrálóan erős hangja, ami néha egy kawaii hangszínbe mutálódik, utána azonban rögtön visszakapjuk az originális hangszínverziót, ami egyszerűen csodás.
Kedvenc részem a refrén volt, ami természetesen a tetőpont, de érdemes a többi részre is odafigyelni, mert az egész dal egy gondosan megszerkesztett pop-rock egyveleg lett, amit egyszerűen jó érzés hallgatni. Nem csodálkoznék, ha dorama betétdal lenne, bár a témát eléggé körbehatárolja a dalszöveg.
Értékelés: 5*

Kiseki no Iro
A kicsit Maszkos- Coco Bongo beütésű kezdet után egy laza popdalocskát kapunk fülbemászó dallammal, és Aya nagyon tiszta hangjával. Édes, kellemes, jpop szerzemény, ami helyenként Nox által kreált dalokhoz hasonló stílű. (a hasonló nem azt jelenti, hogy Aya magyar népdalokat énekelne)
Értékelés: 5*

Dahlia
Nagyon tiszta hangzásvilág, elektrós elemek jellemzik a Dahlia kezdését, majd a dallam átvált egy pop-rock féle atmoszférába, de Aya hangja még mindig tiszta, és inkább pop felé húz a dolog. Nyárias track, erre utalhat maga a címalkotó Dahlia virág is. Kedves, aranyos, igazán hallgatható.
Értékelés: 5*

Hysteric Barbie PV
Az ember azt hinné hogy egy cuki-muki cicababa megszemélyesítése csak "gyűlölködő, alázzuk porig a r*bit" módon történhet. Az igazság viszont úgy tűnik sokkal árnyaltabb ennél! Aya nagyon puhán, édes lányos verzióban próbálja megteremteni az elkényeztetett hisztérikát, így senki ne számítson vérre menő girl fightra. Az énekesnő hol kawaii, hol csilli-vili rucikban pózol, bálkirálynőcskét játszik lufikkal a kezében, miközben az "igazi" smink nélkül is tündöklő Aya kozmetikumokkal, szépészeti cuccokkal szórakozik, amiből le is lehet vonni a konzekvenciát: éljenek a natúr csajok!
Nagyon édes videó, és ha jó pár fokkal provokatívabb lenne talán ki is kiálthatnánk Aya-t a japán Avril Lavigne-nek. Youtube-on már megtörtént, bár szerintem ez egy kicsit túlzás...
Értékelés: 5*

Megint release date-ek!!!

2010-07-23T08:41:00.000-07:00

Nos, amint láttátok, elég gyorsan legyártottam a kritikákat, amiket ígértem, megpróbálom magam tartani továbbra is a tervhez (hogy minél több kritika legyen még nyáréra) és íme a következő lista, aminél szintén próbálkozok majd, de hamarosan nekem is nyaralás, szóval nem tudom hogy fogok haladni, de majd mindenről tájékoztatlak titeket a blogon.

KAT-TUN-No More Pain /július 27-28
Aya Hirano-Hysteric Barbie /július 30-31
XRUKIX-Kanashimanaide /augusztus 3-4

ViViD-Precious (kislemez)

2010-07-21T01:58:00.000-07:00

Bár talán elhamarkodottnak tűnhet az állításom, de a ViViD-nek eddig még nem sikerült egyszer sem rémes albumot összehoznia, és ez ezúttal sem alakult másképp. Sőt, a 6852-es eladási számmal nemhogy a 15. helyen kötött ki az Oricon-on, de ez eddig a ViViD legjobban fogyó kislemeze.

Ez ugye részben köszönhető a fantasztikus promónak is (lásd, vetkőzős pv) valamint a nagyon korai beharangozásnak (márciusban vagy áprilisban már tudtuk róla, hogy jön)
A dalok nagyszerűek lettek, bár a Precious címadó dala nem teljesít túl jól, de még így sem mondható rossznak. A Bright red garden egy frissítő, üde, a survive egy dumás (a hard rapping miatt) az Akujo Tricky pedig egy keményebb rock track a lemezről.
A pv-ről pedig csak annyit, hogy: a meztelen felsőtestek felső részén kívül sok érdekes dolgot nem találni benne. Ezt a laikusoknak mondom, ViViD fanok imádni fogják.
A borító ötletes kis dolog lett, szépen kidolgozva. Ha már a kislemez meghatározó szimbóluma, eleme az óra, miért ne virítana a cover-en is? :)
Összvissz tehát a ViViD ismét kellemeset alkotott, bár hozzá kell tennem: jó lenne ha a hosszú stíluskeresgetés után végre igazán rátalálnának a saját egyéniségükre, és akkor nem lennének akkora mezsgyék az egyes dalok között.

A lemez értékelése: 8/10

Precious
Előadó: ViViD
Megjelenés: 2010. 07. 07

A dalokról

Precious

Noha általában (vagyis szinte mindig) a főcímdal a nyerő track, a Precious ez esetben nem teljesen tölti be ezen szerepét. Legalábbis azok, akik a különleges hangzáshoz vannak szokva, átlagnak fogják érezni a Precious-t, olyan rockszerűségnek. Én is csak annyival intézném el, hogy "nem nagy szám".
A dallam felejtős, a zenekar se erőlteti meg túlzottan magát, enyhén szólva erős űrt éreztem, hogy a srácok elrendeztek minket ezzel a 4-es minősítésű dallal, szép kis hiányérzetet okozva ezzel.
Értékelés: 4*

Bright red garden
Egy western film eredeti helyszínén egy kocsmában ücsörgő helyes cowboy kölyök sóhajtozik. Nem neki való ez a rémuncsi környezet, ahol a legérdekesebb esemény egy vadrégi falióra kattogása. Nevezzük Shin-nek (Lucky Luke) a lovászgyereket akihez hamarosan csatlakozik egy banda kedves gonosztevő, Ko-Ki, IV, Reno, Ryouga (a Dalton fivérek) céljuk pedig nem más, mint elütni az időt egy kis zenével.
A Bright red garden általam elképzelt sztorija persze mindenki fejében másképp kerülhet illusztrátor keze alá, de az biztos, hogy a kislemez legérdekesebb, legizgalmasabb és fantáziadúsabb track-je lett a dal a maga bolondságával, nagyszerű az összhang, minden úgy jó, ahogy. Nem hiába juttatta eszembe a régi szép időket, amikor a ViViD nem egy kemény rock bandaként akart tetszelegni, hanem néha átálltak az oshare kei őrült világába bohóckodni kicsit. Több ilyen dalt követelünk!!!
Értékelés: 5*

survive
Az előző ökörködést komolyabb rock szerzemény követi a survive formájában.
A kezdés rögtön a refrénre fókuszál, de azért még nem rántja le minden titokról a leplet. Például a metál-ordításokról, Shin mélyített hangjáról, a röhögős beszólásokról (hahaha) de most megtettem én helyette. Spoiler koktél! :D Néhol kedves, néhol erőteljes, ütős dal, pont ettől lesz olyan izgalmas.
Értékelés: 5*

Akujo♂Tricky
A kislemez legerősebbre sikerült rock termése. A kemény dallamhoz jön egy kis effekt bomba ViViD módra, plusz kapunk egy adag Erős Pistás hangszerelést. Mindezek ellenére a dal (Shin kevésbé érdes hangjának köszönhetően) lágyul egy picit, de még így is hihetetlenül energikus marad. Jó track, bár nem a kedvencem a lemezről.
Értékelés: 5*

Precious PV
Órával fémjelzett borító, óraketyegés a Bright red garden-ben, most pedig itt az órafanatizmus továbbfejlesztett verziója: óra főszereplő a pv-ben! Persze, nincs egyedül, Shin-ék félig meztelenre vetkőznek, amit persze jól megvágnak, nehogy már kiderüljön, hogy a tagok is ugyanolyan földi teremtmények mint mi, mellkassal és hassal XD (bár szerintem a ViViD fangörlök nagy részét fel kellett volna locsolni egy cenzúrázatlan verzió láttán, szóval talán jobb ez így :-) Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, szerintem kiapadt az ötledoboz, ezért kellett pucérkodnia a srácoknak. Az effektek közül egy-kettő még ötletes (pl. hóesés) bár azoknál sem igazán értettem, mit keresnek a videóban. Aztán ott van az a szoba, ami mintha minden ViViD klip helyszínéül szolgálna. Legközelebb valami eredetibb helyet és pv ötletet akarunk!!! És még valami: a Bright red garden-nél írtam a cowboyokról. Nos a meztelen jelenet után eszembe jutott, hogy...Ki látta a Túl a barátságon című filmet? :D
Értékelés: 4*

Ayumi Hamasaki-Moon/blossom (kislemez)

2010-07-18T08:25:00.000-07:00

Ayumi kemény 3 hónapnyi pihenés (turnézás) után ismét újabb kislemezzel örvendezteti meg fanjait és a jpop kedvelőit. De ez még nem elég! Az énekesnő bejelentette, hogy 50. kislemezét ahhoz illő módon szeretné megünnepelni, így született a "road to fiftieth" (út az 50-hez) ötlete, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy 3 single-je jelenik meg szinte egymás utánban.

A debütáló kislemez nem is lett olyan rossz...

Már ami a kislemez két fő dalát illeti, nem pedig a feldolgozásokat, amelyek annyira rosszra sikeredtek, hogy szó nincs rájuk. Egyetlen kivétel a Microphone remix, ami szépre sikeredett, viszont itt ki is merül a felsorolás.
Legalább a Moon és a blossom teljesít, mindkét esetben jól kidolgozott dalt kapunk, főleg a Moon esetében, ami érthető is, hisz az egész felhajtás ezt a dalt vette körül, a blossom kivitelezésének meghallgatására csak nemrég került sor. A Moon egy igazi Hamasaki-track lett, a blossom már jóval kevésbé viseli az Ayu-s jegyeket dallam terén. Természetesen a dalszövegek most is az énekesnő keze nyomát tükrözik-szerencsére.
Két ilyen szép dal után kapunk még két jó track-et, a LOWBROWS-féle Microphone remixet, ami igazán bulizós dal, és a zongorára átírt meaning of Love is jól teljesít (bár sok változtatás nem is történt benne az eredetihez képest)
És most jönnek a fekete levesek: egy darabokra hullott, rémunalmas Last Links orchestra verzió, és egy vidámnak titulált Don't look back reggae remix, amiből elég 10 másodperc, és még ezzel is sokat mondtam.
A Moon track elcsúfításaként kapunk egy szörnyű terv alapján felépített borzalmas pv-t, ami totálisan értelmetlen (bár később megértitek, nekem is el lett magyarázva a lényeg:D) és unalmas, a szétesett Hamasaki fejére tintát is zúdítanak, hátha, de hiába: marad az az üres színházi érzésünk.
A borítóról annyit, hogy még egy photoshop munka, avagy hogyan csináljunk 31 évesből 21 éveset. Nem, nem botox-szal. Elég egy számítógép, és kész is a hibátlan cyber Ayu! :S
Külön érdekesség, hogy eredetileg a blossom-höz is terveztek pv-t, ami idő hiányában nem valósult meg. De hogy azért se essenek el a DVD verzsön bevételétől, mégis kiadtak egy DVD-t, amin kemény 2 videó található: a nagyszerű Moon pv, és annak készítési filmje! Csak legyen pénzünk megvenni!
Végezetül annyit, hogy nem lenne egyáltalán rossz ez a kislemez, ha nem húznák vissza a feldolgozások, és az Ayu kutyájára fókuszáló pv. A Moon és a blossom is igazán szép track-ek, amiket tényleg ajánlani tudok, remixeket tűrők és szeretők nyugodtan megpróbálkozhatnak a Microphone dance-es verzójával, klasszikus zene kedvelőknek pedig tetszeni fog a meaning of Love.
Várjuk a folytatást!

A lemez értékelése: 6/10

Moon/blossom
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 07. 14

A dalokról

Moon
Akik belehallgattak Ayumi legutóbbi, még friss albumába, a Rock'n Roll Circus-be (és elolvasták az erről szóló kritikámat) és egy picit is ismeretesek a Hamasaki-diszkográfiában észrevehették, hogy Ayu mintha minden korszakából lecsípett volna egy érdekes darabot, és azt új köntösbe bújva tálalta a nagyközönség elé. A Moon is egy ilyen nosztalgikus track lett köszönhetően a tipikus hangzásvilágnak, amely ezt a nagyszerű pop-rock balladát is meghatározza.
A gyönyörű, erőteljes és mégis Ayu hangjától érzelmes refrénnek egy hihetetlen lassú bevezető versszak próbál(na) utat taposni. Hiába a szépség, az elnyújtottság miatt az ember már úgy várja a refrént mint forróságban az esőt. (vagy hogy egy ventilátor csapja neki a szelet)
A fő rész (refrén) viszont elfeledteti velünk, mennyit vártunk: gyönyörű dallamvezetés, igazi gyöngyszem, ami attól is érdekes, mert a fő rock hangzás alatt Ayumi hangja lágy, nem erőszakos, ettől lesz a track izgalmas, és szomorkás is egyben.
Kedvenc rész volt még az utolsó átvezető, ahol több hangsáv vegyül (néha beszáll egy viszonylag felerősített vokál, ami megerősíti az amúgy érzékenyre tervezett részt, és tartást ad neki, mint Garnier sampon a hajnak.
Ayumi ballada klasszikus, bár egy kicsit fura a hangzásvilága, így nyár idején szomorkás, de gyönyörű, igazán élvezhető dal.
Értékelés: 5*

blossom
A kis cuki, virágos kezdés után egy rockos szólócska ráz fel, majd ismét egy virágos mezőn találjuk magunkat, ahol Ayu énekelget nekünk. Szép versszakokat hallhatunk (itt is megjelenik a Moonnál használt dupla hangsáv, ami szintén erősít a dal hangulatán, ami olyan semlegesnek mondható) A refrén a hangszereknek köszönheti varázsát, ha nem lenne ilyen eltalált a hangszerelés, a versszakokat biztosan érdekesebbnek mondanám, így viszont billeg az a mérleg. A versszakok új hangzást képviselnek, míg a refrén már jobban hasonlít egy Ayu-dalra, de érdekes, hogy a Moon-hoz képest nem annyira.
Ken-kun (Ayu gitárosa) ismét kitett magáért (ha ő játszott a gitáron) egy fantasztikus gitárszóló keretében, mely a végső átvezetés szerepét tölti be. Nagyon szép dal, nagyon jó dal, és egyáltalán nem nevezném tölteléknek, mert igazán érdekes track-et hoztak ki belőle.
Értékelés: 5*

Microphone (THE LOWBROWS Remix)
Egy kis dance? No problem, Timejja ehhez is ért! :D
Érdekes dolog egyébként, hogy ahogy telnek-múlnak az évek, úgy változnak a dance trendek is. Persze a düc-düc most is alap, de már nem azt az egyirányú, dallamtól totál elvont dolgot kapjuk, mint anno, ezért azt kell mondjam, jó feldolgozót kapott a Microphone, reméljük a többi mixelt track is ilyen szerencsés lesz.
A kezdő düc-düc alapra épül a kezdés egy kis fedéssel, majd kapunk egy ezt nélkülöző átvezetőt, és egy dallamot szabatosan, de azért követő energikus refrént, ami a legszebb része az egész dalnak. Az utána következő tipikus elektrós rész pedig a másik nagy kedvencem volt.
Az "ua ua uaaa" kevert rész kicsit furcsa, de na, bevált dj szokás, ezzel nem lehet mit kezdeni.
A változatosság nem árt: ezt be is tartották Lowbrows-ék, és sok kis effekttel tették érdekessé az originális verzsönt, ami szerintem nagyon bulizós lett, bár egy alapból minőségi zenét annyira nem is lehet elcseszni. Csak azt sajnálom, hogy itthon nem nyomják a dj-k...
Értékelés: 5*

Last Links (Orchestra Version)
Tévedtem. Jó dalt is el lehet rontani, a Last Links zenekari verzója tökéletes példa erre. Adott egy gyönyörű dal, amihez kapunk egy elalvós zenei kíséretet (rémlapos üzemmódban) ami még közelről sem illik a képbe, mintha egy vadidegen dal instrumentálját hallanánk. Persze Ayumi tempóján alig változtattak, így nesze neked félig lassú félig gyors férc. Mindehhez pedig még jön, hogy az egész akadozó, darabokra szedett, és annyira unalmas, hogy alig bírtam kivárni, mikor lesz már vége. Ayu orchestra verziói általában szépen sikerülnek-ez most nem tartozik az általában verziók közé.
Értékelés: 2*

Don't look back
A Don't look back egy nagyon izgalmas track VOLT. Ez a verzió viszont kegyetlenül széttöri az eddig emlékezetünkben élt eredeti verzió tökélyét, és magát a reményt, hogy egy érdekes feldolgozást kapjunk. Borzalmas, nyáriasított, (most vidámnak kéne tőle lennem? nem, nem vagyok azzzz!!!) egy dallam alatt futó reggae track, amiben egyetlen érdekes pontként Ayumi hangja maradt meg, minden más idegesítő, főleg, hogy eredetileg ez a dal szomorú. Akkor mégis minek kellett ez a summertime hangulat?
Értékelés: 2*

meaning of Love (Piano Version)
Mivel csupán zongorára írt verzióról van szó, túl sok hozzáfűznivaló nincs a dologhoz, mert a meaning of Love alapból egy fantasztikus track. A piano version szépre sikeredett, de nekem az eredeti verzió jobban tetszik, zongora ide vagy oda.
Értékelés: 5*

Moon PV
Nos, aki nem vizslatja napról-napra Ayumi blogbejegyzéseit, az bizony üres szemekkel (és aggyal) nézi végig ezt a "nagyon érdekesre" sikerült pv-t. Mondhatnánk úgy is, hogy Ayu egyetlen blogbejegyzése alapján várja el, hogy mindenki felfogja, miről is szól videója, amelyből első látásra pár dolgot szűrünk le:

-Ayumi Don't look back-je (bár nehéz kimondani, leírni meg képtelenség) messze távol áll attól az értelmetlen elvontságtól, amit a Moon pv közölni akar
-Ayumi agyában található egy ún. "Depresszív-mód" gomb, aminek megnyomásával az addig vidám énekesnő pillanatok alatt zokogó, kanapén fetrengő babává válik

-Ayumi fejére szurok kerül, és mivel Ayu divatikon, ezért mostantól minden japán klipben "szurkolni" fognak az énekesek (de legalább egy Koda Kumi klipben biztos feltűnik majd a fekete cucc, az biztos)

Jöhet az ártatlan kérdés: mi lehetett a blogbejegyzés tartalma? Ayumi nagy kutyarajongó, neki is van jónehány, ezért érte tragikusan, amikor egyik ebénél rákot állapítottak meg, de szerencsére a műtét sikerült, így a kutyus boldogan élheti tovább életét. Nem úgy a mamija, aki ennek hatására készített egy klipet, ami extra melankólikusra, sikerült, az egész mint egy halotti tor, holott inkább örülnie kéne, hogy megmenekült a kutyusa, nemde? Ayu passiójelenetszerű villanásai (fekete tintát öntenek a fejére, sír, tombol) nem igazán ráznak meg, és talán kegyetlenség ilyet mondani, de inkább színészi játéknak, nevetséges, groteszk jelenetnek tűnik, amint az énekesnő hajat tép, és kínozza magát miközben kutyája is feltűnik a múlt emlékei között, mintsem szomorúnak, vagy fájdalmasnak. Semmi hatás, plusz unalmas, bár nem is tudom ebből mit lehetett volna kihozni, mikor már az alap koncepció szenved...
Értékelés: 2*

Csak egy kis festék, pár nap múlva lejön...

Vidoll-Monad

2010-07-13T10:27:00.000-07:00

A világ legtöbb táján berögzött szokás, és szinte már törvény, hogy album és album között el kell telnie legalább egy évnek. Ez idő alatt kell telenyomni az összes rádiót a korong ütősebb trackjeivel, hogy már a csapból is az előadó folyjon. Közben folyamatos turnézás, interjúk sujkolják a népbe, hogy "igen, ez kell neked, ez a jó zene, vedd meg, hallgasd, ha pedig megunnád (vagy épp ellenkezőleg, képtelen vagy megunni) menj egy koncertjére, hogy így is kifejezd imádatod". Ezek után kár lenne azt mondani, hogy Japánban ez másképp működik. Ott is hasonló a helyzet, megy a felkapás ezerrel, mégsem ritka jelenség, hogy egy együttes havonta dob ki új kislemezt és félévente albumot.

Mondhatnánk azt is, hogy "jó piár húzás, így világválság idején", de akkora hülyeség lenne ez a mondat, mint télen -10 fokban átúszni a Dunát. Egy ilyen hatalmas zenei iparral rendelkező ország nem kistételezik. Itt vagy tehetséges vagy és különleges, aki képes mindig megújulni, és mégis megtartani a fanokat, vagy úgy elbuksz, hogy többet nem állsz lábra, az biztos. Mert aki itt hasra esik, az nemigen kap még egy ilyen lehetőséget az élettől.

Japánban farkastörvények uralkodnak: sok az énekes, és nem lehet mindenki híres. Különösen igaz ez az egyre szélesedő visual kei csoportra, akik között sajnos egyre gyakrabban tűnnek fel (majd el) az egylemezes bandák, akik gyakran koppintás útján próbálnak érvényesülni.

Mihez kezdhetsz egy ilyen világban? Nos, a legjobb, ha elkezdesz különleges dalokat gyártani, de gyorsabb iramban, mint egy Honda gyár az autókat, majd ugyanilyen gyorsan ki is adod azokat lemez formájában.

Így cselekedett a Vidoll nevű együttes is, és milyen helyesen tették!

A 2002-ben alakult visual kei formáció megélt már több mint 10 albumot, számtalan kislemezt és persze a tapasztalat élményét, ami nem sokaknak adódik meg.

Az együttes az új évet már munkával kezdte, január 20-án pedig meg is lett ennek gyümölcse: legújabb albumuk Monad címmel jelent meg.

Szkeptikusan álltam hozzá ehhez az egészhez: vajon egy újabb leszakadt együttes gyengus albumát hallhatom majd? Aztán addig húztam-halasztottam a dolgot, hogy elegem lett , belehallgattam, és azt kell mondjam: nehéz letenni ezt a lemezt. Különleges hangzású dallamok, nagyszerű kidolgozottság, de talán elég ha csak annyit mondok: 2010 egyik legkirályabb albumát hallgatja majd az, aki belehallgat (végighallgatja) a Monad-ot, bár kellemes csalódásnak nem nevezném, mert eddig nem ismertem a bandát, így csak meglepinek könyvelem el.
Hallgassátok egészséggel! :D
Utóirat: még jó, hogy nem írtam meg hamarabb a kritikát, pár hónapja ugyanis az együttes bejelentett egy szünetet Jui hangszálproblémái miatt. Annak ellenére, hogy akkor még fél és egy évről beszéltek, nemrég kiszivárgott egy hír egy új, szeptemberben megjelenő kislemezükről! Remélem érdeklődéssel fogadjátok a Vidoll-t, illetve a közelgő kislemezt!

A lemez értékelése: 8/10

Kedvenc track-ek: Ikaros, Darwinism, Eirene

Monad

Előadó: Vidoll
Megjelenés: 2010. 01. 20

A dalokról

Memories
Egy kis vonatzakatoló effekt után az együttes rögtön a refrénre tér, amivel így le is lőtték a poént. Már persze, ha ez lett volna a csattanó. Viszont a csavar a versszakokban van, ami bizony érdekesebb lett, mint maga a refrén, ami elég lapos, egyszínű.
A "fő résznek titulált" refrénes dolgon túllépve viszont elég jó dalt kapunk, már ami a versszakokat érinti. Ezek a részek nagyon vágnának az Eltűntnek nyilvánítva, és hasonló kaliberű sorozatok szomorkás, nyomozzunk egyet stílű OST zenéi közé.

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 1-0
Értékelés: 4*

EVE
A folytatásban kezd forrósodni a helyzet: már nemcsak a versszakok, de az átvezetők is érdekesek és hallgathatóak! A refrén helyzete továbbra sem javul, egy helyben toporog, mint a hazai egészségügy. Az énekes Jui mintha egy lassabb, tempó nélküli verzióra énekelne a refin-hát kérem, ezt a meccset ismét a versszakok és az átvezetők nyerték.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 2-0
Értékelés:4*

IKAROS
Az első igazán cool dal a korongról, amire már tényleg azt mondhatom, hogy ez már valami. A kezdés csodás, beindít mindent (minden alatt értendő: dal, dallam, hallgató, hallgató füle, agya, egyéb szervei) anélkül, hogy leleplezne minden titkot a folytatásról. (húú, de titokzatos) Ennek ellenére én most lelövök jó párat: a hard rock-metál hangzás után egy gyönyörű gitárvezetéssel kerülünk a dal hatása alá, majd egy újabb elektrós fogás a jól bevált 2009-es módszer alapján: hangelfedés a versszakokban és az átvezetéseknél. Ez viszont tényleg fokozza az egész hangulatot, szép húzás. Akárcsak az utolsó befejező átvezetés, ahol is egy női hangot figyelhetünk meg (ha csak nem torzításról van szó) amit egy ugyanazok az ütemek zárnak, amelyekkel a banda kezdett. Érdekes, izgalmas track, eddig a best a korongról (noha csak a 3. dalnál járunk :D)
És még a refrén is teljesít! Ez bravúros kedves hallgatók, ez bravúros!!!
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 2-1
Értékelés: 5

Enren ~Long amour de la distance~
A bejövős versszakokat és zenekari játékot (lásd, dallamosság, gyönyörű gitárszólók) egy pocsék, hamisan hangzó refrén tompítja. Valami annyira hiányzik belőle, mint kenyérből a liszt.

A Praktika magazin ötlete a refrén-problémára: az önnek nem tetsző darabot nyugodtan vágja ki az Audacity nevű zeneszerkesztő programmal, és máris élvezetesebb a hangzás!

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 3-1

Értékelés: 4*

Darwinism
Darwin-ról a legtöbbünknek teknősök, majmok jutnak eszébe, ezért is érthetetlen kezdetben a Vidoll címválasztása. Azonban amint elindul a dal, ösztönünknél fogva értjük meg a dallam tartalmát: az egész tracket mintha egy ősi érzés vezérelné, mintha egy bennszülött törzsről szólna, akikben persze mi is rögtön magunkra ismerhetünk. Hihetetlen energiát szabadítanak fel a srácok, a dallam már annyira jó, hogy törnék-zúznék mindent magam körül, de legalább egy Vidoll koncertre betolakodnék, hogy a fejemet rázzam. Erre mondanám azt, hogy Alkonyat soundtrackek, bújjatok el, de jó távol...Bár, egy ilyen ütős hardcore track jobban passzolna afféle Kárhozottak királynője-féle vámpíros rock-centered termékhez.
Mesteri dallamok, árnyalt-sötét hangzás, kiváló versszakok és átvezetések, és csodás refrén. Nem tudom levenni róla a fülem...

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 4-2
Értékelés: 5*

Remind Story 2~hatsukoi~
Az első komolyabb lélegzetvételű dal a lemezről. Szó szerint, hisz a lassú acapella után Jui mély lélegzetei szinte félelmetesen magukra vonzzák a figyelmet, folytatásként pedig egy tempósabb refrént kapunk. Szépen megszerkesztett dal, minden stimmel, lassú dalként is simán megállná a helyét.

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 5-3
Értékelés: 5*

Hot cage mix
A Hot cage mix már csak azért is egy érdekes dolog, mert az együttesnek sosem volt Hot cage című dala, de máris mixelt verziót kapunk :D

Ismét egy erősebb, rockosabb, visualosabb dolog kiváló versszakokkal, kevésbé érdekes átvezetőkkel és lájtosabbra vett, de szintén szép refrénnel.

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 6-4

Értékelés: 5*

Eirene
A harmonikus kezdés nem kóser egy jrock banda esetében, ezt minden jóravaló japán rocker tudja. Ezért is vágnak bele a srácok a lecsóba, nehogy már félreértelmezzék a Media Markt emberei a dolgot és a relax cédék közé sorolják az albumot! (jó, tudom, hogy Médiában nincs japán polc-kááárrrrrr)
A lájtos kezdés után tehát egy kemény bevezetőt kapunk, majd egy kicsivel visszafogottabb versszakot, amin már nagyon érződik, hogy egy ütős refrént készít elő, erre utal a lágy átvezető is. Kapunk is egy nagyon jó dallamú, egyedi, fülbemászó refrént, amely tökéletesen illik a gondosan előkészített egészbe. Fantasztikus dal, az egyik legjobb a lemezről, tökéletes szerkesztéssel, különleges effektekkel, és ami a legfontosabb, az együttes teljes erőbedobásával turbózva.

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 7-5
Értékelés: 5*

Focus
A punk-rock féle bevezető gitárszóló után a folytatás sem laposodik el, ugyanolyan érdekes marad, mint a kezdés. Igényes szerkesztés, szép dallam járul hozzá a kicsit oshare-s de még mindig visualos atmoszférához. Jui hozza a formáját, akár a zenekar, mi pedig egy eszméletlen jó track-et kapunk.

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 8-6
Értékelés: 5*

Lib［lo］ve
Kicsit Hal a tortán-os kezdés, lapos versszakok, és ütős-laza dallamú, afféle "sulibamenős" refrének jellemzik a dalt, ami tökéletesen zárja a korongot. Kedves, szép track, pont jó így az end-hez.

Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 8-7

Értékelés: 5*

Az állás kérem, ismét döntetlen, szóval azt kell mondjam: nyertek a versszakok és az átvezetők! Igaz, kevéssel, a végére szépen belelendültek a refik is, de sebaj, majd legközelebb :D)

A videókról

EVE

Egy szomorú elválást ecsetelő ultra deszka pv gagyi hóesés effektekkel, túlontúl egyszerű háttérrel, mellékszereplőként pedig egy lánnyal, akinél nem tudtam eldönteni Jigoku Shoujo-t, vagy Kanon Wakeshimát játsza. Hiába a szép vég, a jó zene, és Jui szomorú, de aranyos karaktere, ezen az unalmas pv-n már semmi nem volt képes javítani.

Értékelés: 3*

Focus

Szépen induló pv, hatalmas csalódással. Amilyen jó a kezdés olyan értelmetlen a folytatás. A háttér itt legalább változó, a videó fő motívuma egy napraforgó, amit Jui őrző-védő szekus módjára óv, talán a A kis herceg volt a kedvenc olvasmánya gyerekkorában. A napraforgó sorsát nem tudjuk meg (bár nem is értjük) habár talán sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miért tesz az énekes búrát a növényre, egy ideig stíröli, majd miután ráun, leveszi róla a búrát. Ájj, Jui, elfelejtetted A kis herceg tanulságos példamondatát? "Amit megszelidítesz, az iránt felelősséggel tartozol, nem pedig azzal, hogy kiteszed a káros sugaraknak! :D"

Értékelés: 4*

Kritika megjelenések!

2010-07-12T08:40:00.000-07:00

Aki azt hitte, alvással töltöm az egész szünidőt, hatalmasat tévedett. Keményebben melózok mint valaha!

Na, jó ez azért enyhe túlzás, de valami van benne. Jelenleg a Vidoll kritikán dolgozom, amit 2 napon belül ki is adok, hadd olvasgassatok! :) Lassan haladok, de biztosan XD

Most pedig íme a hamarosan, soron következő lemez elemzések és a megjelenések kb. ideje, ami persze nem lesz tök pontos, de igyekszem majd :)

Vidoll-Monad /július 12-13

Ayumi Hamasaki-Moon/blossom /július 16-17

ViViD-Precious /július 21-22

Arashi-Monster (kislemez)

2010-06-28T01:24:00.000-07:00

Az Arashi nem egy ismeretlen név a tömegből: aki látogatott már jpop oldalt, valószínüleg találkozott már a '99-ben befutott srácokkal, akik azóta is ellátják a japán popipar fiúbanda fanokat zenéjükkel.

De nyugalom, nem azért ültem gép elé, hogy levéssem a teljes Arashi életművet, csupán egyet vettem górcső alá, legújabb Monster című kislemezüket. A single két dala közül a címadó Monster nevezhető valóban jó dalnak a maga szörnyes izgalmaival, és para-para pv-jével. A másik track kevésbé érdekes, inkább olyan Back Street Boys-os, ezért is szorul háttérbe, adva át az első helyet a Szörnynek.
Kislemezként nem rossz, pop viszonylatban jól eladható, legalábbis ezt bizonyítja a majdnem 700 000-es eladási szám, amiről csak annyit, hogy a Monster tényleg megéri a pénzét, de az biztos, hogy a Spiral-ért nem fizetnék ugyanannyit.

A lemez értékelése: 8/10

Monster
Előadó: Arashi
Megjelenés: 2010. 05. 19

A dalokról

Monster
A "Mónsztá" című dal már csak címe miatt is megérdemli az "érdekes" kifejezést, hisz egy szerelmes dalról van szó. De nem kell itt rosszra gondolni, a fiúk nem a loch ness-i szörnybe zúgtak bele és még csak nem is a jetibe. Ők maguk a gaz csábítók, a szörnyecskék, akik rabul ejtik a csajok szívét. Nos, persze azért a szöveg kitesz magáért: éjszaka, szörnyek, csábítás...Íjjj nem is ragozom tovább mert nem akarok több fangörl sikolyt, már így látatlanban is fáj a fejem :D
Maga a dal kezdete is elég különleges, emlékeztek a magyar parlagfűreklámra anno? Akkor nagyon, nagyon ismerős lesz, el is kezdtem tüsszögni. A füves kezdés után frankenstein és szerelmes melódiák váltják egymást, ami tényleg különlegessé teszi a dalt, persze a háttérben álló háttérzene is csodákra képes. Ahogy kislemez fő track-hez méltó, egy mesterien kidolgozott, tökéletesen szerkesztett mixet kapunk, ami valóban egy hatalmas változatos és élvezetes egyveleg lett, nálam a number one-ok a versszakok lettek, de a többi részt is érdemes meghallgatni, nehogy itt leállítsátok a playert :D
Értékelés: 5*

Spiral
Az elektros indító és az elfedett hang után teljesedik ki a dolog, ami spirál létére nem lett olyan bonyolult, illetve izgi track mint a Mónsztá, de ezen már meg sem lepődök, a lemezkiadók legtöbbje a "címadó" dalra épít, a maradék dal csak töltelék általában, bár szerencsére vannak szerencsés esetek, de ez itt nem az. Pedig érdekesnek indult, aztán kiderült, hogy mégsem...
Egy pop, hip-hop féle valamit kapunk, de valami nagyon nem klappol, mert nekem elég uncsi volt a dolog és magam sem tudom eldönteni, mi is, mert a dallam jó, az együttes sem rossz, talán a dallamban volt néhány elem, ami nagyon nem vágott már oda, és mégis beletették. Grrrr...
Értékelés: 4*

Monster PV
Egy elhagyatott, kopott raktár. Egy hatalmas óra. És 5 éneklő, táncoló pasi, akik arról próbálnak meggyőzni, hogy ők szívtipró szörnyek, akik nem akarnak rosszat, csak valahogy így alakul :D
Persze mindez hatalmas táncparádéra építve, amiből nekem az jött le, hogy a hátul lévő srácok nem hiába állnak hátul, persze az énektudás nem jár alapvetően tánctudással, ez is biztos.
A nagy csinnadrattához hozzájárul még egy három dimenziós szoba, egy babaház, aminek nem tudom mi értelme van, revü jellegű ruhák, óramutató-fílinges keringő (ami nekem inkább groteszk és paródikus volt) lezárásként pedig egy kis ijesztgetés Arashi-módra. Jó klip lett, illik a dalhoz, bár egy kicsivel nagyobb megerőltetés nem ártott, inkább használt volna, de ez van, be kell érnünk egy para-para verzsönnel. Meg a válasz nélküli kérdéssel, hogy miért táncol egy szörnycsapat? :D
Értékelés: 5*

Romantic-os Győzike japán módra!!!

2010-06-22T10:54:00.000-07:00

Igen, ilyen is létezik! Akik eddig azt hitték volna, a japán média csak jó arcokat teremt, és valamennyire tehetséges lényecskéket, azokat most ki kell ábrándítanom: szörnyű, még celebnek sem mondható fals emberek mindig voltak és lesznek. Sajnos, bár akkor nem lenne kivel szívózni...
Adott egy lánybanda, tudjátok amolyan összeválogatott cukicsajokból, akik aranyosabbak, és valszeg jobbak klipforgatáskor, mint stúdió felvételkor, lásd Morning Musume.
Japánban persze sok a csajos együttes, a legtöbben máglyarakáson végzik, de a Hiroi Team-nek sikerül kifogni egy aranyhalat, aki segít fellendíteni a karrierjüket. Már csupán az a kérdés, hogy baj-e, ha ez a hal azért arany, mert egy aranyszínű haspólóban mutogatja löttyedt sörhasát és vörös bugyiban nagy valagát, vagy azért, mert ez a csávó tényleg akkora húzás, amilyet még nem látott a földkerekség. Szerintem az utóbbi. Az alap horror sztorihoz pedig tegyünk még egy kis tánci-táncit (pala-pala-t) avagy képzeljük el ezt a hangtalan, ordítozó, "tüzelő" komikust 4 viszonylag szép és csini csaj között szerencsétlenkedni, amit viszont érdekes, hogy még nem is lenne gáz, ha nem arról lenne szó, hogy egy csapat fiatal fruskához áll be a maga 30-30 évével, és hogy miben táncol. De ez így valami undorító...Ha van japán napiszar.com, akkor szerintem ott ő a király, mer olyan daikon!!! XD (jelentése retek, ezt mondják a rossz színészekre, nos Korikki még annál is rosszabb)

Daikon fire!!!

ASIAN KUNG-FU GENERATION-Maigo Inu to Ame no Beat (kislemez)

2010-06-18T09:15:00.000-07:00

Az ASIAN KUNG-FU GENERATION neve (mennyi nagybetű :O) kicsiny hazánkban leginkább az animések körében mond és jelent is valamit. A Fullmetal Alchemist-ből jól ismert Rewrite, vagy a Naruto-s Haruka Kanata. Az együttes maradt a jól bevált platformnál, és ismét egy animéhez (Yojouhan Shinwa Taikei) adták dalukat, illetve magukat, viszont úgy tűnik az utóbbi időben vesztettek dinamizmusukból, legújabb kislemezük alapján legalábbis mindenképp...

Amikor anno legelőször figyeltem fel ezekre a srácokra, akkor nem is volt kétséges, hogy repülnek az mp3-amra. persze, az már rég volt, már itt az mp5 korszaka, és az is biztos, hogy a banda eddigi legütősebb dalai közül is a legütősebbet fogtam ki, így érthető volt a későbbi csalódásom. Amikor rájöttem, hogy a nem animékhez kiválasztott dalaik kevésbé érdekesek. Persze, most ezen elméletem is hanyatlani látszik, akár a Római Birodalom egykor: új kislemezük címadó dala erőtlen, gyengus próbálkozás, összehozás hiányában pedig a banda még egy dalt szült (keserves kínok közt) a lemezre, ami már jobb lenne egy fokkal, de itt meg a dallam nem olyan ütős. Egyetlen igazán tetsző momentumként a kávör (borító :D) az, ami tündököl, szerencsére ez nem változik az idők folyamán, igazán szép munka lett: nagyon elborult, nagyon szépen kidolgozott és nagyon vehető. Ami sajnos annyira a kislemezre nem igaz.
Azért bízzunk benne, hogy a következő korong 180 fokos fordulatot vesz, és a együttes visszatér a régi jó öreg punk-rock hangzáshoz.

Maigo Inu to Ame no Beat
Előadó: ASIAN KUNG-FU GENERATION
Megjelenés: 2010. 05. 26

A dalokról

Maigo Inu to Ame no Beat
A dalról háttérinfóként lényegében annyit érdemes tudni, hogy egy anime opening dala, tehát direkt erre a témára találhatták ki. Érdekes a hangzásvilág, mert részben rockos, részben pedig olyan nyárias pop dal stílű, amihez már nagyon nem illett Gotou hangja. Bár tény, ami tény, hogy az együttes punk dalait jobban is bírom, de ettől függetlenül még ott lebeg, hogy hiába a kedves dallam ha Gotou ilyen komoly verzióban nyomja végig az egészet. Maga a dallam viszont aranyos, és akit nem zavar a Gotou-féle elalvós melankólia, annak biztosan tetszeni fog.
Értékelés: 4*

Ameagari no Kibou
Egy újabb nyárias jellegű dal, ami viszont már szerencsére Gotou hangzás szempontjából is megfelelő. A dallam is nagyon hasonló az előzőhöz: nyárias rock dal-van iyen? :D
Gotou feltámadásának hála egy elég szép dalt kapunk, viszont itt meg a dallam nem olyan érdekes, mint az előző dalnál. Ááá, össze kellett volna ezt az egészet szinkronizálni.
Értékelés: 4*

Kana Nishino-Aitakute Aitakute (kislemez)

2010-06-10T12:20:00.000-07:00

Kana Nishino neve még nem igen dereng egyikőnk fejében sem, hisz elég friss husinak számít a jpop világában. Az énekesnő 2008 óta dalolgat, 2009-ben jelent meg első albuma One Love címe, mely egész szép debütálásnak nevezhető a 191 000-es lemezeladási szám alapján. A babaarcú énekesnő single-jei szép lassan bevették az Oricon-t, most pedig ott tartunk, hogy legújabb kislemeze, az Aitakute Aitakute 70 000-es lemezeladás számot produkálva vezeti (2.helyen állva) az Oricon kislemez toplistáját.

A számok tükrében élni nem vicces dolog, mondom ezt én, matekfób fejjel, szóval nyugalom, több számadatot nem mutogatok, mert nem akarom, hogy bárkit is agyvérzéssel vagy netalán tán idegösszeroppanással kórházba szállítsanak. Nekem fontosak az olvasók! :D
A mese-mese átka...
Kana sztorija sztárrá válásáról igazán mesébe illő: egy kislány eldönti, hogy énekesnő lesz. Anyukája "titokban" elküldi egyik demófelvételét egy neves céghez, és láss csodát, Kanát választják ki a 40 000 jelentkező közü, hamarosan pedig szerződtetik és megkezdődik a lány énekesnővé menedzselése. A sztorinak persze több ellentmondása is van: miért vett fel Kana demót, ha nem akarta elküldeni? Miért csinálta az anyja titokban, mikor tudta, ez a lánya nagy álma, és egyáltalán hogy lehet egy ilyen dolgot titokban tartani? Persze, nem cáfolni szeretnék, csak egy kicsit túl mesebeli is lett talán ez a mese.
Az r&b új üdvöskéje?
Kana énekesnővé faragása során és előtt tanult már angol, kétszer járt amerikában, ami szépen érződik is a kiejtésén. Amerikában ismerkedett meg a hip-hop-pal, r&b-vel és a reggae-vel, melyek közül az r&b-t előszeretettel használja manapság is.
Külön érdekesség, hogy volt anno egy kislány, aki hasonló életutat járt be gyerekként, és akinek élete valóban a sztárcsinálásról szólt: BoA ismerős lehet jpop fanoknak, szinte gyermekkorból kirángatva futott be, keményen tanulta az angolt, hisz a cél az egész ázsiai pop ipar feletti uralkodás volt. BoA a pop mellett gyakran ad elő hip-hop illetve r&b dalokat-még egy hasonlóság. Plusz Kana hangja is nagyon hasonlít a koreai énekesnőjéhez, de itt legyen is vége a hasonlítgatásnak.
Tehát...
Azt kell mondjam a lemez egyedüli igazán kiváló, ellene semmit fel nem hozható dala az Aitakute Aitakute volt, és itt ki is merül a lista. Mintha Kana a dalok során egyre lentebb adna a minőségből, nekem legalábbis nagyon ez jött le. A LOVE IS BLIND aranyos, de annyira nem érdekes dolog lett, a GRAB BAG pedig a pokol dala lehetne akár, olyan bűnrossz, hogy azt már ragozni sem tudom. Összesítés alapján azt kell mondjam Kana-nak gyönyörű hangja van, de ezt a 70 000-es számot nem igazán értem. Manapság fizetnek a plagizált szemétért? Már ami a legutolsó dalra vonatkozik. Vagy megéri venni egy lemezt egyetlen jó dalért, a többit meg végigszenvedni? Akkor inkább iTunes...

Aitakute Aitakute
Előadó: Kana Nishino
Megjelenés: 2010. 05. 19

Aitakute Aitakute
A kislemez fő lelke és mozgatórugója, a dal ami nélkül nem igen vennék ennyien a lemezt. Gyönyörű szerelmes (vagy inkább szakításos-tragikus) dal, alapjában véve pop-r&b keverék ez adja a legfőbb érdekességét.
A track zongorakísérettel kezdődik, ami megmarad a dal végégi, igaz később háttérbe szorul és inkább a számítógépes effektek veszik át jobban a helyét. Kana hangja fedésben van a track elején, ami refrénnel kezd, így lesz olyan hűbele balázs érzete az egésznek, mégis jó megoldás, mert nincs lelőve az egész refrénes dolog, és az embert hagyják meglepődni: "wow, az elején nem volt ilyen jó!"(hatáspolitika :D)
Az 1. versszak lassú, nyugodt hangvételű, a változást az átvezető hozza, ami elviszi az addigi popos dalt r&b irányba, persze ez leginkább a refrénben érezhető, ami a dal magja.
Érdekes rész lett a refrén utáni rész, ami előbb szép lassú, majd r&b-s belebeszélős.
A legutolsó átvezető is igazán szép lett, akár a többi rész. Nagyszerű r&b dal gyönyörű dallammal, közepes tempóban. Érdemes meghallgatni!
Értékelés: 5*

LOVE IS BLIND
A LOVE IS BLIND totál úgy indul, mint valami 90-es éveki dalocska, enyhén retro érzésem volt tőle. Persze aztán rájöttem, hogy itt nyoma sem lesz disco zenének, itt is az r&b-é a főszerep, igaz kicsit dance-es beat-es hatásban néhány elektros elemmel vegyítve. Ütemes, kedves és vidám dalocska, viszont eléggé átlagos.
Értékelés: 4*

GRAB BAG
Mi a franc ez a cím? A kezdés furcsa, mintha Kana valami nyugati ribancot próbálna utánozni, kísértetiesen hasonlít a Kesha féle Tik-Tok dalra, csak egy nagyon-nagyon gyenge verzióban. A dallamok fájnak a fülemnek, annyira hamis az egész dal, hogy szinte harap. A ritmusok hülyén vannak megoldva, annyira nagy a zavar, hogy erősen kétlem, hogy ezt a dalt Kana kisasszony valaha is elő tudná adni élőben. Ha mégis, majd értesítsetek, kíváncsian várom. Szörnyű dal, megfájdul tőle a fejem, ezek asszem elég jó indokok arra, hogy ne hallgassa meg senki, hacsak nem akar migrént. Látjátok, még a cikk elején közöltem, hogy nem akarok senkit sem kórházba juttatni, be is tartom. :D
Értékelés: 2*

Aitakute Aitakute PV
A pv sikeresen felvette a dal szomorú hangulatát. Egy szerelmi sztoriról van szó, ami szakítással végződhetett, mivel az énekesnő egyedül üldögél (fekszik, mászkál) egy szobában, ami tele van emlékekkel, ezeket főként a már üres, de egykor még fotókkal töltött képkeretek jelképeznek. Az egész pv-re a nagy szürkeség a jellemző, ami ismét egy jó gondolat, hiszen egy szomorú szerelmes mit is érezhetne szerelme nélkül, mint a nagy sötétséget, az űrt. A klip végén Kana levág egy tincset hajából, mely a mosdóban végzi (náluk így szokás hajat vágni? :O) nyilván a változásra akar utalni, hiszen általában bevált szokás a nőknél, hogy szakítások után hajat vágatnak, és stílust cserélnek, hogy megváljanak előző "énjüktől", de leginkább emlékeiktől. Szép kis filozófiai ecsetelést végeztem, de nézzétek meg te is. Hátha rosszul gondolom :)
Fantasztikus pv egy fantasztikus dalhoz, bár tény, hogy nagyon nem élvezhető, főleg nem hosszú távon, de az eredeti célját remekül betölti.
Értékelés: 5*

Hirdetés

Újdonság!!!

2010-06-10T06:10:00.000-07:00

Amint észrevehettétek, feltűnt néhány reklám az oldalon.
Ha tetszik egy hirdetés csak katt rá, elég amikor épp az oldalon jársz, és ezzel nemcsak engem, de az oldalt is segítenétek!
Valamint, mostantól alap japán témás cikkeket is olvashattok tőlem (arra is szorítok egy kis időt) a www.japancuccok.cikkezz.hu-n, ha érdekel katt rá :) De még semmi nincs, szóval inkább ne XD
Pusz ^-^

Ayumi Hamasaki-Rock 'n Roll Circus

2010-06-05T17:00:00.000-07:00

Ayumi Hamasaki-tól megszokhattuk már, hogy minden évben egy új lemezzel örvendezteti meg a japán népet, és persze az európai illetve amerikai letöltő oldalakat. Ezért nem volt meglepő Ayu idei kirohanása, melyet a rock 'n roll jegyében tett volna, bár tény ami tény: a cím az egyetlen rock 'n roll szerzemény az egész lemezen.

A Next Level viszonylagos bukása után úgy tűnik, Ayumi jobbnak gondolta a biztos talajt, de ez még nem jelenti egyértelműen azt, hogy az énekesnő feladta volna folyamatos változtatási kényszerét. Sőt!
A tavalyi elektrós lemez nem igazán jött be a népnek. Talán nem volt elég Ayu-s, talán túlságosan az eladásra pályázott, ezért is eshetett vissza az eladási listákon. Ayumi azonban nem adta fel. Ahogy a jpop királynőjétől már megszokhattuk, ismét változtatásokat eszközölt be, miközben sikerült megtartani a tipikus 'Ayumi sztenderdet".
A nagy igazság az, hogy a Rock 'n Roll Circus nyugodtan nevezhető nemcsak Ayumi munkásságának legjobb darabjaként, de 2010 legérdekesebb pop lemezeként is, köszönhető ez annak, hogy Miss Hamasaki megmaradt az Ayu-s hangzásvilágnál, mintha minden egyes lemezéből kiragadott volna egy-két jól bevált fogást és azokat szépen elrejtette a Rock 'n Roll Circus-be. Külön érdekesség még emellett, hogy újabb elemeket is belecsempészett a dalokba, így nagyon Hamasaki-s és mégis nagyon érdekes egyvelegeket kapunk.

A múlt árnyékában, a jelen tükrében
A fő irányvonalak is a múltat tükrözik, annak szeletkéit: a Microphone a Guilty című lemeze dala is lehetne akár az erősebb rock ütemek miatt (bár néhány elektro elem is vegyül) a Don't look back a Next Level-ös GREEN-hez fogható keleties hangzást tükröz (indiai-arab mintára) a count down Ayu 2004-2005-ös korszakát eleveníti föl, a You were, Sunset és a Ballad tipikus Ayumi balladák, a Lady Dynamite akár a 2004-2006 közötti időszakban is születhetett volna (ha nem vesszük figyelembe az elektro hangzást) a Sunrise tipikus nyári dal (lásd BLUE BIRD) a meaning of Love "egy szerelmes Ayu dala" (nem olyan balladisztikus mint pl. a Ballad, hanem olyan Moments fílinges hangzás terén) valamint a Red Line, ami egy 2002-es Ayumi dal hatását kelti.
Adott még a Last Links, ami azért is különleges, mert újnak tűnik, mégis ha visszanézünk egy kicsit a múltba, ez a fajta tiszta hangzás megfigyelhető volt Ayumi korábbi, It was című dala estében is.
Maradt tehát három nem is rossz átvezetőnk, az elektrós THE introduction, a szintúgy számítógép által előállított Jump, valamint a vonós zenés montage.
Nem véletlenül hagytam legutoljára a Sexy little things-et, ami a korong legérdekesebb dala lett. Nem igazán emlékszem, hogy Ayumi-nak lett volna ennyire furcsa, különös szerkesztettségű dala, de nyugodtan ki lehet javítani. Elektro mégis bolondos swinges hangzás. Igazán izgalmas!
Tudni kell, hogy a dalokat a londoni Metropolis stúdióban vették fel, így érezhető néhány európai hatás is, főként a pv-k esetében.
A kreatív dalok mellé ugyanis szép számban kaptunk kreatív videókat is, pontosan 8-at. Ayu lassan a pv-k királynője is lehetne "csekély számú" 79 videójával, melyet eddig leforgatott.
Ki ez a lány???
Most pedig a mocskos külsőségek: a lemezborító, az, ami miatt nem venném meg a korongot. Az egy dolog, hogy az ázsiaiak lassabban öregszenek, az viszont szintén más, hogy egy alapjaiban szép, 30-as nő arcát úgy eltorzítják ps-el, hogy úgy néz ki mint egy 20 éves. Könyörgöm! 60 évesen meg úgy fog kinézni mint most 30 évesen? Plusz, a cd+dvd verzión még jobban látszik a dolog egy profi nagyítás képében, ahol szinte csak Ayu arca látszik-mindenféle vékonyka ránc nélkül, ami lehetetlen, hisz már tizenéves korban megjelennek, akár egy-egy mosolygástól, amint tudjuk. Szóval, a borító tervezőt valamint a fényképészt én úgy dobnám, hogy repülne, amiért egy élettelen babát faragtak ebből az élő, hús-vér szép lányból.
Tehát...
Mindent összevetve: Ayumi hatalmasat alkotott, új korongja méltán nevezhető eddigi csúcsteljesítményének, mert valami fantasztikus, ami ezt a lemezt áthatja: pop, rock, elektro keveredése utal múltra jelenre egyaránt, és vágja kenterbe az eddig megjelent 2010-es pop albumokat. Ayu nemcsak az Oricon-t, de a Világ Eladási Toplistát is megrázta (vagy felrázta?) és aki eddig azt hitte volna, a pop nagyasszonya az évek múltán feledésbe merül, ki kell ábrándítanom: Ayumi jobb mint valaha...
Kedvenc trackek: Last Links, Don't look back, Sexy little things, meaning of Love, Jump

Rock'n Roll Circus
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 04.23

A dalokról

THE introduction
Bár a kezdő hangzás még mintha a Next Level-ből származna, üdvözlünk a Rock'n Roll Circus világában!
Kezdésként egy elég erős és sötét tracket kapunk, aminek köze nincs a rockhoz, se a rollhoz :D Jóval inkább elektrós víziót vetít előre, de majd meglátjuk mennyire mond igazat. A csendes bevezetés katonai vonulós dologba fordul, a dal végén pedig már mintha felhők közt szállnánk. Ez most nagyon értelmesen hangzott, de az a lágy "felhős" rész már nagyon nem illett a képbe. Ennek ellenére szép kis intro lett, azt kell mondjam, jól előkészíti a Microphone-t. Már alig várom a koncert verzsönt.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Microphone

Kétségtelen, hogy a Microphone lett a lemez legütősebb dala: a kezdő orgona dallamnál beparáztam rendesen. Ayu mindig változtat valamicskén, megújul, akár a fák tavasszal, lehet ez alkalommal egy templomi kórus erejét is latba veti az Oricon megtámadásához? Vajon gospel is lesz? :O

Kiderül a következő rész tartalmából!

Pillanatnyi fagyásomból egy basszusgitár mentett ki Képzelet Földéről, és magam is elcsodálkoztam Hamasaki-san bűvészi képességén. Fantasztikus váltás egy fantasztikus dal elején.

A rockos folytatás után egy lájtosabb versszak jön, amit egy újabb erőteljes rész követ, a refrén formájában. A sok váltakozás ellenére Ayu hangja érett, mégis pont annyira erős amennyire és ahol kell. A Microphone esetében egy olyan dalról van szó, ami lényegesen sok Ayu-s elemet tartalmaz-gondolok itt a dallamra és a használt hangszerekre. A Microphone simán beleillett volna akár a Secret vagy a Guilty lemezek érzésébe.

Az utolsó átvezetés nagyon szép, amit a rockos refrén, majd keretként a kezdésben is használt orgona zár. Kell ennél több? Kérdem, kell ennél több?

Kiderül a következő rész tartalmából!
---Meghallgatom---

Értékelés: 5*

count down

A Visszaszámolás című dal esete a következő: adott egy zűrzavaros, hangolásra emlékeztető kezdés kezdése, amit egy melankólikus lélegzetvételű kezdés követ. A "csendet" Ayu visszafogott hangja töri meg, ami fájdalmasan gyönyörű, az embernek sírni támad tőle kedve.

Az átvezetés már erőteljesebb, rockosabb jelleget ölt, végül a refrén az, ami kihozza a dal igazi pop-rock énjét. A track erősen emlékeztet Ayu korábbi 2004-2005 tájékán készült dalaira, ezért fanoknak nosztalgikus csemege, újoncoknak pedig élvezhető pop-rock darab.
---Meghallgatom---

Értékelés: 5*

Sunset ~ Love is All ~
A Sunset a Sunrise tesvérkéjeként jött a világra anno, egy érdekes kislemezt létrehozva ezzel. A legfőbb érdekesség talán nem is annyira a címekben mint a hangzásban és a szövegben keresendő: a két dal dallama megegyezik azon különbséggel, hogy míg a Sunrise egy vidám nyári dal (erre címe is utal, ami Napkeltét jelent) addig a Sunset egy lassú ballada (Napnyugta) A különbségekre a pv-k is rákontráznak, de azokról majd később. A dalszövegek is különböznek (bár ez nekünk, laikusoknak annyira nem tűnik fel) ezért is különleges a helyzet. A Sunset struktúrájában fontos ismérv, (ez most olyan autóreklámosan jött ki) hogy egy lassú balladáról van szó, ami Ayu fő szakterülete, ezért és a gyönyörű dallam miatt is vált azonnal sikerré a kislemez, mellyel igazán jól járunk: ha jó a kedvem? Sunrise. Szomorú vagyok, vagy csak valami klasszikusra vágyom? Sunset. Törnék-zúznék? The Gazette...:D
A Sunset dallamában zongora is közreműködött, ami még lágyabbá tette a track-et. Ayumi hangja csodásan érvényesül ebben a nyárvégi stílusú (NAPNYUGTA TE SZERENCSÉTLEN!!!) dalban. Az utolsó versszak meseszép (egy oktávval feljebb énekel Ayumi) a befejezés szintúgy.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Ballad

A kislemez kritikáját itt találod!
---Meghallgatom---

Értékelés: 5*

Last Links
A Ballad után egy újabb ballada próbálja elkápráztatni a nagyérdeműt. Egyszerű, mégis letisztult kristálytiszta hangzás, mintha egy koncerten hallanánk a tracket. A dal legdinamikusabb része a refrén az erős szólamokkal és instrumentális alappal amit a hajlítások tesznek még különlegesebbé.
Azt kell mondjam, kevés ennyire reális Ayumi dalt hallottam eddig, még téma terén is, hiszen Hamasaki kisasszony ezúttal A Föld szomorú helyzetéről írt alkotását öntötte dallam formájába, ami elképesztő lett. Itt ismét elgondolkodtam, hogy honnan merít ez a nő ennyi ihletet? És hogy tudja ilyen gyönyörűen visszaadni???
Egy kis részlet:

Igen, így élünk
Lábunkat minden lépésnél e kék bolygóra helyezve
De ha nem állítjuk meg a terjedő szomorúságot
E Föld soha nem gyógyul meg
Forrás: HamasakiAyumi.gportal.hu

---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

montage
Mintha egy montázsolt színtér szereplő lennénk: össze-vissza ragasztgatott dallam mely harangszóval kezdődik, majd egyre több élő hangszer jelenik meg (vonósok) és a dal végén egy reneszánsz dallamvezetést is találhatunk. Hűen a címhez valóban egy montázst kapunk, amit a hangszerek tesznek teljessé és érdekessé, mégis egy kisebb összevisszaság figyelhető meg, ami ront az "összmontázson". Plusz fennáll egy kérdés: biztos alkalmas átvezető ez a track a Don't look back-hez? Nem igazán, kíváncsi leszek a koncerten hogy hozzák össze a dolgot.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Don't look back
Japán énekesnő, aki arab-indiai dallamok alá japán dalszöveggel rukkol elő és még néhány angol töredéket is belecsempész az egyvelegbe. Bár még felfogni is nehéz ezt a sort, Ayumi simán megoldotta a feladatot, közben pedig még stílusát is sikerült megőriznie a dal folyamán.
A Don't look back-ről könnyű szívvel kijelenthetem: a lemez legérdekesebb darabja. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok hallgató rokonszenvével fülez majd, de előfordulnak olyanok is (a konzervatív egyesület) akik azt mondják majd: no, no, no...
A track teljes egészére az indiai-arab hangzásvilág jellemző, mindez pop zenével körítve, mellőzve az Arash-effektust.
Egy nagyon gondosan megszerkesztett dalt kapunk, amelyen minden egyes kis részlet dob még egyet. (az átvezetések, a különleges effektek)
A dalszöveg most az egyszer valóban arról szól, amiről: a múlt elmúlt, nem szabad visszanéznünk a jelenben kell élnünk és a jövőnek-üzeni Ayumi, aki ismét belátást enged érzései világába: vágyik a múltba, mert izgalmasabb volt, mégis tudja, most itt kell élnie és az ő feladata boldogabb jövőt alkotni. Lehet, hogy Ayu időutazó? :O
Egy kis részlet:

Nem mehetek vissza, nem is megyek, hisz nincs is hová
Nem számít hányszor nézek hátra,
A magam mögött hagyott nyomokat már nem változtathatom meg
Forrás: HamasakiAyumi.gportal.hu

---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Jump!
Tudni kell, hogy az átvezetőkkel én valahogy mindig úgy vagyok, mint kutya a műcsonttal: átrágom rajta magam, aztán várok az igazira...
Mert mire is valók az átvezetők?
1, foglalják a maradék helyet a korongon
2, segítenek nehéz időkben (amikor a koncerten az énekes készül a következő számra, pl. öltözik)
3, elveszik az ember kedvét a korong további hallgatásától
Mindezen szúrós kritikáim ellenére a Jump úgy ért, mint derült égből a sirály, és szégyelltem volna rendesen magam, ha kihagyom ezt a kivételnek számító dolgocskát.
De nézzük is, illetve hallgassuk: elsőre feltűnik, hogy Ayuminak nem kellett túl messzire nyúlnia egy kis inspirációér: tavalyi Next Level című lemeze adta az elektronikus zenei ihletet, amihez egy kis vidám pop és néhány rockosabb ütem is betársult. Minden egyes részlet úgy tökéletes, ahogy van, és bár eleinte sajnáltam, hogy a Jump nem teljes track lett, később átgondolva rájöttem, hogy annak talán már nem lett volna ilyen érdekes. De hogy a csengőhang szerepét kivívta nálam, az vitathatatlan :) Jump!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Lady Dynamite
A Dinamit Hölgy rendesen kioszt egy fiúcskát eme trackjében, rendesen lehúzza az illetékes emberkét, aki unalmas plusz egy adag anya pici fiacskája kórban szenved (Ayumi szerint) Ayu! A pasik legérzékenyebb pontja nem a gyomruk és nem is ami pár centivel lejjebb van, sokkal inkább édesanyjuk. Ezért is, ha legközelebb összefutsz ezzel a gyerekkel, inkább menekülj: ezáltal a testőrödnek is kevesebb dolga lesz.
Hamasaki-san nem első feminista dala ez, szerencsére, bár ez azoknak, akik a szöveg ismerete nélkül hallgatják marha mindegy. Hasonló szemléletű track volt a My name is WOMEN, (igen, e-vel) vagy a Ladies Night, de a Lady Dynamite ezek ellenére is üt, ha abból indulunk ki hogy Ayumi érzékeny léte ellenére ilyen erős, beszólogatós dalszöveget írt, aminek még a dallama is stimmel.

Bocsi, de nem maradnál csendben?
Még a saját hangunkat sem hallom
Ha annyira lelkes vagy
Szaladj szépen és inkább anyucinak mesélj, kisfiú

Forrás: HamasakiAyumi.gportal.hu

A track elektronikus-technós kezdete ellenére egy pop-rock dalt kapunk ismételten, de az imént említett kezdet végigvonulása a dalon érdekesebbé teszi az összhatást. Egy újabb Hamasaki-dal az igazi Hamasaki gyűjteménybe, mind a pop-rock hangzás mind a dallam szempontjából. A "Startin'" korszaktól talán csak annyiban különbözik, hogy beugrott a képbe az az elektro világ is, de ez nem is baj, sőt, élőbbé teszi a tracket. Azért volt egy két-pillanat, amikor már azt hittem kiugrik a Media Playeremből :O :D
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Sexy little things
Az album leggagyibb dala címével büszkélkedhet a Sexy little things-és ezt most a legjobb értelemben véve jelentem ki. Ennyire elengedett, szétszórt, élettel teli, vidám és kedvcsináló dala aligha volt az énekesnőnek egész karrierje alatt, és jólesett hallani. Jólesett, hogy Ayu tud lazítani, bolondos lenni és ez érződik is a teljes tracken.
Első hallásra nem szerettem. Mi ez???-kérdeztem magamban. Most már valami swinges dologba megy át az egész??? Aztán adva még egy lehetőséget meghalgattam még egyszer. És még egyszer. És még sokszor. Mert annyira rákattantam, hogy már nem bírtam lekecmeregni róla. Aztán észrevettem a kezdetleges tüneteket: hülye lábtartás, szexinek hitt gáz fejek vágása legvégül pedig a PV hatására magassarkúban vonulás kezemben a laptop töltőjével a konnektor felé, ami...Nos, nem vérzett, de egy próbát azért megért. Hamarosan rájöttem, hogy ezek mind a mellékhatások. Honnan? A húgom is ugyanezeket produkálta. Ilyen effektek keltésére csak egy igazán jó dal képes.
A szétszórtság ellenére egy nagyon jól felépített, megszerkesztett dallal van dolgunk, ahol valóban minden klappol. A kezdeti komolykodó bevezetést egy kevésbé komoly 1. versszak majd gyermeki átvezetés követi, ahol Ayu hangját fedésben halljuk. Aztán jön a fő attrakció képében a refrén, ami az egész dal magja, a legdilisebb rész mind közül (kivéve amikor Ayu uh uh uh-, ah ah ah-zik) De lesz itt még virtuális állatkás visszaszámolás, a már említett uh uh uh, ah ah ah részek, sirály hang, hey-elés, anyósnyelv parti a végén álomszerű hanggal, ami jó hídszerű átvezetést képez a Microphone PV irányába.
Stílus szempontjából azonnal észrevehető, hogy Ayumi nem dobta el teljesen (sőt) a Next Level-t meghatározó elektronikus zenét, azóta is a szívében őrzi (vagy a zeneszerzők őrzik a szívükben) a stílust, mert a Sexy little things mérvadó hangzásvilága is ilyen lett. Az egész korongról a legelektrósabb track, tele a műfaj hangzás elemeivel és effektjeivel, amik tényleg izgalmassá teszik a dolgot. Next Level fanok imádni fogják, az biztos.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Sunrise ~LOVE is ALL~
A Sunrise-Sunset volt az első kislemez Ayumi Next Level albuma után, ezért is érezhető még egy elektromos zene beütés helyenként, főleg ami a nagyon-nagyon háttérzenét illeti. A dal kezdete erre támaszkodik legerősebben valamint a ritmusokra, ami helyes, mert az elektrós elemek nélkül sokkal sivatagibb lenne a dal hangulata, az biztos, már ha szabad ilyet mondani egy vidám, nyári popdal esetében. Ayumi hangja mindvégig laza (ez hallatszik a kiejtésén is) mégis érződik az érettség, ami különleges összhatást kelt, és igazán élvezetessé teszi a dalt. Bár az egész szépen megszerkesztett, a trackre a koronát a refrén teszi, illetve egy, a Sunset-hez hasonló oktáv emelés a dal végén, ami nagyon jól jön ki.
A Sunrise a Sunsettel együtt írta be magát az Ayumi Nyári Klasszikusok sorozatába, mert nagyon édes, nagyon szerelmes és nagyon Ayu-s.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

meaning of Love
Mit jelent szeretni? Mi a szerelem értelme? Mennyire keressük, kutatjuk észvesztően a választ, ami olyan nehéznek tűnik, miközben Miss Hamasaki olyan nemes egyszerűséggel írja le (vagy körül) a dolgot, hogy komolyan elszégyelljük magunkat. Lehet, hogy néha nem jutunk szóhoz, nincs téma, a hangsúly azon van, hogy szeressük a másikat, hogy érezzük, hogy még ha nem is beszélgetünk a földet sújtó globális problémákról ott van mellettünk, szeret és viszont szeretjük.
A dalszöveg szépségéhez egy vele harmonikus dallam párosul, Ayu nem erőlteti a hangját, ami nagyon jót tesz a dalnak, hisz nem egy lírai balladáról beszélünk, hanem egy szép, szerelmes dalról, melyben a főszerepet a refrén játsza.
Az egész dal olyan, akár a dalszöveg: lényegretörő, gyönyörű mégsincs túlkomplikálva, magasztossá téve, pont mint a szerelem: nincs szükség hatalmas dolgokra ahhoz hogy szeressünk.
Értékelés: 5*
---Meghallgatom---

You were...

A kislemez kritikáját itt találod!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Red Line ~for TA~ (album version)
A kislemez kritikáját itt találod!
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

A videóklipekről

Sunrise ~LOVE is ALL~
Ayu viszonylag kevés imidzs videóval rendelkezik (videó, aminek nincs különösebb sztorija) de a Sunrise és a Sunset közéjük sorolható. Azt azért tudni kell, hogy így se lett elaprózva a két mű: rengeteg fan kapott lehetőséget, hogy részt vegyen a két klipben, a tömeget képezve. Ahhoz képest, hogy nagyon gáz, esős időt fogtak ki, szépen kifakították a képet, mintha paradicsomi állapotok volnának :D.
Ayu ruhája egyszerű, akár táncosaié, bár ez el is várható egy ilyen közvetlen pv-nél. Cipője már annál kevésbé. Gondolom a cél az volt, hogy megnöveljék a pöttöm énekesnőt, ehelyett viszont egy euro-dance stílű 2001-es Hamasakit kapunk. Itt be is érik a mondás, mi szerint nem minden retro jó.
Gondolom már a cipő miatt sem táncol az énekesnő (ekkora kampókban aligha tudna) de valahogy még jól is veszi ki magát a dolog.
Egy mondatba sűrítve: minden adott egy vidám pv-hez: jó zene, sok kendőlengető fan, energikus táncosok, köztük Shuya!!! :D (Ayumi legtöbbet "használt" táncosa)

---Megnézem---

Értékelés: 5*

Sunset ~ Love is All ~
A helyszín változatlan: a jól bevált Sunrise-os verzió marad azzal a kivétellel, hogy egy napnyugtakor játszódó pv-t láthatunk egy jóval összeszedettebb, rendezett hajú, arany színű ruhában pompázó Ayumi-val a főszerepben, amit megkövetel a dal líraisága. A fanok addigi helyét női táncosok orozták el (képzelem, hogy szerethették őket a rajongók) a férfi táncosokat meg nyilván széttépték a lelkes fanok, mert hűlt helyük csupán. A táncosok és Ayu ruhája szépen harmonizál, a napnyugta hangulaton a fények is dobnak egy nagyot a narancs színű árnyalattal.
A rajongókról még annyit, hogy a Sunsetben szépen leszorultak a homokos tengerpartra, ahol diszkóbotokkal hadonászva szemlélhették a tengert...:D

---Megnézem---
Értékelés: 5*

You were...
Miss Hamasaki sosem arról volt híres, hogy elaprózná videóit, nem tett másképp a You were pv-jével sem. Sztori ugyan nincs, viszont Ayumi gyönyörű hókirálynőként tündököl a gyönyörű effektek alatt, és a havas táj díszlet előtt. A képek gyönyörűek, az animációk lenyűgözőek. És a kezdés: az a maci nagyon drága...:)

---Megnézem---
Értékelés: 5*

Ballad
Ennyire kidolgozott mestermunka láttán komolyan elgondolkoztam, vajon mennyi ideig készülhetett ez a fantasztiks pv, amely sztori és kidolgozás terén mintha Ayumi korábbi, fated című pv-jére emlékeztetne. A látványvilág gyönyörű, az egész hihetetlenül fantáziadús elemekkel tűzdelt, Ayu tennyo-ként jelenik meg, és tündérien fest. A történet szomorú, és ha nem érted, ne gondolkozz, csak nézd végig, ahol is kiderül minden. Gyönyörű effektek, bár az a két animált macska a pv közepén elég furi és dedós, de a többi elem csodás.

---Megnézem---

Értékelés: 5*

Sexy little things
Aki valaha is Ayu-s klipet látott, most felejtse el egy rövid időre, mert két olyan videó követi szorosan egymást, amelyek ötletessége annyira őrült és felfoghatatlan, amilyenre még nem volt példa a Hamasaki-zenetörténetben. A Sexy little things-nek már a kezdése is morbid és igazából értelmetlen, akár minden a klip során: Ayumi egy drótot dug be a konnektorba, ami hangos visítással vérzeni kezd (talán szűz volt szegény konnektor?) amit hangos nevetés követ (ilyen vicces lenne?) Persze a java csak ezután jön egy rakás olyan absztrakt elem képében, ami szerintem csak egy nagyon gyogyós ember agyából pattanhatott ki, mégis annyira őrültség hogy az már jó. Ilyen motívum a pv-k során alaposan kielemzett ruha, amit itt nem igazán néztem jó szemmel: mintha Ayumi akarna lenni a japán Lady Gaga. Ebben persze az Alexander McQueen által tervezett ruhák is rendesen közrejátszottak, tudni illik ő öltöztette a lady-t is. A gagázásból szép lassan kezdett elegem lenni, amikor az egyik jelenetben egy rakás furcsa figura dekkol egy fehér kanapén-mintha ezt láttam volna anno a Bad Romance kapcsán is...
Azokról az emeletestoronyszerű cipőnek nevezett dolgokról pedig csak annyit, hogy sajnálom Ayu lábát, és képzelem mennyiszer eshetett.
Az abszurditás olyan szinten megjelent a pv-ben, hogy inkább nem is részletezném a dolgot, mert akkor lelőnék minden poént, és nem lenne mitől megijedni (vagy meglepődni)
Jó öreg Hamasaki módon feltűnik a férfiak lejáratása is egy adag humorral vegyítve: angol őrök csoportos szerencsétlenkedésének lehetünk szemtanúi, ami a rengeteg vágásnak köszönhetően jól sül el. A feltűnően sok vágás valóban szemet szúr a pv alatt. Igazából a fő cél szerintem az volt, hogy még gyagyábbá, szétszórtabbá tegyenek minden olyan dolgot, ami már alapból az lenne. A dobozolás is többször feltűnik a pv során: egyik alkalommal az ismeretlen figurákat gyömöszölték egy kis üveg ládába (a jó öreg Trabi-teszt mintájára, hogy hányan is férnek be) másik alkalommal pedig Ayu találja magát egy babaházban, amint egy csúnyán kifestett szörny (egy nő) szétbontja a falat a háta mögött. Az addigi bolondos Ayumi cuccát egy rockosabb bár habos-babos ruha váltja fel, majd egy meglepő fordulat: Ayu elkapja az addig nyugodtan zenélgető rock együttes basszerosának gitárját és úgy odacsapja, hogy az apró darabokra törik. Mi történik ezután?A készítők a folytatásról is gondoskodtak a következő pv keretében.

---Megnézem---
Értékelés: 5*

Microphone
A Microphone jóval inkább az iPod címet érdemelte volna ki, de erről kicsit később, hogy értelmet is nyerjen az állításom.
Az egész pv egy nagy visszajátszás, rögtön azzal is kezdődik: mi történt a gitár széttörése előtt? Ayumi egy új helyen jelenik meg, mégpedig egy templomban az együttessel együtt, és jó hír: még a gitár is él. A hangsúly viszont nem annyira a helyszíneken, mint a torz figurákon van, akik kísértetiesen lépnek fel a videóban: egy felnőtt és egy gyerek bilifejű, egy dobozból menekülő unisex lény (vajon nő vagy férfi?) aki ki tudja miért, simán ki tudna mászni, de azért a nehezebb megoldást választja és szenved egy sort, míg "kitáncol" a helyről. Aztán van még őrült, késsel rohangáló alak, egy a szerepét túljátszó szökött, bogyós szócsöves, egy gátlásaitól és ruhájától egyaránt megszabaduló hulla fehér pilóta, egy pantomimfejű öltönyös csávó, egy lépcsőn letáncoló takarító (nagyon jó, amit csinál, én tuti gurultam volna) valamint néhány asztalnál üldögélő régi korok emberei valamikor a 16-17. századból, legalábbis a parókás Ayu ezt engedi leszűrni.
A pv során fontos szerepet kap az állandó képtépegetés, mely legfőképp Ayu reszortja, de azért egy-két embernek még megengedte. Ebből a tépkedésből az jön le, hogy semmi sem tökéletes, pl. az asztalnál ülő Ayu veszekedésbe, majd verekedésbe kezd (persze csak lájtosan) egy kis összeütközés során, de tépkedésnek vélhető a pilóta vetkőzése is, bár ennek lényege valószínűleg az, hogy néha meg kell szabadulnunk a gátlásainktól, hogy boldogok lehessünk. És mi van azzal az előző összeütközéssel? Nos, igazából az is Ayu-nak tudható be, ugyanis amint a pv végén kiderül, az egész videó csak a Sexy little things-es Ayu iPodján játszódott le (egy újabb Gagás Bad Romance-es elem, ehh???) ezért láthattuk, amint az énekesnő állandóan tekerget (így oldották meg a vágást) a végén pedig nekidobja az egyik asztalnál ülőt Ayu-nak, aki Sylvester Stalone módjára lép fel. Abszurd pv pont mint a testvére és a kerete, de sokkal összetettebb és érthetetlenebb jelentésvilága van, amit szerintem még az alkotók sem fogtak fel teljesen.

---Megnézem---
Értékelés: 5*

Don't look back
A kedvenc pv-m az egész lemezről. Egyszerűen fantasztikus, ahogy megoldották, és előkészítik a csattanót, de nézzük az elejétől... A klipnek eredetileg 3 főszereplője van: egy hosszú hajú Ayumi, egy rövid hajú és egy kép Ayu-ról. A kép a legrégebbi, múltbéli énekesnőt képviseli egy Best korszakából, de nem is ez a lényeg. A rövid hajú Ayumi állandóan nevet, mosolyog, de szinte fájdalom süt ki minden egyes kacajából és érezzük, valami nem stimmel. A kép mindeközben vörös rúzzsal összekenve áll a falon-ez is a múlt, már vége, és Ayumi nem akar visszatérni, "áthúzta" nem foglalkozik többet vele. A fő főszereplő a hosszú hajú Hamasaki, aki egyszerű, letisztult stílussal jelenik meg és aki a jelent képviseli. Azt jelzi, hogy túlélte a múltat és próbál a jelenben élni. Azonban szomorúság, keserűség jelenik meg arcán, és tudjuk: vele sincs minden rendben.
Figyelem! A következő sor a pv csattanóját tartalmazza!

A dermesztő mosolyú képek sorakoznak, nagyszerű képbevágásokat láthatunk, a 2. Ayu egyre jobban megtörik (össze is esik) legvégül pedig láthatjuk, amint a kiegyensúlyozott, addig csak profilból (oldalról) mutatott énekesnő nem látott, túloldali arca sminktől szétsírt. Szörnyű látvány, hátborzongató, hisz a néző nem is gondolná, mi rejtőzik a mosoly mögött. És azért is szörnyű, mert valószínűleg Ayumi ugyanígy küzd, hogy csak szép babaarcát lássák, valódi könnyeit, fájdalmait soha...
Nagyon hasonlít Ayumi korábbi, ourselves című pv-jére, melyben Ayu-t elrabolták, kísérleteztek rajta, képét összefestették, tönkretették. Az énekesnő akkor azt nyilatkozta, ezt alapban az emberekre érti, viszont nagyon is valószínű, hogy jóval inkább az Avex-ra (Ayumi kiadója) ami miatt Ayu gyakran érezte magát egy dobozban, egy skatulyában, ahonnan nincs kiút.
Tény, hogy ilyen szimbólumokkal tarkított, mesterien kitalált klipet még én sem igen láttam, gyönyörű ahogy felépítettek mindent. Nagyon érdemes megnézni. Igazi mestermű keleti módra, ahol semmi sem az aminek látszik.

---Megnézem---
Értékelés: 5*

Lady Dynamite
Ayumi egy melegbárban? Miért is ne... A provokatív dalszöveg és dal egy szintúgy húzós pv-t vont maga után, amit a rendező sajnos nem tudott elég jól kihasználni, így maradt egy meleg parádé ötlete, ami annyira nem érdekes, és Ayu kedves arcától is elég messze áll. Egy rakás pasi, és egyetlen nő...A pervik most örülnének, de attól tartok, nem fognak, mert egyetlen meleg se változik át heteróvá, a sztorit a domina Hamasaki sem teszi érdekessé, akit tánc közben majd' szétnyomnak az őt körülvevő és nála sokkal darabosabb férfiak. Egyetlen érdekesebb dologként talán a nyalókázó Ayu-t tudnám megemlíteni (nem félreérteni) és itt ki is merül a tár.

---Megnézem---
Értékelés: 3*

A dalszövegekért, néhány képért, valamint néhány videó megosztásáért hatalmas köszönet a legnaprakészebb és legtartalmasabb Ayumi Hamasaki rajongói oldal, a HamasakiAyumi.gportal.hu szerkesztőjének Creachannak! Köszííí!!! :))))

Új release-ek és kritikák hamarosan ^.^

2010-05-22T03:32:00.000-07:00

Bizony, bizony kedvenceink nyár táján mindig szépen bepörögnek, ezért egy szép rakás kritikával "örvendeztetlek" meg titeket hamarosan, a listát már olvashatjátok a kibővített Jövő zenéiben :)
Remélem várjátok már a cikkeket, néhány nap és befejezem Ayumi Hamasaki-Rock'n Roll Circus albumának elemzését ^-^
Addig is hallgassatok bele az új releasekbe!
Bai bai ^.^

18-as karika-Gagyi pv gyogyós módon

2010-05-01T07:28:00.000-07:00

Milyen különlegesek ezek a jrock bandák! Milyen ötletesek, kreatívak! És mégis, mennyire képesek néha mellényúlni öltözködés terén. Az Aicle azonban ennél tovább ment. Sokkal tovább.

A Que Sera Sera nevezetű dal klipje erős home fílinget öltött a szekrényből vagy talán turiból előkapart cuccok által, ami között találunk rózsaszín esernyőt (kérdem, minek, minek???) félbehajtott fagyis díszostyájú gallért, almás-epres mintájú gagyi felsőt-ami népművészeti remekként tűnik fel-papagáj toll stílusú szoknyát, sőőőt kiegészítő elemként az énekes hüvelykujja segítségével kört formál, amit az effektek, nos...péniszgyűrűként adnak vissza.
De az Aicle-nek nem volt elég ebből a dicséretből, még akart és még...A videóról semmi jót nem tudok mondani, a egész stílus és minden úgy ahogy van, mintha egy csapat szabadult bogyós műve lenne-lásd repkedő égő fej az erdőben, aminek szintén nem vágtam az értelmét, csak úgy mint a többi csodás elemnek. Hogy pedig még az Aicle-ről is írjak valami szépet: nem tudom, veszik e a cédéiket, de ezt a gyerekes-vénember hangú énekest én az együttes helyében már rég kivágtam volna, mert valami rémes amit művel.
Ez a klip nemcsak a 18-as karikát, de még az Év Leggázabb PV-jének járó címet is elnyerte nálam! :D

L'Arc~en~Ciel-Bless

2010-04-20T08:07:00.000-07:00

A L'Arc-En-Ciel legutóbbi 2008-as kislemeze óta kámfort játszott a jrock világában, végül aztán 2010 januárjában megrohanták a népet egy új single-el, amiből úgy tűnik, a srácok a Nyugalom szigetén töltötték a kimaradt időt, közben pedig lassú dalokat írtak a szeretetről...

Na jó, azért ennyire nem vészes a helyzet, nem kell megijedni. A 2008-as Nexus rég volt, jó volt, ezért volt mindenki kíváncsi a Bless stílusára, ami azért szépen elüt és L'Arc-en-Ciel dalnak is túl nyugis. Bár, elfogadható, ha úgy vesszük, hogy a Vancouver-i Olimpia hivatalos nyitódala volt. Aztán ott van egy másik track is, ami már jóval inkább kielégítő, a Route666, hogy már keményebbet is halljunk.

Két dalt kapunk, egy áráért!
A korongon teljes egészében két track található, amin ugye szerepel Hyde hangja is. Amin pedig nem, arra rákerült a "hydeless" (Hyde nélküli) illetve "punkless" (Hyde nélküli) verzió. Bár, nekem elég lett volna csupán annyi is, hogy instrumental.

Üdvözlünk a Született Feleségekben!
A cd borító tervét minden bizonnyal Bree Hodge (vagy Van de Kamp, kinek hogy tetszik) tervezte és egyenesen a Lila Akác közt fotózták le. Legalábbis ezt a benyomást kelti ez a tiri-tarka, kicsit impresszionista, virágokkal dúsított Google Earth felvétel. Aranyos, de ez tényleg megy a szegecses karkötőhöz?

Mindent egybe...
Nem lett ez olyan rossz. A Bless viszonylag szép dal, a Route666 pedig megadja azt, amit hiányoltunk a Bless-ből. 2 in 1.

Bless
Előadó: L'Arc~en~Ciel
Megjelenés: 2010. január 27.
A dalokról

Bless
Az áldott dal szépen elüt az előző single-ek sorából lassú, lírai hangzásával, de ez talán megbocsátható, mert elviekben egy szép tracket kapunk. Azért csak elviekben, mert azért nem eszik olyan forrón a ráment-találtam ám hibákat is. Egy idő után a dal eléggé lapossá vált számomra, az egészbe pedig még Hyde ciklon erejű lélegzetvételei is belerondítottak, és egy idő után már nem is tudtam, mire figyelek jobban: a zenére, vagy hogy mikor vesz levegőt.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Bless Concerto
Érdekes, de ez a verzió sokkal jobban bejött és átjött, mint az eredeti verzió. Gyönyörű dal, a valódi hangszerek tényleg minőséget hoznak a dalnak, mesés dallam a refrénben ázsiai elemekkel tűzdelve. Csodaszép!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Route666 -2010-
Akinek hiányzott már egy igazi Punk-en-Ciel dal, az most befejezheti a sóhajtgatást, mert a Bless túlzott nyugalma és harmóniája szerencsére nem ölte ki a srácokból a rocker-punk szerepet. (akik most össze vannak zavarodva: a L'Arc-En-Ciel Punk en Ciel néven futtat egy alteregót, az a ugyanabban a bandában játszanak punkosabb dalokat. Hogy ennek mi értelme? Ki tudja...)
A Route666 egy szépen összeállított punk-rock szerzemény ütős ritmusokkal és fogós dallamokkal. Aki a Bless-t képtelen volt végighallgatni, ezt tuti imádni fogja.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Bless PV
Szebb világ, jobb világ? Az együttes megvalósította! A Bless pv-jében Hyde és barátai sétálgatnak különböző effektek alatt, mellett felett, és persze elengedhetetlen motívum a virág, ugye, mint azt már a borítón láthattuk. Maga a pv annyira nem érdekes, de az effekteket jól megoldották.
---Megnézem---
Értékelés: 5*

LM.C-Wonderful Wonderholic

2010-04-10T12:22:00.000-07:00

Már várható, sőt egyenesen követelhető volt az LM.C új albuma a Wonderful Wonderholic. A kislemezek sikerei után pedig senki nem lepődött meg, amikor az együttes egy olyan lemezt dobott a piacra, ami nemcsak hallgatható, de valóban kikapcsolja az agyat. Szó szerint...

Az LM.C énekesétől, mayától pont ezt vártuk: csapongás ide-oda, stílusok gyúródnak masszává, aztán esnek szét, végül pedig csak annyi marad bennünk, hogy ez aztán valami...
Egy futurisztikus utazásra invitálnak most a srácok, nem máshová mint a széles és tág világűrbe, ahol aztán elszabadulnak az indulatok, és lesz ott minden: múzeumlátogatás éjfélkor, egy mozaik város, ha pedig felvidultunk néhány punk szívtől, jéghideggé dermedünk ellenségeiktől, a szellem szívektől. Adott tehát egy világ, ami olyan szuperül lett kitalálva, mint ahogy az megvan írva, persze így is kérdéses marad, hogy minőségileg ezek a szélsőségek rontanak e a képen. Azt kell mondjam, egyáltalán nem. A lemezen a legfeltűnőbb elem talán a váltakozás lehet, egyik stílusból a másikba való ugrások, ami meredeknek tűnhetnek, mégis képesek azon a bizonyos LM.C mezsgyén belül maradni.
Az összes track pazar lett, igazából nagyon kevés hibát találtam, bár azok ütöttek is rendesen. Ilyenek voltak az átvezetők, jobban mondva 2 átvezető, aminek én semmi értelmét nem láttam, csak kárnak rakták be, meg minőségrombolónak, mert csak arra valóak.
Gyorsabb tempójú dalok terén pörög a lemez, összesen két lassú (lassabb) dalt kapunk, és az elég is-bőven.
A tagok most is elég sokat áldoztak az elektronikus zenére, ami csak azért fájdalmas, mert az élőzene élő marad minden esetben és jobban esik hallani.
A lemez címéről ugyanaz a véleményem, mint az előzőekéről: gáz. Az LM.C nem tud nevet adni egy albumnak se, szakértőt kéne hívniuk, úgy látszik ide maya kreativitása már nem terjed ki. Pont ugyanez a helyzet adódott a lemezborítón is, ami, hát, mit ne mondjak...Egy polcon ez lenne az utolsó amit megvennék. A kép csúnya, a betűtípus gáz, és az LM.C neve is eltűnt valahol (egy fekete lyukban? :O)
Úgy tűnik, hosszú évek alatt ez sem változott semmit...
A külső ellenére azonban le kell szögezzem, hogy minden bizonnyal 2010 egyik legjobb lemeze lett a korong, és ez minden idők legkirályabb LM.C-s albuma-eddig. Érdemes végighallgatni, mert rengeteg ütős dal van rajta, és most nem csak a kislemez trackekre gondolok. Szóval irány az űr...
Kedvenc trackek: Punky Heart, Midnight Museum, meteorion

Wonderful Wonderholic
Előadó: LM.C
Megjelenés: 2010. március 3.

A dalokról

Sound Odyssey
Őszintén elmondhatom, hogy interlude-ok közül ennyire unalmas, kidolgozatlan és értelmetlen példával még sosem találkoztam, és igazán szíven ütött, hogy pont egy LM.C korong keretein belül kerül sor egy effajta meetingre. Nyilván, a srácok viccesnek gondolták, hogy egy űrbeli introval kezdenek, mintha hirtelen a hallgató maga is ott lenne. Nyilván. De az is nyilvánvaló, hogy nagyon nem lett az...
---Meghallgatom---
Értékelés: 1*

GHOST † HEART
Kislemez formában már írtam erről a track-ről. A kritikát itt találod.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Space Wannabiez
Űrjelöltek? Az LM.C tagjai nagyon komolyan vették ezt az egész űrhajós dolgot és most úgy tűnik, Anettka módra ők is megrohamozzák az űr teljességét. De remélem azért az előbb említett celebnél tovább jutnak...
A track igazán életrevaló, energikus lett. A Ghost Heart-al ellentétben nem punk, hanem jóval inkább rock hangzásvilágot hallhatunk. De még milyet! Kemény dal, jó látni, hogy az LM.C nem rögzült le egy jól bevált fogásnál, hanem továbbra is előad ezt is-azt is.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

mosaique city
Az űr után egy mozaik város? Most akkor mi van???
Jogos a kérdés...Majd kérdezzétek meg maya-tant a konciján, mire is gondolt a furi cím alatt.
Az előző kemény rock ellensúlyozásaként egy lazább visual-oshare dalt kapunk lájtosabbra vett versszakokkal, erősebb átvezetőkkel, de a mindent vivő rész minden bizonnyal a refrén lett-itt is. Csengőhangnak illő kompozícióra sikerült ez a rész, és erre szépen rákontráz a számítógépes zene is, meg persze azért Aiji is.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Midnight Museum
Ki ne ismerné legalább hallomásból az Éjszaka a múzeumban című filmet, ahol éjszaka életre kelnek a kiálíltási tárgyak? maya és Ayiji nagy fanjai lehetnek a filmnek, vagy talán magának az ötletnek, ezért hívják elő dalukban a múzeum lakóit, hogy együtt bulizzanak. Na jó, a buli talán egy kicsit túlzás...
Van itt minden, Mona Lisától kezdve, menetelésen keresztül, egy stabil alapokon nyugvó, bár jól kizökkentő refrénnel egyetemben és ez az egész annyira őrültség, amennyire kreatív és zseniális.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Days (WFWH mix)
A Days eredeti verziója úgy tánik nem volt annyira ütős, hogy felkerüljön a lemezre, így lett egy kicsit átmixelve, amiből igazából annyi tűnik fel, hogy a számítógéppel vitt fő dallam alatt egy igen gyenge minőségű basszusgitárral végigvitt valami hallatszik,a mi néha már idegsített, mert nem is annyira a zenére figyeltem, mint arra, hogy mi ez a furcsa hang a háttérben.
Tehát nagyon kevés változás történt, mégis olyan idegesítővé tette ezzel a tracket, hogy csak egy dolgot tudok ajánlani: hallgassátok meg az eredeti Days-t!!!
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Time Warp Reel
A Space Odyssey után már meg sem lepődtem egy újabb csodálatos átvezetőn,. ami azért hál'Istennek jobban sikerült, és legalább 1-2 halovány jel látszik abból, hogy maya keze is benne van a dologban. Etől függetlenül ugyanolyan gyalázatos mint az első track volt. Csak egy fokkal jobb.
---Meghallgatom---
Értékelés: 2*

EDO FUNK
Hátööö...Gondolom, már meg sem lepődtök, hogy újabb stílusváltás következik.
Az LM.C úgy gondolta, hogy elkéne már menni nagyon debil irányba, és a jó öreg oshare keretein belül egy kis funky-t csempészni a trackbe. Milyen jól tették! Természetesen itt is a számítógépes zene dominál elsősorban, de ennél a dalnál ez annyira nem is lényeg...
A legédesebb rész a refrén lett, ami már megint csengőhang gyanús. Hm...
A track közben kapunk egy kis latin sokkot is, aztán vissza mindent, mert az LM.C természetesen ezt se veszi komolyan. Mint a legtöbb dolgot :)
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Optimisland
maya nagyon optimista, ehhez már hozzá lehetett szokni. (vajon mi lehet a helyzet Ayiji-val? :O)
Egy Hawaii sztájlban nyomott dalt kapunk, olyan Republikos jelleggel, fütyölős elemmel. maya hangja lágy, és naggggyon édess...Kedves kis dal 50 első randi soundtrack-es beütéssel.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

pOlyLifE
Na, ennél a címnél legszívesebb megtéptem volna a fejét annak, aki ezt a hülyeséget kitalálta. Ennyi kis-nagy betűt egymás mellett!!!!
Magár a dalra térve, igazi visual kei hangzás. Aranyos track lett, de nagyon különlegesnek nem tudnám nevezni. A refrén minőségileg is elmarad az eddig dalok refrénjeitől. Nem lett rossz, csak kevésbé izgalmas.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

meteorion
Már megint egy Republikos dal...Viccet félretéve egy lassabb lélegzetvételű dalocskáról van szó (ilyen is van ezen a lemezen? :O) ahol több szerepet kap az "élőzene" mint az előzőekben. Gyönyörű ballada, megkapó refrénnel a főszerepben. Igazi zene!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Punky Heart
Az LM.C nem okozott csalódást rajongóinak a Punky Heart-tal, ami olyan, mint maga az együttes: bolondos, kedves, és nagyon, nagyon elrugaszkodik a földtől-dallam és dalszöveg szempontjából egyaránt.

Egy rész a dalszövegből:

Értéktelen üveggolyók zuhannak ki markunkból
S mi úgy szedjük fel őket, mintha gyémántok volnának
Nevetve, véget nem érő napok
Csalónak neveznek minket

A Punky Heart maya újabb gyermeki megnyilatkozását tükrözi, úgy tűnik ez a srác sosem nő már fel. De talán ez annyira nem is baj míg ilyen dalokat ír:)
Stílus szempontjából jól látszik, hogy a Punky Heart kislemezként került először piacra, mert nagyon igényesen kidolgozott, minden egyes részecske nagyot üt. A Punky Heart punkos-rockos egyvelege gyönyörű, igazi mestermunka lett ez a vezetési vonal. Hangzásvilág szempontjából inkább nyári dalnak nevezném, de természetesen tavasszal is hallgatható :D
Ha egyetlen szóval kéne definiálnom a Punky Heart-ot, akkor asszem könnyen menne: fantasztikus!!!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Bokura no Mirai
Egy újabb űr trackel találtam szembe magam. A kezdés legalább is nagyon ezt tükrözte. A versszakokban maya inkább rap-el, mint énekel, ami egy kicsit szokatlan volt, de mindenesetre érdekes, ezért is vártam annyira a refrént, hogy vajon tud e valami változást hozni a trackbe. Az átvezetés már dallamosabb, a refrén pedig a legszebb momentuma a dalnak, itt érvényesül legjobban a dallam és a háttérzene is. A kórus hangja is nagyon édes. Nagyon szép dal lett :)
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

It's a Wonderful Wonder World
Utolsó tracként azért látszik, hogy a készítők célja nem egy ütős track létrehozása volt. Ez azonban annyira már nem is baj, mert kaptunk elég kellemes sokkot a lemezről, így elég is ez a kis utójáték. Nem nevezném túl érdekes dalnak, bár volt egy-két érdekes elem, ami nagyon bejövős volt (pl. a 2:26-tól kezdődő rész igazán különlegesre sikeredett) A track mindenki nagy örömére a Space Odyssey mintájára zárul, annak egy részével. Jujj, még jó hogy csak kis részről van szó...
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

A videóklipekről

Punky Heart
A Punky Heart-ból annyira nem volt nehéz videót készíteni, hisz maya egy kész sztorit vázolt már a dalszövegben. Egy fehér-szürke szobában játszódik történetünk, ahol maya és Aiji zenélget a dobosokkal. A szürke hangulatot nemcsak a dal, de maya és Aiji ruhája is szépen felturbózza azokkal a gyönyörű pink cuccokkal, melyeket fekete csíkok díszítenek. Igazán oshare hangulat! Aztán vannak itt még gyémánttá változó üveggolyók (mint a szövegben is) sok-sok repülő nyalóka+nagy nyalóka, kis nyalóka maya szájában, maya festett nyelve, aiji-s mutogatások. A szürke szoba előbb pink-é válik, majd maya-tanunk szívecskéket graffitiz a falra. A punk látványvilághoz pedig a szép effektek is hozzájárulnak. Elbűvölő videó!

---Megnézem---

Értékelés: 5*

GHOST † HEART
A Ghost Heart nemes egyszerűséggel nevezhető szimpla visual kei pv-nek, hisz sztorija nincs, maya és Aiji próbálja "eladni" magát, nem is hiába. De hogy ne legyen uncsi a kép, mert ugyebár egy keményebb dalról beszélünk, a fiúk halloweeni göncökben parádéznak, csontvázaknak öltözve, és igen, így higyjük el, hogy ők most HALÁLKOMOLY dolgokról dalolgatnak! Persze nem elég, hogy saját magukat átdizájnolták, de a többi csapattagra is ráhúzták a jelmezeket, hogy ne csak ők gázoskodjanak már szálkáknak titulálva. Itt is találkozhatunk az általuk oly imádott és sokszor használt doboz háttérrel, mintha egy dobozban lennének. Ezt egy kicsit uncsi volt látni, mert a Punky Heart-nál már lelőtték ezt a poént nem is kevésszer... A hibákért viszont kárpótolnak minket rendesen: az árnyékolási technikák és szín effektek után egy nagyon szép, sötét animációs filmecskét kapunk, olyan katonás-piramisos-háborúsat, ahol csak az alakok látszanak, ami igazán érdekes és jó érzés volt látni, hogy az LM.C nem elégedett meg egy túlontúl visual kei-es imidzs pv-vel, hanem beletették ezt a képet is. Bár, talán ezért az animáció készítőknek járna a pont.
---Megnézem--- Értékelés: 5*

Ayabie-Irodori

2010-04-06T13:45:00.000-07:00

Már hozzászokhattunk, hogy szinte kivétel nélkül alig akad együttes, amiből legalább egy tag ki nem vált volna. Persze, ilyen esetekben mindig megindul a találgatás, majd a gyűlölködés az ex tag iránt, aki valószínűleg élete végéig bánni fogja, hogy kiszállt egy tuti buliból, ami anno még nem volt az, kilépése után viszont valósággal feltámadt.

Ez lehetne akár az Ayabie sztorija is, ugye. A 2004-ben alakult formáció kezdetben érdekes felállással rendelkezett-csak támogató dobosok segítették a munkát, viszont teljes jogú dobosa nem volt a bandának. 2005 végén egy Kenzo nevezetű egyénke tűnt fel, aki azóta is nyomja a dobipart. Aztán jött egy hatalmas csapás, ami jó időre felforgatta a banda akkori jelenét és jövőjét egyaránt-a csapat frontembere, gitárosa és dalszövegírója, Ryōhei bejelentette: befejezi Ayabie-s pályafutását (hogy aztán újabb egyletet teremtsen Megamasso néven)
Ezek után persze nézzük el az Ayabie-nak, hogy elkezdtek változni, formálódni, kupálódni. Indie-ben nyomták, aztán leszámoltak vele egy DVD keretein belül, különböző, változatos palettájú kislemezeket dobtak piacra, végül megérkeztek első hivatalos albumukkal, az Irodorival, ami egy igazán érdekes korong lett, de nézzük is.
A korong egy erős trackel üt, a 10101-el, ami az exnek szól, tehát jogos a kérdés, hogy még mindig nem sikerült feldolgozni Ryōhei kilépését? Nagyon úgy tűnik. Elütő stílusú track lett ez, de nyilván nem lehet szép dallammal leteremteni valakit.
Egy rész a dalszövegből:

Ha nem tetszik valami, szállj ki!
Mi lázadó zenészek vagyunk.
Városról városra vándorlunk
És show-t csinálunk, rock show-t.
Csinálni akarjuk, igen, csinálni akarjuk!
Csinálni akarom!

Tehát jó hír, hogy Aoi csinálni akarja az együttessel együtt, remélem gyengébb lelkiállapotú fangörlök nem veszik ezt felhívásnak :D
Egy ilyen kemény dal után viszont szomorú, de a srácok visszább vesznek a minőségből: a dalok műfajilag össze-vissza kavarodnak, néha már azt sem tudni, ugyanazt a lemezt hallgatjuk e még. Van itt kérem pop, rock, elektro, sőt még jazz is. A legfájdalmasabb már csak az volt, amikor egy dalba akarták sűríteni mindezt...
A közepes tempójú dallamok játszák a főszerepet a korongon, de persze találni 1-2 lassabb, líraibb dalt is, amelyek minősége szintén igen változatos határok között mozog-az egyik jó, a másik már kevésbé...
A borító igazi fancsemege lett, végre támogatóra talált az imám, hogy legyen már bishi-s borító is, mert szép a művészi cover, meg minden, de egy olyan, amin a banda is látható, ritka mint a fehér Hollow (lehet dicsekedni a spanoknak, hogy milyen cool tagok nyomják ezt a zenét :D)
Mindent összevetve tehát azt kell mondanom, hogy az Irodori nagyon össze-vissza csavart dolog lett ugyan, mégis hallgatható, kellemes élményt nyújt mindenkinek, aki szeretne egy kis változatos visual kei-t hallgatni, és a stílusfacsarás ellenére van jó néhány szép track a korongon, amiért érdemes belehallgatni.
Kedvenc trackek: 10101, Aitakute, Game, Natsu Monogatari

Irodori
Előadó: Ayabie
Megjelenés: 2010. január 27.

A dalokról

10101
A dal címe annyira nem fogott meg, hogy szinte kötelező jelleggel muszáj volt meghallgatnom (erős vágy...) Szerencsére a gagyi title ellenére egy nagyon király dalt kapunk, annyira hogy eléggé kérdésessé válik, vajon a srácok tudják majd tartani az itt felhozott színvonalat..
Maga a dal azért nagyon érdekes, mert eléggé elüt az együttes alapvető dalaitól: erősebb állaga miatt igazi rockcsemege, bár kapott támadó jellegű kommenteket is, mondván 'hová lett az igazi zene?' Tény, hogy a számítógépes zene is közrejátszik, de könyörgöm, a mai világban mikor nem?
A track különleges dallamra épít, valamint a legfontosabb részre, a refrénre, amit Aoi szín angolban nyom le. Ez egy picit megkérdőjelezhető ugyan, mert semmit nem érteni abból amit énekel, de egyszerűen olyan jól adja elő magát, mintha ez egy új angol akcentus lenne, szóval el is nézhetjük neki. Külön érdekesség, hogy a versszakokban Aoi énekhangját használja, a refrénben simán lenyög egy szöveget ugye, monológként, valamint találhatunk metál részeket is, ahol vagy ordít, vagy ki van sípolva káromkodásai miatt :D
Szép kis dal lett, a legerőteljesebb track az egész lemezről.
---Meghallgato m---
Értékelés: 5*

Aitakute
Egy nyugodtabb hangvételű track-el folytatódik a lemez, ami már jobban emlékeztet Ayabie szerzeményre. Fülbemászó kis dalocska, aranyos ütemekkel, közepes tempóban.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

GAME
Wow...
Ez volt az első véleményem, amikor végighallgattam ezt az elektro pop szerzeményt. Elég nagy váltás ez, kérem a rock után, de vegyük csak végig a dolgot.
Az elektro nagyon befutó műfaj volt 2009-ben nem volt énekes, aki be ne próbálkozott volna vele. Persze, ebből lettek is szép bukások, hiszen a fanok általában várnak egy bizonyos színvonalat, stílust és ha azt nem kapják meg, más felé keresgélnek.
Az Ayabie mindezek ellenére bevállalta a kockázatot és felnyomta a GAME-t lemezére, ami elborult Máriós jelleggel támadja a fület-jó értelemben véve. A hanghatások valóban régi típusú játékokból lettek kölcsönözve, ez pedig egy nagyon édes beütést ad az egész dalnak. Aoi hangja fedésben jelenik meg mindvégig, ami nagyon érdekes, és szinte már elvárható egy ilyen dal esetében. Egyetlen dolog volt csupán, ami alaposan felingerelt, és pedig a gáz befejezés. Hogy lehet egy dalt telefonsíppal lezárni? (de azért próbáljuk meg inkább a szépet meglátni és 3:13-nál állítsuk le lejátszónkat, hogy ezt a kis hibát kiküszöböljük)
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

shake
Ez volt az a pont, ahol már azért fájt rendesen az a folyamatos műfaj váltogatás: már kezdett olyan érzésem lenni, mintha az Ayabie tagjai egy ruhaboltban ácsorogva próbálgatnák mi hogy áll, aztán persze rájönnek hogy az egésznek nincs értelme, de azért, kérem, próbálkozni lehet. A shake egy gyenge, pop helyenként jazz szólamokkal tarkított valami akarna lenni, de nem igazán jött neki össze. Unalmas, fogalmam sincs, hol és mikor tudnám végighallgatni ezt a dalt, mert annak ellenére hogy izgalmas dolognak készült, nagyon nem lett az.
---Meghallgatom---
Értékelés: 3*

action
A shake után kell egy kis vérfrissítés, amit az action meg is ad: erőteljes, energikus dal, mégis nagyon aranyos mind a dallam mind az együttes közös munkája. Aoi hangja nagyon édes, a zenekar is úgy tűnik megtalálta a helyét, és igazából minden úgy tökéletes, ahogy van.
Végre igazi visual kei hangulat!
---Meghallgatom---
Értékelés:5*

Yubikiri
Komolyabb lélegzetvételű dal, persze csak egy bizonyos mértékben. Méltán nevezhető a lemez legszebb trackjének, mert nemcsak dallamos, de Aoi hangja is nagyon szépen kijön a felvételen, az együttes is szép munkát végez. Bár, tény, hogy itt is megfigyelhető egy bizonyos számítógépes belemászás. A track legkiválóbb része nyilvánvalóan a refrén, a leglíraibb rész pedig 3:06-kor hallható egy gyönyörű átvezető refrén személyében. A dal keretes szerkezetű, ugyanúgy záródik, ahogy elkezdődött. Szép munka!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Labyrinth
Először azt hittem az Ayabie megint eltévedt a zenei műfajok útvesztőjében, ezért a drámai cím, szerencsére nem így volt. Végre hazataláltak a jó öreg visualhoz :D
A gyors kezdés után viszonylagos lassítás teszi különlegessé a dalt, és ez a váltakozás megmarad a track végéig. Aoi hangja nagyon jól érvényesül, és végre a tapasztalt "mjuzísánák" (zenészek) is bebizonyítják tehetségüket. Szép kis dal lett ^-^
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Eishaki ga Utsusu Sora
Lassúzós, lágy dal, ahol erősebb részként az átvezetés említhető meg, a refrén eléggé elmarad ettől az érzéstől. A dallam vonzó, de valahogy nem lett egész jól kihasználva, ezért annyira nem nevezhető érdekes tracknek.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Sayonara
Elmegyek sztájlban kezdődik a dal, majd viszonylagos tempóváltakozásoknak lehetünk fültanúi. A legerősebb rész kétségtelenül a gitárszólókban rejlik, a track maga annyira nem nevezhető erőteljesnek, a refrén eléggé átlagos hangvételűnek mondható.
Értékelés: 4*
---Meghallgatom---

Natsu Monogatari
Öööö, nem kérem szépen...Nem egy gospel lemezt tetszettek letölteni...A furcsa kezdés után elég érdekes hangulatot kapott nálam a dal, mert nem tudtam, hogy álljak hozzá (ez most komoly??? :D) Szerencsére a track szépen beindul, és egy popos egyveleget kapunk, ami lehet nem elégíti ki teljes mértékben étvágyunkat, de egy mézes-mázos, kedves kis dalocskát hallgatunk, amit simán eltudnék képzelni anime endingként.
Ami igazán tetszett az a refrén volt, valamint az együttes munkája, szépen eljátszadoztak az akkordokkal, aminek meg is lett a eredménye. Kawaii!!!
---Meghalgatom---
Értékelés: 5*

Canary -irodori- ver.
Azért örültem neki rendesen, hogy az Ayabie-ban volt annyi, hogy odaírja a cím mellé, hogy feldolgozás, mert ugye találkozni ellenkező esetekkel, amik szépen fel tudják kavarni az indulatokat. De most essen pár szó a dalról is: a track jelentős egységeként jelentkezik egy rész, amely erős olasz beütéssel rendelkezik, ami érdekes...És több ilyen érdekes dologról annyira nem is tudok írni, mert nem volt. Maga a refrén is elég uncsi, akkor a többi résztől mit várjuk. Talán még az átvezetésben szunnyad egy kis élet, de itt ki is merül...
---Meghallgatom---
Értékelés: 3*

Mirai e
Dallamos, lágy dal kedves motívumokkal, a főszerepet a refrén tölti be. Záró dalnak nem rossz, viszont nem egy ütős track. Viszont nagyon tetszett az instrumentális rész, amit zongorával oldottak meg, ez adja meg az egész hangulatot.
Értékelés: 4*
---Meghallgatom---

growther
Gyönyörű introval kezdődik a dal, majd ugyanilyen dallamosan folytatódik is. Közepes tempójú, gyönyörű dalocska, egyetlen hibának talán annyi róható fel, hogy Aoi hangja néha nagyon erősen változik magas hangnembe, de attól még marad a minőség.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

A videókról

Aitakute
Aoi sétálgat, valami golyót hajigál, képből képbe bújkál-nekem kb. ennyi jött le az egészből. A dalhoz valami sokkal érdekesebb pv-t tudtam volna elképzelni, az egyetlen dolog ami tetszett az a képben és azon kívüli lét volt, viszont ezt az effektet meg már sokan lelőtték. Túl sokan...
---Megnézem---
Értékelés: 3*

Sayonara
Félhomályban zenélget a banda. A fények magukban nagyon szépek, főleg ha még érdekes elemeket is tartalmazna a pv! De sajnos ez itt is elmarad, és egy nagyon lapos klipet kapunk.
---Megnézem---
Értékelés: 3*

Natsu Monogatari
Kockákkal, vonalakkal és egyéb geometriai elemekkel tarkított pv, ami annyira nem is lenne rossz, de ezek a cuccosok igazából-semmitmondóak... A srácok édesek, de nagyon feszélyezettek, úgy mászkálnak fel-alá mint akik életük első pv-jében fedezik fel a világ csodáit, kivéve Aoi-t illetve Yumehito-t, akik legalább adnak valami életjelet maguk felől.
---Megnézem---
Értékelés: 4*

Irodori készülőben!

2010-03-21T21:40:00.000-07:00

Annak ellenére hogy elmúlt a tél, mostanában jól el lettem havazva a cikkekkel.
Mindenkit megnyugtatok, el fognak készülni. csak idő kérdése :)
Jelenleg az Ayabie Irodoriján (de furin hangzik) dolgozom, a felén már túl vagyok, szóval kitartás Timejja-chan!!! :D
Most pedig az önbíztatás után, bíztatnálak titeket is.
Aki tud, az LM.C koncertkritika felhívás bejegyzését másolja már pár oldalra, hátha valakit érdekel és szívesen megosztaná véleményét a konciról!!!
Köszi srácok! És nagyon szépen köszön a sok szép véleményt is! Örülök hogy tetszenek a kritikák!
Kissu ^-^

Írj az LM.C-ről!!!

2010-03-18T16:12:00.000-07:00

LM.C FANOK FIGYELEM!
Ott leszel az LM.C április koncertjén? Szeretsz írni? Meg szeretnéd osztani élményeid a többi rajongóval, akik nem tudnak elmenni? Ha mindhárom kérdésre igen a válaszod, akkor figyelj!
A KeiToHeart japán zenei blog eddig kritikáiról volt ismeretes, most azonban lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki m...egtudja mekkora bulit csapott a visual kei banda a Diesel Club-ban!
A feladat: írj legalább egy (Word, max. 12-es betűméret) legfeljebb két oldalas cikket, és lehetőleg képeket is küldj az eseményről, esetleg videót. A legjobb munkák felkerülnek a blogra, így ország világ csodálhatja nemcsak a cikkedet, de a japán együttest is ^-^
A műveket április 20-ig lehet beküldeni, de még a koncert előtt értesíts, hogy tudjam, számíthatok e valamire :))
Email címem: zsofikka@citromail.hu
Jó szórakozást a koncerthez, és sok kreativitást a cikkhez!
Timejja

ViViD-Across The Border (kislemez)

2010-03-18T15:40:00.000-07:00

A ViViD-es srácok egyre jobban vadulnak. A kezdetek kezdetén felnőtté válásról zenélgető bishik rövid idő alatt tettek szert hatalmas népszerűségre, talán ez lehet az oka annak, hogy pár hónap leforgása alatt egyre keményebb rockerekké értek.

Legújabb kislemezükre is jól rátették magukat 4 új dallal rukkolva elő. Persze az is döntő kérdés, hogy ezek minőségileg is olyan jók-e. Igazából, a két mindent vivő dal a lemez két kezdő trackje lett, tehát az Across The Border és a feast of the moon, míg a másik két dal csak lassan döcög a győztes dalok után. Az Across The Border energikus dal, amelynek minden porcikájában érezhető a sok munka. A feast of the moon különleges dallamú, izgalmas track egyetlen hibaként az róható fel benne, hogy túl spéci akart lenni, ezért egy résznél a srácok elszálltak egy picit és olyan dolgokat is belecsempésztek, amik inkább furcsaságot tükröznek és oda nem illőséget.
A Twilight inkább a gyökerek felé nyúl vissza, és hiába a keményebb hangvétel is, annyira nem lett erős a hatás. A Yume no Michishirube esetében pedig egy olyan dalról beszélhetünk, ami szép, jó de unalmas ViViD színvonalban.
A borítóról annyit, hogy megint nagy hangsúlyt fektettek rá, és nem egy, hanem rögtön három különböző színű és stílusú verzióban kapható. Tényleg törődnek a néppel...:)
Ugyan nem ez lett a ViViD legjobb kislemeze (eddig) mégis hozzák a tőlük elvárt formát, és ki tudja: talán legközelebb már egy igazi, hús-vér albummal térnek vissza...
Across The Border
Előadó: ViViD
Megjelenés: 2010. február 17.

A dalokról

Across The Border
A kislemez címadó dala minden kétséget kizáróan egyúttal a legerősebb track is a korongról. Az erőteljes kezdés nagyon megadja a lökést a dalnak (dob-illetve gitárszóló adja a hangulatot) A dallam tipikus ViViD-féle termék, le se lehetne tagadni. Nem úgy a szerkesztési mód, ami nem megszokott módban figyelhető meg: a ViViD szereti kevergetni egymással a különböző egységeket (pl. refrén után nem egy következő versszakot, hanem egy újabb dallamú egységet használ) ennek ellenére az Across The Border esetében éppen hogy sima szerkesztési módot használtak, amin néztem is egyet. (ugye nem lettek komoly, érett férfiak? Mondjátok, hogy neeeeem!!!) Ez azonban mit sem ront az állagon, ami ellen egy rossz érvet nem tudnék felhozni.
Szintén szokatlan volt még amikor Shin metálozni kezdett (még ez is megy neki...) de persze csak olyan jó lájtosan, nehogy a ViViD fanok kirohanjanak a világból, és vissza se jöjjenek :D Erre a részre a hangszerek dobnak még egy lapáttal, az összhatás kedvéért.
A tetőpont számomra mégis 3:50nél jött el, amikor is egy gyönyörű átvezetésnek lehetünk fültanúi. Shin hangja is nagyon szépen kijön ennél a résznél, majd természetesen a zenekar többi tagja is ráerősít erre. Ezt már nem lehet tovább ragozni. Ami jó, az jó...
---Meghallgatom és megnézem!---
Értékelés: 5*

feast of the moon
A korong második dala azért jóval könnyedebb hangvételben érkezik az előzőekben
Érdekes, hogy Shin hangja érezhetően másabb, mint előző dalaiban: egyre érettebbé, férfiasabbá válik, illetve vált.(ezért énekelt a felnőtté válásról? :D)
A feast oif the moon 2:53-tól jóval inkább tűnik valamiféle próbának, mint egy igazi dalnak: különböző elemek csendülnek fel a dallamban a rock mellett, például beatbox, jazz, pop, amelyek 2:53-kor kezdődnek és 3:31-kor érnek véget. Érdekesnek érdekesek, bár annyira nem kellett volna összekutyulni mindent, mert ez ront egy pöppet az összképen. Ennek ellenére azonban ott az 5 csillag, mert valóban izgi track lett.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Twilight
Nyilván a ViViD is pályázott az Alkonyat legújabb részének japán főcímdalára, ennek végterméke lett a Twilight. :) Laza, könnyed lélegzetvételű dalocska, Shin hangja visszaállt eredeti hangnembe, az együttes is lazán nyomja a dalt-egy darabig. Aztán persze megunják, mint eddig sok mást és bekeményítenek. Egyébként nekem nagyon olyan érzésem volt, mintha a banda valamiféle japán népdalocskát vizualizált volna modern formába. Szép track, bár annyira különlegesnek nem mondanám.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Yume no Michishirube
Vidám hangulatú dalocska, jó lenne anime openingnek. Aranyos, kedves, szép, de annyira nem fényes, hogy 5 csillagot kapjon.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Across The Border PV

Annak ellenére, hogy egy imidzs videóval van dolgunk, nagyon szép munka lett. Történetünk a sivatagban játszódik (talán Roswell? :O) és a sztori szerint a srácok hűen a címhez (Keresztül a határon) áttörnek a határon, nem törődve a fekete pingvincuccba öltözött, felmosórongy hajú fickókkal, akik hiába próbálják eltávolítani a bandatagokat, csak középső ujjakat kapnak tőlük. Hát, nem tudom, lehet japánban így öltöznek a határőrök? XD
Közben vividék hangolnak rendesen, majd beindul a party, ahol kő kövön nem marad. Persze van egy másik színtér is, a szó szerinti nyílt ég alatt, ugyanis olyan effektet láthatunk, mintha megnyílt volna az ég.
Lázadó, kemény, és mégis érzésekkel (és vadi új ruhatárral) teli pv, igazán érdemes megnézni!

Értékelés: 5*

Koda Kumi-Can We Go Back (kislemez)

2010-03-07T11:38:00.000-08:00

A japán popkultúra széles diverzitása egyszerűen csodálatos. Erre akkor jöttem rá, amikor elkezdtem töprengeni, kik is alkotják a jpop ipar szerves részét. Teóriám szerint léteznek:

-jpop idolok(cuki mosolyú felnőtt nők, akik édes kislányok módjára viselkednek, lásd Ayumi Hamasaki)
-jpop normálok (akik csak úgy elvannak mint hal az olajban, lásd Mika Nakashima)
-jkitörők (akik azért próbálnak új utakra is rámutatni, lásd YUI)
-jbombázók(akik nem létező, esetleg gyengus hangjukat a testükkel próbálják leplezni)
És ki lehetne a legszebb példa a legutoljára említett csoportból? Még szép, hogy Koda Kumi...

Kumi egész fiatalon jött rá, hogy mivel hangja nem túl szép és nem is különleges, sőt, ő maga még cukinak sem mondható, elhatározta, a szexepiljével fog hódítani. Kitette hát azt amije van, és láss csodát, kiderült, hogy Japán férfiúi nemcsak a cukimuki édibédi kislányokért, de a szakadtabb nőkért is odavannak. Ezután Kumi pv-iben egyre többször jelent meg a szex, olyan szinten, hogy szinte alappá vált a Kumi Enciklopédiában. De azért adtam pár lehetőséget a csajnak, áradozott videókat néztem, amik a kommentelők szerint szépek voltak. Persze, nekik biztos nagy élmény volt szex utáni-szex előtti Kodákat nézni, vagy csak én voltam simán hülye, hogy nem értettem az énekesnő művészetét.
Ezen Kodás élményeim után azt hiszem meg kell mondjam, őszintén nem vártam sokat ettől a kislemeztől. Erősen kételkedtem benne, hogy az énekesnő megváltozott, főleg miután megláttam a borítót, ami nos...Ayumi Hamasaki Talkin' 2 myself-jére emlékeztetett enyhén azon különbséggel, hogy az igényesebb volt, és Ayumi feje se volt olyan mocskos (szó szerint), mint Koda búrája, már bocs a kifejezésért... Ennek ellenére, igazából érdekes, de azt kell mondjam, nem is lett ez olyan gáz lemez, a címadó dal igazán jó lett, bár a második, Good day címet viselő track inkább afféle pop hulladék, nagy számnak nem nevezném, max tölteléknek. A Can We Go Back azonban elég hallgathatóra sikeredett.
Magyarul: aki eddig nem bírta Kumikót, ezut se fogja, aki eddig bírta, továbbra is fogja. Vagy nem...

A dalokról

Can We Go Back

Tipikus popdal rock beütéssel. Kumi angol kiejtése hálleluja fejlődött, aminek én nagyon örülök. Szép kis dal lett ez, látszik, hogy kislemez minőségű és foglalkoztak vele. Közepes tempójú, a legerőteljesebb részként a refrén jelenik meg. Érdekes, hogy a dallamot Kelly Clarkson is feldolgozta, amit itt hallgathattok meg. Őszinte leszek, a Kodás verzió nekem jobban tetszett, az alapvető különbség persze egyénenként változó lehet: Kumi hangjához nagyon szépen illett a dal, Kelly-től pedig egy másabb, rockosabb feldolgozást hallhatunk.
Értékelés: 5*

Good day
Csajos track lett, bár erősen érezhető a tölteléknek szánt hatás, hogy a Can We Go Back ne egyedül szomorkodjon már azon a korongon. Unalmas, monoton, nem bírnám mégegyszer végighallgatni. Úszik a glitteről, meg nyakon van öntve sziruppal is, de attól még UNALMAS. És a szöveg is gáz.

Értékelés: 2*

Versailles-Jubilee

2010-03-03T21:00:00.000-08:00

Bár a visual kei világa alapból egyedinek tűnik, mégis kevés az igazán egyedi zenekar, főleg amióta mindenki a stílust próbálja jellemezni, felvértezni különféle létező és nem létező tulajdonságokkal.

Ezen a téren a Versailles igazán különleges és egyedi színfoltja a japán zeneiparnak. A 2006-ban alakult együttes számos rajongóval büszkélkedhet Japánban-és a tengeren túl, ami nem is meglepő hisz igényes zenét játszanak az igényt kedvelőknek, és jó tudni, hogy manapság még arra is van igény.

Második lemezük készítési ideje egyenesen arányos lett a dalok minőségével-bár sokáig készült, de a született termék egy igazi remekmű lett. Hazánk Media Markt polcain is szívesen látnám ezt a korongot, jó lenne tudni, hogy vannak még igényes zenekedvelők, akik nem csak tömegcikkekre buknak. De ne kanyarodjunk el a témától személyes véleményem miatt, hanem vegyük tovább ezt a fantasztikus lemezt. A megszokott alaphangulat továbbra is megmaradt: neo klasszicista irányvonal visual kei-be burkolva (vagy inkább fordítva?) helyenként metál körítéssel. A dalok kivétel nélkül gyönyörűek lettek, pedig tény, hogy a Versailles egyik tagja, Yasmine You halála keményen megrázta a zenészeket. Ennek ellenére erőt gyűjtöttek és kiadták a Jubilee-t, amire Yasmine You munkái is rákerültek-felvételekből kivágott részletek által. A zene legtöbb esetben Hizaki és Kamijo műve, a dalszövegek pedig Kamijo keze alól kerültek ki.
Azt kell mondjam, a Versailles alaposan kitett ezzel a lemezzel. Nemcsak hogy olyan zenét készítenek, amit végig lehet hallgatni, de meg is lehet, sőt meg kell szeretni, mert páratlanok kulturális szinten is. Ki az aki még mindig azt mondja, hogy múlt és jelen zenéje összeegyeztethetetlen? Megharapom!!!

Kedvenc trackek: God Palace-Method Of Inheritance, Ascendead Master, Rosen Schwert, Gekkakou, Serenade, Sound In Gate
Jubilee
Előadó: Versailles
Megjelenés: 2010. 01. 20.

A dalokról

1. God Palace-Method of Inheritance
Ha már a bevezető dal ilyen fantasztikus, mi lesz később?-vágtatott át agyamon a gondolat, és komolyan elgondolkodtam, mit tudnék írni erről a gyönyörű dalról...
A fantomszerű kezdés emelkedetté teszi az egész légkört, Kamijo hangja arisztokratához méltóan lágy, mégis férfias, tökéletes a dalhoz, melyben modern és klasszikus alkot csodálatos egyveleget, bámulatos, hogy mennyire képes megférni egymás mellett két kor zenéje illetve hangszerei.
A szerkesztésmód hihetetlen változatos, ez is adja a dolog pikantériáját. A lassú dallam hirtelen pulzálásba kezd a visual kei elemeként, amihez csatlakozik Kamijo is egy erősítéssel. A dal különlegessége, hogy olyan, mintha 3 dal mixét hallgatnánk, közben meg ugye csak egy trackről beszélünk-még mindig. Először zavarta a csőröm az a 10:30 perces időtartam, mert ki akarja kikészíteni a rajongóit egy dal alatt? Aztán, ahogy elkezdett váltakozni a dal, lehullt a lepel-számomra is...Sőt, úgy eltelt az a potom 11 perc, hogy egy dolog dobogott szüntelenül fejemben: még, Versailles-t, még...Így léptem tovább a következő trackre...
Értékelés: 5*

2. Ascendead Master (Album Remaster)
A maga 5:49-es időtartamával az Ascendead Master sem nevezhető egy túlzottan rövid tracknek. Bár az emelkedettség itt is fennáll, mégsem olyan erőteljes mint az előző dal esetében. A visual kei elemei erősebben érvényesülnek: gyors ütemek, leginkább a gitár illetve a dob által. Animeszerű dal-simán eltudnám képzelni egy új anime openingjeként, mert épp annyira patetikus, amennyire kell. Az előző dalhoz hasonlóan lassú zárásnak lehetünk fültanúi, mely után a következő track simán Kamijo-sama hangjával indít...
Értékelés: 5*

3. Rosen Schwert
Amint az olvasható volt, Kamijo hangjával indít a track, mely fő stílusirányzatként ismét a visual kei-t pályázta meg, így érvényesülnek erőteljesen az ehhez a műfajhoz tartozó elemek, bár tény, hogy az alapdallam arisztokrata jellegű, erre pedig csak ráerősít Kamijo neo-klasszicista hangzása. Gyönyörű dal, élén a refrénnel, amely a track legerősebb részeként tündököl.
Értékelés: 5*

4. Ai to Kanashimi no Nocturne
A legenergikusabb kezdetű dalok egyike a lemezen. A kezdés is igazán különleges, hiszen erősen keveredik egymással rock és klasszikus zene. Kamijo hangja különösen szép, finoman változó. A zenei alap valami csodálatos. A lezárás a kezdéshez hasonlóan nagyszerű.
Értékelés: 5*

5. Amorphous
Gyönyörű kezdés egy alapdallammal, melyhez előbb hegedűszólam majd Kamijo lágy hangja kapcsolódik. A tempó versszakoknál lassú, az átvezetéseknél begyorsul, itt Kamijo hangja is rockosabb hangzásba öltözik, majd a refrénben egy újabb lassú tempójú emelkedett hangvételt figyelhetünk meg. Gyönyörű szerkesztés, melyet az ütemek váltakozása pezsdít fel, valamint a dal végén egy hirtelen bekövetkező gyorsulás teszi még különlegessé az egész hangzást. De ha már különleges hangzásvilágról beszélünk, lépjünk egy régebbi korba. Egy nagyon régi korba...
Értékelés: 5*

6. Reminiscence
Mintha egy középkori-reneszánsz utcácskát járnánk be:macskaköves utak, mentükön árusokkal, akik a vasárnapi piacra pakolták ki portékáikat. Tetszik a kép? Akkor a Reminiscence híven visszaadja az elképzelt világot!
Gyönyörű, reneszánsz hangulatú, ünnepélyes dal, amely valóban fület nyugtató és szívet melengető instrumentális változat, tehát ne is számítsunk Kamijo szereplésére. Azt sajnáltam, hogy viszonylag rövid track, bár tény, hogy hosszabb verzióban unalmas lett volna. Talán pont ezért lett volna jó egy Kamijo-s verzió is, hogy eltudjuk dönteni, melyik a jobb, nem?
Értékelés: 5*

7. Catharsis
Össze-vissza kezdődő dal, amint a cím is tükrözi, Versailles-től elütő elemekkel, majd természetesen beindul a dolog, de addig is elég anarchikus, szétszórt a dal. A track legerőteljesebb részeként a refrén tűnik fel, de a gitárszólók is szépen rákontráznak az egészre. Nem olyan klasszikus hangzású és különleges track, mint sok más a lemezről, de nagyon energikus, főként a visual kei-t helyezve előtérbe.
Értékelés: 5*

8.The Umbrella of Glass
Melankólikus, szomorú dal, néhány helyen itáliai elemekkel, amik érdekesek, de annyira nem illenek a képbe. Nagyon szép dal, bár tény, hogy a fókusz nem annyira Kamijo hangján, mint az instrumentalon van, ami a legszebb az egész dalban. A refrén csengőhang gyanús-már megint, mert tagadhatatlan, hogy a track igazán kiváló momentumai ebben a részben voltak fellelhetőek. Aztán ne feledjük a kezdő és befejező keretdallamot, ami megadja azt a pluszt az egész dalnak.
Értékelés: 4*

9. Gekkakou
Igazi metál gyöngyszem neo klasszicista vonásokkal megtűzdelve. Életre való track, és mivel még nem hallottam a Versailles-t ilyen keményen metálozni, ezért néztem is egyet. Kamijo egyik pillanatban keményen nyomja a szöveget (amit nem értek, de ez nyilvánvaló, japán létére, nemde? :D) másik pillanatban meg eszméletlen férfiasan énekel. A zenei alap kétségkívül rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy ez a dal a felhők közé szálljon: a legenergikusabb track az egész lemezen. Gyönyörű dal csodaszép és vad elemekkel tűzdelve-nyam nyam...
Értékelés: 5*

10. PRINCESS -Revival of church-
A kezdeti temetési harangkongatás és gyászszertartás ellenére egy szép tracket kapunk, bár tagadhatatlan, hogy az együttes múzsájaként egykori nagy sikerük, az Aristocrats' Symphony szerepelt, erre utal számtalan elem a dalban, plusz a teljes refrént lényegében afféle plágiumnak nevezném, ha nem tudnám, hogy a Versailles saját dalából vette az ihletet. Tipikus Versailles dal.
Értékelés: 4*

11. Serenade
A Jubilee legszebb, leglíraibb, leglegebb dala gyönyörű hangszeres elemekkel felvértezve (pl. hegedűs kíséret) Hibátlan szerkezet, zenei alap, Kamijo hangja is kiválóan teljesít, ez a tökéletesség pedig azt az érzetet kelti bennem, mintha egy 17-18. századi kastélyban üldögélnék, gyönyörű hosszú ruhában, és udvari zenészeimet hallgatva azon töprengenék, miért kell ahhoz hozzámennem, akit a szüleim választottak és miért nem mehetek ahhoz, akit én szeretek. Tudom, nagy a fantáziám, mondták már páran. :) De ez a dal valódi érzéseket közvetít. Örülnék ha megírnátok, nektek mi jutott róla először eszetekbe :)
Értékelés: 5*

12. Sound In Gate
Drámai hangulatú befejezésnek lehetünk fültanúi-mintha egy film trailerzenéjét hallanám. Annak ellenére, hogy egy csupasz zenei alapot hallhatunk Kamijo-sama hangja nélkül, angol narrátorral, igazán szép track lett, monumentális és megérintő jelleggel megáldva. Mondhatni: isteni színjáték!
Értékelés: 5*

A videóklipekról

Ascendead Master

Ööö...Igen, itt lepődtem meg, hogy a Versailles nemcsak király zenét, de dalszöveget is készít. A videó alaphangulata nagyon visual kei-es, tehát nem kell akkora löketű sztorikra számítani. Mégis belecsempésztek egy halvány sztorifonalat, amely nagyon különlegessé teszi az egészet úgy ahogy van: Kamijo vámpírként jelenik meg, aki bandájával zenélget. Közben különféle képek ugrálnak be, dermesztő hangulatot keltve, persze vámpír sztájlba, nehogy ráunjunk arisztokrata Kamijora netán gyönyörű Hizakira :) Egyébként nekem nagyon Kárhozottak királynője fílingem volt, ha értitek, mire gondolok...És most, hogy így elnézem, ez a Kamijo totál hasonlít Lestatra :O...
A lezárás pazar lett, az effektekkel együtt, szép kidolgozás, és megvalósítás!
Értékelés: 5*

Serenade
Ez az az anyag, amelyen leginkább nyomot hagyott Yasmine You halála. Az egész videóról süt a gyász, a szomorúság, persze előkelő módon. A klip egy kastélyban játszódik, egy ilyen festői környezetben zenél az együttes, tehát egy imidzs videónak lehetünk szemtanúi. A legdominálóbb szín a hófehér, ami az arisztokrata réteg fontos színe. Megjelenik egy gyönyörű zongora, ami szintén ezt a színt viseli. De legyen ennyi elég is a színekről :)
A videó lényegében az együttes tagjainak bolyongásáról szól az épületben, ez utalhat arra is, hogy nem igazán találják a helyüket a tragédia után. Láthatóan szomorúság ül mindegyikük arcán. Igazán szomorú pv lett, de érdemes megnézni, mert valami eszméletlen gyönyörű minden egyes mozzanat, és mozdulat (lásd kéztartások)
Értékelés: 5*

DragonWapppppper-baby (kislemez)

2010-02-15T06:07:00.000-08:00

A DragonWapppppper nemrég egy új kislemezzel szomorította el minden kedves rajongóját, azokat is, akik még maradtak, és ördögi tervük keretein belül egy olyan lemezt alkottak, ami még kislemez szinten is-hallgathatatlan...

DragonWapppppper. Ismerős valakinek? Tudom, hogy nem. Talán az a sok p betű a hibás mindenért, megnehezítve a legjobb kiejtésű emberkéknek is a kiejtést, a leírásról meg már ne is beszéljünk, mert kellett egy idő, míg rájöttem, hogy jutubon 6 pével kell írni a dolgot...
Persze, most mondhatnám, hogy direkt szívózok a névvel, de nem...Ők olyan messzire mentek, hogy az már nekem, tök sima hallgatónak is fájt!
De kezdjük a legelején, azaz vezessük fel a csapatot!
A formáció valamikor 2008-ban alakult, majd felbomlott, majd megint lett vele valami, de ki tartja ezt számon? Az az igazság, hogy már az első soroknál feladtam, mert rohadtul nem értettem, hogy miért változtatgatja mindenki a nevét az együttesben hónapról-hónapra, azt meg alapból nem fogtam, miért mentek szét. Most már értem...
baby című kislemezük egy tragédiának is felfogható. De akár intő jel is lehet a többi visual keiesnek, hogy azért ne vigyék túlzásba a sok hülyeséget. A lemez kezdő dala túl jó volt, hogy igaz legyen, talán mert nem is volt az, mivel eredetileg ez egy ViViD-es feldolgozás, de ha tévednék, javítsatok ki. (jutubon több óráig kerestem az ominózus dalt, aki esetleg megtalálná, vagy tudja, miről karattyolok, szóljon már, köccee)
Aztán jön egy nyárias nevű, stílű dal, a tél közepén, amit egy rémunalmas track követ. És hogy a vége is szép legyen, outronak egy szintén halott dalt kapunk, instrumentális változatban. Tehát adott egy kislemez, amin 2 igazi dal van, ezek közül az egyik nem is az övék, valamint 2 átvezető (az utolsó esetében befejező) track, ami szintén gáz, és tegyük hozzá-ki a francnak volt az ötlete, hogy egy kislemezre átvezetőt tegyen???AZ CSAK EGY KISLEMEZ!!!
Aztán hogy feltegyék az i-re a pontot, kijelentették, hogy csak élőben lehet megvenni a lemezüket, szóval vagy japán vagy és megveszed liveban, vagy tudod hova húzzál...Na, erről is megvan a véleményem.
Most pedig, hogy magasröptű szemlém során szépen lesz*artam egy kislemezt, azt kell mondjam-sajnos megérdemelte. A szomorú pedig az egészben az, hogy tudtak volna jobbat is csinálni, akkor mégis mit láthattunk? Mit hallhattunk???

baby
Előadó: DragonWapppppper
Megjelenés: 2010 január 17

A dalokról

1.チューインガム
Húú, de jó dal. Annyira ismerős...Jó, hogy, mert a ViViD-nek is van egy pont ugyanilyen dala! Egy kis alapozás itt, másféle erősítés ott-és..Nem, srácok, ez nagyon nem jól jön ki, az ilyet plágiumnak hívják, ha arról van szó, amire speciel gondolok, tehát feldogoztak egy dalcsokát. Egyébként a ViViD hangzás még így is érződik, és valljuk be őszintén: Shin hangja sokkal különlegesebb az eredeti verzióban, mint itt. Bár, összmunka annyira nem rossz, és egy lágyabb hangzást is kapunk.
Értékelés: 4*

2. -Summer Time Summer Girl (GTR Rap Track)
Nyáron nem szép dolog nyárias dalt kiadni, de a DragonWAPPPPPPER ezen téren is magasat alkotott és őszintén sz*rt mindenki véleményére, így készül el ez a csodálatos remekmű, amin valamiféle suttogás hallatszik, az is rémunalmas-idegesítő szinten (olyan mikor lesz már vége fílingesen) és ugye, mivel csak egy 2 perces szösszenetről van szó, ezért hál'Istennek hamar vége is van...
Értékelés: 2*

3. SOS
Félperces lazítás után indul a dal-és, nem túl zökkenőmentesen. A hangszerek összevisszasága néhány esetben nem olyan szép és érdekes, mint tűnik, srácok...
A refrén sem hoz különösebb izgalmat a trackbe, talán még az átvezetések mondhatóak valamennyire érdekesnek, de ennyi...Itt a lista be is fejeződik. A zenekar munkája is inkább idegesítő, mint jó, vagy spéci, és ez azért fájdalmas, mert igazából bármilyen gáz dalt fel lehet dobni valamivel, de ezen esetben még ez sem valósult meg...
Értékelés: 3*

4. baby
A címadó dal szépen hátraszorult a lemezen, ami elég gáz volt, és arról még csak szót sem ejtettem, hogy az egészet afféle intrónak szánhatták, mivel ugye egy instrumentális alapot hallhatunk-mindenféle vokál nélkül. Ezek után senki ne lepődjön meg, hogy olyan érzésem volt, mintha kaptam volna egy nagy adag sültkrumplit kecsáp, mustár és kóla nélkül-ami, mint tudjuk, akár halálos is lehet...
A kezdés se sokkal jobb-alig akar beindulni a dal, amikor meg beindul, még nagyobb a csalódás...
Na, tehát van egy intrónak indult outrónk, ami nagyon lassú, unalmas és élet sincs sok benne. Plusz, körítés nélkül, szép szárazon-ezazzz...
Értékelés: 2*

Megvan a Jubilee!!! Bocsi :(

2010-01-30T04:23:00.000-08:00

Végre rátaláltam a teljes Jubilee-re, aminek nagyon örülök, már meg is kezdtem a cikk írását, de ehhez türelmeteket kérném, mert jó munkához idő kell :))
Aztán: tegnap véletlenül a személyes blogom helyett a KeiToHeart-ra került egy bejegyzésem, ezért bocsánatot kérnék mindenkitől, nem szándékos volt!
És ha van egy kis időtök, örülnék pár hozzászóláshoz a csetben, mert én is vágyom a kritikára :DD

YUI-GLORIA (kislemez)

2010-01-24T13:26:00.000-08:00

Egyszerű, letisztult és különleges. Ezekkel a szavakkal tudnám legjobban körbeírni a 2004 óta aktív énekesnőt, aki bár popban alkot, elmélyült zenéje mégsem popozható le ilyen simán.

YUI a maga egyszerűségével visz nagyszerű színt az emberek életébe. A fukuokai énekesnő nem tör világrengető hatalomra, vagy válik magamutogató popribanccá, és erre szüksége sincs, a kellő hanganyag már megvan ahhoz, hogy azt tegye, amit szeretne: énekelni.
Mostanság pedig szépen elborította a piacot termékeivel: egymás után, frizbiként dobálja kislemezeit, amelyek száma az utolsó lemez óta lassan eléri a 4-et, szóval számítsunk egy hamarosan betoppanó nagylemezre is, és bízzunk benne, hogy a szokásos YUI minőség megmarad.
De még ne rohanjunk olyan messzire, amikor itt a friss és ropogós, várva várt single-je GLORIA címmel.Nem, köze nincs angyalokhoz senki ne kezdjen kombinálni.
A korong első trackje a címadó dal, a GLORIA, melyet közepesen gyors ütemek és nagyons zép dallamok jellemeznek, így lett a track a lemez koronát viselő királynője. Messze távol ballag tőle a Muffler (magyarul Sál) amely egy egyszerű kis trackre sikeredett-talán túl egyszerűre is. Aztán a kedves készítők feldobtak (már megint) egy régebbi track, az It's all too much akusztikus verzióját, amivel volt egy kis problémám ugyan, de ennek ellenére nagyon szép végeredményt láthatunk itt is.
A kislemez alaphangulata igazán télies, ez a GLORIÁRA és a Muffler-re egyaránt igaz, valamint ne feledkezzünk el a borítóról sem, ami szintén szép munka lett, bár azt annyira nem vágom, hogy a GLORIA klipbe YUI haja sötétbarna, a cd borítón meg koromfekete...
Szépen összehozott kislemez lett ez, a GLORIA biztosan jó darabig játszható dal lesz, mire ráununk YUI kiad egy albumot...

GLORIA
Előadó: YUI
Megjelenés: 2010. január 20.

A dalokról

GLORIA
A kislemez legerősebb trackje. Közepesen gyors ütemek, amelyekre ráerősít a refrén gyorsasága. A legfontosabb hangszer, amint megszokhattuk már YUI esetében most is a gitár, de én már el sem tudnám képzelni őt nélküle. Az énekesnő gyönyörűen gyengíti-erősíti hangját a különböző szakaszoknál, leginkább a refréneknél, amelyek ritmikussága most elég erősre sikeredett, szokatlan módon YUI-tól. Gyönyörű dal, szép átvezetésekkel, fantasztikus dallammal, ütős refrénnel és különlegesen jól sikerült háttérzenével, ami leginkább a refrén alatt teljesedik ki.
Értékelés: 5*

Muffler
Általában, ha egy kislemezen 1-2 dalnál több szerepel, valamelyikről előbb-utóbb kiderül, hogy kár volt rátenni a lemezre, mert csak hézagpótló. A Mufflerre nem lehet azt mondani, hogy egy szimpla hézagtöltő, mert hallgathatónak hallgatható, kedvesnek kedves, de unalmas, erre pedig ráerősít YUI hangja, amelyen az énekesnő egyáltalán nem erősít. Mondjuk érthető egy lassú dal esetében, hogy nem üvöltözik, stb, és a dallam rendben is van, de ennek a track-nek erős vérfrissítésre lenne szüksége ahhoz, hogy egy ütősebb ballada kerekedjen belőle. Bár erősen kérdéses, hogy YUI direkt készített utcazenész stílusú zenét, hisz egykor ő is benne volt az iparban.
Értékelés: 4*

It's all too much Acoustic
YUI előző lemezéről származó dalát nyomták egy akusztikus köntösbe, ami ezen esetben gitáros kíséretet jelent. Tökéletesen lett akusztikusra dolgozva, de azért egy olyan énekesnő esetében azért mégiscsak kérdéses, hogy kell-e akusztikus verzió, aki az eredeti felvételen is ő maga játszik, és akinek dalaiban alapból nincs sok számítógépes zene. Szóval annak ellenére, hogy szinte totál olyan mint az eredeti verzió, elmondható, hogy valamivel lágyabbá és kevésbé popossá teszi az akusztikus hangzásvilág és ez értékelendő.
Értékelés: 5*

GLORIA PV
Mielőtt bármit is írnék, előre leszögezném, hogy jó a felfogásom, nem vagyok debil, de ez a klip egy kicsit lehorgasztott. Nyilván 150 feletti iq-val rendelkezőknek készítették-gondoltam, aztán megláttam, hogy a GLORIA már csak folytatás, mert YUI szeret sorozatot csinálni a videóiból. Ja, hogy akkor azért...
A sztori így látatlanban marha értelmetlen: két fiatal, egy lány egy fiú ücsörög a gép előtt, persze nem közös gép előtt. :D Írnak egymásnak, hogy mit, arról árva gőzöm nincs, mert olyan jól van az egész klip megoldva, hogy a fontos dolgok írásokban jelennek meg, amik persze titkosítva voltak nekem, buta halandónak, aki nem tud japánul és rejtjeles összeesküvésnek titulálta az egészet. Később, az angol felirat láttán állt össze a kép, hogy ők valszeg szerelmesek egymásba, csak valamelyikük elköltözött és azóta megy ez az őrült msnezős kapcsi. Aztán ez a két fiatal mindent egyszerre csinál: egyszerre alszik, néz, hall, sőt még a fejüket is egyszerre vakarják, ekkor jutott eszembe, hogy a tetű talán számítógépen keresztül is terjed...

YUI-t közben szinte alig látjuk, elvész a keretsztoriban, jobban mondva magában a keretben, mivel mindössze egy díszlet jutott neki, ahol dalolgat bandájával. Ez a dolog, nevezzük "díszletnek" a dal elején még sötét, lehullott falevéllel belepett hely, aztán láss csodát, a dal végére átalakul egy "virágbolttá" (vagy virágos rétté?) YUI-ék ruhái kifakulnak, mondhatom sokat kellett mosni, hogy feketéből rózsaszín legyen. YUI énekel és rózsaszirmok hullanak alá.
Közben az eredeti sztoriban, már ha így lehet nevezni, a nagy semmi történik, a végén pedig olyan érzésünk van, mintha meg se néztük volna a klipet.
Egy mondatban összefoglalva: unalmas, értelmetlen, és alig látni benne YUI-t.
Értékelés: 3*

Jubilee csúszás, baby sehol...

2010-01-23T02:13:00.001-08:00

Amint láttátok, tegnap új cikk került fel, sajnos azonban a blog dátumozása szörnyű, mert mindig azt írja ki születési időnek, amikor elkezdtem írni a kritikát. De ez ne tévesszen meg senki! A Hirano-s cikk vadiúj!!!
Aztán: a Versailles csodás Jubilee-jéből eddig csak preview-k vannak fennt, és addig semmit nem tudok kezdeni az egésszel, mert fél trackekről nyilván nem fogok írni. "Tök jó volt a gitárszóló. Azonkívül mást nem hallottam, mert 10 mp-es volt az egész..." xD
Aztán ott van az a bizonyos Dragonwapppppper-es ügy (elég volt megtanulni, hogy 6 p, 6 p!!!) amit már 18-ra megígértem nektek, de úgy tűnik, az együttesnek nincs még túl sok fanja, akik esetleg feldobnák a baby single-t jutubra, és addig ezzel sem tudok mit kezdeni, bár a kislemezen van egy-két track még, amiről talán addig tudok írni. De meg lesz ez is, nyugalom :) Hirano kisasszony is kijött :)
Jelenleg YUI GLORIÁJÁN dolgozok, amiről egyelőre annyit árulhatok el, hogy egy fantasztikus lemezke...
Jobb oldalra, a cset felé felhelyeztem egy lejátszót, amin meghallgathattok pár új dalt, illetve preview-kat (reklámokat, szebben kedvcsinálókat) érdemes belehallgatni a dalokba, többek közt a Jubilee és a GLORIA is megtalálható, szóval hajrá :):)

Aya Hirano-Speed Star

2010-01-18T22:46:00.000-08:00

Örök szabály, hogy ne ítéljünk első látszatra, amit elég nehéz betartani, főleg ha egy tinilány kinézetű 20-as éveit taposó leányzó az alany, akiből ki se néznénk, hogy nagyobb tehetség birtokában lehet. Így estem hibába én is, Aya Hirano kapcsán: szép volt, aranyos és kedves. De ennyi nem elég ahhoz, hogy valaki tehetséges is legyen. Aztán megkaparintottam Aya legújabb korongját, amiről szintén előre levontam a következtetést: ez is egy újabb "kawaii desu!!!" Morning Musume-ra hajazó csili-vili csajszi pop vacak lesz gagyi szöveggel és dallammal? Hát, nem. Nagyon nem lett az...

Aya Hirano-ban hatalmasat csalódtam-kellemesen! Aya bizonyított színészként, műsorvezetőként és szinkronszínészként egyaránt, ebből adódóan pedig már sejthető, hogy van valamiféle különlegesség a hangjában. Amit szépen kis aknázott először egy együttes énekeseként, majd szólókarrierbe kezdett.
De ne szaladjunk annyira előre! Ki ne emlékezne a Death Note című anime folyton rinyáló gyilkos ribancára, az Amane Misa névvel ellátott babára, akinek milyen meglepő-Aya adta a hangját, pont úgy mint a hazánkban szintén leadott Csajkommandóban-alias Kiddy Grade-ben, Lumiere japán hangjaként.
Aya korábbi munkásságáról túl sokat nem mondhatok, mert nem követhetek figyelemmel minden egyes jpop énekesnőt, de ami a Speed Start illeti, levontam a következtetést. Nem ítélek elsőre...:)
A lemez rögtön az első héten az Oricon első 10-ben volt, ez azt hiszem elég bizonyíték rá, hogy egy valóban fantasztikus albumról van szó, amit vettek is rendesen.
Az egész alaphangulat is különleges volt: a kezdő track elektronikus, ezen kívül még két dal volt, ahol efféle elemet tapasztaltam, a Set me free és a Lock-oN. A korong alapstílusa természetesen pop, de nem az az átlag uncsi stílusban nyomott izé, hanem szépen megszerkesztett dallamokkal feltuningolt zene, amit érdemes hallgatni. Aztán nagyon fontos elem a rock, ami leginkább kiegészíti a pop-ot, így végeredményben egy pop-rock lemezt kapunk, azonban ne feledkezzünk meg a punkról sem, mely helyenként gyengébben, máshol pedig erősebben érezhető, például a Kiss me.
Izgalmas Aya hangjának folytonos váltakozása, ez valószínűleg szinkronszínészi karrierjéből fakad, mégis csodálatos fílinget ad a daloknak, néha már azt sem tudtam, ki énekel, szóval jó volt ennyiféle színű hangot hallani.
A piszkos külsőségek: a Speed Star borítója szép lett, olyan boszorkány rocker csajos, mégis bájos, ezt magam sem tudom körbemagyarázni csak látni kell és kész. A csillagok édesek :)
Szóval itt egy általam maximálisan pontozott lemez (pedig tudjátok, hogy nem vagyok lágyszívű) amit igényes pop-rock fanoknak tudnék ajánlani. Meg Aya fanoknak.
És ne feledjétek: ne ítéljetek elsőre...:D
(legközelebb már egy nagyon ratyi albumot hozok, amit jól lepontozhatok MUHAHAHA....)
Kedvenc trackek: stereotype, Lock-oN, Sing a Song, OH! My Darlin'

Speed Star
Előadó: Aya Hirano
Megjelenés: 2009 november 18

A dalokról

1. stereotype
Érdekes cím, reméljük a dal is az lesz...
A bevezető track igazán izgis track lett elektro fílinggel. Aya suttogása nagyon szexi, a kezdeti tragikus 10 éves kámonos megszólalása ellenére is. Kár, hogy nem lett teljes dal :(
Értékelsé: 5*

2. Super Driver
Az előző elektronikus hangulattal ellentétben valahogy kezd olyan érzésem lenni, mintha mégiscsak egy pop albumról lenne szó. Aya erős hangja és az ütemek nagyon szépen összeillenek, talán az egyetlen felvethető dolog, hogy az egész dalt egy hangon énekli végig mindenféle változtatás nélkül.
Értékelés: 5*

3. Sing a Song!
A dedós cím ellenére egy szép kis dalt kapunk, mintha Aya hangja végre kezdene kiteljesedni, egész jól használja hangszálait, az előbbi Super Drive-os enyhe erőltetés már csak múló emlék...
Közepesen édes pop dalocska, a refrénben visual kei hangszerkísérettel, felgyorsított ütemekkel. Ezek után említenem se kell, hogy a refrén igazán zene volt füleimnek, a track legjobb részeként írta be magát az agyam vinyójába.
Bónusz részként még Aya angol kiejtését is megkapjuk, ami nem rossz, bár engem az énekesnő műsorára emlékeztetett, melyben különböző nyelveken próbálkozott a beszéddel alap szinten.
Értékelés: 5*

4. OH! My Darlin'
Laza, iskolás hangulattal kezdődik a dal, majd hamarosan megtapasztalhatjuk az ún. Aya hatást, ami afféle kawaii bombaként üti fel fejét. Az énekesnő hihetetlen aranyos hangja mintha szöges ellentétben állna az előző dalokat éneklő lányétól. Ez alapján egyáltalán valóban nem csodálkozom, hogy Aya a japán szórakoztatóipar szerves részét képzi, nemcsak mint énekesnő, de szinkronszínész, színész, valamint műsorvezető.
Értékelsé: 5*

5. Kiss Me
A kawaii hangulatot egy punk hangzásvilág töri meg, Aya hangja is visszaáll a "régi kerékvágásba" Valamivel keményebb ütemek de továbbra is a pop stílusán belül maradunk.
Értékelés: 5*

6. Mizu Tamari
A lírai kezdés ellenére egy lassabb, rockos dalt kapunk. Az első olyan track a lemezről, amire azt mondhatom: igazán szép, Aya hangja csodásan kijön. Ott erős, és ott gyenge, ahol kell, magyarul finom és ropogós. A gitárszólóról nem is beszélve...
Értékelés: 5*

7. Ano Hana no You Ni
Egy gyengébb lélegzetvételű dal a refrénnel a főszerepben. Szép kis dalocska közepes tempóval, jól kivitt hangokkal.
Értékelsé: 5*

8. Aishite!
Morning Musume beállítottságú csajos dal, melynek középpontjába a szerelem áll-mi más...
Vidám, nyári tengerpartos-strandos-grillezős track szépen kidolgozott ütemekkel és dallammal (meg egy fantasztikus gitárszólóval) Csajpop fan csajoknak kötelező, és kawaii-anime rajongók is tetszéssel fogadhatják, viszont ne tépd meg húgodat, nővéredet, ha esetleg túl nyálcsorgósra venné a dalt. (Timejja figyelmeztetését olvashatták. A szerkesztő nem vállal felelősséget letépett, levágott pót-illetve igazi hajakra, és a blogon való olvasás közben reklamációt nem fogadunk el!
Értékelsé: 5*

9. VOXX
A legrockosabb dal az egész lemezről. Hangzás terén mintha egy Ayumi Hamasaki dalt hallgattam volna. Aya szépen kihozza magából a rockert, a hangja nagyon jól alkalmazkodik. A dallam és az ütem nagyon rendben van, Aya hangjánal átfedése jó kis technikai fogás volt, izgalmassá teszi a dalt.
Értékelés: 5*

10. Set me free
Komolyan mondom, majdnem megkérdeztem saját magamat (magunkkal beszélgetés forever) hogy ki énekel, annyira nem hallottam a fülemnek, amikor Aya egy újabb hangon szólalt meg, jobban mondva kezdett énekelni. Aztán volt ott még egy szépen összeállított elektro-techno rész, ami még jobban dobott a dalon.
Értékelés: 5*

11. Lock-oN
Kapcsold beeee!!! Igen, teee!!!
Egy pop-rock hangulatú dal elektro elemekkel, amelyek miatt izgalmas ez a dal, feldobja a hangulatot. Az egyetlen elem, ami nem tetszett, az a refrén: lapos lett, mondjuk ki őszintén. De mivel a többi részt imádtam, és már az mp3 lejátszómon csücsül a dal, repül az ötös csillag...
Értékelés: 5*

12. Speed Star
Az album címadó dala szépen hátraszorult a tracklistán. Leginkább a Super Driverhez tudnám hasonlítani: kellemes kis dal, gyors ütemekkel, de én nem tettem volna ennyire el, legalább a korong közepén kellett volna dekkolnia, előnytelen helyzet.
Értékelés: 5*

A videóklipekről

Set me free
Aya komolyan megrémitett, amikor halálkomoly ábrázattal, egy rakat feminista, fekete zakós szintén halálkomoly nénivel sétált be egy idegen helyre, amiről aztán hirtelen kiderül, hogy...tele van édességgel! Aya és barátai arca hirtelen kivirul és szinte beleolvadnak az ínycsiklandozó sütik látványába. Nekem elég is volt ennyi, aztán kiderült, hogy ez mégiscsak egy klip nem pedig az új Ariel reklám, amikor is a kamera pár sütis kép közepette bevágta Aya érzéki, szexi ajkait, szemeit, már jó hogy nem rakták fel egy óriás sütire bikiniben. Kérem, ha valaminek sztorija van, akkor legyen, ha valami édes, akkor az ne legyen szexi is, mert a kettő együtt ultragáz, főleg ebben a mennyiségben. Aztán jön a képbe egy süticsata, afféle bandaháború sztájlban, miközben a jóöreg kameramanus ismét Ayát veszi, aminek végeredményeképp az jön le nekünk átlag nézőknek, hogy ez a csaj most is csak magával van elfoglalva, vagy lehet, hogy csak azért túr a hajába, hogy a tortszelettel együtt azt is az ellenfél fejére dobja? A klip végén pedig Aya jóízűen és vidáman megnyalja a száját. Csak remélje, hogy az ellenfél nem a saját hajával volt elfoglalva, mint ő...
Értékelés: 3*

Super Driver
Végre fellélegezhettem a Set me free okozta sokkból és olyan jól szórakoztam Aya ezen klipjén, hogy az már meglepő volt. Végre egy csak édes és nagyon kawaii Hirano-t láthatunk, aki vezet (reméljük élőben nem így!) énekel, autót szerel, orrot vakar, összepiszkítja magát, de attól még ugyanolyan kawaii marad. Aya többféle szerepkörben is feltűnik, úgy mint autószerelőként, autóvezetőként, Marilyn Monroe-ként, és természetesen énekesnőként. Vidám klip vidám animációkkal, élék színekkel és tarka-barka ruhákkal.
Értékelés: 5*

Speed Star
Két párhuzamot láthatunk: a klip elején egy sportos Aya startol shortban, pólóban és egy hiper színes edzőcipőben (nehogy már azt higyjük, megkomolyodott) majd egy színpadon éneklő lánykát látunk, aki komolyabb az előző "látomásnál". A színpadon csillag alakzatban kialakított fények világítanak, a háttérben pedig egy banda nyomja. A klip végén Aya megáll egy pillanatra, napnyugtakor (sokat futhatott, mikor elindult napkelte volt :D) majd tovább folytatja útját.
Szép imázsvideó.
Értékelés: 5*

18-as karika-Miyavi vs. maya csókjelenet

2010-01-18T22:12:00.000-08:00

Vegyünk egy híres jmusic előadót. Nézzünk róla egy-két képet. Majd felejtsük el, amit láttunk, mert a valóságot néha 18-as karikával kéne cenzúrázni és még úgy is csak szülői felügyelettel lehetne megnézni. Figyelem! Sokkoló képek, videók következnek, gyenge idegzetű, sikítozós fangörlöknek erősen nem ajánlott!

Mi lehetne nagyobb öröm néhány bishi-shounen ai rajongó csajnak annál, hogy kedvenc előadóját egy másikkal látja smacizni, akarom mondani csókolózni? (nehogy valaki majd rám fogja, hogy érzéketlen vagyok) A visító tömegre beindult jrockerek gyakran azzal fitogtatják komoly férfiasságukat, hogy a színpadon legközelebb álló pasira másznak, majd rövid, de annál "érzékibb" csókot váltanak egymással, majd röviddel, miután múlik a pia hatása, Clorox-al fertőtlenítik szexi szájukat.
Miyavi ökörködésén, azt hiszem nagyon nem lehet meglepődni, hozza a kívánt formáját, amikor letámadja a piától állni is alig tudó mayát, aki annyira nem élvezi "kollégája" beállt viselkedését. A keményen visszautasított jrocker látszólag egy kendőt vág maya-hoz, azonban senkit ne tévesszen meg a látszat: válási papírról van szó...
A mi mayánk pedig, hogy visszacsapjon Miyavinak, igazi kemény (enyhén szólva spicces) rocker módjára dobja el a kendőt, jobban mondva ejti, a hab a tortán már csak az lett volna, ha az visszaesik a fejére...
Kedves nézőink, az állás: Miyavi-Maya 1:1...

Tanulság: ha egy veled egynemű akar veled smárolni, inkább hagyd, minthogy rád dobja izzadt-taknyos törcsijét...

Gackt-Stay the Ride Alive (kislemez)

2010-01-09T08:06:00.000-08:00

Gacktról egyszerre tudunk sokat és keveset. A japán zene legelismertebb alakja nem szélsőségesen váltogatja alakjait: egyszer lovagias arisztokrata csodás hanggal, és fantasztikus tehetséggel, másszor sötét rocker sokkoló dalokkal. És ez még semmi. Mert ha modellként tűnik fel, akkor kevés női szem marad szárazon, az kétségtelen...

Viszont az biztos, hogy Gackt nagyon jól tud egyensúlyozni rock és rock talaján. Abban a világban, ahol ő is főszereplő ugyanis, egyre több és több igénytelenség üti fel orrát, elsősorban igénytelenség terén. Ilyenkor jönnek a rock-utánzatok, a nyugati sztájlra hajazó különböző stílusjegyekkel felvértezett dalok, melyek lehetnek jó dallamúak, ha kidolgozottságuk rém igénytelen. Gondolok itt a "számítógépes hangszeres kíséretre" vagy éppen a "yeah, yeah, f*ck off" féle dalszövegekre.
Tehát elmondható, hogy Gackt szépen megmaradt az igények talaján, bár ez egy arisztokrata vámpír rockertől el is várható.
Legújabb, Stay the Ride Alive című trackje közepes tempójú rockballada lett, szép hangszeres kísérettel és stílusos ütemekkel spékelve. Aztán találunk még egy klasszikus verziót is, mely egy klasszikus verzió (ezzel most gondolom újat mondtam) Gackt hangja nélkül, amit erősen hiányoltam.
És végezetül essen már szó a borító(k)ról is, révén Gackt modell karrierjének: az egészből annyi jött le, hogy Gackt bármilyen oldalról fényképezve rohadt szexi, és nagyon jól tartja magát, hogy 37 éves kora ellenére 30-at ha mondanék rá. Ez a csávó szép jobbról, balról, felül ás alulnézetből egyaránt. Akkor mibe kössek bele? :O
A cd borítóján Gackt-sama sütkérezik a fényben igazi rockerként, szelíd szemekkel, karját nyújtva-na, ki akar Gackt-tal menni??? :):) (Fangörl, alias DEARS kiadás?)
Szerk: Gackt DEARS-eknek hívja fanjait.

Stay the Ride Alive
Előadó: Gackt
Megjelenés: 2010. 01. 01.

A dalokról

Stay the Ride Alive
Egy fantasztikusan megszerkesztett track. A dal felhőkarcolója (tetőpontja) a refrén lett, főleg a 3:04-és perces résznél, itt jön ki legszebben főhősünk hangja, de azért a többi résznél sem panaszkodhatunk. Gackt hangja gyönyörű, ha fogalmazhatok itt-erős és férfias, kivéve 4:00 percnél, amikor is nagyon nőcisbe torkollik az egész. Tudjuk Gackt, hogy szép, lágy hanggal is rendelkezel, de ez azért annyira nem vágott ide. Szép átvezetések, fogós dallamok, nagyszerű hangszeres kíséret, épp ideillő rockerkedés teszi a dalt tökéletessé. Bár, ugye tudjuk: olyan nincs, hogy tökéletes, csak ahhoz nagyon közelálló :)
Értékelés: 5*

Stay the Ride Alive (Classic Edit)
A dal klasszikus verzióját tisztelhetjük eme dalban, mely elsődleges hangszere a zongora, de a később kiteljesedő hangszeres kíséret teszi igazán kerek egésszé a dolgot.
Az egész nagyon klasszikus, tündérmesébe illő, bár az emelkedett hangzásra várni kell egy jó darabig, addig pedig nem biztos, hogy minden egyes csenddel töltött szünet elnyeri tetszésünket. Ahogy a dalban, itt is a refrének alkalmával jön el a tetőpont, jobban mondva igazából egy teljes refrén alkalmával. Szépnek szép, jónak jó, bár én főként fanvideókban tudnám elképzelni, mert nem hiszem, hogy kőkemény rockerek feltennék ezt az mp3-jukra.
Plusz: mintha hiányzott volna a dal végéről a lezáró rész, és emiatt elég nyitott maradt a dolog.
Értékelés: 4*

Stay the Ride Alive PV
Jól megnézted a borítót? Biztos? Tényleg? Na, akkor most képzeld el, hogy a borító mozog, meg énekel... Semmi különleges nem volt az egész videóban a drága hangszereken játszó csórókon kívül, ami meg számomra elég abszurd volt, mert most könyörgöm, nyomorogni egy Stradivari mellett? :) Gackt fekete cuccban nyomja, amit már a borítón is megismerhettünk, valamint feltűnik egy srác, aki szappanoperás haldoklásba kezd, olyan színpadias módon, majd Gackt hívó szavára életben marad. Nekem ez valahogy nem jött át, de nehéz lehetett összevarázsolni azt a sok embert, így van meg a 4 csillag.

Értékelés: 4*

Ayumi Hamasaki-You were/Ballad (kislemez)

2010-01-04T11:33:00.000-08:00

Amikor azt mondom Ayumi Hamasaki a valamicskét is jpophoz értő emberkék azonnal a fejükhöz kapnak, hogy na, még egy Oricon-pályázó lemezről fogok ódákat zengeni több oldalon keresztül, a végén pedig egy mondatba összefoglalom az egész rizsa konzekvenciáját, hogy ez tényleg egy király lemez. És hiába akarnám én ezt másképp is tenni, akár, de igazuk van. Ayumi nem hagyja magát letaszítani a trónról...

Az igazi uralkodók halálukig azok maradnak, utána pedig halhatatlanokká válnak. Ha viszont szabad élnem a lehetőséggel, kijelenteném, hogy Hamasaki már most halhatatan, uralkodása pedig már több mint egy évtizedesnek mondható.
Ezért azonban tenni is kell: az énekesnő folyamatos megújulása az, ami leginkább vonzza a tekinteteket (vagy hallásokat?) dalaira, illetve fontos megemlíteni, hogy Ayumi talán a legjobb előadó, aki képes szezonálisan dalt szerezni, évszaknak megfelelően. Leginkább azonban nyári pop dalai (Sunrise, Blue Bird) és téli balladái (Days, Together when) viszik a pálmát, most pedig ismét érkezett egy új szezonális téli fogás a You were/Ballad személyében. Hogy a piszkos külsőségekről is szó essen: angyali cd borító egy bűbájos, műen átdolgozottnak kicsit sem mondható Ayumival, hó és hófehér ruha, tökéletesen illeszkedő betűtípus-igazi mestermunka.
A lemez alapvetően télinek indult, a You were szépsége, a Ballad misztikussága, a You were Music box mix édessége, a Sunset Orchestra Version líraisága ellenére azonban felbukkant egy vidám pop track, a Red Line személyében, ami nagyon nem illett a képbe. Miért nem lehetett várni és rátenni a következő lemezre?

Aztán volt egy nagy élményem, amikor is meghallottam a You were zenedobozos verzióját. Az szuper élmény volt, őszintén, okos volt, aki kitalálta.
A Sunset zenekari verziójában pedig csalódtam egy nagyot-kellemesen, mivel azt hittem rányomtak még egy nyári dalt, hogy több track foglalja a helyet. Szerencsére ez nem így volt. Még több ilyen meglepit! :)
Összvissz: Ayumi ismét hatalmasat alkotott, mert igazából egyetlen dal nincs a lemezen, ami egy picit is akár a rossz felé húzna. És mi sem bizonyítja jobban az igazam, mint az, hogy az Oricon toplistán már első héten 1. helyen áll. Na, ugye...

You were/Ballad
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2009. 12. 29

A dalokról

You were...
Egy gyönyörű télies hangulatú szerelmes dal lassú illetve közepes tempóval. Ayumi hangja gyengéden erősödik ugyan, viszont az első refréntől kezdve a track végig hihetetlenül erős, nem marad el a dal erősségétől. A kislemez legszebb balladája, még a Ballad sem éri utol.
Értékelés: 5*

Ballad
Egy távol-keleti ballada? Miért is ne...
A kezdés nagyon Green-es (Ayumi 2008-as kislemeze) harmóniát sugárzó, bár tény, hogy nem olyan izgalmas és szép track mint a You were volt. A hangzásvilág különleges, szívmelengetően ázsiai, mondhatni, de a Ballad címet a You were jobban kiérdemelte volna, mert a Ballad annyira nem lett balladisztikus. Kicsit Will-es, kicsit Green-es, de attól még szeretjük.
Értékelés: 5*

Red Line
Nem értettem, miért címezi Ayumi kizárólagosan a TeamAyu-nak, vagyis hivatalos rajongóinak ezen dalát, és őszinte leszek, azután is hasonló gondolatok kavarogtak a búrámban, miután elolvastam a Red Line dalszövegét. Semmiféle címzést nem véltem felfedezést, akkor mégis miért a megkülönböztetés? Szerintem nagyon sokan lennének TA tagok, ha nemcsak japánban működne a dolog, de ez van, Sprite, és erről nem a rajongók tehetnek. Ezután a kirohanásom után, talán rátérnek magára a dalra, ami már tényleg nagyon más, mint amit azelőtt hallhattunk. Egy lájtos ütemekkel tűzdelt popdal, olyan sétáljunk együtt az esőben stílusú. A dal legfontosabb eleme minden bizonnyal a refrén, ami a legütősebb, viszont túl sokat már nem tud javítani az átlag pop hangulaton. Vidámnak elég vidám, édesnek is édes, de a legkevésbé egyedi dal a kislemezről.
Értékelés: 4*

You were... Music box mix Retake Version
Igazi kis karácsonyi ajándék a hallgatónak ez a dal: egy zenedoboz adja az alapdallamot, ami mesésen csodássá teszi a hangulatot (utoljára Kanon Wakeshima Kagamija elején hallottam efféle effektet, és már akkor is nagyon tetszett) Olyan tündéri az egész dalocska így, szebb mintha orchestrával nyomnák (zenekari kíséret) nem is csodálom, hogy a You were lett a Csingiling japán verziójának opening zenéje, valóban nagyon megérdemelte. A zenedobozos verzióban még szebben hallatszik Ayumi gyönyörű hangja. Köszönjük, zenedoboz! :)
Értékelés: 5*

Sunset ~LOVE is ALL~ Orchestra Version
Azt hittem, Ayumi már lezárta magában előző kislemeze, a Sunrise/Sunset történetét, úgy látszik tévedtem. Nagy bátorságra vall, hogy felmert tenni egy nagyon nyári dalt egy nagyon téli korongra, ahol már a Red Line is okozott hangulatával egy kisebb kavarodást. Kíváncsian és félve kattintottam hát a lejátszómra, és lefagyva vártam, hogy mi lesz...
Aztán elindult a dal, és...meglepődve vettem észre, hogy tetszik annyira, mint az eredeti verzió, ha nem jobban! A hangszerek játéka gyönyörű, bámulatosan passzolnak Ayumi hangjához. A legérthetetlenebb számomra, hogy MIÉRT NEM VOLTAK KÉPESEK MÁR HAMARABB, A SUNRISE/SUNSETRE FELTENNI EZT A GYÖNYÖRŰSÉGET?
Bár azt hittem, totál nem fog a hangulatba illeszkedni, kellemeset csalódtam. Nagyon. És ennek örülök is. Annyira illik a kislemezre, mint egy hiányzó puzzledarab egy puzzle képre.
Értékelés: 5*

A videókról

You were...
Miss Hamasaki sosem arról olt híres, hogy elaprózná videóit, nem tett másképp a You were pv-jével sem. Sztori ugyan nincs, viszont Ayumi gyönyörű hókirálynőként tündököl a gyönyörű effektek alatt, és a havas táj díszlet előtt. A képek gyönyörűek, az animációk lenyűgözőek. És a kezdés: az a maci nagyon drága...:)
Értékelés: 5*

Ballad
Ennyire kidolgozott mestermunka láttán komolyan elgondolkoztam, vajon mennyi ideig készülhetett ez a fantasztiks pv, amely sztori és kidolgozás terén mintha Ayumi korábbi, fated című pv-jére emlékeztet. A látványvilág gyönyörű, az egész hihetetlenül fantáziadús elemekkel tűzdelt, Ayu tennyo-ként jelenik meg, és tündérien fest. A történet szomorú, és ha nem érted, ne gondolkozz, csak nézd végig, ahol is kiderül minden. Gyönyörű effektek, bár az a két animált macska a pv közepén elég furi és dedós, de a többi elem csodás.
Értékelés: 5*

Friss cikkek, és elvetések

2010-01-04T06:04:00.000-08:00

Egy cikk írása nem egyszerű. Először is kell hozzá az alaphangulat, ami nélkül az egész dolog kb. irci dogára hajazó valami lesz, vagyis minden, csak nem egy olvasható végtermék. Másodszor: ihlet. Már az ókori görögök is tudták, hogy a múzsa se csókol minden nap, hát így van ez velem is. Nem, nem akarom erőszakkal lesmárolni...Hamradszor: egy jó adag türelem. Amikor már nem tudom, melyik dal melyik volt, közben még nem értékeltem le, és hallgathatom ismét. Ha jó dalról volt szó, semmi baj, de egy rossz dal olyan mintha vízben fojtogatnának...
Hogy most miért írom mindezt? Azért, mert hiába végeztem ki 4 kritikát 2 hét alatt, sajnos a maradék többivel úgy el voltam havazva, mint jeti az alpokban. Ezért sajnos muszáj volt nyírnom a kereteken, így esett ki a projektek közül Otsuka Ai és a no3. Helyettük viszont egész januárra beterveztem magam, rendesen, még én sem tudom, hogy fogom mindezt megoldani, de igyekszem. És ne feledjétek: nagyon örülök a hozzászólásoknak a csetben, a cikkek alatt még inkább és ha tetszik a blog, legyetek rendszeres olvasók!
Köszönöm!

Merii Kurismasu, Dears! ^-^

2009-12-24T03:43:00.000-08:00

Még látni egy-egy hópelyhet az utakon, viszont a karácsonyunk, sajnos nagyon úgy néz ki, nem lesz hófehér. Ennek ellenére azonban egy csodálatos ünnep jött el ismét, remélem senki közületek nem verte el a pénzét (mint Timejja-chan) majd jött rá, hogy a Karácsony nem arról szól, mennyi ajándékot veszel, hanem hogy mivel adod. Mert minden ajándékhoz kell egy kis plusz, és ez a "kis dolog" nem más mint a szeretet. Ha pedig valamit nem szeretből adsz, akkor érdemes elgondolkodnod, hogy miért is vetted.

Nekem azonban nem kell ezen agyalnom, ugyanis pár napja eszembe jutott valami, amivel meglephetlek titeket és megköszönhetem, hogy látogatjátok az oldalt. Nem került pénzbe, nincs is díszesen becsomizva, de szívvel adom, sok-sok szeretettel becsomagolva. Fogadjátok tehát ajándékul a gondosan összeválogatott Kurisumasu Tracklist-et, azaz Karácsonyi Dalok listáját, melyeket japán előadók énekelnek! Természetesen rövid ismertető is járul a dalokhoz, hogy ne legyen túl egyszerű a dolog ^-^

Boldog Karácsonyt! :)

Kurisumasu Tracklist

1. NICOTINE-All I Want For Christmas Is You
Lassú ballada? Neem. Vérbeli punkfeldolgozással állunk szembe. Kulcsszavak: punk, jrock, lázadás, egész jó kiejtés :)

2. BoA-First Snow
Egy lassú tempójú dal szerelmi történettel körítve és hóval nyakon öntve.
Kulcsszavak: szerelmes, havas, találkozós

3. Ayumi Hamasaki-No way to say
Csodaszép, közepesen gyors karácsonyi ballada, kicsit sem karácsonyi dalszöveggel, de se baj, ha már a dallam nagyon arra hajladozik :)

Kulcsszavak: szerelmes, emlékezős, fájdalmas, balladás

4. L'arc en Ciel-Hurry Xmas
A L'arc en Ciel tagjai a kandalló előtt üldögélve dalolgatnak, forró kakaót szürcsölgetve-az alábbi képet tudnám tökéletesen elképzelni ehhez a dalhoz. Nyugati sztájlba nyomott karácsonyi zene zoknikkal, Santa Curasu-val, meg persze mézeskalács figurákkal :)
Kulcsszavak: nyugis, üldögélős, kandalló fílinges

5. NICOTINE-Last Christmas
Az iménti ücsörgős hangulatot rázza fel a NICOTINE újabb feldolgozásával. Király!
Kulcsszavak: ütős klasszikus, ismételten szép kiejtés

6. SINCREA-Xmas Day
A visual kei banda egy nagyon szép, popos dallal rukkolt elő: gyönyörű dallam, melankólikus kezdet, tökéletes átvezetés, a refrén pedig mindent visz, annyira fülbemászó.
Kulcsszavak: szomorkás, reménykedő, fülbemászó

7. Utada Hikaru-Apple And Cinnamon
Bár Hikki Apple And Cinnamon-ja angol dal, és nem is feldolgozás, "elnézhetjük" neki, hisz gyönyörű dalt kerekített a dalszöveg köré, mely elvileg szintén szerelmi történetet dolgoz fel, jobban mondva egy szerelmi történet végét, de maga a cím (Alma És Fahéj) valamint a dallamok miatt igazán megérdemli, hogy a tracklisten tündököljön :)
Kulcsszavak: almás-fahéjas, illatozó, szomorkodó, télies, utcán sétálós, r&b-s

8. Vidoll-Merry X'mas 2U
Visual kei alkotás, a hangzásból ítélve nem mondanám meg, hogy karácsonyi dal, csak a cím árulkodik erről.
Kulcsszavak: visuálos, gitárszólós, fanoknak szánt track

9. Ayumi Hamasaki-Days
És még egy Ayu! A jpop királynő már számtalanszor bebizonyította, hogy nála szebb télies dalokat nem ír senki. Ezt tökrözi tavalyi műalkotása, a Days is, mely egy télen játszódó szerelemmel szőtt keserédes történet a javából. Legalábbis a dalszöveg, pv és dal összefüggésein alapulva mindenképp. Gyönyörű dal szerelmes karácsonyozóknak-és mindenkinek, aki szeretett már életében.
Kulcsszavak: keserédes, szerelmes, gyöngyszem a fülnek, téli varázslatos

10. Namie Amuro-White Light
Karácsonyi hangulatú popdal, megnyugtató ütemekkel és Namie lágy hangjával.
Kulcsszavak: popos, szerelmes, megnyugtató

11. Bump of Chicken-Merry Christmas
Megnyugtató, táborozó jellegű dal, lassú kezdéssel, majd gyorsabb folytatással. Leginkább az instrumentál árasztja a karácsonyi hangulatot, de az egész dal nagyon jó, szinte magam előtt látom az ünnepien megterített asztalt. Meg a pulykát...:)(vagy csirkét? :D)
Kulcsszavak: ünnepies, skótos, pulykás, lassú, nyugis

12. Mika Nakashima-Yuki no Hana
Ezt nevezem tökéletes befejezésnek! Mika gyönyörű hangja keveredik a zongora eleganciájával. Igazi karácsonyi, télies hangulat :)
Kulcsszavak: balladás, popos, zongorás, sanzonos, télies

Mika Nakashima-Nagareboshi (kislemez)

2009-12-23T08:41:00.000-08:00

Mika Nakashima hazai fanjai leginkább a Nana című anime rajongói közül kerültek ki, mivel Mika játszotta a live action verzió Osaki Nanáját.

A Nagareboshi Mika 30. kislemezeként került a zenepiacra, és nagy bukás volt az énekesnő számára: a 15 000-es eladászámmal rendelkező kislemez Mika 2009-es leggyengébb kislemeze lett-legalábbis eladás szempontjából. Számomra ez érthetetlen, mivel egy nagyon szép kislemez lett, most kérdezhetném, mit hallgat a nép, vagy talán inkább azt kéne, mit nem hallgat....
A lemez alaphangulata popos: a Nagareboshi "csillaghangulata" igazán bejövős lehet a lassabb dallamok kedvelőinek, míg a Daishi Dance-el közösen készített MEMORY egy ütemesebb, diszkósabb track lett.
Ha már meg nem is veszitek, de mindenképp érdemes egy hallgatásra. Amit pedig igazán sajnálok, az az hogy két track hamar elszállt, pedig hallgattam volna még...

Nagareboshi
Előadó: Mika Nakashima
Megjelenés: 2009 november 4

A dalokról

Nagareboshi
Egy gyönyörű télies ballada, közepes tempóval, melynek témája ismét a csillagok. Mika nagy csillag rajongó, több dala központi témájaként szerepelnek égitestek (pl. ORION)
Egyetlen hibaként talán az róható fel, hogy a dal túlságosan elnyújtott a maga 6 percével. Bővel elég, sőt tökéletes lett volna, 4 perc. Így valahogy széthúzott lett az egész, eléggé elveszi az ember kedvét az egymás után való többszörös hallgatástól.
Ennek ellenére azonban egy nagyon szép, lassú track, gyönyörű zenei alappal.
Értékelés: 5*

MEMORY ft. Daishi Dance
Tujátok hogy szoktam észrevenni, amikor egy japán előadó angolul énekel? Úgy, hogy nem értem a szöveget...Van valami furcsa és mégis édes abban, ahogy a szavakat ejtik. Bár szokatlan volt Mikát angol dalszöveggel hallgatni a MEMORY-ban, kifejezetten szép kiejtése van, bár ezt csak a dalszöveg átböngészése után tudtam megállapítani.
A dalszöveg igazán szép, és Daishi Dance közreműködése jó hatással volt a dalra, ami a feldolgozás nélkül elég lapos lett volna. Daishi Dance nem először tevékenykedett Mikával, korábban már az énekesnő SAKURA ~Hanagasumi~ trackjén is jótékonyan dolgozott.
A MEMORY egy nagyon takaros kis track lett szép dallamokkal, könnyen memorizálható melódiával, lazán ütő ritmusokkal. És nagyon nyárias életérzéssel tölti el a hallgatót. Ezt negatívként is felfogható, hisz a Nagareboshi téliessége mellett egy melegebb dal talán furcsán hat, viszont Daishi Dance munkája révén mégis egy olyan dalt hallunk, ami valahogy nem üt el a másik dal hangulatától. Egy kellemes, bulis popdal.
Értékelés: 5*

LM.C-Ghost†Heart (kislemez)

2009-12-21T10:39:00.000-08:00

A visual kei duó úja kislemezzel törte meg a novemberi csendet!

Az LM.C-ről illik tudni legalább két dolgot: ketten vannak és nagyon jól nyomják, már 2006 óta!
A Punky Heart című kislemez után nem kellett sokat várni az utánpótlásra, jött az magától. És nem is akárhogy. A srácoktól már megszokhattuk, hogy különleges dallamokkal játszanak furcsa dalszövegű dalokat, így képesek hetet-havat összehordani egy-egy mű kedvéért. De valljuk be őszintén, elég jól munkálják a dolgot, mert minden kislemezükről van egy dal, amit imádunk. És egy dal, ami az elmegy kategóriába sorolható.
Az imádott dal természetesn most is a címadó Ghost Heart lett, ami pazarul ki lett találva. A kevésbé imádott pedig a Blueberry Night, ami jónak jó, csak Ghost Heart mellett eltörpül mint lassabb dalocska.
És ha már a kinézetnél tartunk, maya és Aiji ismét szép fejlődésen mentek át, esküszöm, olyan fílingem volt amikor láttam a legújabb pikszeket, mintha valami gáz felnőtteknek szóló Halloween-i felnőttes adok-kapok filmbe kerültem volna: az a csontvázas jelmez iszonyat gáz, viszont nyaktól felfelé minden fangörl felsikolthat, mert a lényeg csak ott látszik. maya új sérója oan Ayumi Hamasaki-s lett, míg Aiji zöld-sárga neoncsíkokkal tengeti manapság napjait.
A lemezborító pedig: nyulasan-halálfejesen LM.C-s és...fekete...
LM.C fanoknak kötelező, nem fanoknak pedig legalább a Ghost Heart egyszeri meghalgatása javasolt. Kivéve, ha azt akarod, hogy jövő halloweenkor megtámadjanak a bandatagok :P

Ghost†Heart
Előadó: LM.C
Megejelenés: 2009 november 4

A dalokról

1. Ghost Heart
Igazi halloweeni hangulat elemszís hangzásvilággal, ahogy azt már megszokhattuk. A kezdés egyszerűen fantasztikus, ami szép dolog, mert nem minden bandának sikerül már egy dalt az elején így felpörgetni. A bevezetés se egy sötétben bóklászó kutya, de a refrén mindent söpör. Kemény ütemek, a háttérben Aiji nyomja rendesen. A dallamok nagyon szépen a helyükön vannak, a dalszöveg pedig...nos, egy újabb LM.C csoda. Mindig érdekes volt maya-kun dalszövegíró stílusa, ha nem tudnám, hogy ennyire kreatív gyereklélek, azt hinném valami intézetből szabadult enyhén bogyókás ember írta, annyira részletesen kidolgozott, helyenként fura, de nagyon különleges. Viszont mint mayát ismerjük, már meg sem lepődünk semmin. Akik meg nem ismernék mayatan írási stílusát, azoknak itt egy rövid részlet a dalból.

A műanyag nap beágyazódva
Úszik a kék ég javított színén
Furcsa ez a világ

Értékelés: 5*

2. A Blueberry Night
Aki a Punky Heart lemezről hallotta a Days című dalt, az talán felfedezhet néhány apró hasonlóságot a Blueberry Nightban, sőt ha azt kedvelte, ezt is valószínű, hogy kedvelni fogja, bár tény, hogy a Days százszor jobb volt. A BN engem még a Honey&Clover első endingjére emlékeztetett, de a Chobits végén is simán elment volna, olyan sétálós dal. Jó lehet rá sétálni este, hazafelé. De ezen kívül nem igazán fogott meg. Talán az átvezetés és a refrén az, ami kicsit érdekesebbé igyekszik tenni a dalt, de semmi több.
Értékelés: 4*

Ghost Heart PV
Mint egyedüli pv, a srácok nem görcsöltek rá a dologra, hiszen csupán egyetlen videóval kellett bajlódniuk, ami nemes egyszerűséggel nevezhető szimpla visual kei pv-nek, hisz sztorija nincs, maya és Aiji próbálja "eladni" magát, nem is hiába. De hogy ne legyen uncsi a kép, mert ugyebár egy keményebb dalról beszélünk, a fiúk halloweeni göncökben parádéznak, csontvázaknak öltözve, és igen, így higyjük el, hogy ők most HALÁLKOMOLY dolgokról dalolgatnak! Persze nem elég, hogy saját magukat átdizájnolták, de a többi csapattagra is ráhúzták a jelmezeket, hogy ne csak ők gázoskodjanak már szálkáknak titulálva.
Itt is találkozhatunk az általuk oly imádott és sokszor használt doboz háttérrel, mintha egy dobozban lennének. Ezt egy kicsit uncsi volt látni, mert a Punky Heart-nál már lelőtték ezt a poént nem is kevésszer...
A hibákért viszont kárpótolnak minket rendesen: az árnyékolási technikák és szín effektek után egy nagyon szép, sötét animációs filmecskét kapunk, olyan katonás-piramisos-háborúsat, ahol csak az alakok látszanak, ami igazán érdekes és jó érzés volt látni, hogy az LM.C nem elégedett meg egy túlontúl visual kei-es imidzs pv-vel, hanem beletették ezt a képet is. Bár, talán ezért az animáció készítőknek járna a pont.
Értékelés: 5*

Design karácsonyi hangulatban :D

2009-12-20T08:40:00.000-08:00

Amint láthatjátok, egy szép, friss, új, meg mindenféle egyéb jó jelzőkkel tarkított design került fel az oldalra, amit Betty-nek köszönhetek, az everything-japan.gp szerkijének. Szóval, köszönöm Neki és Nektek a szép szavakat, és nagyon örülök, hogy tetszik az új layout. De azért az előző, általam készített se volt kutya xD Hogy már egózzak egy kicsit...:D
A héten biztosan felkerül 2-3 kritika, szóval érdemes naponta csekkolni a blogot!

ViViD-The ViViD Colors (mini album)

2009-12-15T05:42:00.000-08:00

A ViViD végre kiadta első mini albumát, ami örvendetes hír mind fangörlöknek mind visual kei fanoknak egyaránt. Hogy miért? Mert nincs rajta semmi sallangos filling (töltelék) dal, a hallgató valóban megkapja, amire vágyik: egyedi dallamok, csodás hangzás és valóban jól játszó együttes. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nemrég megredezett VRock fesztiválon végre kiderült, hogy a ViViD srácok valóban tehetséges előadók.

Van valami különleges abban, amit ezek a srácok művelnek. Különleges ritmusokkal játszanak egyedi szerkesztési módban, sőt külön hangzás is jellemző rájuk. Ez pedig már csak azért is érdekes, mivel a mai visual keiesek közül sokan csak kopiketezik más előadók stílusát, ami azért nem szép dolog, ejnye-bejnye. Hát a vividesekre ez nagyon nem jellemző. Minden lemezükbe tesznek valami újat, mégis a hangzás marad az eredeti. A tagok minden egyes lemez kiadásával változnak (ne csodálkozzatok, ha nem ismertek fel egy-két tagot, akit azelőtt még felismertetek, velem is megesett) ami szintén azt tükrözi, hogy tökös srácokkal állunk szembe, akik képesek őjítani, és szintet tuti, hogy nem fogják 2 éven belül a Bukott Jrockerek táborát erősíteni. Szóval, mindent bele, ha eddig még nem hallgattad volna, akkor hallgasd meg a kötelező darabokat, nem érhet csalódás-2009 egyik legkirályabb jrock mini albuma, amire még maga Timejja is max. pontot adott, pedig ismerjük őt, és tudjuk milyen kegyetlen boszorkány. Ha még neki is bejövős valami, akkor ott már tényleg van valami...

The Vivid Color
Elóadó: ViViD
Megjelenés: 2009 október 21

A dalokról

1. 69-II
A srácok szépen elhúzták-nyúzták a dolgot, ezért kerülhetett fel csak a 69-II pv-je az utolsó hetekben. Persze, preview-kat láttunk, de kinek elég egy hülye előzetes? (ezekből a srácokból sosem elég)
Viszont azt kell mondjam: megérte várakozni, mert szép kis dalt hoztak össze, igazi visual kei gyöngyszem: a kezdésről annyit, hogy egy erős hangszeres bevezetéssel kezdődik minden, majd bekapcsolódik Shin. Tökéletes hangzás, és ahogy tőlük már megszokhattuk nagyon érdekes a hangzásvilág, helyenként lágy, helyenként kemény rockos ütemekkel. Még annyit elárulnék, hogy nagyon odafigyelők meghallhatnak pár apróbb hangszeres hibát, ami szerintem jó, mert ha minden fájdalmasan tökéletes lenne, akkor simán rájuk lehetne fogni, hogy egy rakat szépfiú tehetség nélkül számítógépes zenét csinál.
Értékelés: 5*

2. butterfly
Remélem (a fangörlök érdekében főleg) hogy Shin nem a gyomrában repkedő pillangókat énekelte meg ezen dalában, mert akkor csoportos öngyilkosságokra számíthatunk a ViViD fanok körében. Viccet félretéve a butterfly-től mindenki megkapja a megszokott ViViD-es hangzást, az átvezető részeknél, ahol is csodás Shinünk repre adja szájacskáját, mintha a Take-off rep részének dallamára lettem voltam figyelmes, hangzásilágra pedig a W.B.A-re hajazott egy csöppet a refrén.
Értékelés: 5*

3. Chronicle
Az első keményebb dal a lemezről...végre...
A track kedvenc részeit nálam a kezdés volt, valamint a hard rock stílban nyomott gitárszóló. Shin hangja valami eszméletlen jó, ennek a srácnak mintha bármi jól állna, és pont ez a véleményem az együttes többi tagjáról, akik szintén iszonyat jól nyomnak mindent, egy rossz szót nem tudok szólni erre a dalra. A hard rock alaphangulatot a refrének során jelentkező "normális" hangvétel váltja fel, viszont mivel Shin nem megy át balladisztikus hangulatba, ezért nem puhítja (főzi) szét az egész dalt mint sok más jrocker ilyen esetben. (és ezzel rontják el a hangulatot, lásd Lolita23q 3/4 című dalát)
Ha különdíjat is kioszthatnék, akkor ez a dal már csak a hangulat miatt is megérdemelné: a dal alatt kisípolások, és a srácok bekiabálása (mintha csak egy forma egyes futamot néznék) egy igazi fangörlremekké teszik a dalt.
Értékelés: 5*

4. Hamon
A leglazább track a lemezről,könnyű dallamok, közepes tempó. Az elején keményebb dalnak tűnik, végül egy lájtos dalt kapunk. Szép szerkesztettség, minden passzol, az átvezetés különösen tetszik, a refrén is kiváló. Simán eltudnám képzelni egy anime endingjeként, de ami késik...
Értékelés: 5*

5. Hoshi no Ame
Édes dallamok, és nagyon, nagyon különös szerkesztési mód...De ezt nem részletezem, talán annyit elárulhatok, hogy néha olyan érzésem volt, mintha egy párizsi étteremben üldögélnék, majd hirtelen beugrik a képbe Shin és kedves bandája és sikeresen felrázzák a túl nyugodt hangulatot. Hirtelen váltakozások, és bár van egy oshare-s beütése, nem mondanám, hogy az lenne. Egyáltalán nem. Egy vérbeli jrock dal, helyenként lazább szólamokkal. Hihetetlenül különleges dal, az biztos.
Értékelés: 5*

6. Kimikoi
Kedves gyerekek! Több mint 10 percig bámultam egy kanatáblázatot, hogy ezt a címet le tudjam írni Hepburn-írással, szóval most büszke vagyok magamra, legyetek ti is azok (rám)
A srácok mintha már elfáradtak volna, ami nem is csoda, hisz a lemez végén járunk. Ennek ellenére azonban egy szép tracket kapunk, a gitárszólók ismét tarolnak, Shin pedig még mindig jól nyomja. Lesz egyáltalán ezen a lemezen rossz dal, vagy kevésbé jó?
Értékelés: 5*

7. Trail of Tears
Könnysugár Így lehetne magyarra fordítani az album utolsó dalát, amelynek elején egy óra ketyegése jelzi, hogy lassan vége minden jónak. A dal hangulata leginkább a Hoshi no Ame-éhez hasonlítható, az elején mintha egy régebbi An Cafe-s lemez egyik dalát hallgatnám, csak erősebb hanggal. Nem olyan erőteljes dal mint a többi, viszont alapvetően jó a hangzása,
Értékelés: 5*