Versailles-Jubilee

Bár a visual kei világa alapból egyedinek tűnik, mégis kevés az igazán egyedi zenekar, főleg amióta mindenki a stílust próbálja jellemezni, felvértezni különféle létező és nem létező tulajdonságokkal.

Ezen a téren a Versailles igazán különleges és egyedi színfoltja a japán zeneiparnak. A 2006-ban alakult együttes számos rajongóval büszkélkedhet Japánban-és a tengeren túl, ami nem is meglepő hisz igényes zenét játszanak az igényt kedvelőknek, és jó tudni, hogy manapság még arra is van igény.

Második lemezük készítési ideje egyenesen arányos lett a dalok minőségével-bár sokáig készült, de a született termék egy igazi remekmű lett. Hazánk Media Markt polcain is szívesen látnám ezt a korongot, jó lenne tudni, hogy vannak még igényes zenekedvelők, akik nem csak tömegcikkekre buknak. De ne kanyarodjunk el a témától személyes véleményem miatt, hanem vegyük tovább ezt a fantasztikus lemezt. A megszokott alaphangulat továbbra is megmaradt: neo klasszicista irányvonal visual kei-be burkolva (vagy inkább fordítva?) helyenként metál körítéssel. A dalok kivétel nélkül gyönyörűek lettek, pedig tény, hogy a Versailles egyik tagja, Yasmine You halála keményen megrázta a zenészeket. Ennek ellenére erőt gyűjtöttek és kiadták a Jubilee-t, amire Yasmine You munkái is rákerültek-felvételekből kivágott részletek által. A zene legtöbb esetben Hizaki és Kamijo műve, a dalszövegek pedig Kamijo keze alól kerültek ki.
Azt kell mondjam, a Versailles alaposan kitett ezzel a lemezzel. Nemcsak hogy olyan zenét készítenek, amit végig lehet hallgatni, de meg is lehet, sőt meg kell szeretni, mert páratlanok kulturális szinten is. Ki az aki még mindig azt mondja, hogy múlt és jelen zenéje összeegyeztethetetlen? Megharapom!!!

Kedvenc trackek: God Palace-Method Of Inheritance, Ascendead Master, Rosen Schwert, Gekkakou, Serenade, Sound In Gate
Jubilee
Előadó: Versailles
Megjelenés: 2010. 01. 20.

A dalokról

1. God Palace-Method of Inheritance
Ha már a bevezető dal ilyen fantasztikus, mi lesz később?-vágtatott át agyamon a gondolat, és komolyan elgondolkodtam, mit tudnék írni erről a gyönyörű dalról...
A fantomszerű kezdés emelkedetté teszi az egész légkört, Kamijo hangja arisztokratához méltóan lágy, mégis férfias, tökéletes a dalhoz, melyben modern és klasszikus alkot csodálatos egyveleget, bámulatos, hogy mennyire képes megférni egymás mellett két kor zenéje illetve hangszerei.
A szerkesztésmód hihetetlen változatos, ez is adja a dolog pikantériáját. A lassú dallam hirtelen pulzálásba kezd a visual kei elemeként, amihez csatlakozik Kamijo is egy erősítéssel. A dal különlegessége, hogy olyan, mintha 3 dal mixét hallgatnánk, közben meg ugye csak egy trackről beszélünk-még mindig. Először zavarta a csőröm az a 10:30 perces időtartam, mert ki akarja kikészíteni a rajongóit egy dal alatt? Aztán, ahogy elkezdett váltakozni a dal, lehullt a lepel-számomra is...Sőt, úgy eltelt az a potom 11 perc, hogy egy dolog dobogott szüntelenül fejemben: még, Versailles-t, még...Így léptem tovább a következő trackre...
Értékelés: 5*

2. Ascendead Master (Album Remaster)
A maga 5:49-es időtartamával az Ascendead Master sem nevezhető egy túlzottan rövid tracknek. Bár az emelkedettség itt is fennáll, mégsem olyan erőteljes mint az előző dal esetében. A visual kei elemei erősebben érvényesülnek: gyors ütemek, leginkább a gitár illetve a dob által. Animeszerű dal-simán eltudnám képzelni egy új anime openingjeként, mert épp annyira patetikus, amennyire kell. Az előző dalhoz hasonlóan lassú zárásnak lehetünk fültanúi, mely után a következő track simán Kamijo-sama hangjával indít...
Értékelés: 5*

3. Rosen Schwert
Amint az olvasható volt, Kamijo hangjával indít a track, mely fő stílusirányzatként ismét a visual kei-t pályázta meg, így érvényesülnek erőteljesen az ehhez a műfajhoz tartozó elemek, bár tény, hogy az alapdallam arisztokrata jellegű, erre pedig csak ráerősít Kamijo neo-klasszicista hangzása. Gyönyörű dal, élén a refrénnel, amely a track legerősebb részeként tündököl.
Értékelés: 5*

4. Ai to Kanashimi no Nocturne
A legenergikusabb kezdetű dalok egyike a lemezen. A kezdés is igazán különleges, hiszen erősen keveredik egymással rock és klasszikus zene. Kamijo hangja különösen szép, finoman változó. A zenei alap valami csodálatos. A lezárás a kezdéshez hasonlóan nagyszerű.
Értékelés: 5*

5. Amorphous
Gyönyörű kezdés egy alapdallammal, melyhez előbb hegedűszólam majd Kamijo lágy hangja kapcsolódik. A tempó versszakoknál lassú, az átvezetéseknél begyorsul, itt Kamijo hangja is rockosabb hangzásba öltözik, majd a refrénben egy újabb lassú tempójú emelkedett hangvételt figyelhetünk meg. Gyönyörű szerkesztés, melyet az ütemek váltakozása pezsdít fel, valamint a dal végén egy hirtelen bekövetkező gyorsulás teszi még különlegessé az egész hangzást. De ha már különleges hangzásvilágról beszélünk, lépjünk egy régebbi korba. Egy nagyon régi korba...
Értékelés: 5*

6. Reminiscence
Mintha egy középkori-reneszánsz utcácskát járnánk be:macskaköves utak, mentükön árusokkal, akik a vasárnapi piacra pakolták ki portékáikat. Tetszik a kép? Akkor a Reminiscence híven visszaadja az elképzelt világot!
Gyönyörű, reneszánsz hangulatú, ünnepélyes dal, amely valóban fület nyugtató és szívet melengető instrumentális változat, tehát ne is számítsunk Kamijo szereplésére. Azt sajnáltam, hogy viszonylag rövid track, bár tény, hogy hosszabb verzióban unalmas lett volna. Talán pont ezért lett volna jó egy Kamijo-s verzió is, hogy eltudjuk dönteni, melyik a jobb, nem?
Értékelés: 5*

7. Catharsis
Össze-vissza kezdődő dal, amint a cím is tükrözi, Versailles-től elütő elemekkel, majd természetesen beindul a dolog, de addig is elég anarchikus, szétszórt a dal. A track legerőteljesebb részeként a refrén tűnik fel, de a gitárszólók is szépen rákontráznak az egészre. Nem olyan klasszikus hangzású és különleges track, mint sok más a lemezről, de nagyon energikus, főként a visual kei-t helyezve előtérbe.
Értékelés: 5*

8.The Umbrella of Glass
Melankólikus, szomorú dal, néhány helyen itáliai elemekkel, amik érdekesek, de annyira nem illenek a képbe. Nagyon szép dal, bár tény, hogy a fókusz nem annyira Kamijo hangján, mint az instrumentalon van, ami a legszebb az egész dalban. A refrén csengőhang gyanús-már megint, mert tagadhatatlan, hogy a track igazán kiváló momentumai ebben a részben voltak fellelhetőek. Aztán ne feledjük a kezdő és befejező keretdallamot, ami megadja azt a pluszt az egész dalnak.
Értékelés: 4*

9. Gekkakou
Igazi metál gyöngyszem neo klasszicista vonásokkal megtűzdelve. Életre való track, és mivel még nem hallottam a Versailles-t ilyen keményen metálozni, ezért néztem is egyet. Kamijo egyik pillanatban keményen nyomja a szöveget (amit nem értek, de ez nyilvánvaló, japán létére, nemde? :D) másik pillanatban meg eszméletlen férfiasan énekel. A zenei alap kétségkívül rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy ez a dal a felhők közé szálljon: a legenergikusabb track az egész lemezen. Gyönyörű dal csodaszép és vad elemekkel tűzdelve-nyam nyam...
Értékelés: 5*

10. PRINCESS -Revival of church-
A kezdeti temetési harangkongatás és gyászszertartás ellenére egy szép tracket kapunk, bár tagadhatatlan, hogy az együttes múzsájaként egykori nagy sikerük, az Aristocrats' Symphony szerepelt, erre utal számtalan elem a dalban, plusz a teljes refrént lényegében afféle plágiumnak nevezném, ha nem tudnám, hogy a Versailles saját dalából vette az ihletet. Tipikus Versailles dal.
Értékelés: 4*

11. Serenade
A Jubilee legszebb, leglíraibb, leglegebb dala gyönyörű hangszeres elemekkel felvértezve (pl. hegedűs kíséret) Hibátlan szerkezet, zenei alap, Kamijo hangja is kiválóan teljesít, ez a tökéletesség pedig azt az érzetet kelti bennem, mintha egy 17-18. századi kastélyban üldögélnék, gyönyörű hosszú ruhában, és udvari zenészeimet hallgatva azon töprengenék, miért kell ahhoz hozzámennem, akit a szüleim választottak és miért nem mehetek ahhoz, akit én szeretek. Tudom, nagy a fantáziám, mondták már páran. :) De ez a dal valódi érzéseket közvetít. Örülnék ha megírnátok, nektek mi jutott róla először eszetekbe :)
Értékelés: 5*

12. Sound In Gate
Drámai hangulatú befejezésnek lehetünk fültanúi-mintha egy film trailerzenéjét hallanám. Annak ellenére, hogy egy csupasz zenei alapot hallhatunk Kamijo-sama hangja nélkül, angol narrátorral, igazán szép track lett, monumentális és megérintő jelleggel megáldva. Mondhatni: isteni színjáték!
Értékelés: 5*

A videóklipekról

Ascendead Master

Ööö...Igen, itt lepődtem meg, hogy a Versailles nemcsak király zenét, de dalszöveget is készít. A videó alaphangulata nagyon visual kei-es, tehát nem kell akkora löketű sztorikra számítani. Mégis belecsempésztek egy halvány sztorifonalat, amely nagyon különlegessé teszi az egészet úgy ahogy van: Kamijo vámpírként jelenik meg, aki bandájával zenélget. Közben különféle képek ugrálnak be, dermesztő hangulatot keltve, persze vámpír sztájlba, nehogy ráunjunk arisztokrata Kamijora netán gyönyörű Hizakira :) Egyébként nekem nagyon Kárhozottak királynője fílingem volt, ha értitek, mire gondolok...És most, hogy így elnézem, ez a Kamijo totál hasonlít Lestatra :O...
A lezárás pazar lett, az effektekkel együtt, szép kidolgozás, és megvalósítás!
Értékelés: 5*

Serenade
Ez az az anyag, amelyen leginkább nyomot hagyott Yasmine You halála. Az egész videóról süt a gyász, a szomorúság, persze előkelő módon. A klip egy kastélyban játszódik, egy ilyen festői környezetben zenél az együttes, tehát egy imidzs videónak lehetünk szemtanúi. A legdominálóbb szín a hófehér, ami az arisztokrata réteg fontos színe. Megjelenik egy gyönyörű zongora, ami szintén ezt a színt viseli. De legyen ennyi elég is a színekről :)
A videó lényegében az együttes tagjainak bolyongásáról szól az épületben, ez utalhat arra is, hogy nem igazán találják a helyüket a tragédia után. Láthatóan szomorúság ül mindegyikük arcán. Igazán szomorú pv lett, de érdemes megnézni, mert valami eszméletlen gyönyörű minden egyes mozzanat, és mozdulat (lásd kéztartások)
Értékelés: 5*