Lolita23q-Marble Shaking Ward

Nehéz és fájdalmas dolog egy olyan lemezről írni, amelyen valószínüleg utoljára játszottak együtt a bandatagok. A Lolita23q nagy sikere ellenére valami balul ütött ki, valószínű, hogy Sou szólózni akar, vagy alapból nem akar semmit, mert ugye arról nem is lehet szó, hogy az együttes ideje leáldozott volna, sőt...

Aki emlékszik, a Loliták még 2003-ban robbantak be Brand New Ward című albumukkal, és érdekes, hogy egy másik Ward-os lemezzel zárják shoujo loliita nijuu-san ku-s karrierjüket. A lemezről illik annyit tudni, hogy egy igen kiforrott bandával és hangzásvilággal van dolgunk, látszik, hogy a srácok valóban törték magukat és fejlődtek legelső próbálkazásaik óta. Az album alapstílusa rock, erre épül minden, valamint jónéhány dalban megfigyelhetőek metalos beütések, amelyek igazán jók lettek volna, de a legtöbb efféle művet szépen elcseszték a popos elemek becsempészésével, ami már sok volt. Aztán, ha már stílusról beszélünk, ott volt a Pheromone Cherry, amiről a húgom el sem hitte, hogy Lolitás dal, azt hitte, valami remix. Na, ez van, amikor egy totál rock lemezre felnyomnak egy elektrós-technós dalt, ami egyrészt tetszett, viszont annyira volt kakukktojás, mint Chef bácsi South Parkban...
Mindezek ellenére csak ajánlani tudom a lemezt, amiről büszkén kijelenthetem, hogy nemcsak a Lolita23q fanoknak jöhet be, mert 2009 egyik legjobb visual kei durranása.
Marble Shaking Ward
Előadó: Lolita23q
Megjelenés: 2009 március 25

A dalokról

1. Dolls
A kezdő track-nél érezhetően fontos szerepet játszott az erőteljes hangszeres kíséret, ami lényegében meghatározza a dalt. A rockos dallamhoz gitárszólók erősítése társul, a refrénnél pedig begyorsul minden. A track végén Sou lazábbra veszi a rockerkedést így megnyugodhatunk, hogy a srácok a nagy hévben nem vágják fejünkhöz hangszereiket. (de Sou mit vágna hozzánk? A hangszálát?)
Értékelés: 5*

2. 3/4
A Lolita23q tagjai nyilván imádják a számokat, kedvenc tantárgyaik között elsőbbséget élvezett a matematika is, ezért bombáznak minket olyan dolgokkal, mint maga az együttes neve, vagy a címben szereplő daluk, mely simán a 3/4-ed title-t kapta. Kezdésnek (majd a dal végén) afféle Orange Range-s Asterisk féle Romantic Version-t kapunk (amikor csak dumál) ami engem idegesített, főleg, hogy semmit nem értettem. A dal fele annyira sötét mint egy falu utcája éjfélkor, aztán hirtelen jőn a világosság, és szép kis repetát kapunk a hiányzó fényből, így viszont a dal nagy mértékben elveszti az értékét, mert egy hard rockos, metálos tracket alapból nem lenne szabad elrontani egy pop-rock refrénnel, ami egyöntetűen teszi fomabontóvá, de giccsessé az egész dalt. Csak azért adok 4 csillagot, mert a refrént kivéve tetszik a dolog. (és Sou suttogása is bejön...)
Értékelés: 4*

3. Vanish ~ kaichuu sunadokei ~
Vissza a jó öreg Lolita23q zenei alapokhoz! A Vanish igazán szép pillanatokat nyújtott számomra, ha meg kéne fogalmazni, mi tetszett benne, azt mondanám, az eleje, a vége és ami közte van. Szóval tényleg minden. Főleg a bridge és a refrén. És olyan Mikansei Sapphire deja-vum volt.
Értékelés: 5*

4. Primal Scream
Bár egy sikítos, ordibálós metál trackre gondoltam a cím alapján (tudom, nem szabad első látásra/hallásra ítélni) ez azonban cseppet sem volt így. Az első ami szembetűnő, az a pörgős kezdés, ami annyira nem mindennapos Lolitáéknál. Ezután persze jön a keménykedő rockos dallam, Sou hangját fedésben halljuk, ami engem eléggé zavart. A dal lezárásaként ugyanolyan erősségű hangszeres monológot hallunk, mint az elején, ami egy jó pont. Viszont maga a dal eléggé egyhangú.
Értékelés: 4*

5. Hoshi No Kakera
Nagyszerű a hangszeres kíséret, és a dal maga is király, viszont a refrénből nagyon hiányoltam valamit, ami miatt nekem nagyon laposnak tűnt az a rész.
Értékelés: 4*

6. Pheromone Cherry
Aki szereti az elektro popot, az nagy valószínűséggel imádni fogja ezt a dalt. De, őszintén: hány olyan visual kei fanja van a Lolitának, aki bírja ezt a stílust? Nem hiszem, hogy ezért szeretnék őket, ezért is volt nagyon szokatlan az egész hangzás, amit mondjuk bulikban szépen el tudnék képzelni, viszont csak úgy az mp3-amon elveszne a többi dal között. Főleg, hogy az egész nagyon remix stílű, és Sou alig énekel benne. Szép és jó, de srácok mi az igazi zenéteket hallgatnánk inkább, plusz ez valahogy nagyon nem illik erre a lemezre...
Értékelés: 3*

7. Hikari ga Terasu Kaidan wo
A refrén nagyon hajaz a Hoshi No Kakera-ra, ami pár track-el előzi csupán meg ezt a dalt. Ezért kell azt mondanom, hogy szinte semmi különleges nincs benne, mintha csak egy gyenge hasonlatot hallgatnék. Viszont, tény, ami tény, a refrén dallama valamivel erősebb az előbb említett tracknél, ezért is kapja meg a 4 csillagot. Meg a végén található metálos rész miatt. :)
Értékelés: 4*

8. CERAMIC★STAR
Egy nagyon filmesnek tűnő intro után (Valahol már hallottam ezt a dallamot, de meg nem mondom hol, talán Kárhozottak Királynője? Segítség...) laza hangszerelés (bár inkább számítógépes hangzásnak tűnik) következik, majd megszólal, jobban mondva lágy éneklésbe kezd Sou, a nyugis hangulat után persze gyorsabb tempóra vált a banda a refrénnél, ami nagyon jót tesz a dalnak. A track végéhez közeledve szép kis megoldással rukkoltak elő a készítők: az átvezetésnél Sou hangját géppel eltorzították, és meglepő módon ez csak dob az egészen. Külön érdekesség megemlíteni, hogy az elején hallható intro többször csendül fel a track során, a számítógépes alaphangzással egyetemben, ami persze megengedhető ilyen király dal esetében.
Egyébként a refrén hasonlít az együttes szintén ezen albumán szereplő a garizm-re, viszont nekem valahogy nagyon An Cafe-s fílingje volt, mintha már hallottam volna az antikosoknál...
Értékelés: 5*

9. Strawberry Candy
Őszintén szólva egy nyálas dalra számítottam a cím alapján (remélem ez a cím, mert máshol is így láttam leírva, de valahogy nem hiszem el) Egy nagyon lassú, balladaszerű dal, amiben próbáltam megtalálni a legjobbat, de valahogy nem sikerült. Egy túlságosan széthúzott dal, hamar ráunható részekkel.
Értékelés: 3*

10. ガリズム garizm
Mivel a refrén hangzása nagyon hasonlít a Cheramic Star-éra, ezért többet nem is fűznék hozzá. A dal egy része totál metál, végig ordítással, ami engem marhára zavart, mert a füleim érdesek erre a stílusra, így a refrén nagyon nem öszeegyeztethető, ennek ellenére viszont jobban illettek az egyes részek egymáshoz, mint mondjuk a 3/4 esetében.
Értékelés: 4*

11. My Territory
A befejezés, ami elég össze-vissza lett. Hányszor mondjam fiúk, hogy ha valamit hardban nyomtok, akkor ne váltsatok 1-esbe, és ruházzátok fel pop-rock elemekkel? A fő hangzás színe olyan elvakult Death Note Wassup Peaople-ös, aztán hirtelen Sou olyan szépen énekel, mint aki most jön egy templomi kórusból...Ennek ellenére viszont fülbemászó dal, ha lehet ilyet mondani visual kei-re. Plusz, a hangzás nekem nagyon Need For Speed Underground 1-es lett, már ami a hangszeres részeket illeti, simán el tudtam volna képzelni egy gyorulásin. Ja, és azt se felejtsük el, hogy az NFS-ben volt egy fő feladat, a területszerzés, és mily meglepő, a dal címe My Territory, azaz Az Én Területem. Na, de ez csak belemagyarázás egy ex. NFS rajongó szemszögéből. :)
Értékelés: 4*

A videóklipekről

Dolls
Egy nagyon tipikus visual kei-es imidzsvideó. Az elején látható báb Sou-n kívül semmi különlegesség. A fehér háttér uncsi, egyedül talán az effektek még értékelhetőek.
Értékelés: 3*

Hoshi No Kakera

A teljes mozdulatlansgból indul a videó, ami nagyon jól lett megoldva. A ruhák szépen lettek összeválogatva, az effektek szintén jó munkáról tanúskodnak, Sou szemei pedig gyönyörűek...
Sötét egyszerűség.
Értékelés: 5*

Pheromone Cherry
Na, jó ilyen pv nem is volt, de azért vicces lett volna, nem? :D

CERAMIC★STAR
Nagyon jól sikerült a helyszínválasztás, egy felhőkarcoló teteje, teljes kivilágításban. Hmm. Romantikus, és édes. Sou itt kifejezetten Mikura emlékeztet az An Cafe-ból, ami azt jelenti, hogy nagyon cuki, hasonlít hajban és ruhában is az antikos sráchoz. Külön tetszett, hogy Sou ruhája totál elüt a többiekétől, végül is, ő az énekes, valahogy ezt jelezni kell. :)
Értékelés: 5*