Ayumi Hamasaki-crossroad (kislemez)

Ayumi Hamasaki-t senki nem úgy ismeri, mint aki egy pillanatra is képes volna megállni. Az énekesnő úgy pörög akár egy búgócsiga, karrierje színvonala mit sem változott az évek során, nem úgy mint kinézete, mely nagyon is-nem jó értelemben...

Annak ellenére, hogy Ayumi világéletében gyönyörű nő volt, valamilyen oknál fogva mégis egyre szebbnek és szebbnek akart tűnni, aminek a következménye látható: az egykori porcelánbaba szépségből, ma már inkább a baba maradt meg, az is csak plasztikus módon. Szomorú dolog ez tényleg, hisz egy olyan emberről van szó, akinek a szépsége alapjában véve természetes, ezért is érthetetlen miért kell a "műség". Ezzel a témával részletesebben is fogok hamarosan foglalkozni, egy 18 karikás cikk keretén belül, majd csekkoljátok.
De ugye mivel nem egy bulvároldal vagyok, hanem a KeiToHeart, ezért térjünk át a zenére, hisz kit érdekelnek a külsőségek, ha maga a teljesítmény pazar.
A crossroad a teljesíteni akaró Avex egy újabb terveként jött a világra, mert ugye, volt egy 22 éves rekord, amit meg kellett dönteni. A cél: Ayu legyen a japán popzeneipar királynője, aki 25 zsinórban egymás után kiadott kislemezével 1. helyre került az eladási listákon. Nos, a terv szépen promotálva is lett, 3 hónap alatt 3 kislemezzel lettünk gazdagabbak, melyek közül egyetlen igazán fantasztikus lett, a jubileumi 50, az L. A többi inkább csak Avex ténykedésnek tudható be 1-2 jó dalt leszámítva.
És most jöjjön a végeredmény...dobpergés...
Ayumi rekordot döntött! Így most minden bizonnyal ő nemcsak japán, de a világ egyik legeladhatóbb énekesnője, de amint mondtam legutóbbi kislemezei nem lettek olyan "nagy számok". A crossroad is idetartozik. A főcímdal nagyszerű, ez tény, a többi dal viszont csak amalgámtömés, hogy szét ne hulljon a dolog és vegye a nép. Kapunk ugye egy covert, a Seven Days War-t, amit érdekes Ayumi-tól hallani, de itt meg is akad ez a dolog. Aztán van 2 blossom verzsönünk, egy remix, ami egész jól sikerült, és egy orchestra verzsön, ami szintúgy, de egyik sem veri a tökélyt. Tehát ugye, mennyi új dalunk is van összesen? Igen, nem számoltunk mellé. 1 darab, a crossroad. Bár, ha azt vesszük, hogy Ayumi következő kislemeze, az L már zseníroz, talán elnézhetjük ezt a kis hibát, végülis hallgatható dolgok ezek.
A borítókról már az elején elmondtam a véleményem: mű mind,az énekesnő ruhája rémes, mintha a Győzike Show 100. ünnepi adásából látnánk Bea asszonyt, mégis az állóképes borító a legkiborítóbb, ahol Ayu lába úgy ki van csavarva, mintha nem is ember, hanem egy földönkívüli lény lenne-ez elég félelmetes, és gusztustalan is, bár aki emlékszik a Next Level borítós nyakkitekerésre, nem fog nagyon meglepődni.
Mindent összvissz tehát 2 dal lesz, amit erről a kislemezről még hallgatni fogok: az érzelmes crossroad és a blossom remixe. Nem azért mintha a többi borzalmasan rossz lenne, mindegyik megér egy hallgatást, ha valakinek tetszik, akár többet is. Csak ugye, tagadhatatlan a dolog: a crossroad csak egy része az L-hez vezető útnak...

A lemez értékelése: 7/10

crossroad
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 09. 22.


A dalokról

crossroad

Ayumi hosszú utat tett meg. Ezt támasztja alá már a kezdő dallam is, ami olyan érzést kelt, mintha az énekesnő egyszercsak megállna, és visszanézne. A messzi távolból dalok emlékei kavarognak, de nem állhat meg, vagy fordulhat vissza, folytatnia kell útját, így továbbmegy. A crossroad egy gyönyörű szerzemény úgy ahogy van, amihez nagyban hozzájárul Ayumi érett, igazán nőies hangja.
Mondjuk azon már meg sem lepődtem, hogy a dallamvezetésben van valami Moon-os, mintha annak egy újabb folytatását hallanánk. Persze ez mit sem ront az összképen, hisz egy fantasztikus balladával van dolgunk.
Értékelés: 5*

Seven Days War (TM Network Cover)
Mindig szkeptikus vagyok, amikor feldolgozásról van szó. Alapból már azt sem vágom, miért kell más dalát feldolgozni, mikor az illető tudna jobb dalt is írni. Plusz, valszeg meg se fog jelenni a készülő albumon, így még több az értelme a dolognak. Ugyanez volt a véleményem Ayu TM-es coverjéről is. Már az alapkoncepció is furcsa és szokatlan az énekesnőtől, arra meg végképp kíváncsi voltam, hogy Hamasakisítják el a dolgot. Nos ez utóbbi tökéletesen meg lett oldva: az eredeti Depeche Mode-os hangzás a múlté lett, bár azért érezhető rendesen, hogy a dal nem Ayumi-é. Ugyanakkor, nem lett ez olyan rossz, sőt az eredeti verziónál-ami nekem nem tetszett-ezerszer jobb, líraibb és szebb. Nem rossz próbálkozás ez, de Ayu: maradj inkább a saját terepeden, a feldolgozásokat hagyd meg a jutub covereseknek :D
Értékelés: 4*

blossom (Clockwork Yellow Remix)
Feldolgozásból igazán ritka a jó darab. Néha alig nyomnak rá valami effektet, máskor meg úgy túlspirázzák az originális verziót, hogy az totálisan elveszti addigi szellemét. Utóbbi történt a blossom remix esetében is: maga az alapzaj nagyon jó, szinte már elhiteti a hallgatóval, hogy az nem is emócionális dalocskát hallgat, hanem egy diszkó szerzeményt. Persze ilyenkor jön a túl jóból is megárt a sok dolog, ami a versszakokban jelentkezve tompítja a dal hangulatát: Ayu hangjából kivágták a hajlításokat, mintha simán végigreppelné a dolgot, ami ugye nem feltétlenül túl szerencsés, sőt...A refrén ezzel ellentétben felüdülés: a dallam szépen tartja a formáját, amihez jön egy szép basszus-mix is. Mindent egybevéve tehát: a versszakok túl elektrósok, a többi rész viszont nagyon szépen szerkesztett, és igazán hallgatható.
Értékelés: 4*

blossom Orchestra Version
Mint minden orchestra verzió, szép lassú, és klasszikus. Tehát aki egy kis lazító zenére vágyik, annak maximálisan kielégíti a vágyát. Egyébként: az eredeti sokkal jobban tetszik, abban több a küzdelem, fájdalom-amire ugye a gitár is rányomott-de azért ezt a verziót sem nevezném szimplának: a zene eredeti, plusz Ayu hangja nagyon szépen kijön.
Értékelés: 5*

A videóklipekről

crossroad
Ayumi született sztár: gyönyörű hangjához megannyi kis plusz járul, amivel simán megnyerne 10 X-Faktort is, mert ott lapul benne valami különleges...Az énekesnő színészként kezdte karrierjét, legalábbis kezdte volna, csak közbeszólt valami, és itt véget is ért színjátszó pályafutása. Vagy mégsem? Hiszen Ayu számtalan klipben produkált nagyszerű alakításokat-egy ideig. Aztán fordult a kocka, a tökéletes játékból elnagyolt, bőgőmasinás jelenetek lettek, több szimbolizmussal átitatva, mint Ady egész költészete. Ayu drámai előadásmódja is inkább komikus és vicces, mint szomorú és tragikus, jó példa volt erre előző, Moon klipje, ahol élő (?) kutyáját siratja, no de sebaj, majd a következő alapon vártam a crossroad-ra mint megváltóra, ezért is koppantam akkorát, amikor megláttam az új pv első preview-ját. Az egész úgy ahogy van, értelmetlen... A Moon-ban elkezdett önkínzás folytatódik: a szurokeső után Ayumi ezúttal piromániásként gyufázgat szobájában (mondjuk, ez totál természetes, minden normál ember otthon gyújtogat) majd láss csodát, az énekesnő hirtelen meggyullad és végigég mint egy szép gyertyaszál. Hát nem morbid? Nos, nem. Eminem és Rihanna Love the way you lie című klipje után valahogy már meg sem lepődtem. Ott nemcsak a két szereplő, de az egész ház leégett-persze jelképesen, pont mint itt, hisz ugye komplett ember nem nevet miközben ég-lásd Ayu.
Hogy ne csak egy szimpla kémiai folyamatot láthassunk, a készítők beugró képekkel és effektekkel tűzdelték a pv-t, ami próbálkozásnak elmegy, csak ezeknek a rózsás képeknek annyira van értelme, mintha oroszlános piceket vetítenének az egyébként is értelmetlen klipekbe. Közben Ayumi sem unatkozik: egy rakás tv-ben nézheti saját magát, mert tv-ből sosem elég, ezt már megtanulhattuk a Next Level borítójáról. Ezen a klipen azonban képtelen segíteni pár tévé, meg effekt. Az egész furcsa, és érdemtelen.
Nem is húzom tovább a szót: a crossroad pv legalább annyira gáz mint a Moon volt anno, csak annak több értelme volt (nem gondoltam, hogy egyszer ezt mondom) és az effektek is jobbak voltak.
Értékelés: 2*

Ez elég égés...

blossom
A crossroad pv bukása után hihetetlenül kíváncsi voltam a blossom klipjére. Talán, mert érdekelt mit képesek kihozni a dal után a dologból, talán mert Ayumi nem vállalta a főszerepet (sem mellékszerepet) mondván "túljátszaná a dolgot, ami ezáltal elvesztené a lényegét". És mennyire igaza volt. A koreai Kim Jaejoong tiszta, érzelmes előadása annyira őszinte, hogy az már fáj, a pv történetén könnyekig hatódtam, bár nem vagyok egy szentimentális lélek. A blossom klip lelke tagadhatatlanul egy gyönyörű, keserédes szerelmes lecke az élet viszontagságairól, hogy milyen, amikor a boldogságot beárnyékolja a biztos vég.
Nem túlspirázott, pont ezért különlegesen szép történet, pompás színészi játék, erős érzelmi töltés, melyre a gyönyörű zene csak rákontráz. Minden tökéletesen el lett találva.
Értékelés: 5*

Egy édes pont a keserűségben