Kanon Wakeshima-Shinshoku Dolce

Ha egy porcelánbaba valaha életre kelne, és énekelni kezdene, pont olyan lenne a hangja, mint Kanon Wakeshimának...

Ez volt a legelső gondolatom, amikor meghallottam a nemrég felfedezett énekesnő csodálatos, lágy hangját, mely lényegében üt el más jpop előadók muzikalitásától. Egy igazi tehetségnek nem kell megerőltetnie a hangját, mert az anélkül is jó-jutott eszembe kedvenc idézetem, nem hiába: a gyönyörű hangú Kanon, aki idén adta ki legelső albumát, máris hatalmas rajongótáborral büszkélkedhet, nem csak a szigetországban. És ez valljuk be, nagy dolog kezdőként. Már ha őt egyáltalán kezdőnek lehet nevezni...
Az 1990-ben született leányzó sorsa ugyanis -ahogy az rendre lenni szokott művészcsaládokban-előre meg volt írva, tervezve, én még azt is eltudnám képzelni, hogy a szülei összefotosoppozták gyerekkori képeiket, és mellékelték a Mi Lányunk Szinténművész feliratú rémvastag könyvecske tartalmához. Ez elég groteszknek tűnhet, azonban az igazságot szemlélve, nem is tűnik akkora hülyeségnek. Mielőtt ugyanis Kanon világra jött volna, szülei már tudták, hogy lányuk neve Kanon lesz, a zene miatt, sőt azt kívánták, bárcsak leányzójuk művész lenne. Na, most ilyen nyomással a vállán nőjön fel az ember lánya! Ezek után nyilván már senki nem csodálkozik azon, hogy 3 évesen kezdett csellózni, gimiben együttest alapított, majd 15 évesen a barokk zene felé kezdett kacsintgatni. Ekkortájt kezdett kialakulni egyedi dalszövegíró-dalszerző stílusa, és rájött, hogy cselló tudását is gyakorlatba tudja helyezni. Persze, ez még semmi, hiszen kellett egy jókora ugrató, hogy Kanon a gimi sztárja Japán sztárja legyen. Itt repült a képbe a Malice Mizer egykori tagja, az erősen arisztokrata jellegű Mana, aki az utóbbi években inkább divattervezőként, mint zenészként él és alkot. Manát magával ragadta Kanon hangja, és kisugárzása, és a lány legfőbb támogatója lett.
Na, ez legalább jó indok Kanon extravagáns kinézetére, ami legalább olyan tökéletesen kidolgozott, mint hangja, vagy dalai...

Legelső kislemeze, a Still Doll azonnal belopta magát megannyi anime (és vámpír) fan szívébe, amikor a Vampire Knight című anime endingzenéjeként szerepelt. A sorozat hatalmas siker lett, pont mint a Still Doll. Ezek után már egyáltalán nem volt kétséges, hogy Kanon szép karrier elé néz...
Az énekesnő legelső albuma 2009 február 18-án jelent meg Shinshoku Dolce címmel, és hogy ne csak Kanonról, hanem debütáló lemezéről is alkossak már valami maradandót, ezért íme az album-az én szememmel!
Wakeshima első lemeze a tökéletes példa arra, hogy megfelelő körítéssel még a mai ember is szívesen végig képes hallgatni egy klasszikus elemekkel áztatott tracksorozatot, sőt, még talán az mp3-jára is felnyom majd 1-2 dalocskát, és ócska közhelyek helyett végre valami normálisat is hallgat majd. Először, bevallom, elég szkeptikus füllel hallgattam végig a húgom ódáit Kanon stílusbontó lemezéről, és úgy gondoltam: vagy már megint egy jó kis jpop piár fogás, vagy egy csak művészlelkeknek szánt lemez, akik még képesek értékelni a klasszikus zene nyújtotta örömöket. Hát, csalódtam, kellemesen...A lemez szinte teljes egészében kizár mindenféle közhelyes cuccot, és igazán formabontóra sikeredett. A dalszövegek mind Kanon keze nyomát hordozzák, akinek letisztult, sötét stílusa teljesen magával ragadott. Az énekesnő egyik pillanatban még édes kislány hangon dúdolgat, a másikban sötét angyalként suttog, a harmadikban pedig úgy kiengedi terjedelmes hangját, hogy azt bármelyik mai jpop sztárocska megirigyelhetné.

A dalok legtöbbje merőben eltér a klasszikusnak mondható dalszerkesztéstől: a refrén az egyetlen biztos pont, de igazából szinte sosem tudni, hol az átvezetés, és hol ér véget egy adott track (kivéve persze, ha megnézzük a lejátszón az időt) és ez a kiszámíthatatlanság még egy nagyszerű plusz pont, mert még érdekesebbé teszi a lemezt. Ami a stílust illeti: 85% neo klasszicista elem és 15% pop zene elem keveréke. A hangszeres kíséret csodásan megfér a lájtosabb popos hangzás mellett, de tegyük hozzá: egyszerűen olyan kevés benne az efféle elem (inkább az ütemeknél alkalmazták) hogy az album jócskán a neo klasszikus stílus felé mutat.
Külön érdekesség, hogy a cselló hangja nem szerepelt volna a lemezen, de szerencsére valakinek volt annyi esze, hogy rájött, nemcsak a számítógépzene lehet nyerő egy számítógépek által uralt világban, így csellózhatott mégis Wakeshima kisasszony, ami szintén nagy mértékben hozzájárult az album sikeréhez.

Figyelem! A 2009-es év egyik legnagyszerűbb albumát nem érdemes kihagyni! Kedvtől függően találhatunk sötét, kedves, gyors, lassú dalt szép számban az albumon, mindezt pedig egy olyan művészi köretben tálalva, hogy egyszerűen hülyeség kihagyni! Igazi művészlelkeknek pedig kötelező!

A dalokról

sweet ticket
Mintha Kanon saját előadására invitálna minket ezzel az "édes jeggyel", mely már előre vetíti az egész lemez hangulatát: az erőteljes csellóhoz dobütemek csatlakoznak, a dal azonban mindvégig nagyon lágy, klasszikus jellegű marad.
Értékelés: 5*

Shinku no Fatalism
Ez a dal csodálatos példa lehet arra, hogy a popzene milyen nagyszerű egyveleget alkothat a klasszikus zenével. Egyszerűen bámulatos a cselló bevezető komolysága, amelyet Kanon hangja is követ, majd a refrénnél végre kiengedi hangját, amely nagyon szépen betölti a teret. Az egész dal afféle neo klasszikus pop beütésű, és hihetetlenül magával ragadó.
Értékelés: 5*

Kagami
Egy zenélő doboz felnyitásával kezdődik a dal, majd hogy a cselló se árválkodjon már magában, beszáll ő is, kicsit a háttérben maradva. Közben beindulnak a pop-os ütemek, majd Kanon édes hangja, mely mintha kicsit visszaszorulna a dallam mellett. Persze a refrén alatt ismét szépen felerősödik az énekesnő hangja, egész jól kiengedi azt. Úgy vagyok ezzel a dallal, hogy el tudnám képzelni egy kortárs-balett előadás zenéjeként, mert nagyon szép, de valahogy annyira nem fogott meg. Néha már erőltetettnek éreztem a populáris elemeket, és az is szokatlan volt, hogy az instrumentális rész mindvégig jobban érvényesül, mint maga Kanon kisasszony hangja.
Értékelés: 4*

still doll (album verzió)
Ó, ezek a jóságos zenemixerek szépen elrendezték, hogy még véletlenül se az eredeti kislemezen is található still doll verzió kerüljön az albumra. Ezt méltányolni kéne, de nem fogom, mert nekem a kislemezes verzió jobban tetszett. El is mondom mi történt: a dal refrénével indul a "nyitány", ami elég szokatlan, mert azonnal lelövi a poént. Aztán jön az eredeti kezdő rész, ami egyszerűen csodaszép: a cselló hangja szép lassan háttérbe szorul de sosem tűnik el teljesen, így egy porcelán baba stílű dalt kapunk, ami teljesen mentes a pop zene elemeitől. A dal legszebb része, hogy Kanon hangja mindvégig olyan lágy és édes, amennyire csak hang lehet, a refréneknél pedig-mint már megszokhattuk Wakeshima kisasszonytól-mindig beerősít, de a still doll esetében ezt is nagyon gyengéden teszi. Tökéletes.
Értékelés: 5* (ha nem nézem az elejét xD)

Maboroshi
Itt is megfigyelhető a klasszikus kezdés, amely aztán laza pop-techno ütemeket szív magába. Ennek ellenére maga a dal lassúnak mondható, tipikus jpop beütésű, "altató-jellegű", Kanon hangja aranyos benne, de ettől a dal még unalmas marad.
Értékelés: 3*

Ennui Kibun
Madárcsiripelés, telefoncsörgés-érdekes kezdete egy dalnak. De Kanonnál semmin ne lepődjünk meg! A kezdő dallamok nagyon kedvesek, játékosak, mondhatni már-már gyerekesek, akárcsak maga Kanon hangja. Egyedi, különleges dal, amiben inkább az ütemek poposak, és igazából ennyi...
Értékelés: 4*

Suna no Oshiro
Gyönyörű hangszeres bevezetés, Kanon halk hangja. Mintha kb. Jigoku Shoujo közeledne felénk. Őszintén megmondom, haláli ez a dal. Szó szerint. Tökéletesen van kidolgozva, a modern elemekből alig felfedezhető valamicske, és a hangszeres kíséret valami frenetikus. Kanon hangja akár egy hirtelen kitörő vulkán a sötétségből feltör, majd mintha a világosság felé törekedne, de útközben megreked. Kanon 2. kislemezének címadó dala csodálatos, és egyértelműen a legsötétebb dal a lemezről, nem hiába választották a Vampire Knight 2. szériájának, a Guilty-nek ending zenéjeként.
Értékelés: 5*

Monochrome frame
Csöndes vízcsobogás, sirály hang (szó szerint, mint madár) Nekem az egész olyan olaszos, mintha velence egyik kikötőjében mászkálnék és közben Kanon egy színpadon dalolgatná ezt a dalt. A hangszeres kíséret eléggé háttérbe szorul, csak rövidebb szólók erejéig támad fel. Kanon hangja viszont egyszerűen csodálatos. Az eddig cuki kislány érett hangú nővé változik és kiengedi a benne szunnyadó tehetséget. Dolce...
Értékelés: 5*

L'espoir-Mahou no Akai Ito
Francia-a művészet szimbolikus nyelve. Ezt Wakeshima is nagyon jól tudhatta, amikor L'espoir című dala kezdéseként egy gyönyörű francia indítószöveget helyezett, ami nagyon szépen belendíti a hallgatót a dalba, aki csak azon kapja magát, hogy az egészet végighallgatta, de akarja, még, még...Egy gyönyörű példa arra, hogy a francia és a japán milyen szépen megférnek egymás mellett, főleg, hogy Kanon helyesen is ejti a szavakat. Hogy ezt honnan tudom? Mert én is tanulok franciát, onnan :)
Kanon hangja ismét édesre vált, de ennél a dalnál ezt egy csöppet sem lehet bánni, sőt...
Az énekesnő nagyon szépen kiengedni a dal folyamán tehetségét, majd a lezárásnál, amikor ismét a francia szöveg kerül előtérbe, elhalkul, már-már suttogva dúdolja a részletet, így a gyönyörű befejezés is garantált.
Kanon ismét bebizonyítja, hogy a klasszikus zene is lehet élvezetes és szép, akár mai ütemek felhasználásával.
Értékelés: 5*

Kuroi Torikago
A lemez egyik legerőteljesebb dala, de ez már a dinamikus kezdésnél is megfigyelhető. Míg a dal legerősebb stíluseleme a mai világi zene, addig a klasszikus hangszeres kíséret is jelentős részt kitesz, helyenként a háttérben. Kanon hangja szokatlanul erőteljes a dal egésze alatt, de egyáltalán nem kellemetlenül, sőt, mint a régóta várt eső, szépen el is viszi a pálmát. A hajlításokról meg már ne is beszéljünk...
Értékelés: 5*

skip turn step
A kezdet tökéletes neo-klasszicista hangzású, majd a háttérben felfedezhetünk egy nagyon lágy popos hangzást, de itt tényleg nagyon gyengére kell gondolni, mert a dal nagy részében a klasszikus hangszerek érvényesülnek leginkább, a mai világi hangzás pedig inkább kb. a refrén alatt jön elő. Kanon hangja nagyon szép, végre érezhetően nem tartja vissza a hangjában szunnyadó erőt.
Értékelés: 5*

Shiroi Kokoro
A kezdés afféle prelude-ként is jól jöhetett volna, a lemez elején. Lassú dalocska, mely helyenként gyorsítással töri meg az esetleg fellépő hiányérzetet. Szép dal, Kanon is jól énekel, bár nekem valami hiányzott, olyan érzésem volt, mintha a refrén nem teljesítené ki teljesen szerepkörét.
Értékelés: 4*

sweet dreams
Köszönjük, hogy végighallgatták Kanon Wakeshima debütáló albumát! Az előadásnak ezennel vége! Ideje nyugovóra térni, jó éjszakát, szép álmokat!
A lemezt lezáró track teljes sugallatát írtam most le, se többet se kevesebbet. A dal alatt majd' elaludtam, de gondolom, ez volt a cél. Nagyon megnyugtató szép kis befejezés, pont ideális.
Álmodjatok a TV Macival!...
Értékelés: 5*

A videóklipekről

Suna no Oshiro: a klip legalább olyan gyönyörű, és sötét, mint maga a zene: Kanon egy tengerparton örlődik az egyre fogyó idő miatt, melyet egy homokóra jelképez. Fontos szerepet kap a cselló, melyen gazdája mintha saját halálénekét játszaná el, majd porrá lesz. Az idő lejárt...
Értékelés: 5*

still doll: ismét a cselló képével kezdődik és zárul a történet. Kanon ezúttal egy viktoriánus stílusú szobában várja szabadságát, béklyókkal a lábán, leláncolva. Egy festmény mögötti lyukon keresztül egy férfi lesi, és Kanon, akár egy baba, próbál szabadulni-hiába.
Ismét fontos szerephez jut a cselló, és érdeme megfigyelni az énekesnő virtuóz játékát is.
A történet úgy zárul, ahogy elkezdődött: szabadság nélkül...
Értékelés: 5*