Ayabie-Irodori

Már hozzászokhattunk, hogy szinte kivétel nélkül alig akad együttes, amiből legalább egy tag ki nem vált volna. Persze, ilyen esetekben mindig megindul a találgatás, majd a gyűlölködés az ex tag iránt, aki valószínűleg élete végéig bánni fogja, hogy kiszállt egy tuti buliból, ami anno még nem volt az, kilépése után viszont valósággal feltámadt.

Ez lehetne akár az Ayabie sztorija is, ugye. A 2004-ben alakult formáció kezdetben érdekes felállással rendelkezett-csak támogató dobosok segítették a munkát, viszont teljes jogú dobosa nem volt a bandának. 2005 végén egy Kenzo nevezetű egyénke tűnt fel, aki azóta is nyomja a dobipart. Aztán jött egy hatalmas csapás, ami jó időre felforgatta a banda akkori jelenét és jövőjét egyaránt-a csapat frontembere, gitárosa és dalszövegírója, Ryōhei bejelentette: befejezi Ayabie-s pályafutását (hogy aztán újabb egyletet teremtsen Megamasso néven)
Ezek után persze nézzük el az Ayabie-nak, hogy elkezdtek változni, formálódni, kupálódni. Indie-ben nyomták, aztán leszámoltak vele egy DVD keretein belül, különböző, változatos palettájú kislemezeket dobtak piacra, végül megérkeztek első hivatalos albumukkal, az Irodorival, ami egy igazán érdekes korong lett, de nézzük is.
A korong egy erős trackel üt, a 10101-el, ami az exnek szól, tehát jogos a kérdés, hogy még mindig nem sikerült feldolgozni Ryōhei kilépését? Nagyon úgy tűnik. Elütő stílusú track lett ez, de nyilván nem lehet szép dallammal leteremteni valakit.
Egy rész a dalszövegből:

Ha nem tetszik valami, szállj ki!
Mi lázadó zenészek vagyunk.
Városról városra vándorlunk
És show-t csinálunk, rock show-t.
Csinálni akarjuk, igen, csinálni akarjuk!
Csinálni akarom!

Tehát jó hír, hogy Aoi csinálni akarja az együttessel együtt, remélem gyengébb lelkiállapotú fangörlök nem veszik ezt felhívásnak :D
Egy ilyen kemény dal után viszont szomorú, de a srácok visszább vesznek a minőségből: a dalok műfajilag össze-vissza kavarodnak, néha már azt sem tudni, ugyanazt a lemezt hallgatjuk e még. Van itt kérem pop, rock, elektro, sőt még jazz is. A legfájdalmasabb már csak az volt, amikor egy dalba akarták sűríteni mindezt...
A közepes tempójú dallamok játszák a főszerepet a korongon, de persze találni 1-2 lassabb, líraibb dalt is, amelyek minősége szintén igen változatos határok között mozog-az egyik jó, a másik már kevésbé...
A borító igazi fancsemege lett, végre támogatóra talált az imám, hogy legyen már bishi-s borító is, mert szép a művészi cover, meg minden, de egy olyan, amin a banda is látható, ritka mint a fehér Hollow (lehet dicsekedni a spanoknak, hogy milyen cool tagok nyomják ezt a zenét :D)
Mindent összevetve tehát azt kell mondanom, hogy az Irodori nagyon össze-vissza csavart dolog lett ugyan, mégis hallgatható, kellemes élményt nyújt mindenkinek, aki szeretne egy kis változatos visual kei-t hallgatni, és a stílusfacsarás ellenére van jó néhány szép track a korongon, amiért érdemes belehallgatni.
Kedvenc trackek: 10101, Aitakute, Game, Natsu Monogatari

Irodori
Előadó: Ayabie
Megjelenés: 2010. január 27.

A dalokról

10101
A dal címe annyira nem fogott meg, hogy szinte kötelező jelleggel muszáj volt meghallgatnom (erős vágy...) Szerencsére a gagyi title ellenére egy nagyon király dalt kapunk, annyira hogy eléggé kérdésessé válik, vajon a srácok tudják majd tartani az itt felhozott színvonalat..
Maga a dal azért nagyon érdekes, mert eléggé elüt az együttes alapvető dalaitól: erősebb állaga miatt igazi rockcsemege, bár kapott támadó jellegű kommenteket is, mondván 'hová lett az igazi zene?' Tény, hogy a számítógépes zene is közrejátszik, de könyörgöm, a mai világban mikor nem?
A track különleges dallamra épít, valamint a legfontosabb részre, a refrénre, amit Aoi szín angolban nyom le. Ez egy picit megkérdőjelezhető ugyan, mert semmit nem érteni abból amit énekel, de egyszerűen olyan jól adja elő magát, mintha ez egy új angol akcentus lenne, szóval el is nézhetjük neki. Külön érdekesség, hogy a versszakokban Aoi énekhangját használja, a refrénben simán lenyög egy szöveget ugye, monológként, valamint találhatunk metál részeket is, ahol vagy ordít, vagy ki van sípolva káromkodásai miatt :D
Szép kis dal lett, a legerőteljesebb track az egész lemezről.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Aitakute
Egy nyugodtabb hangvételű track-el folytatódik a lemez, ami már jobban emlékeztet Ayabie szerzeményre. Fülbemászó kis dalocska, aranyos ütemekkel, közepes tempóban.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

GAME
Wow...
Ez volt az első véleményem, amikor végighallgattam ezt az elektro pop szerzeményt. Elég nagy váltás ez, kérem a rock után, de vegyük csak végig a dolgot.
Az elektro nagyon befutó műfaj volt 2009-ben nem volt énekes, aki be ne próbálkozott volna vele. Persze, ebből lettek is szép bukások, hiszen a fanok általában várnak egy bizonyos színvonalat, stílust és ha azt nem kapják meg, más felé keresgélnek.
Az Ayabie mindezek ellenére bevállalta a kockázatot és felnyomta a GAME-t lemezére, ami elborult Máriós jelleggel támadja a fület-jó értelemben véve. A hanghatások valóban régi típusú játékokból lettek kölcsönözve, ez pedig egy nagyon édes beütést ad az egész dalnak. Aoi hangja fedésben jelenik meg mindvégig, ami nagyon érdekes, és szinte már elvárható egy ilyen dal esetében. Egyetlen dolog volt csupán, ami alaposan felingerelt, és pedig a gáz befejezés. Hogy lehet egy dalt telefonsíppal lezárni? (de azért próbáljuk meg inkább a szépet meglátni és 3:13-nál állítsuk le lejátszónkat, hogy ezt a kis hibát kiküszöböljük)
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

shake
Ez volt az a pont, ahol már azért fájt rendesen az a folyamatos műfaj váltogatás: már kezdett olyan érzésem lenni, mintha az Ayabie tagjai egy ruhaboltban ácsorogva próbálgatnák mi hogy áll, aztán persze rájönnek hogy az egésznek nincs értelme, de azért, kérem, próbálkozni lehet. A shake egy gyenge, pop helyenként jazz szólamokkal tarkított valami akarna lenni, de nem igazán jött neki össze. Unalmas, fogalmam sincs, hol és mikor tudnám végighallgatni ezt a dalt, mert annak ellenére hogy izgalmas dolognak készült, nagyon nem lett az.
---Meghallgatom---
Értékelés: 3*

action
A shake után kell egy kis vérfrissítés, amit az action meg is ad: erőteljes, energikus dal, mégis nagyon aranyos mind a dallam mind az együttes közös munkája. Aoi hangja nagyon édes, a zenekar is úgy tűnik megtalálta a helyét, és igazából minden úgy tökéletes, ahogy van.
Végre igazi visual kei hangulat!
---Meghallgatom---
Értékelés:5*

Yubikiri
Komolyabb lélegzetvételű dal, persze csak egy bizonyos mértékben. Méltán nevezhető a lemez legszebb trackjének, mert nemcsak dallamos, de Aoi hangja is nagyon szépen kijön a felvételen, az együttes is szép munkát végez. Bár, tény, hogy itt is megfigyelhető egy bizonyos számítógépes belemászás. A track legkiválóbb része nyilvánvalóan a refrén, a leglíraibb rész pedig 3:06-kor hallható egy gyönyörű átvezető refrén személyében. A dal keretes szerkezetű, ugyanúgy záródik, ahogy elkezdődött. Szép munka!
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Labyrinth
Először azt hittem az Ayabie megint eltévedt a zenei műfajok útvesztőjében, ezért a drámai cím, szerencsére nem így volt. Végre hazataláltak a jó öreg visualhoz :D
A gyors kezdés után viszonylagos lassítás teszi különlegessé a dalt, és ez a váltakozás megmarad a track végéig. Aoi hangja nagyon jól érvényesül, és végre a tapasztalt "mjuzísánák" (zenészek) is bebizonyítják tehetségüket. Szép kis dal lett ^-^
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

Eishaki ga Utsusu Sora
Lassúzós, lágy dal, ahol erősebb részként az átvezetés említhető meg, a refrén eléggé elmarad ettől az érzéstől. A dallam vonzó, de valahogy nem lett egész jól kihasználva, ezért annyira nem nevezhető érdekes tracknek.
---Meghallgatom---
Értékelés: 4*

Sayonara
Elmegyek sztájlban kezdődik a dal, majd viszonylagos tempóváltakozásoknak lehetünk fültanúi. A legerősebb rész kétségtelenül a gitárszólókban rejlik, a track maga annyira nem nevezhető erőteljesnek, a refrén eléggé átlagos hangvételűnek mondható.
Értékelés: 4*
---Meghallgatom---

Natsu Monogatari
Öööö, nem kérem szépen...Nem egy gospel lemezt tetszettek letölteni...A furcsa kezdés után elég érdekes hangulatot kapott nálam a dal, mert nem tudtam, hogy álljak hozzá (ez most komoly??? :D) Szerencsére a track szépen beindul, és egy popos egyveleget kapunk, ami lehet nem elégíti ki teljes mértékben étvágyunkat, de egy mézes-mázos, kedves kis dalocskát hallgatunk, amit simán eltudnék képzelni anime endingként.
Ami igazán tetszett az a refrén volt, valamint az együttes munkája, szépen eljátszadoztak az akkordokkal, aminek meg is lett a eredménye. Kawaii!!!
---Meghalgatom---
Értékelés: 5*

Canary -irodori- ver.
Azért örültem neki rendesen, hogy az Ayabie-ban volt annyi, hogy odaírja a cím mellé, hogy feldolgozás, mert ugye találkozni ellenkező esetekkel, amik szépen fel tudják kavarni az indulatokat. De most essen pár szó a dalról is: a track jelentős egységeként jelentkezik egy rész, amely erős olasz beütéssel rendelkezik, ami érdekes...És több ilyen érdekes dologról annyira nem is tudok írni, mert nem volt. Maga a refrén is elég uncsi, akkor a többi résztől mit várjuk. Talán még az átvezetésben szunnyad egy kis élet, de itt ki is merül...
---Meghallgatom---
Értékelés: 3*

Mirai e
Dallamos, lágy dal kedves motívumokkal, a főszerepet a refrén tölti be. Záró dalnak nem rossz, viszont nem egy ütős track. Viszont nagyon tetszett az instrumentális rész, amit zongorával oldottak meg, ez adja meg az egész hangulatot.
Értékelés: 4*
---Meghallgatom---

growther
Gyönyörű introval kezdődik a dal, majd ugyanilyen dallamosan folytatódik is. Közepes tempójú, gyönyörű dalocska, egyetlen hibának talán annyi róható fel, hogy Aoi hangja néha nagyon erősen változik magas hangnembe, de attól még marad a minőség.
---Meghallgatom---
Értékelés: 5*

A videókról

Aitakute
Aoi sétálgat, valami golyót hajigál, képből képbe bújkál-nekem kb. ennyi jött le az egészből. A dalhoz valami sokkal érdekesebb pv-t tudtam volna elképzelni, az egyetlen dolog ami tetszett az a képben és azon kívüli lét volt, viszont ezt az effektet meg már sokan lelőtték. Túl sokan...
---Megnézem---
Értékelés: 3*

Sayonara
Félhomályban zenélget a banda. A fények magukban nagyon szépek, főleg ha még érdekes elemeket is tartalmazna a pv! De sajnos ez itt is elmarad, és egy nagyon lapos klipet kapunk.
---Megnézem---
Értékelés: 3*

Natsu Monogatari
Kockákkal, vonalakkal és egyéb geometriai elemekkel tarkított pv, ami annyira nem is lenne rossz, de ezek a cuccosok igazából-semmitmondóak... A srácok édesek, de nagyon feszélyezettek, úgy mászkálnak fel-alá mint akik életük első pv-jében fedezik fel a világ csodáit, kivéve Aoi-t illetve Yumehito-t, akik legalább adnak valami életjelet maguk felől.
---Megnézem---
Értékelés: 4*