Next Level-A következő szint
A japán pop koronázatlan királynője, Ayumi Hamasaki 2009 március 25-én vadiúj albummal rukkolt elő, melyben az énekesnő erőteljes stílusváltást "követett el".
Hamasaki vadiúj albuma valósággal megrengette a japán zeneipart, hiszen senki sem számított arra, hogy a pop nagyasszonya egy elektronikus lemezt kíván kiadni. Érdekes, hogy a kislemezekből sem lehetett leszűrni, mire is készül az énekesnő, aki csak sejtető utalásokat tett új albumáról, melynek stílusa jóval elüt eddigi munkásságától. Japánban egyébként mostanság nagy divat az elektronikus zene, melyet Ayumi új lemeze fő mozgatórugójaként használt. Persze, nyílván nem ez volt Ayu legfőbb oka, hisz ha nem is váltott volna ekkora fordulatot, rajongói és "kedvelői" úgyis megvették volna azt.
Az album Yuta Nakano és CMJK közreműködésével készült, akik különféle hangeffekteket használtak, úgy mint 8-bit hangzást vagy szintetizátort.
Legfőképp ezeknek az effektusoknak köszönhető a lemez elektro-hangzása, azonban jelen van a Hamasakitól megszokott pop-rock hangzás is. Next Level: mire utalhat a cím? Ayu talán sok év után továbbjutott kedvenc játékán a következő szintre? A viccet félretéve: Ayumi minden évben előrukkol valami újjal és megmutatja egy újabb arcát. Most is ez történt. Nem ragad le egy jól bevál piár fogásnál, hanem tovább tapogatózik és fejleszti önmagát. És a lemez elektronikussága ellenére nekem valahogy az jött le, hogy tök mindegy, milyen stílusú dalt énekel ez a lány, mert mindig nyújtja a megkövetelt Hamasaki-minőséget.
Persze Ayumi "konzervatív" rajongóira is gondolt, így kerülhettek a Next Level-re olyan dalok, mint a Green, a Days, a Next Level vagy a Curtain Call, melyek Ayu eredeti stílusában készültek, így mentesek mindenféle elektronikus cucctól. Így belegondolva, tehát azt lehet leszűrni, hogy Miss Hamasaki nem is váltott akkorát, hiszen 14 dalból kb. 4 dal (+Rule) híven tükrözi a popcsillag stíljét, és ha az átlag Oricon helyezés megvan, akkor már megérte.És Ayunak meg is érte. A lemez csak eddig több mint 400 000 példányban kelt el, mindössze 11 hét leforgása alatt, ami valóban hatalmas teljesítmény.
A lemezhez 6 videóklip készült-persze mindegyik minőségi termék, ahogy azt Ayumitól már megszokhattuk, aki időt s pénzt nem sajnálva készíti klipjeit.
Amit azonban egy kicsit hiányoltam az albumról, az Ayu valódi hangja volt. A lemez során rengetegszer különböző technikákkal elfedték az énekesnő gyönyörű hangját, amit én nagyon sajnáltam, mivel így elvették annak értékét is.
Ha pontoznom kéne, az albumra 8 pontot adnék. Különleges, és egyedi korong rengeteg dallal, ami bár eleinte talán szokatlan, azonban nagyon élvezetes.
Lépjünk a következő szintre!
Hamasaki vadiúj albuma valósággal megrengette a japán zeneipart, hiszen senki sem számított arra, hogy a pop nagyasszonya egy elektronikus lemezt kíván kiadni. Érdekes, hogy a kislemezekből sem lehetett leszűrni, mire is készül az énekesnő, aki csak sejtető utalásokat tett új albumáról, melynek stílusa jóval elüt eddigi munkásságától. Japánban egyébként mostanság nagy divat az elektronikus zene, melyet Ayumi új lemeze fő mozgatórugójaként használt. Persze, nyílván nem ez volt Ayu legfőbb oka, hisz ha nem is váltott volna ekkora fordulatot, rajongói és "kedvelői" úgyis megvették volna azt.
Az album Yuta Nakano és CMJK közreműködésével készült, akik különféle hangeffekteket használtak, úgy mint 8-bit hangzást vagy szintetizátort.
Legfőképp ezeknek az effektusoknak köszönhető a lemez elektro-hangzása, azonban jelen van a Hamasakitól megszokott pop-rock hangzás is. Next Level: mire utalhat a cím? Ayu talán sok év után továbbjutott kedvenc játékán a következő szintre? A viccet félretéve: Ayumi minden évben előrukkol valami újjal és megmutatja egy újabb arcát. Most is ez történt. Nem ragad le egy jól bevál piár fogásnál, hanem tovább tapogatózik és fejleszti önmagát. És a lemez elektronikussága ellenére nekem valahogy az jött le, hogy tök mindegy, milyen stílusú dalt énekel ez a lány, mert mindig nyújtja a megkövetelt Hamasaki-minőséget.
Persze Ayumi "konzervatív" rajongóira is gondolt, így kerülhettek a Next Level-re olyan dalok, mint a Green, a Days, a Next Level vagy a Curtain Call, melyek Ayu eredeti stílusában készültek, így mentesek mindenféle elektronikus cucctól. Így belegondolva, tehát azt lehet leszűrni, hogy Miss Hamasaki nem is váltott akkorát, hiszen 14 dalból kb. 4 dal (+Rule) híven tükrözi a popcsillag stíljét, és ha az átlag Oricon helyezés megvan, akkor már megérte.És Ayunak meg is érte. A lemez csak eddig több mint 400 000 példányban kelt el, mindössze 11 hét leforgása alatt, ami valóban hatalmas teljesítmény.
A lemezhez 6 videóklip készült-persze mindegyik minőségi termék, ahogy azt Ayumitól már megszokhattuk, aki időt s pénzt nem sajnálva készíti klipjeit.
Amit azonban egy kicsit hiányoltam az albumról, az Ayu valódi hangja volt. A lemez során rengetegszer különböző technikákkal elfedték az énekesnő gyönyörű hangját, amit én nagyon sajnáltam, mivel így elvették annak értékét is.
Ha pontoznom kéne, az albumra 8 pontot adnék. Különleges, és egyedi korong rengeteg dallal, ami bár eleinte talán szokatlan, azonban nagyon élvezetes.
Lépjünk a következő szintre!
A dalokról
01-Bridge to the Sky: valami különleges és megmagyarázhatatlan készülődik. Ezek voltak az első gondolataim, amikor meghallottam a lemez bevezető dalát, a Bridge to the Sky-t, ami rövidke időtartama ellenére elég jó lett, azt leszámítva, hogy az elektro beütés miatt Ayu hangja kb. annyira hallatszik, mintha egy másik szobából énekelne. Viszont ez a különleges hangzás annyira új, hogy magával ragadja a hallgatót.
Értékelés: 4*
02.Next Level: lájtos ütemek, gyönyörű hangzásvilág-ez az első benyomás, amire felfigyelünk.
A Bridge to the Sky után olyan, mintha nem is ugyanazt a lemezt hallgatnánk - az elektro helyett egy nagyon harmonikus, megnyugtató dalocskát kapunk.
Értékelés: 5*
03-Disco-munication: egy újabb átvezető, melytől ne várjunk túl sokat dalszöveg terén-la la la la oh oh oh oh. Viszont én lennék a legboldogabb, ha ebből a rövidke interlude-ből később teljes értékű dalt faragnának, mivel az egyik legérdekesebb hangzású track az egész lemezről. Elektro zene egy kis 80-as éveki diszkózenével tuningolva.
Értékelés: 5*
04-EnergizE: pörgős kis dal, a háttérben szintetizátorral és retro stílusú hangokkal fűszerezve. Itt is dominál az elektronikus zene, azonban a pop hangzásvilága is érvényesül, főként a refrénben.
Értékelés: 5*
05.-Sparkle: kétségtelenül a Next Level legszexibb dala. Erősen klub-orientált, vagyis ne csodálkozz, ha hirtelen erős vágyat érzel a tánchoz. A dalszöveg elég közhely (buli, tánc témájú) de most őszintén: nem a dalszövegen van a hangsúly, hanem a hangulaton, amit a dal sugall: TÁNCOLJ!
Értékelés: 5*
06. Rollin’: amilyen nyugisan kezdődik, olyan gyorsan fel is izzik a hangulat a Rollin’ alatt. Erősen érvényesül a szintetizátor hangja, és bátran elmondhatom, hogy a lemez összes dala közül ez a legelektrósabb. Ez még nem lenne baj, mert fantasztikus összhatást kelt(ene) ha többet érvényesülne Ayumi hangja. Az 1-2 versszakban ugyanis az énekesnő hangját fedésbe helyezik, így az összkép kb. olyan, mintha egy robot próbálna énekelni, de nem tud, mert robot. Mondjuk, az tény, hogy a tracket mindenképp csak érdekessé teszi…
Emellett a dal hátterében megfigyelhető az ún. 8-bit stílus, amit elektro zenéknél használnak, és ami a régi számítógépek és videójátékok effektusát kelti.
Értékelés: 4*
07. GREEN: keleties hangzás, Ayumi bársonyos hangja. A megnyugtató kezdés után egy dinamikus, de továbbra is harmóniát árasztó refrén következik. Ha járnék masszőrhöz, tuti ezt hallgatnám a masszázsok ideje alatt, de mivel nem járok, ezért marad a forgószék.
Értékelés: 5*
08. Load of the SHUGYO: egy újabb átvezetés, ahol a főszerep a szintetizátoré, az elektromos gitáré, na meg az elektro ütemeké. NEMCSAK a főszerep, hanem a mellékszerepek is, mivel Ayu hangját nem is hallani rajta. Az elektro keveredése a rock-al elég furcsa összhatást hoz ki a dalból. Lassan átmegyünk heavy metalba?
Értékelés: 3*
09. Identity: az egyik személyes kedvencem a lemezről. Talán azért, mert leginkább tükrözi Ayumi stílusát: pop-rock.ahogy azt az énekesnőtől megszokhattuk. Na, aztán az is this Love-os hangzásvilágból hirtelen váltás következik és egy elektronikus átvezetéssel jutunk el a track végére. Tökéletesen lett megoldva, a stílusok aránya is jól illeszkedik. Csillagos 5-ös.
Értékelés: 5*
10. Rule: rockos dal egy csipetnyi elektro kíséretében, mármint ami a fedést illeti, mivel ismét ebbe a ’hibába’ esnek, viszont ezen esetben sokkal mértékletesebben teszik azt. Egyébként a dal a Dragonball:Evolution hivatalos nemzetközi főcímdala.
Értékelés: 5*
11. LOVE 'n' HATE: nem, ezt a dalt csak szeretni lehet a cím ellenére is. Az alapvető stílust rocknak nevezném, viszont a hangzás annyira vegyül az elektroval, hogy végereményként elektrockot kapunk.
Értékelés: 5*
12. Pieces of SEVEN: szintén átvezető dal, aminek a feelingje kezdetben az Evolution-re hajaz, majd az egész dalocska átmegy egy Márió-féle elborult nintendós-X-aktákos töltetű trackbe.
Értékelés: 3*
13. Days: végre egy igazi Hamasaki-féle ballada. Gyönyörű, érzelmes, romantikus, szerelmes, karácsonyias-folytassam még?
Értékelés: 5*
14. Curtain Call: erre mondják, hogy túl sok a jóból. A Days után Ayumi egy hasonló érzelmi töltetű dallal próbálja megríkatni szentimentalista hallgatóit, és valljuk be őszintén - nem hiába. Gyönyörű záró akkord. Szipp…Függönyt le!
Értékelés: 5*
A videóklipekről
Next Level: egy sivatag kígyókkal, gyíkokal meg egyéb ragadozókkal. Hát, nem éppen egy romantikus hangulat, de valahogy Ayu hangjától mégis azzá válik. Az énekesnő autójával körbekocsikázza a sivatagot, míg egy rakásszor elhalad ugyanazon a helyen. Deja-vu…
Értékelés: 4*
Ezzel most biztosan felkeltettem pár emberke figyelmét…Igazság szerint szerintem ez a pv túl nyugatiasra sikerült. Ilyen vonaglást láthatunk a Pussycat Dolls nevezetű (tánc?) egyletben is, viszont Ayu, tőled mást várunk!
Értékelés: 3*
Curtain Call: Ayumitól megszokhattuk már, hogy sminkben-smink nélkül egyaránt gyönyörű, s ezt igazolja a Curtain Call pv-je is, ahol nincs rajta fél kiló vakolat, plusz egy sima fekete ruhában megy végig mezítláb a sikátorban, miközben elkapja az eső, amit egy hóvihar követ, majd óriási tüzijátéknak lehetünk szemtanúi. A klip végén derül csak ki a turpisság: Ayu egy díszlet szereplője, ezért a találó cím: függönyt fel. Jobb klipet el sem tudtam volna képzelni ehhez a romantikus dalhoz, csak abban bízom, hogy Ayu nem fázott meg a forgatás alatt. Függönyt fel!
Értékelés: 5*
Days: Ayumi filmbe illő színészi játékkal szerepel Days című pv-jében, de az is könnyen meglehet, hogy csak ilyen egyszerűen előtörnek belőle az érzések. Egy szerelmi történetbe csöppenünk, amelyről sajnos kiderül, hogy egyoldalú. Gyönyörű klip, a legszívhezszólóbb pv az egész Next Level-ön. Érdekesség, hogy Ayu szívszerelmét valóságbeli táncosa, Shuya játsza, és Ayumi többi táncosa is szerepet kapott a lány barátaiként. Az pedig, hogy Miss Hamasaki ELKÉPESZTŐEN KAWAII már nem is kétséges…
Értékelés: 5*
GREEN: Ayumi ismét színészi babérokra tör? Nem, viszont GREEN című klipjében egy éjszakai klub énekesnőjét tisztelhetjük benne, akire felfigyel egy üzletember is, aki igazából nő. A pv az 1930-as évek Sanghai-jában játszódik, ennek köszönhetően varázslatosan keleties hatású.
Értékelés: 4*
Rule: dinamikus dalhoz dinamikus klip illik - ezt Ayumi is nagyon jól tudja. Mivel a Rule a Dragonball:Evolution főcímdala volt, ezért a pv-jét sem lehetett alább adni: így váltak Ayu táncosai harcosokká, az énekesnő pedig a vezérükké. Hamasaki kisasszony latex ruhája nagyon szexi, bár nem hiszem, hogy egy ilyen szerkóban képes lenne harcolni. Már csak a koreográfiáért is érdemes megnézni.
Értékelés: 5*
Timejja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése