PERESTROIKA-PAINZ

Már hozzászokhattunk, hogy jrock együttesek intenek könnyes búcsút fanjaiknak nap mint nap, mondván szabira mennek. Az már más lapra tartozik hogy a szünet legtöbb esetben felbomlást jelent és örökké tart, persze amint tudjuk a kivételek erősítik a szabályt, így történt hogy a 6 mini albumos Nega 2010 elején pause-t jelentett, majd pár hónappal később már Perestroika néven robbant vissza a jrock iparba. És hogy mi változott? A neveken, maszkírozáson kívül mondhatni semmi, bár tény hogy a Perestroika név jobban hangzik elődjénél.

Mivel a Nega-féle előzményekben nagyon nem voltam belefolyva, így csak az alábbi felszínes megállapításokat tudtam levonni a PERESTROIKA-vá való transzformálódás eredményeként. Sokkal nagyobb következtetések jöttek viszont le a PERESTROIKA új (és egyben első mini albuma) hallgatásakor. Először is a kudarc érzése, hogy miért nem hallottam már korábban ezt a király zenét játszó együttest? Itt beugrott, hogy nyílván a Nega név miatt, ami annyira nem érdekes és kreatív mint a PERESTROIKA, szóval már itt kijelenthetem, hogy jót tett ez az imidzs változás. Aztán jelen van egy kis puhulás, érés, ami zenei szinten érte el a bandát: a zenéjük, zenei hangzásviláguk szépen kiteljesedett, nem annyira kemény de érdekesebb mint anno volt. Aztán ugye ott van a sötét hangulat, amit a PERESTROIKA dalai árasztanak magukból és ami már a Nega-nál is jelen volt, csak ott inkább a metál részeket és a keménykedést hangsúlyozta, míg ez a sötétség mára átalakult valamiféle fájdalommá, keserűséggé, amit Haruhi hangja is nagyszerűen érzékeltet.
Összvissz tehát elmondhatjuk, hogy a PERESTROIKA-vá való transzformáció számos javulást hozott az együttes életébe, akik jobbak mint valaha-és csak remélhetjük, hogy a szépen megszerkesztett, fájdalmas dalocskák és videóik nem fognak visszatérni az ex együttes szó szerinti érvágó múltjához.

PAINZ
Előadó: PERESTROIKA
Megjelenés: 2011. 04. 26


A dalokról

ВВЕДЕНИЕ
Szembetűnően már az indíttatás is kellően oroszos, ami a címet illeti: a ВВЕДЕНИЕ, magyarul BEVEZETŐ dalocska a kezdő és végpontja az orosz hangulatnak a lemezen, mert remélem senki nem várta, hogy az ex Negások virtuóz módon beszélik majd a cirill nyelvet. Ó, dehogy. Persze hogy meglegyen az a Perestroika fíling mi mással kezdhetné mini-albumát az együttes, ha nem egy Gorbacsov-féle indító beszéddel, amiből mi semmit nem értünk ugyan (és szerintem a srácok se) de ha már Perestroika, legyen kövér. (részletekért fellapozni a törikönyvet :D) A beszédet pillanatok múlva az együttes maga töri szét zenéjével, aminek Gorbacsov bácsi nemigen örült volna. S hogy merényletről van-e szó, vagy csak éltetésről? Mindenki döntse el maga, bár a lényeg nem is ez, jóval inkább a kreativitás és figyelemfelkeltés, ahogy az együttes az indítást megoldotta.
Értékelés: 5*

F.O.P
A Nega-hoz jobban visszanyúló F.O.P inkább tükrözi a banda korábbi stílusát mintsem lefektessen valami Perestroikás hangzásvilágot: színmetál fanok élvezni fogják, én nem bírtam többször végighallgatni 'túlkeményeznekem' alapon, bár tény ami tény, a dal legjobb része maga a refrén és a hangszeres kíséret sem panaszkodhat. Értékelés: 4*

VIRGIN PAIN
A mini-album gyöngyszemének is nevezhető VIRGIN PAIN magába olvasztott mindent, ami egy jó dalhoz kell: szép mégis erőteljes, néhol kemény máshol fájdalmasan gyenge (hangzás terén), Haruto hangja férfiasan szomorkás, amit csak fokoz az együttes tökéletesen véghezvitt zenekari kísérete. A dallamvilág különleges és egyedi, kellett már egy ilyen megváltó jrock track! :-)
Értékelés: 5*

UNBLESSED LOVE
Egy keményebb, sötétebb track következik az UNBLESSED LOVE személyében, mely mintha a gyötrelmes szerelemről mesélne hangulata alapján. A hangzásvilága nagyon érdekes a rock, metál, elektro és a Scooter-féle techno motívumai miatt, igen kérem, lehetséges ennyi stílus egy dalban. Nagyon egyedi, nagyon különleges, érdemes meghallgatni, a dolog szépséghibája csupán annyi, hogy a túl sok stílusbeli keveredés miatt nem igazán tudjuk mi fog következni, sőt a dal végén alapból be se fog ugrani mit is hallgattunk majdnem 5 percig.
Értékelés: 4*

WEIGHT OF THE LIFE
Az együttes 100 éves bölcsek bölcseletével adta a dalnak az 'Élet súlya' címet, ami legkevésbé lenne nevezhető balladának, jóval inkább egy zúzós rock track elektro, és metál jegyekkel felvértezve. Nagyon érdekes dal, különleges hangzásával na és néhol a már megszokott szomorkás rockerkedéssel, amitől egy kesernyés, sötét, nagyon szép rock dalt kapunk.
Értékelés: 5*


NEGATIVISION
Lezárásként egy, a többihez viszonyítva lassabb szerzeményt kapunk, ami viszont nagyon szépen betölti helyét afféle búcsú track-ként: erősebb és kevésbé erős szólamok váltogatásából ered a dal esszenciája, amire rágyúr Haruto hol erősebb, hol gyengébb, de fájdalmasan szép hangja. Persze ne egy balladát képzeljünk el, mert azért metálhoz mérten, üvöltésekből itt sincs hiány, de valahogy még ez is jólesik a fülnek egy ilyen sötét, bánatos lemez lezárásaként.
Értékelés: 5*

ViViD-Yume-Mugen No Kanata- (kislemez)

A ViViD-től mostanában valahogy hiába várom azt a különleges, élénk pezsgést ami anno a vérükben volt: kedvesek voltak, édes zenét játszottak, néha pedig keményet, de minden esetben spécit...Egy darabig. Az utóbbi néhány kislemezükben viszont egy helyben toporgó zombikként sujkolják belénk a régi idők dallamait-elég unalmas módon. Megrázó sorok következnek.

Az Across the Border után még reménykedtem, a Precious-t követően még égett bennem egy halovány reménysugárka, hogy lesz ez jobb is. A Yume reményeimmel ellentétben elvette a kedvem, mert nagyon úgy tűnik, hogy a ViViD-nek annyira bejött a metál-rock mix, hogy az oshare partjait elhagyva egyre keményebbek lesznek. Ez már csak azért szomorú, mert az együttes az egyik legizgibb színfoltot képviselte az oshare-ban: kedvesek voltak a fülnek, de jó zenét játszottak, nem afféle langyi-bangyi nótákat. Keménykedtek ők, aztán mégis visszapukkantak az original kategóriába. Ez volt a Take Off-Dear korszak. Aztán jött ugye a változás: a The ViViD Color című mini albumuk még beleesett a jó hallgatni kategóriába, de azért már körvonalazódott, hogy a srácok kezdik túl komolyan venni magukat. Az Across The Border esetében bontakozott ki igazán a dolog, amikor is rájöttem, hogy "hát ez már nagyon nem lájtos", ami nem feltétlenül probléma, annak inkább a stílusok közti erős ingadozást mondanám, ami a Precious című következő kislemezen ütött be: kemény szólamok után édes dalocska viszit tovább a single-t, ami azért már erősen vonzott egy kérdést, hogy akkor most MIT VÁRJUNK A VIVID-TŐL?Pont ez az...Már igazán nem tudom, mit akarnak kihozni a dalaikból: keménységet vagy derűt, cukiságot vagy szexiséget, sőt mi több, szerintem ők maguk sem. A dallamok egyre inkább egymásra hajaznak, a Paula és Paulina effektus egyre elkerülhetetlenebb, és így sajnos a művek sem lesznek többek unalmas track-eknél.
De nézzük a ViViD idei első termését: a zászlóvivő Yume csalódás, tele elcsépelt dallamrészlettel, a Rem már izgalmasabb, és lájtosabb, aztán jön a risk, ami mind közül viszi a pálmát.
A PV nem egy nagy szám, nézegetni jó, de unalmas, és ezen a földgömbök sem változtattak.
A borító tetszetős, végre nem egy újabb ps mesterművel hanem saját magukkal fémjelzik a lemezt, ami elég ritka visual kei téren, pedig kéne mint az eső egy forró nyári napon :D
Összvissz tehát: remélem a ViViD végre rátalál a saját zenéjére, és csak akkor adnak ki legközelebb kislemezt (vagy bármit) ha van inspirációjuk, és az tényleg jó lesz, nem csak egy fanoknak összedobott "úgyismegveszik" valami, ami non-fan lényeknek tucatmunka. (persze mint tudjuk, ez sosem így van, ezért áprilisban már érkezik is a következő Paulina, Blue címmel!)


Yume-Mugen No Kanata-
Előadó: ViViD
Megjelenés: 2011. 01. 19.

A dalokról

Yume-Mugen No Kanata-
Mint már hozzászokhattunk a ViViD egy jó ideje elhanyagolja szerencsétlen kislemezeinek címadó dalait. Vagy talán csak túl erőltetett lesz a dolog, ezért is érdemes tovább lapozgatni egy kislemezen, mert a jó zene nem feltétlenül a debütáló track lesz, ahogy ez esetben is történt. A Yume nem lenne rossz dal, ha nem lenne ennyire szétszórt a hangzásvilága: egyrészt régi ViViD alapokra hajaz, miközben megpróbálja felvenni a rock tendenciát, amellett, hogy próbál oshare is lenni valamelyest. Ez pedig már túl sok.
Értékelés: 4*

Rem
A bevezető érdekes indulása egy jó track-et vetít elő, és ez be is bizonyosodik a későbbiekben. A dallamvezetés mindenhol szép, bár a refrénben egy különlegesebb fordulatra számítottam, de még így is egy nagyon kedves, lájtos dal lett ez.
Értékelés: 5*

risk
Yume utáni csalódásom után hagyott űrt pótolta ez a rock nóta: a túlzásba nem vitt keménykedés csodákra képes! A kezdő kemény szólamok utáni csendesség szép fokozatosan vonzza be a kemény átvezetést, majd a kiegyensúlyozott refrént, mely a dal végére (szerencsére) megvadul. A risk különleges, mégsem elcsépelt tucatzene, a kedvencem az egész kislemezzel. Jó lenne több ilyen track a jövőben :D
Értékelés: 5*

Yume PV

Milyen meglepő, ismét egy megszokott imidzs pv-t kapunk az együttestől, ami hát...unalmas. Az effektek nem rosszak, a tagok is szépen öltözöttek, rendezett hajjal, de ez még édes kevés ahhoz, hogy egy valóban jó, tartalmas klip legyen. Megkapja a 4 csillit, főleg a fekete trutyi miatt, de eléggé sajnálatos hogy nem tudtak valami újjal előrukkolni.
Értékelés: 4*

Gomeeeen!!!

Bocsássatok meg hogy mostanában egyetlen cikk sem jelent meg, ennek sajnos komolya oka van és volt: az egyetem. A zh-ki miatt elég kevés idő jut a kritikákra, de ne aggódjatok, az oldal nem zár be, amilyen gyorsan csak tudom, igyekszem folytatni a bokros cikkeket :) Bár sajnos a 2010-es évet már nem tudom befejezni, így 2011-el kezdek. Ne haragudjatok!
Szóval a következő release:

ViViD: Yume ～mugen no kanata～

Kérlek, várjátok! ^-^