Ayumi Hamasaki-tól megszokhattuk már, hogy minden évben egy új lemezzel örvendezteti meg a japán népet, és persze az európai illetve amerikai letöltő oldalakat. Ezért nem volt meglepő Ayu idei kirohanása, melyet a rock 'n roll jegyében tett volna, bár tény ami tény: a cím az egyetlen rock 'n roll szerzemény az egész lemezen.
A Next Level viszonylagos bukása után úgy tűnik, Ayumi jobbnak gondolta a biztos talajt, de ez még nem jelenti egyértelműen azt, hogy az énekesnő feladta volna folyamatos változtatási kényszerét. Sőt!A tavalyi elektrós lemez nem igazán jött be a népnek. Talán nem volt elég Ayu-s, talán túlságosan az eladásra pályázott, ezért is eshetett vissza az eladási listákon. Ayumi azonban nem adta fel. Ahogy a jpop királynőjétől már megszokhattuk, ismét változtatásokat eszközölt be, miközben sikerült megtartani a tipikus 'Ayumi sztenderdet".
A nagy igazság az, hogy a Rock 'n Roll Circus nyugodtan nevezhető nemcsak Ayumi munkásságának legjobb darabjaként, de 2010 legérdekesebb pop lemezeként is, köszönhető ez annak, hogy Miss Hamasaki megmaradt az Ayu-s hangzásvilágnál, mintha minden egyes lemezéből kiragadott volna egy-két jól bevált fogást és azokat szépen elrejtette a Rock 'n Roll Circus-be. Külön érdekesség még emellett, hogy újabb elemeket is belecsempészett a dalokba, így nagyon Hamasaki-s és mégis nagyon érdekes egyvelegeket kapunk.
A múlt árnyékában, a jelen tükrében
A fő irányvonalak is a múltat tükrözik, annak szeletkéit: a Microphone a Guilty című lemeze dala is lehetne akár az erősebb rock ütemek miatt (bár néhány elektro elem is vegyül) a Don't look back a Next Level-ös GREEN-hez fogható keleties hangzást tükröz (indiai-arab mintára) a count down Ayu 2004-2005-ös korszakát eleveníti föl, a You were, Sunset és a Ballad tipikus Ayumi balladák, a Lady Dynamite akár a 2004-2006 közötti időszakban is születhetett volna (ha nem vesszük figyelembe az elektro hangzást) a Sunrise tipikus nyári dal (lásd BLUE BIRD) a meaning of Love "egy szerelmes Ayu dala" (nem olyan balladisztikus mint pl. a Ballad, hanem olyan Moments fílinges hangzás terén) valamint a Red Line, ami egy 2002-es Ayumi dal hatását kelti.
Adott még a Last Links, ami azért is különleges, mert újnak tűnik, mégis ha visszanézünk egy kicsit a múltba, ez a fajta tiszta hangzás megfigyelhető volt Ayumi korábbi, It was című dala estében is.
Maradt tehát három nem is rossz átvezetőnk, az elektrós THE introduction, a szintúgy számítógép által előállított Jump, valamint a vonós zenés montage.
Nem véletlenül hagytam legutoljára a Sexy little things-et, ami a korong legérdekesebb dala lett. Nem igazán emlékszem, hogy Ayumi-nak lett volna ennyire furcsa, különös szerkesztettségű dala, de nyugodtan ki lehet javítani. Elektro mégis bolondos swinges hangzás. Igazán izgalmas!
Tudni kell, hogy a dalokat a londoni Metropolis stúdióban vették fel, így érezhető néhány európai hatás is, főként a pv-k esetében.
A kreatív dalok mellé ugyanis szép számban kaptunk kreatív videókat is, pontosan 8-at. Ayu lassan a pv-k királynője is lehetne "csekély számú" 79 videójával, melyet eddig leforgatott.
Ki ez a lány???
Most pedig a mocskos külsőségek: a lemezborító, az, ami miatt nem venném meg a korongot. Az egy dolog, hogy az ázsiaiak lassabban öregszenek, az viszont szintén más, hogy egy alapjaiban szép, 30-as nő arcát úgy eltorzítják ps-el, hogy úgy néz ki mint egy 20 éves. Könyörgöm! 60 évesen meg úgy fog kinézni mint most 30 évesen? Plusz, a cd+dvd verzión még jobban látszik a dolog egy profi nagyítás képében, ahol szinte csak Ayu arca látszik-mindenféle vékonyka ránc nélkül, ami lehetetlen, hisz már tizenéves korban megjelennek, akár egy-egy mosolygástól, amint tudjuk. Szóval, a borító tervezőt valamint a fényképészt én úgy dobnám, hogy repülne, amiért egy élettelen babát faragtak ebből az élő, hús-vér szép lányból.
Tehát...
Mindent összevetve: Ayumi hatalmasat alkotott, új korongja méltán nevezhető eddigi csúcsteljesítményének, mert valami fantasztikus, ami ezt a lemezt áthatja: pop, rock, elektro keveredése utal múltra jelenre egyaránt, és vágja kenterbe az eddig megjelent 2010-es pop albumokat. Ayu nemcsak az Oricon-t, de a Világ Eladási Toplistát is megrázta (vagy felrázta?) és aki eddig azt hitte volna, a pop nagyasszonya az évek múltán feledésbe merül, ki kell ábrándítanom: Ayumi jobb mint valaha...
Kedvenc trackek: Last Links, Don't look back, Sexy little things, meaning of Love, Jump
Rock'n Roll CircusElőadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 04.23
A dalokról
THE introduction
Bár a kezdő hangzás még mintha a Next Level-ből származna, üdvözlünk a Rock'n Roll Circus világában!
Kezdésként egy elég erős és sötét tracket kapunk, aminek köze nincs a rockhoz, se a rollhoz :D Jóval inkább elektrós víziót vetít előre, de majd meglátjuk mennyire mond igazat. A csendes bevezetés katonai vonulós dologba fordul, a dal végén pedig már mintha felhők közt szállnánk. Ez most nagyon értelmesen hangzott, de az a lágy "felhős" rész már nagyon nem illett a képbe. Ennek ellenére szép kis intro lett, azt kell mondjam, jól előkészíti a Microphone-t. Már alig várom a koncert verzsönt.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Microphone
Bár a kezdő hangzás még mintha a Next Level-ből származna, üdvözlünk a Rock'n Roll Circus világában!
Kezdésként egy elég erős és sötét tracket kapunk, aminek köze nincs a rockhoz, se a rollhoz :D Jóval inkább elektrós víziót vetít előre, de majd meglátjuk mennyire mond igazat. A csendes bevezetés katonai vonulós dologba fordul, a dal végén pedig már mintha felhők közt szállnánk. Ez most nagyon értelmesen hangzott, de az a lágy "felhős" rész már nagyon nem illett a képbe. Ennek ellenére szép kis intro lett, azt kell mondjam, jól előkészíti a Microphone-t. Már alig várom a koncert verzsönt.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Microphone
Kétségtelen, hogy a Microphone lett a lemez legütősebb dala: a kezdő orgona dallamnál beparáztam rendesen. Ayu mindig változtat valamicskén, megújul, akár a fák tavasszal, lehet ez alkalommal egy templomi kórus erejét is latba veti az Oricon megtámadásához? Vajon gospel is lesz? :O
Kiderül a következő rész tartalmából!
Pillanatnyi fagyásomból egy basszusgitár mentett ki Képzelet Földéről, és magam is elcsodálkoztam Hamasaki-san bűvészi képességén. Fantasztikus váltás egy fantasztikus dal elején.
A rockos folytatás után egy lájtosabb versszak jön, amit egy újabb erőteljes rész követ, a refrén formájában. A sok váltakozás ellenére Ayu hangja érett, mégis pont annyira erős amennyire és ahol kell. A Microphone esetében egy olyan dalról van szó, ami lényegesen sok Ayu-s elemet tartalmaz-gondolok itt a dallamra és a használt hangszerekre. A Microphone simán beleillett volna akár a Secret vagy a Guilty lemezek érzésébe.
Az utolsó átvezetés nagyon szép, amit a rockos refrén, majd keretként a kezdésben is használt orgona zár. Kell ennél több? Kérdem, kell ennél több?
Értékelés: 5*
count down
A Visszaszámolás című dal esete a következő: adott egy zűrzavaros, hangolásra emlékeztető kezdés kezdése, amit egy melankólikus lélegzetvételű kezdés követ. A "csendet" Ayu visszafogott hangja töri meg, ami fájdalmasan gyönyörű, az embernek sírni támad tőle kedve.
Az átvezetés már erőteljesebb, rockosabb jelleget ölt, végül a refrén az, ami kihozza a dal igazi pop-rock énjét. A track erősen emlékeztet Ayu korábbi 2004-2005 tájékán készült dalaira, ezért fanoknak nosztalgikus csemege, újoncoknak pedig élvezhető pop-rock darab.
---Meghallgatom---
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Sunset ~ Love is All ~
A Sunset a Sunrise tesvérkéjeként jött a világra anno, egy érdekes kislemezt létrehozva ezzel. A legfőbb érdekesség talán nem is annyira a címekben mint a hangzásban és a szövegben keresendő: a két dal dallama megegyezik azon különbséggel, hogy míg a Sunrise egy vidám nyári dal (erre címe is utal, ami Napkeltét jelent) addig a Sunset egy lassú ballada (Napnyugta) A különbségekre a pv-k is rákontráznak, de azokról majd később. A dalszövegek is különböznek (bár ez nekünk, laikusoknak annyira nem tűnik fel) ezért is különleges a helyzet. A Sunset struktúrájában fontos ismérv, (ez most olyan autóreklámosan jött ki) hogy egy lassú balladáról van szó, ami Ayu fő szakterülete, ezért és a gyönyörű dallam miatt is vált azonnal sikerré a kislemez, mellyel igazán jól járunk: ha jó a kedvem? Sunrise. Szomorú vagyok, vagy csak valami klasszikusra vágyom? Sunset. Törnék-zúznék? The Gazette...:D
A Sunset dallamában zongora is közreműködött, ami még lágyabbá tette a track-et. Ayumi hangja csodásan érvényesül ebben a nyárvégi stílusú (NAPNYUGTA TE SZERENCSÉTLEN!!!) dalban. Az utolsó versszak meseszép (egy oktávval feljebb énekel Ayumi) a befejezés szintúgy.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Ballad
Értékelés: 5*
Last Links
A Ballad után egy újabb ballada próbálja elkápráztatni a nagyérdeműt. Egyszerű, mégis letisztult kristálytiszta hangzás, mintha egy koncerten hallanánk a tracket. A dal legdinamikusabb része a refrén az erős szólamokkal és instrumentális alappal amit a hajlítások tesznek még különlegesebbé.
Azt kell mondjam, kevés ennyire reális Ayumi dalt hallottam eddig, még téma terén is, hiszen Hamasaki kisasszony ezúttal A Föld szomorú helyzetéről írt alkotását öntötte dallam formájába, ami elképesztő lett. Itt ismét elgondolkodtam, hogy honnan merít ez a nő ennyi ihletet? És hogy tudja ilyen gyönyörűen visszaadni???
Egy kis részlet:
Értékelés: 5*
montage
Mintha egy montázsolt színtér szereplő lennénk: össze-vissza ragasztgatott dallam mely harangszóval kezdődik, majd egyre több élő hangszer jelenik meg (vonósok) és a dal végén egy reneszánsz dallamvezetést is találhatunk. Hűen a címhez valóban egy montázst kapunk, amit a hangszerek tesznek teljessé és érdekessé, mégis egy kisebb összevisszaság figyelhető meg, ami ront az "összmontázson". Plusz fennáll egy kérdés: biztos alkalmas átvezető ez a track a Don't look back-hez? Nem igazán, kíváncsi leszek a koncerten hogy hozzák össze a dolgot.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*
Don't look back
Japán énekesnő, aki arab-indiai dallamok alá japán dalszöveggel rukkol elő és még néhány angol töredéket is belecsempész az egyvelegbe. Bár még felfogni is nehéz ezt a sort, Ayumi simán megoldotta a feladatot, közben pedig még stílusát is sikerült megőriznie a dal folyamán.
A Don't look back-ről könnyű szívvel kijelenthetem: a lemez legérdekesebb darabja. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok hallgató rokonszenvével fülez majd, de előfordulnak olyanok is (a konzervatív egyesület) akik azt mondják majd: no, no, no...
A track teljes egészére az indiai-arab hangzásvilág jellemző, mindez pop zenével körítve, mellőzve az Arash-effektust.
Egy nagyon gondosan megszerkesztett dalt kapunk, amelyen minden egyes kis részlet dob még egyet. (az átvezetések, a különleges effektek)
A dalszöveg most az egyszer valóban arról szól, amiről: a múlt elmúlt, nem szabad visszanéznünk a jelenben kell élnünk és a jövőnek-üzeni Ayumi, aki ismét belátást enged érzései világába: vágyik a múltba, mert izgalmasabb volt, mégis tudja, most itt kell élnie és az ő feladata boldogabb jövőt alkotni. Lehet, hogy Ayu időutazó? :O
Egy kis részlet:
Last Links
A Ballad után egy újabb ballada próbálja elkápráztatni a nagyérdeműt. Egyszerű, mégis letisztult kristálytiszta hangzás, mintha egy koncerten hallanánk a tracket. A dal legdinamikusabb része a refrén az erős szólamokkal és instrumentális alappal amit a hajlítások tesznek még különlegesebbé.
Azt kell mondjam, kevés ennyire reális Ayumi dalt hallottam eddig, még téma terén is, hiszen Hamasaki kisasszony ezúttal A Föld szomorú helyzetéről írt alkotását öntötte dallam formájába, ami elképesztő lett. Itt ismét elgondolkodtam, hogy honnan merít ez a nő ennyi ihletet? És hogy tudja ilyen gyönyörűen visszaadni???
Egy kis részlet:
Igen, így élünk
Lábunkat minden lépésnél e kék bolygóra helyezve
De ha nem állítjuk meg a terjedő szomorúságot
E Föld soha nem gyógyul meg
Forrás: HamasakiAyumi.gportal.hu
---Meghallgatom---Lábunkat minden lépésnél e kék bolygóra helyezve
De ha nem állítjuk meg a terjedő szomorúságot
E Föld soha nem gyógyul meg
Forrás: HamasakiAyumi.gportal.hu
Értékelés: 5*
montage
Mintha egy montázsolt színtér szereplő lennénk: össze-vissza ragasztgatott dallam mely harangszóval kezdődik, majd egyre több élő hangszer jelenik meg (vonósok) és a dal végén egy reneszánsz dallamvezetést is találhatunk. Hűen a címhez valóban egy montázst kapunk, amit a hangszerek tesznek teljessé és érdekessé, mégis egy kisebb összevisszaság figyelhető meg, ami ront az "összmontázson". Plusz fennáll egy kérdés: biztos alkalmas átvezető ez a track a Don't look back-hez? Nem igazán, kíváncsi leszek a koncerten hogy hozzák össze a dolgot.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*
Don't look back
Japán énekesnő, aki arab-indiai dallamok alá japán dalszöveggel rukkol elő és még néhány angol töredéket is belecsempész az egyvelegbe. Bár még felfogni is nehéz ezt a sort, Ayumi simán megoldotta a feladatot, közben pedig még stílusát is sikerült megőriznie a dal folyamán.
A Don't look back-ről könnyű szívvel kijelenthetem: a lemez legérdekesebb darabja. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok hallgató rokonszenvével fülez majd, de előfordulnak olyanok is (a konzervatív egyesület) akik azt mondják majd: no, no, no...
A track teljes egészére az indiai-arab hangzásvilág jellemző, mindez pop zenével körítve, mellőzve az Arash-effektust.
Egy nagyon gondosan megszerkesztett dalt kapunk, amelyen minden egyes kis részlet dob még egyet. (az átvezetések, a különleges effektek)
A dalszöveg most az egyszer valóban arról szól, amiről: a múlt elmúlt, nem szabad visszanéznünk a jelenben kell élnünk és a jövőnek-üzeni Ayumi, aki ismét belátást enged érzései világába: vágyik a múltba, mert izgalmasabb volt, mégis tudja, most itt kell élnie és az ő feladata boldogabb jövőt alkotni. Lehet, hogy Ayu időutazó? :O
Egy kis részlet:
Nem mehetek vissza, nem is megyek, hisz nincs is hová
Nem számít hányszor nézek hátra,
A magam mögött hagyott nyomokat már nem változtathatom meg
Forrás: HamasakiAyumi.gportal.hu
Nem számít hányszor nézek hátra,
A magam mögött hagyott nyomokat már nem változtathatom meg
Forrás: HamasakiAyumi.gportal.hu
Jump!
Tudni kell, hogy az átvezetőkkel én valahogy mindig úgy vagyok, mint kutya a műcsonttal: átrágom rajta magam, aztán várok az igazira...
Mert mire is valók az átvezetők?
1, foglalják a maradék helyet a korongon
2, segítenek nehéz időkben (amikor a koncerten az énekes készül a következő számra, pl. öltözik)
3, elveszik az ember kedvét a korong további hallgatásától
Mindezen szúrós kritikáim ellenére a Jump úgy ért, mint derült égből a sirály, és szégyelltem volna rendesen magam, ha kihagyom ezt a kivételnek számító dolgocskát.
De nézzük is, illetve hallgassuk: elsőre feltűnik, hogy Ayuminak nem kellett túl messzire nyúlnia egy kis inspirációér: tavalyi Next Level című lemeze adta az elektronikus zenei ihletet, amihez egy kis vidám pop és néhány rockosabb ütem is betársult. Minden egyes részlet úgy tökéletes, ahogy van, és bár eleinte sajnáltam, hogy a Jump nem teljes track lett, később átgondolva rájöttem, hogy annak talán már nem lett volna ilyen érdekes. De hogy a csengőhang szerepét kivívta nálam, az vitathatatlan :) Jump!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Lady Dynamite
A Dinamit Hölgy rendesen kioszt egy fiúcskát eme trackjében, rendesen lehúzza az illetékes emberkét, aki unalmas plusz egy adag anya pici fiacskája kórban szenved (Ayumi szerint) Ayu! A pasik legérzékenyebb pontja nem a gyomruk és nem is ami pár centivel lejjebb van, sokkal inkább édesanyjuk. Ezért is, ha legközelebb összefutsz ezzel a gyerekkel, inkább menekülj: ezáltal a testőrödnek is kevesebb dolga lesz.
Hamasaki-san nem első feminista dala ez, szerencsére, bár ez azoknak, akik a szöveg ismerete nélkül hallgatják marha mindegy. Hasonló szemléletű track volt a My name is WOMEN, (igen, e-vel) vagy a Ladies Night, de a Lady Dynamite ezek ellenére is üt, ha abból indulunk ki hogy Ayumi érzékeny léte ellenére ilyen erős, beszólogatós dalszöveget írt, aminek még a dallama is stimmel.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Sexy little things
Az album leggagyibb dala címével büszkélkedhet a Sexy little things-és ezt most a legjobb értelemben véve jelentem ki. Ennyire elengedett, szétszórt, élettel teli, vidám és kedvcsináló dala aligha volt az énekesnőnek egész karrierje alatt, és jólesett hallani. Jólesett, hogy Ayu tud lazítani, bolondos lenni és ez érződik is a teljes tracken.
Első hallásra nem szerettem. Mi ez???-kérdeztem magamban. Most már valami swinges dologba megy át az egész??? Aztán adva még egy lehetőséget meghalgattam még egyszer. És még egyszer. És még sokszor. Mert annyira rákattantam, hogy már nem bírtam lekecmeregni róla. Aztán észrevettem a kezdetleges tüneteket: hülye lábtartás, szexinek hitt gáz fejek vágása legvégül pedig a PV hatására magassarkúban vonulás kezemben a laptop töltőjével a konnektor felé, ami...Nos, nem vérzett, de egy próbát azért megért. Hamarosan rájöttem, hogy ezek mind a mellékhatások. Honnan? A húgom is ugyanezeket produkálta. Ilyen effektek keltésére csak egy igazán jó dal képes.
A szétszórtság ellenére egy nagyon jól felépített, megszerkesztett dallal van dolgunk, ahol valóban minden klappol. A kezdeti komolykodó bevezetést egy kevésbé komoly 1. versszak majd gyermeki átvezetés követi, ahol Ayu hangját fedésben halljuk. Aztán jön a fő attrakció képében a refrén, ami az egész dal magja, a legdilisebb rész mind közül (kivéve amikor Ayu uh uh uh-, ah ah ah-zik) De lesz itt még virtuális állatkás visszaszámolás, a már említett uh uh uh, ah ah ah részek, sirály hang, hey-elés, anyósnyelv parti a végén álomszerű hanggal, ami jó hídszerű átvezetést képez a Microphone PV irányába.
Stílus szempontjából azonnal észrevehető, hogy Ayumi nem dobta el teljesen (sőt) a Next Level-t meghatározó elektronikus zenét, azóta is a szívében őrzi (vagy a zeneszerzők őrzik a szívükben) a stílust, mert a Sexy little things mérvadó hangzásvilága is ilyen lett. Az egész korongról a legelektrósabb track, tele a műfaj hangzás elemeivel és effektjeivel, amik tényleg izgalmassá teszik a dolgot. Next Level fanok imádni fogják, az biztos.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Sunrise ~LOVE is ALL~
A Sunrise-Sunset volt az első kislemez Ayumi Next Level albuma után, ezért is érezhető még egy elektromos zene beütés helyenként, főleg ami a nagyon-nagyon háttérzenét illeti. A dal kezdete erre támaszkodik legerősebben valamint a ritmusokra, ami helyes, mert az elektrós elemek nélkül sokkal sivatagibb lenne a dal hangulata, az biztos, már ha szabad ilyet mondani egy vidám, nyári popdal esetében. Ayumi hangja mindvégig laza (ez hallatszik a kiejtésén is) mégis érződik az érettség, ami különleges összhatást kelt, és igazán élvezetessé teszi a dalt. Bár az egész szépen megszerkesztett, a trackre a koronát a refrén teszi, illetve egy, a Sunset-hez hasonló oktáv emelés a dal végén, ami nagyon jól jön ki.
A Sunrise a Sunsettel együtt írta be magát az Ayumi Nyári Klasszikusok sorozatába, mert nagyon édes, nagyon szerelmes és nagyon Ayu-s.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
meaning of Love
Mit jelent szeretni? Mi a szerelem értelme? Mennyire keressük, kutatjuk észvesztően a választ, ami olyan nehéznek tűnik, miközben Miss Hamasaki olyan nemes egyszerűséggel írja le (vagy körül) a dolgot, hogy komolyan elszégyelljük magunkat. Lehet, hogy néha nem jutunk szóhoz, nincs téma, a hangsúly azon van, hogy szeressük a másikat, hogy érezzük, hogy még ha nem is beszélgetünk a földet sújtó globális problémákról ott van mellettünk, szeret és viszont szeretjük.
A dalszöveg szépségéhez egy vele harmonikus dallam párosul, Ayu nem erőlteti a hangját, ami nagyon jót tesz a dalnak, hisz nem egy lírai balladáról beszélünk, hanem egy szép, szerelmes dalról, melyben a főszerepet a refrén játsza.
Az egész dal olyan, akár a dalszöveg: lényegretörő, gyönyörű mégsincs túlkomplikálva, magasztossá téve, pont mint a szerelem: nincs szükség hatalmas dolgokra ahhoz hogy szeressünk.
Értékelés: 5*
---Meghallgatom---
You were...
Tudni kell, hogy az átvezetőkkel én valahogy mindig úgy vagyok, mint kutya a műcsonttal: átrágom rajta magam, aztán várok az igazira...
Mert mire is valók az átvezetők?
1, foglalják a maradék helyet a korongon
2, segítenek nehéz időkben (amikor a koncerten az énekes készül a következő számra, pl. öltözik)
3, elveszik az ember kedvét a korong további hallgatásától
Mindezen szúrós kritikáim ellenére a Jump úgy ért, mint derült égből a sirály, és szégyelltem volna rendesen magam, ha kihagyom ezt a kivételnek számító dolgocskát.
De nézzük is, illetve hallgassuk: elsőre feltűnik, hogy Ayuminak nem kellett túl messzire nyúlnia egy kis inspirációér: tavalyi Next Level című lemeze adta az elektronikus zenei ihletet, amihez egy kis vidám pop és néhány rockosabb ütem is betársult. Minden egyes részlet úgy tökéletes, ahogy van, és bár eleinte sajnáltam, hogy a Jump nem teljes track lett, később átgondolva rájöttem, hogy annak talán már nem lett volna ilyen érdekes. De hogy a csengőhang szerepét kivívta nálam, az vitathatatlan :) Jump!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Lady Dynamite
A Dinamit Hölgy rendesen kioszt egy fiúcskát eme trackjében, rendesen lehúzza az illetékes emberkét, aki unalmas plusz egy adag anya pici fiacskája kórban szenved (Ayumi szerint) Ayu! A pasik legérzékenyebb pontja nem a gyomruk és nem is ami pár centivel lejjebb van, sokkal inkább édesanyjuk. Ezért is, ha legközelebb összefutsz ezzel a gyerekkel, inkább menekülj: ezáltal a testőrödnek is kevesebb dolga lesz.
Hamasaki-san nem első feminista dala ez, szerencsére, bár ez azoknak, akik a szöveg ismerete nélkül hallgatják marha mindegy. Hasonló szemléletű track volt a My name is WOMEN, (igen, e-vel) vagy a Ladies Night, de a Lady Dynamite ezek ellenére is üt, ha abból indulunk ki hogy Ayumi érzékeny léte ellenére ilyen erős, beszólogatós dalszöveget írt, aminek még a dallama is stimmel.
Bocsi, de nem maradnál csendben?
Még a saját hangunkat sem hallom
Ha annyira lelkes vagy
Szaladj szépen és inkább anyucinak mesélj, kisfiú
A track elektronikus-technós kezdete ellenére egy pop-rock dalt kapunk ismételten, de az imént említett kezdet végigvonulása a dalon érdekesebbé teszi az összhatást. Egy újabb Hamasaki-dal az igazi Hamasaki gyűjteménybe, mind a pop-rock hangzás mind a dallam szempontjából. A "Startin'" korszaktól talán csak annyiban különbözik, hogy beugrott a képbe az az elektro világ is, de ez nem is baj, sőt, élőbbé teszi a tracket. Azért volt egy két-pillanat, amikor már azt hittem kiugrik a Media Playeremből :O :DMég a saját hangunkat sem hallom
Ha annyira lelkes vagy
Szaladj szépen és inkább anyucinak mesélj, kisfiú
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Sexy little things
Az album leggagyibb dala címével büszkélkedhet a Sexy little things-és ezt most a legjobb értelemben véve jelentem ki. Ennyire elengedett, szétszórt, élettel teli, vidám és kedvcsináló dala aligha volt az énekesnőnek egész karrierje alatt, és jólesett hallani. Jólesett, hogy Ayu tud lazítani, bolondos lenni és ez érződik is a teljes tracken.
Első hallásra nem szerettem. Mi ez???-kérdeztem magamban. Most már valami swinges dologba megy át az egész??? Aztán adva még egy lehetőséget meghalgattam még egyszer. És még egyszer. És még sokszor. Mert annyira rákattantam, hogy már nem bírtam lekecmeregni róla. Aztán észrevettem a kezdetleges tüneteket: hülye lábtartás, szexinek hitt gáz fejek vágása legvégül pedig a PV hatására magassarkúban vonulás kezemben a laptop töltőjével a konnektor felé, ami...Nos, nem vérzett, de egy próbát azért megért. Hamarosan rájöttem, hogy ezek mind a mellékhatások. Honnan? A húgom is ugyanezeket produkálta. Ilyen effektek keltésére csak egy igazán jó dal képes.
A szétszórtság ellenére egy nagyon jól felépített, megszerkesztett dallal van dolgunk, ahol valóban minden klappol. A kezdeti komolykodó bevezetést egy kevésbé komoly 1. versszak majd gyermeki átvezetés követi, ahol Ayu hangját fedésben halljuk. Aztán jön a fő attrakció képében a refrén, ami az egész dal magja, a legdilisebb rész mind közül (kivéve amikor Ayu uh uh uh-, ah ah ah-zik) De lesz itt még virtuális állatkás visszaszámolás, a már említett uh uh uh, ah ah ah részek, sirály hang, hey-elés, anyósnyelv parti a végén álomszerű hanggal, ami jó hídszerű átvezetést képez a Microphone PV irányába.
Stílus szempontjából azonnal észrevehető, hogy Ayumi nem dobta el teljesen (sőt) a Next Level-t meghatározó elektronikus zenét, azóta is a szívében őrzi (vagy a zeneszerzők őrzik a szívükben) a stílust, mert a Sexy little things mérvadó hangzásvilága is ilyen lett. Az egész korongról a legelektrósabb track, tele a műfaj hangzás elemeivel és effektjeivel, amik tényleg izgalmassá teszik a dolgot. Next Level fanok imádni fogják, az biztos.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Sunrise ~LOVE is ALL~
A Sunrise-Sunset volt az első kislemez Ayumi Next Level albuma után, ezért is érezhető még egy elektromos zene beütés helyenként, főleg ami a nagyon-nagyon háttérzenét illeti. A dal kezdete erre támaszkodik legerősebben valamint a ritmusokra, ami helyes, mert az elektrós elemek nélkül sokkal sivatagibb lenne a dal hangulata, az biztos, már ha szabad ilyet mondani egy vidám, nyári popdal esetében. Ayumi hangja mindvégig laza (ez hallatszik a kiejtésén is) mégis érződik az érettség, ami különleges összhatást kelt, és igazán élvezetessé teszi a dalt. Bár az egész szépen megszerkesztett, a trackre a koronát a refrén teszi, illetve egy, a Sunset-hez hasonló oktáv emelés a dal végén, ami nagyon jól jön ki.
A Sunrise a Sunsettel együtt írta be magát az Ayumi Nyári Klasszikusok sorozatába, mert nagyon édes, nagyon szerelmes és nagyon Ayu-s.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
meaning of Love
Mit jelent szeretni? Mi a szerelem értelme? Mennyire keressük, kutatjuk észvesztően a választ, ami olyan nehéznek tűnik, miközben Miss Hamasaki olyan nemes egyszerűséggel írja le (vagy körül) a dolgot, hogy komolyan elszégyelljük magunkat. Lehet, hogy néha nem jutunk szóhoz, nincs téma, a hangsúly azon van, hogy szeressük a másikat, hogy érezzük, hogy még ha nem is beszélgetünk a földet sújtó globális problémákról ott van mellettünk, szeret és viszont szeretjük.
A dalszöveg szépségéhez egy vele harmonikus dallam párosul, Ayu nem erőlteti a hangját, ami nagyon jót tesz a dalnak, hisz nem egy lírai balladáról beszélünk, hanem egy szép, szerelmes dalról, melyben a főszerepet a refrén játsza.
Az egész dal olyan, akár a dalszöveg: lényegretörő, gyönyörű mégsincs túlkomplikálva, magasztossá téve, pont mint a szerelem: nincs szükség hatalmas dolgokra ahhoz hogy szeressünk.
Értékelés: 5*
---Meghallgatom---
You were...
A kislemez kritikáját itt találod!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Red Line ~for TA~ (album version)
A kislemez kritikáját itt találod!
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*
Red Line ~for TA~ (album version)
A kislemez kritikáját itt találod!
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*
A videóklipekről
Sunrise ~LOVE is ALL~
Ayu viszonylag kevés imidzs videóval rendelkezik (videó, aminek nincs különösebb sztorija) de a Sunrise és a Sunset közéjük sorolható. Azt azért tudni kell, hogy így se lett elaprózva a két mű: rengeteg fan kapott lehetőséget, hogy részt vegyen a két klipben, a tömeget képezve. Ahhoz képest, hogy nagyon gáz, esős időt fogtak ki, szépen kifakították a képet, mintha paradicsomi állapotok volnának :D.
Ayu ruhája egyszerű, akár táncosaié, bár ez el is várható egy ilyen közvetlen pv-nél. Cipője már annál kevésbé. Gondolom a cél az volt, hogy megnöveljék a pöttöm énekesnőt, ehelyett viszont egy euro-dance stílű 2001-es Hamasakit kapunk. Itt be is érik a mondás, mi szerint nem minden retro jó.
Gondolom már a cipő miatt sem táncol az énekesnő (ekkora kampókban aligha tudna) de valahogy még jól is veszi ki magát a dolog.
Egy mondatba sűrítve: minden adott egy vidám pv-hez: jó zene, sok kendőlengető fan, energikus táncosok, köztük Shuya!!! :D (Ayumi legtöbbet "használt" táncosa)
Sunset ~ Love is All ~
A helyszín változatlan: a jól bevált Sunrise-os verzió marad azzal a kivétellel, hogy egy napnyugtakor játszódó pv-t láthatunk egy jóval összeszedettebb, rendezett hajú, arany színű ruhában pompázó Ayumi-val a főszerepben, amit megkövetel a dal líraisága. A fanok addigi helyét női táncosok orozták el (képzelem, hogy szerethették őket a rajongók) a férfi táncosokat meg nyilván széttépték a lelkes fanok, mert hűlt helyük csupán. A táncosok és Ayu ruhája szépen harmonizál, a napnyugta hangulaton a fények is dobnak egy nagyot a narancs színű árnyalattal.
A rajongókról még annyit, hogy a Sunsetben szépen leszorultak a homokos tengerpartra, ahol diszkóbotokkal hadonászva szemlélhették a tengert...:D
You were...
Miss Hamasaki sosem arról volt híres, hogy elaprózná videóit, nem tett másképp a You were pv-jével sem. Sztori ugyan nincs, viszont Ayumi gyönyörű hókirálynőként tündököl a gyönyörű effektek alatt, és a havas táj díszlet előtt. A képek gyönyörűek, az animációk lenyűgözőek. És a kezdés: az a maci nagyon drága...:)
Ballad
Ennyire kidolgozott mestermunka láttán komolyan elgondolkoztam, vajon mennyi ideig készülhetett ez a fantasztiks pv, amely sztori és kidolgozás terén mintha Ayumi korábbi, fated című pv-jére emlékeztetne. A látványvilág gyönyörű, az egész hihetetlenül fantáziadús elemekkel tűzdelt, Ayu tennyo-ként jelenik meg, és tündérien fest. A történet szomorú, és ha nem érted, ne gondolkozz, csak nézd végig, ahol is kiderül minden. Gyönyörű effektek, bár az a két animált macska a pv közepén elég furi és dedós, de a többi elem csodás.
Sexy little things
Aki valaha is Ayu-s klipet látott, most felejtse el egy rövid időre, mert két olyan videó követi szorosan egymást, amelyek ötletessége annyira őrült és felfoghatatlan, amilyenre még nem volt példa a Hamasaki-zenetörténetben. A Sexy little things-nek már a kezdése is morbid és igazából értelmetlen, akár minden a klip során: Ayumi egy drótot dug be a konnektorba, ami hangos visítással vérzeni kezd (talán szűz volt szegény konnektor?) amit hangos nevetés követ (ilyen vicces lenne?) Persze a java csak ezután jön egy rakás olyan absztrakt elem képében, ami szerintem csak egy nagyon gyogyós ember agyából pattanhatott ki, mégis annyira őrültség hogy az már jó. Ilyen motívum a pv-k során alaposan kielemzett ruha, amit itt nem igazán néztem jó szemmel: mintha Ayumi akarna lenni a japán Lady Gaga. Ebben persze az Alexander McQueen által tervezett ruhák is rendesen közrejátszottak, tudni illik ő öltöztette a lady-t is. A gagázásból szép lassan kezdett elegem lenni, amikor az egyik jelenetben egy rakás furcsa figura dekkol egy fehér kanapén-mintha ezt láttam volna anno a Bad Romance kapcsán is...
Azokról az emeletestoronyszerű cipőnek nevezett dolgokról pedig csak annyit, hogy sajnálom Ayu lábát, és képzelem mennyiszer eshetett.
Az abszurditás olyan szinten megjelent a pv-ben, hogy inkább nem is részletezném a dolgot, mert akkor lelőnék minden poént, és nem lenne mitől megijedni (vagy meglepődni)
Jó öreg Hamasaki módon feltűnik a férfiak lejáratása is egy adag humorral vegyítve: angol őrök csoportos szerencsétlenkedésének lehetünk szemtanúi, ami a rengeteg vágásnak köszönhetően jól sül el. A feltűnően sok vágás valóban szemet szúr a pv alatt. Igazából a fő cél szerintem az volt, hogy még gyagyábbá, szétszórtabbá tegyenek minden olyan dolgot, ami már alapból az lenne. A dobozolás is többször feltűnik a pv során: egyik alkalommal az ismeretlen figurákat gyömöszölték egy kis üveg ládába (a jó öreg Trabi-teszt mintájára, hogy hányan is férnek be) másik alkalommal pedig Ayu találja magát egy babaházban, amint egy csúnyán kifestett szörny (egy nő) szétbontja a falat a háta mögött. Az addigi bolondos Ayumi cuccát egy rockosabb bár habos-babos ruha váltja fel, majd egy meglepő fordulat: Ayu elkapja az addig nyugodtan zenélgető rock együttes basszerosának gitárját és úgy odacsapja, hogy az apró darabokra törik. Mi történik ezután?A készítők a folytatásról is gondoskodtak a következő pv keretében.
Microphone
A Microphone jóval inkább az iPod címet érdemelte volna ki, de erről kicsit később, hogy értelmet is nyerjen az állításom.
Az egész pv egy nagy visszajátszás, rögtön azzal is kezdődik: mi történt a gitár széttörése előtt? Ayumi egy új helyen jelenik meg, mégpedig egy templomban az együttessel együtt, és jó hír: még a gitár is él. A hangsúly viszont nem annyira a helyszíneken, mint a torz figurákon van, akik kísértetiesen lépnek fel a videóban: egy felnőtt és egy gyerek bilifejű, egy dobozból menekülő unisex lény (vajon nő vagy férfi?) aki ki tudja miért, simán ki tudna mászni, de azért a nehezebb megoldást választja és szenved egy sort, míg "kitáncol" a helyről. Aztán van még őrült, késsel rohangáló alak, egy a szerepét túljátszó szökött, bogyós szócsöves, egy gátlásaitól és ruhájától egyaránt megszabaduló hulla fehér pilóta, egy pantomimfejű öltönyös csávó, egy lépcsőn letáncoló takarító (nagyon jó, amit csinál, én tuti gurultam volna) valamint néhány asztalnál üldögélő régi korok emberei valamikor a 16-17. századból, legalábbis a parókás Ayu ezt engedi leszűrni.
A pv során fontos szerepet kap az állandó képtépegetés, mely legfőképp Ayu reszortja, de azért egy-két embernek még megengedte. Ebből a tépkedésből az jön le, hogy semmi sem tökéletes, pl. az asztalnál ülő Ayu veszekedésbe, majd verekedésbe kezd (persze csak lájtosan) egy kis összeütközés során, de tépkedésnek vélhető a pilóta vetkőzése is, bár ennek lényege valószínűleg az, hogy néha meg kell szabadulnunk a gátlásainktól, hogy boldogok lehessünk. És mi van azzal az előző összeütközéssel? Nos, igazából az is Ayu-nak tudható be, ugyanis amint a pv végén kiderül, az egész videó csak a Sexy little things-es Ayu iPodján játszódott le (egy újabb Gagás Bad Romance-es elem, ehh???) ezért láthattuk, amint az énekesnő állandóan tekerget (így oldották meg a vágást) a végén pedig nekidobja az egyik asztalnál ülőt Ayu-nak, aki Sylvester Stalone módjára lép fel. Abszurd pv pont mint a testvére és a kerete, de sokkal összetettebb és érthetetlenebb jelentésvilága van, amit szerintem még az alkotók sem fogtak fel teljesen.
Don't look back
A kedvenc pv-m az egész lemezről. Egyszerűen fantasztikus, ahogy megoldották, és előkészítik a csattanót, de nézzük az elejétől... A klipnek eredetileg 3 főszereplője van: egy hosszú hajú Ayumi, egy rövid hajú és egy kép Ayu-ról. A kép a legrégebbi, múltbéli énekesnőt képviseli egy Best korszakából, de nem is ez a lényeg. A rövid hajú Ayumi állandóan nevet, mosolyog, de szinte fájdalom süt ki minden egyes kacajából és érezzük, valami nem stimmel. A kép mindeközben vörös rúzzsal összekenve áll a falon-ez is a múlt, már vége, és Ayumi nem akar visszatérni, "áthúzta" nem foglalkozik többet vele. A fő főszereplő a hosszú hajú Hamasaki, aki egyszerű, letisztult stílussal jelenik meg és aki a jelent képviseli. Azt jelzi, hogy túlélte a múltat és próbál a jelenben élni. Azonban szomorúság, keserűség jelenik meg arcán, és tudjuk: vele sincs minden rendben.
Figyelem! A következő sor a pv csattanóját tartalmazza!
A dermesztő mosolyú képek sorakoznak, nagyszerű képbevágásokat láthatunk, a 2. Ayu egyre jobban megtörik (össze is esik) legvégül pedig láthatjuk, amint a kiegyensúlyozott, addig csak profilból (oldalról) mutatott énekesnő nem látott, túloldali arca sminktől szétsírt. Szörnyű látvány, hátborzongató, hisz a néző nem is gondolná, mi rejtőzik a mosoly mögött. És azért is szörnyű, mert valószínűleg Ayumi ugyanígy küzd, hogy csak szép babaarcát lássák, valódi könnyeit, fájdalmait soha...
Nagyon hasonlít Ayumi korábbi, ourselves című pv-jére, melyben Ayu-t elrabolták, kísérleteztek rajta, képét összefestették, tönkretették. Az énekesnő akkor azt nyilatkozta, ezt alapban az emberekre érti, viszont nagyon is valószínű, hogy jóval inkább az Avex-ra (Ayumi kiadója) ami miatt Ayu gyakran érezte magát egy dobozban, egy skatulyában, ahonnan nincs kiút.
Tény, hogy ilyen szimbólumokkal tarkított, mesterien kitalált klipet még én sem igen láttam, gyönyörű ahogy felépítettek mindent. Nagyon érdemes megnézni. Igazi mestermű keleti módra, ahol semmi sem az aminek látszik.
Lady Dynamite
Ayumi egy melegbárban? Miért is ne... A provokatív dalszöveg és dal egy szintúgy húzós pv-t vont maga után, amit a rendező sajnos nem tudott elég jól kihasználni, így maradt egy meleg parádé ötlete, ami annyira nem érdekes, és Ayu kedves arcától is elég messze áll. Egy rakás pasi, és egyetlen nő...A pervik most örülnének, de attól tartok, nem fognak, mert egyetlen meleg se változik át heteróvá, a sztorit a domina Hamasaki sem teszi érdekessé, akit tánc közben majd' szétnyomnak az őt körülvevő és nála sokkal darabosabb férfiak. Egyetlen érdekesebb dologként talán a nyalókázó Ayu-t tudnám megemlíteni (nem félreérteni) és itt ki is merül a tár.
---Megnézem---
Értékelés: 3*
A dalszövegekért, néhány képért, valamint néhány videó megosztásáért hatalmas köszönet a legnaprakészebb és legtartalmasabb Ayumi Hamasaki rajongói oldal, a HamasakiAyumi.gportal.hu szerkesztőjének Creachannak! Köszííí!!! :))))
Ayu viszonylag kevés imidzs videóval rendelkezik (videó, aminek nincs különösebb sztorija) de a Sunrise és a Sunset közéjük sorolható. Azt azért tudni kell, hogy így se lett elaprózva a két mű: rengeteg fan kapott lehetőséget, hogy részt vegyen a két klipben, a tömeget képezve. Ahhoz képest, hogy nagyon gáz, esős időt fogtak ki, szépen kifakították a képet, mintha paradicsomi állapotok volnának :D.
Ayu ruhája egyszerű, akár táncosaié, bár ez el is várható egy ilyen közvetlen pv-nél. Cipője már annál kevésbé. Gondolom a cél az volt, hogy megnöveljék a pöttöm énekesnőt, ehelyett viszont egy euro-dance stílű 2001-es Hamasakit kapunk. Itt be is érik a mondás, mi szerint nem minden retro jó.
Gondolom már a cipő miatt sem táncol az énekesnő (ekkora kampókban aligha tudna) de valahogy még jól is veszi ki magát a dolog.
Egy mondatba sűrítve: minden adott egy vidám pv-hez: jó zene, sok kendőlengető fan, energikus táncosok, köztük Shuya!!! :D (Ayumi legtöbbet "használt" táncosa)
Értékelés: 5*
Sunset ~ Love is All ~
A helyszín változatlan: a jól bevált Sunrise-os verzió marad azzal a kivétellel, hogy egy napnyugtakor játszódó pv-t láthatunk egy jóval összeszedettebb, rendezett hajú, arany színű ruhában pompázó Ayumi-val a főszerepben, amit megkövetel a dal líraisága. A fanok addigi helyét női táncosok orozták el (képzelem, hogy szerethették őket a rajongók) a férfi táncosokat meg nyilván széttépték a lelkes fanok, mert hűlt helyük csupán. A táncosok és Ayu ruhája szépen harmonizál, a napnyugta hangulaton a fények is dobnak egy nagyot a narancs színű árnyalattal.
A rajongókról még annyit, hogy a Sunsetben szépen leszorultak a homokos tengerpartra, ahol diszkóbotokkal hadonászva szemlélhették a tengert...:D
You were...
Miss Hamasaki sosem arról volt híres, hogy elaprózná videóit, nem tett másképp a You were pv-jével sem. Sztori ugyan nincs, viszont Ayumi gyönyörű hókirálynőként tündököl a gyönyörű effektek alatt, és a havas táj díszlet előtt. A képek gyönyörűek, az animációk lenyűgözőek. És a kezdés: az a maci nagyon drága...:)
Ballad
Ennyire kidolgozott mestermunka láttán komolyan elgondolkoztam, vajon mennyi ideig készülhetett ez a fantasztiks pv, amely sztori és kidolgozás terén mintha Ayumi korábbi, fated című pv-jére emlékeztetne. A látványvilág gyönyörű, az egész hihetetlenül fantáziadús elemekkel tűzdelt, Ayu tennyo-ként jelenik meg, és tündérien fest. A történet szomorú, és ha nem érted, ne gondolkozz, csak nézd végig, ahol is kiderül minden. Gyönyörű effektek, bár az a két animált macska a pv közepén elég furi és dedós, de a többi elem csodás.
Értékelés: 5*
Sexy little things
Aki valaha is Ayu-s klipet látott, most felejtse el egy rövid időre, mert két olyan videó követi szorosan egymást, amelyek ötletessége annyira őrült és felfoghatatlan, amilyenre még nem volt példa a Hamasaki-zenetörténetben. A Sexy little things-nek már a kezdése is morbid és igazából értelmetlen, akár minden a klip során: Ayumi egy drótot dug be a konnektorba, ami hangos visítással vérzeni kezd (talán szűz volt szegény konnektor?) amit hangos nevetés követ (ilyen vicces lenne?) Persze a java csak ezután jön egy rakás olyan absztrakt elem képében, ami szerintem csak egy nagyon gyogyós ember agyából pattanhatott ki, mégis annyira őrültség hogy az már jó. Ilyen motívum a pv-k során alaposan kielemzett ruha, amit itt nem igazán néztem jó szemmel: mintha Ayumi akarna lenni a japán Lady Gaga. Ebben persze az Alexander McQueen által tervezett ruhák is rendesen közrejátszottak, tudni illik ő öltöztette a lady-t is. A gagázásból szép lassan kezdett elegem lenni, amikor az egyik jelenetben egy rakás furcsa figura dekkol egy fehér kanapén-mintha ezt láttam volna anno a Bad Romance kapcsán is...
Azokról az emeletestoronyszerű cipőnek nevezett dolgokról pedig csak annyit, hogy sajnálom Ayu lábát, és képzelem mennyiszer eshetett.
Az abszurditás olyan szinten megjelent a pv-ben, hogy inkább nem is részletezném a dolgot, mert akkor lelőnék minden poént, és nem lenne mitől megijedni (vagy meglepődni)
Jó öreg Hamasaki módon feltűnik a férfiak lejáratása is egy adag humorral vegyítve: angol őrök csoportos szerencsétlenkedésének lehetünk szemtanúi, ami a rengeteg vágásnak köszönhetően jól sül el. A feltűnően sok vágás valóban szemet szúr a pv alatt. Igazából a fő cél szerintem az volt, hogy még gyagyábbá, szétszórtabbá tegyenek minden olyan dolgot, ami már alapból az lenne. A dobozolás is többször feltűnik a pv során: egyik alkalommal az ismeretlen figurákat gyömöszölték egy kis üveg ládába (a jó öreg Trabi-teszt mintájára, hogy hányan is férnek be) másik alkalommal pedig Ayu találja magát egy babaházban, amint egy csúnyán kifestett szörny (egy nő) szétbontja a falat a háta mögött. Az addigi bolondos Ayumi cuccát egy rockosabb bár habos-babos ruha váltja fel, majd egy meglepő fordulat: Ayu elkapja az addig nyugodtan zenélgető rock együttes basszerosának gitárját és úgy odacsapja, hogy az apró darabokra törik. Mi történik ezután?A készítők a folytatásról is gondoskodtak a következő pv keretében.
Microphone
A Microphone jóval inkább az iPod címet érdemelte volna ki, de erről kicsit később, hogy értelmet is nyerjen az állításom.
Az egész pv egy nagy visszajátszás, rögtön azzal is kezdődik: mi történt a gitár széttörése előtt? Ayumi egy új helyen jelenik meg, mégpedig egy templomban az együttessel együtt, és jó hír: még a gitár is él. A hangsúly viszont nem annyira a helyszíneken, mint a torz figurákon van, akik kísértetiesen lépnek fel a videóban: egy felnőtt és egy gyerek bilifejű, egy dobozból menekülő unisex lény (vajon nő vagy férfi?) aki ki tudja miért, simán ki tudna mászni, de azért a nehezebb megoldást választja és szenved egy sort, míg "kitáncol" a helyről. Aztán van még őrült, késsel rohangáló alak, egy a szerepét túljátszó szökött, bogyós szócsöves, egy gátlásaitól és ruhájától egyaránt megszabaduló hulla fehér pilóta, egy pantomimfejű öltönyös csávó, egy lépcsőn letáncoló takarító (nagyon jó, amit csinál, én tuti gurultam volna) valamint néhány asztalnál üldögélő régi korok emberei valamikor a 16-17. századból, legalábbis a parókás Ayu ezt engedi leszűrni.
A pv során fontos szerepet kap az állandó képtépegetés, mely legfőképp Ayu reszortja, de azért egy-két embernek még megengedte. Ebből a tépkedésből az jön le, hogy semmi sem tökéletes, pl. az asztalnál ülő Ayu veszekedésbe, majd verekedésbe kezd (persze csak lájtosan) egy kis összeütközés során, de tépkedésnek vélhető a pilóta vetkőzése is, bár ennek lényege valószínűleg az, hogy néha meg kell szabadulnunk a gátlásainktól, hogy boldogok lehessünk. És mi van azzal az előző összeütközéssel? Nos, igazából az is Ayu-nak tudható be, ugyanis amint a pv végén kiderül, az egész videó csak a Sexy little things-es Ayu iPodján játszódott le (egy újabb Gagás Bad Romance-es elem, ehh???) ezért láthattuk, amint az énekesnő állandóan tekerget (így oldották meg a vágást) a végén pedig nekidobja az egyik asztalnál ülőt Ayu-nak, aki Sylvester Stalone módjára lép fel. Abszurd pv pont mint a testvére és a kerete, de sokkal összetettebb és érthetetlenebb jelentésvilága van, amit szerintem még az alkotók sem fogtak fel teljesen.
Don't look back
A kedvenc pv-m az egész lemezről. Egyszerűen fantasztikus, ahogy megoldották, és előkészítik a csattanót, de nézzük az elejétől... A klipnek eredetileg 3 főszereplője van: egy hosszú hajú Ayumi, egy rövid hajú és egy kép Ayu-ról. A kép a legrégebbi, múltbéli énekesnőt képviseli egy Best korszakából, de nem is ez a lényeg. A rövid hajú Ayumi állandóan nevet, mosolyog, de szinte fájdalom süt ki minden egyes kacajából és érezzük, valami nem stimmel. A kép mindeközben vörös rúzzsal összekenve áll a falon-ez is a múlt, már vége, és Ayumi nem akar visszatérni, "áthúzta" nem foglalkozik többet vele. A fő főszereplő a hosszú hajú Hamasaki, aki egyszerű, letisztult stílussal jelenik meg és aki a jelent képviseli. Azt jelzi, hogy túlélte a múltat és próbál a jelenben élni. Azonban szomorúság, keserűség jelenik meg arcán, és tudjuk: vele sincs minden rendben.
Figyelem! A következő sor a pv csattanóját tartalmazza!
A dermesztő mosolyú képek sorakoznak, nagyszerű képbevágásokat láthatunk, a 2. Ayu egyre jobban megtörik (össze is esik) legvégül pedig láthatjuk, amint a kiegyensúlyozott, addig csak profilból (oldalról) mutatott énekesnő nem látott, túloldali arca sminktől szétsírt. Szörnyű látvány, hátborzongató, hisz a néző nem is gondolná, mi rejtőzik a mosoly mögött. És azért is szörnyű, mert valószínűleg Ayumi ugyanígy küzd, hogy csak szép babaarcát lássák, valódi könnyeit, fájdalmait soha...
Nagyon hasonlít Ayumi korábbi, ourselves című pv-jére, melyben Ayu-t elrabolták, kísérleteztek rajta, képét összefestették, tönkretették. Az énekesnő akkor azt nyilatkozta, ezt alapban az emberekre érti, viszont nagyon is valószínű, hogy jóval inkább az Avex-ra (Ayumi kiadója) ami miatt Ayu gyakran érezte magát egy dobozban, egy skatulyában, ahonnan nincs kiút.
Tény, hogy ilyen szimbólumokkal tarkított, mesterien kitalált klipet még én sem igen láttam, gyönyörű ahogy felépítettek mindent. Nagyon érdemes megnézni. Igazi mestermű keleti módra, ahol semmi sem az aminek látszik.
Lady Dynamite
Ayumi egy melegbárban? Miért is ne... A provokatív dalszöveg és dal egy szintúgy húzós pv-t vont maga után, amit a rendező sajnos nem tudott elég jól kihasználni, így maradt egy meleg parádé ötlete, ami annyira nem érdekes, és Ayu kedves arcától is elég messze áll. Egy rakás pasi, és egyetlen nő...A pervik most örülnének, de attól tartok, nem fognak, mert egyetlen meleg se változik át heteróvá, a sztorit a domina Hamasaki sem teszi érdekessé, akit tánc közben majd' szétnyomnak az őt körülvevő és nála sokkal darabosabb férfiak. Egyetlen érdekesebb dologként talán a nyalókázó Ayu-t tudnám megemlíteni (nem félreérteni) és itt ki is merül a tár.
---Megnézem---Értékelés: 3*
A dalszövegekért, néhány képért, valamint néhány videó megosztásáért hatalmas köszönet a legnaprakészebb és legtartalmasabb Ayumi Hamasaki rajongói oldal, a HamasakiAyumi.gportal.hu szerkesztőjének Creachannak! Köszííí!!! :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése