A japán popkultúra széles diverzitása egyszerűen csodálatos. Erre akkor jöttem rá, amikor elkezdtem töprengeni, kik is alkotják a jpop ipar szerves részét. Teóriám szerint léteznek:
-jpop idolok(cuki mosolyú felnőtt nők, akik édes kislányok módjára viselkednek, lásd Ayumi Hamasaki)
-jpop normálok (akik csak úgy elvannak mint hal az olajban, lásd Mika Nakashima)
-jkitörők (akik azért próbálnak új utakra is rámutatni, lásd YUI)
-jbombázók(akik nem létező, esetleg gyengus hangjukat a testükkel próbálják leplezni)
És ki lehetne a legszebb példa a legutoljára említett csoportból? Még szép, hogy Koda Kumi...
-jpop normálok (akik csak úgy elvannak mint hal az olajban, lásd Mika Nakashima)
-jkitörők (akik azért próbálnak új utakra is rámutatni, lásd YUI)
-jbombázók(akik nem létező, esetleg gyengus hangjukat a testükkel próbálják leplezni)
És ki lehetne a legszebb példa a legutoljára említett csoportból? Még szép, hogy Koda Kumi...
Kumi egész fiatalon jött rá, hogy mivel hangja nem túl szép és nem is különleges, sőt, ő maga még cukinak sem mondható, elhatározta, a szexepiljével fog hódítani. Kitette hát azt amije van, és láss csodát, kiderült, hogy Japán férfiúi nemcsak a cukimuki édibédi kislányokért, de a szakadtabb nőkért is odavannak. Ezután Kumi pv-iben egyre többször jelent meg a szex, olyan szinten, hogy szinte alappá vált a Kumi Enciklopédiában. De azért adtam pár lehetőséget a csajnak, áradozott videókat néztem, amik a kommentelők szerint szépek voltak. Persze, nekik biztos nagy élmény volt szex utáni-szex előtti Kodákat nézni, vagy csak én voltam simán hülye, hogy nem értettem az énekesnő művészetét.
Ezen Kodás élményeim után azt hiszem meg kell mondjam, őszintén nem vártam sokat ettől a kislemeztől. Erősen kételkedtem benne, hogy az énekesnő megváltozott, főleg miután megláttam a borítót, ami nos...Ayumi Hamasaki Talkin' 2 myself-jére emlékeztetett enyhén azon különbséggel, hogy az igényesebb volt, és Ayumi feje se volt olyan mocskos (szó szerint), mint Koda búrája, már bocs a kifejezésért... Ennek ellenére, igazából érdekes, de azt kell mondjam, nem is lett ez olyan gáz lemez, a címadó dal igazán jó lett, bár a második, Good day címet viselő track inkább afféle pop hulladék, nagy számnak nem nevezném, max tölteléknek. A Can We Go Back azonban elég hallgathatóra sikeredett.
Magyarul: aki eddig nem bírta Kumikót, ezut se fogja, aki eddig bírta, továbbra is fogja. Vagy nem...
A dalokról
Can We Go Back
Tipikus popdal rock beütéssel. Kumi angol kiejtése hálleluja fejlődött, aminek én nagyon örülök. Szép kis dal lett ez, látszik, hogy kislemez minőségű és foglalkoztak vele. Közepes tempójú, a legerőteljesebb részként a refrén jelenik meg. Érdekes, hogy a dallamot Kelly Clarkson is feldolgozta, amit itt hallgathattok meg. Őszinte leszek, a Kodás verzió nekem jobban tetszett, az alapvető különbség persze egyénenként változó lehet: Kumi hangjához nagyon szépen illett a dal, Kelly-től pedig egy másabb, rockosabb feldolgozást hallhatunk.
Értékelés: 5*
Good day
Csajos track lett, bár erősen érezhető a tölteléknek szánt hatás, hogy a Can We Go Back ne egyedül szomorkodjon már azon a korongon. Unalmas, monoton, nem bírnám mégegyszer végighallgatni. Úszik a glitteről, meg nyakon van öntve sziruppal is, de attól még UNALMAS. És a szöveg is gáz.
Értékelés: 5*
Good day
Csajos track lett, bár erősen érezhető a tölteléknek szánt hatás, hogy a Can We Go Back ne egyedül szomorkodjon már azon a korongon. Unalmas, monoton, nem bírnám mégegyszer végighallgatni. Úszik a glitteről, meg nyakon van öntve sziruppal is, de attól még UNALMAS. És a szöveg is gáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése