A ViViD-től mostanában valahogy hiába várom azt a különleges, élénk pezsgést ami anno a vérükben volt: kedvesek voltak, édes zenét játszottak, néha pedig keményet, de minden esetben spécit...Egy darabig. Az utóbbi néhány kislemezükben viszont egy helyben toporgó zombikként sujkolják belénk a régi idők dallamait-elég unalmas módon. Megrázó sorok következnek.
Az Across the Border után még reménykedtem, a Precious-t követően még égett bennem egy halovány reménysugárka, hogy lesz ez jobb is. A Yume reményeimmel ellentétben elvette a kedvem, mert nagyon úgy tűnik, hogy a ViViD-nek annyira bejött a metál-rock mix, hogy az oshare partjait elhagyva egyre keményebbek lesznek. Ez már csak azért szomorú, mert az együttes az egyik legizgibb színfoltot képviselte az oshare-ban: kedvesek voltak a fülnek, de jó zenét játszottak, nem afféle langyi-bangyi nótákat. Keménykedtek ők, aztán mégis visszapukkantak az original kategóriába. Ez volt a Take Off-Dear korszak. Aztán jött ugye a változás: a The ViViD Color című mini albumuk még beleesett a jó hallgatni kategóriába, de azért már körvonalazódott, hogy a srácok kezdik túl komolyan venni magukat. Az Across The Border esetében bontakozott ki igazán a dolog, amikor is rájöttem, hogy "hát ez már nagyon nem lájtos", ami nem feltétlenül probléma, annak inkább a stílusok közti erős ingadozást mondanám, ami a Precious című következő kislemezen ütött be: kemény szólamok után édes dalocska viszit tovább a single-t, ami azért már erősen vonzott egy kérdést, hogy akkor most MIT VÁRJUNK A VIVID-TŐL?Pont ez az...Már igazán nem tudom, mit akarnak kihozni a dalaikból: keménységet vagy derűt, cukiságot vagy szexiséget, sőt mi több, szerintem ők maguk sem. A dallamok egyre inkább egymásra hajaznak, a Paula és Paulina effektus egyre elkerülhetetlenebb, és így sajnos a művek sem lesznek többek unalmas track-eknél.
De nézzük a ViViD idei első termését: a zászlóvivő Yume csalódás, tele elcsépelt dallamrészlettel, a Rem már izgalmasabb, és lájtosabb, aztán jön a risk, ami mind közül viszi a pálmát.
A PV nem egy nagy szám, nézegetni jó, de unalmas, és ezen a földgömbök sem változtattak.
A borító tetszetős, végre nem egy újabb ps mesterművel hanem saját magukkal fémjelzik a lemezt, ami elég ritka visual kei téren, pedig kéne mint az eső egy forró nyári napon :D
Összvissz tehát: remélem a ViViD végre rátalál a saját zenéjére, és csak akkor adnak ki legközelebb kislemezt (vagy bármit) ha van inspirációjuk, és az tényleg jó lesz, nem csak egy fanoknak összedobott "úgyismegveszik" valami, ami non-fan lényeknek tucatmunka. (persze mint tudjuk, ez sosem így van, ezért áprilisban már érkezik is a következő Paulina, Blue címmel!)
Yume-Mugen No Kanata-
Előadó: ViViD
Megjelenés: 2011. 01. 19.
De nézzük a ViViD idei első termését: a zászlóvivő Yume csalódás, tele elcsépelt dallamrészlettel, a Rem már izgalmasabb, és lájtosabb, aztán jön a risk, ami mind közül viszi a pálmát.
A PV nem egy nagy szám, nézegetni jó, de unalmas, és ezen a földgömbök sem változtattak.
A borító tetszetős, végre nem egy újabb ps mesterművel hanem saját magukkal fémjelzik a lemezt, ami elég ritka visual kei téren, pedig kéne mint az eső egy forró nyári napon :D
Összvissz tehát: remélem a ViViD végre rátalál a saját zenéjére, és csak akkor adnak ki legközelebb kislemezt (vagy bármit) ha van inspirációjuk, és az tényleg jó lesz, nem csak egy fanoknak összedobott "úgyismegveszik" valami, ami non-fan lényeknek tucatmunka. (persze mint tudjuk, ez sosem így van, ezért áprilisban már érkezik is a következő Paulina, Blue címmel!)
Yume-Mugen No Kanata-
Előadó: ViViD
Megjelenés: 2011. 01. 19.
A dalokról
Yume-Mugen No Kanata-
Mint már hozzászokhattunk a ViViD egy jó ideje elhanyagolja szerencsétlen kislemezeinek címadó dalait. Vagy talán csak túl erőltetett lesz a dolog, ezért is érdemes tovább lapozgatni egy kislemezen, mert a jó zene nem feltétlenül a debütáló track lesz, ahogy ez esetben is történt. A Yume nem lenne rossz dal, ha nem lenne ennyire szétszórt a hangzásvilága: egyrészt régi ViViD alapokra hajaz, miközben megpróbálja felvenni a rock tendenciát, amellett, hogy próbál oshare is lenni valamelyest. Ez pedig már túl sok.
Értékelés: 4*
Rem
A bevezető érdekes indulása egy jó track-et vetít elő, és ez be is bizonyosodik a későbbiekben. A dallamvezetés mindenhol szép, bár a refrénben egy különlegesebb fordulatra számítottam, de még így is egy nagyon kedves, lájtos dal lett ez.
Értékelés: 5*
risk
Yume utáni csalódásom után hagyott űrt pótolta ez a rock nóta: a túlzásba nem vitt keménykedés csodákra képes! A kezdő kemény szólamok utáni csendesség szép fokozatosan vonzza be a kemény átvezetést, majd a kiegyensúlyozott refrént, mely a dal végére (szerencsére) megvadul. A risk különleges, mégsem elcsépelt tucatzene, a kedvencem az egész kislemezzel. Jó lenne több ilyen track a jövőben :D
Értékelés: 5*
Yume PV
Milyen meglepő, ismét egy megszokott imidzs pv-t kapunk az együttestől, ami hát...unalmas. Az effektek nem rosszak, a tagok is szépen öltözöttek, rendezett hajjal, de ez még édes kevés ahhoz, hogy egy valóban jó, tartalmas klip legyen. Megkapja a 4 csillit, főleg a fekete trutyi miatt, de eléggé sajnálatos hogy nem tudtak valami újjal előrukkolni.Értékelés: 4*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése