Utada Hikaru-t Japán egyik vitathatatlanul gyönyörű hangú, tehetséges énekesnőjeként tartják számon, akinek karrierje kb. egyidőben kezdődött Ayumi Hamasakiéval bár lényegesen elágazott Ayumiétól, amikor Utada külföldi babérokra tört, így tett szert népszerűségre nemcsak Japán, de az USA és Európa területén egyaránt. Eme eszmei összefoglalás után pedig következzen az igazi kritika Hikaru legújabb albumáról, amit angol nyelven adott ki, persze ezen nincs okunk meglepődni tudván, ez a harmadik albuma, mely a világnyelven jelent meg.
De mit is kell tudni a lemezről? Először is: hihetetlenül véges. Egy dal vagy marha jó, vagy iszonyat gáz. De közepesen jó, olyan szinte nincs. Nézzük csak mi szükséges az amerikaiknak ahhoz, hogy zenét adjanak el Amerikában:
-ritmus, kapós dallam, amit bármelyik dj feltud nyomni egy buliban.
-téma: szex, bulik, pia, drog, pénz, és megint csak szex.
-ismétlés: kit érdekel, ha egy dal csak ismétlésből áll? A partizók úgyis magasról tesznek efféle apróságokra.
-ratyi dalszövegek, azaz az imént felsorolt témák mindegyike egy dalban.
Persze, tisztelet a kivételnek, de abból meg kevés van, és valszeg nem az én blogomat olvassák. Tehát, Utada összeverbuvált egy rohadt erős csapatot, a Stargate-et akik olyan hírességekkel dolgoztak már együtt, mint pl. Beyoncé, Ne-Yo, vagy Christopher "Tricky" Stewart. És tény, ami tény, Hikaru keményen dolgozott, nemcsak zenét szerzett, hanem a produceri feladatokból is kivette rendesen a részét, de ettől még nem lesz valami jó. Mert kell bele valami plusz. Ezt hiányoltam leginkább. Hiába a spéci csapat, Beyoncéból nem lesz még egy, hacsak nem klónozzák, és Utadának sem kellett volna annyira rámennie erre a jégre, ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a lemez sikeresen megbukott a japán toplistákon, és ez fájó, mert ha a fanjaid nem veszik meg a cédéidet, kik fogják?
A dalok témái is ugyanolyan végletesek mint maguk a dalok: hol a szerelem szépségéről énekel, hol arról, hogy mit csinálna egy pasival (itt most rosszra lehet gondolni, bár kinek mi számít rossznak) hol meg csak simán bulikról. Akkor most mi van? Jogos a kérdés. Túl sok minden...
Szép számmal akadtam olyan rajongói véleményekre, melyek szerint a lemez hemzseg a közönséges stílus mindenféle jegyétől, magyarul igazi fércművek. És ha a fanok ezt írják, akkor már tényleg baj van...
A hangról és hangzásról annyit, hogy egy r&b lemez akarna lenni, de túlságosan érződik Hikaru pop-múltja, egyszerűen nem képes árenbísíteni magát, ezért leragadt egy szinten.Nekem már túl sok volt az Utada hangból, ami azt jelenti, hogy mindenféle dalt dívásan adott elő, ami nyílván nem tesz jót egy hip-hop dalnak. Amikor meg hip-hop-ban akarta nyomni, furcsa volt.
Még az utolsó szó jogán szót ejtenék a külsőségeken is: ilyen ultrabéna lemezborítót már rég láttam. Utada egy direkt csöveseknek gyártott pulcsiban feszít (Made For Csöves) ami szerintem égés egy híres énekesnőként, de én undegroundosként sem vállalnék be egy ilyen eszkimó cuccot borítóra. A grafikáról meg annyit, hogy nincs grafika, csak simán ráírták az előadót és a címet. Fotosoppos karrierem kezdetén én is így lettem volna ezzel...
Egy mondatban összefoglalva tehát: ha nem zavarnak a ratyi szövegek, hanem csak a dallamnál vagy leragadva, akkor talán találsz 2-3 dalt, ami tetszik az albumról, viszont annál többre ne számíts.
Hallgatható: This One (Crying Like a Child), Apple and Cinnamon
Afféle dedikálásnak is felfogható a lemez indító dalának címe: gyere vissza hozzám. Egy tipikus r&b dal, Utada gyönyörű hangja mégis különlegessé teszi az egész hangulatot.
Értékelés: 4*
2. Me Muero
Akkor most milyen nyelvű dolog is ez? Nem, nem vagyok hülye, a spanyol cím ellenére a Me Muero esetében is egy angol dalt tisztelhetünk. Közepes gyorsaságú r&b ütemekkel tűzdelt helyenként funky stílű pop dal, ami magában nem lenne rossz, de a refrénektől többet vártam volna, ennek ellenére elég uncsik lettek.
Értékelés: 4*
3. Merry Christmas Mr. Lawrence FYI
Az első olyan dal a lemezről, ami igazán különleges dallammal rendelkezik. A kezdésnél viszont felfigyeltem valami nagyon furára: Ayumi Hamasaki Next Level refrénjében nem egy hasonló dallammal találkozhattunk? Szerintem de...De ezt nem gyanúsításképp mondtam, hisz tudjuk, semmi nem vész át, csak átalakul, ezért lehet véletlen is, hogy ennyire hasonílt a két dallam.Magáról a melódiáról még annyit, hogy jólesett egy japán előadó angol korongján japán hangzásvilágot hallani, méghacsak egy alapdallam esetében is. Igazán jót tett a tracknek, ami enélkül valszeg csak egy lett volna a többi amerika-style dalocska közül.
Értékelés: 5*
4. Apple and Cinnamon
Amilyen gyönyörű a kezdés, olyan szép a folytatás. Egy nagyszerű példa arra, hogy egy közepes tempójú r&b dal is lehet balladisztikus a ritmusok ellenére. Az átvezetések csodálatosak, a refrén szintúgy. Egy bámulatos szerelmi dal. Nem is tudok többet mondani erről a trackről.
Értékelés: 5*
5. Taking My Money Back
Félve hallgattam végig ezt a dalt, a cím alapján ugyanis simán arra következtettem, hogy Utada 50 Cent-tel készített közös tracket, ami a mániról szól, meg egyéb dolgokról (a mániról)
Talán ezért is csalódtam kellemesen. Ennek ellenére viszont nem igazán tudom hová tenni ezt a dalt. Mintha mindvégig hiányzott volna belőle egy mag, ami kimaradt a "szüretelés" alatt. Ment egy r&b dallam, és ennyi, kész. Utada elénekelget rajta és én magam is meglepődtem, amikor hirtelen vége lett a dalnak és szinte semmit nem kaptam, amit vártam.
Értékelés: 4*
6. This One(Crying Like a Child)
Elfogultság lenne azt írni, hogy ez a kedvenc dalom a lemezről, és nem is szoktam ilyet csinálni, viszont...ezen esetben muszáj megemlítenem, hogy azért döntöttem a lemez végighallgatása mellett, mert hallottam ezt a gyönyörű dalt. Innentől kezdve pedig értelmetlen belemagyarázás minden: aki egy gyönyörű szövegű, dallamú szerelmes dallal szeretné csillapítani japán pop (vagy netán szerelme) iránt érzett éhségét, az imádni fogja. Aki pedig nem szereti a lassú, szerelmes balladákat, nem lesz érte oda.
Értékelés: 5*
7. Automatic Part II
Aki látta a Wall-E című animációs filmet, az valszeg fogja érteni, mire gondolok amikor azt mondom, hogy helyenként a háttérben, mintha Wall-E kapcsolta volna be a tömörítő dobozát. A dal alapvető problémája ott gyökerezik, ahol sok más dal is erről a lemezről: túl nyugati akart lenni, ezért lett rémuncsi. Csak vártam, hogy: na, mikor jön már a lényeg? És nem jött. Semmi. Egy nagyon alap r&b dal akarna lenni afféle "Utada vagyok a robot" érzéssel és rémgáz szöveggel. Ez nagyon nem jött össze.
Értékelés: 2*
8. Dirty Desire
A mélyről már csak felfelé visz az út, mondják a felnőttek, és van is benne valami. Az Automatic bukás után viszont ez el is várható. A Dirty Desire magyarul "Piszkos Vágy" tényleg arról szól, amit a cím is tükrözni próbál. Jó kis dal, főleg az átvezetés tetszik, a refrénből alapvetően hiányolom a változatosságot, viszont a különleges és szokatlan szerkesztettség tetszik (érdekes a befejezés) Furcsa volt Hikaru-t szexi nőciként hallani, de jót tett a dalnak, hogy nem a díva hangjával adta elő az egészet, hanem egy kis mocskos hangzással tuningolt mindennel. A nyögésekről meg már ne is beszéljünk...(feltételezem a pasi olvasók már nyomják is a download gombot)
Értékelés: 5*
9. Poppin'
A track hangzása nagyon Beyoncé-s, amikor pedig Utada beszélni kezdett, és azt mondta "girls" azonnal Beyoncé Dream Girls-e jutott eszembe. De hiába volt a szöveg, vagy a szexi mély hang, ezen a dalon annyira nem tudott segíteni: egy ellaposodott, Rózsaszín Párduc (milyen meglepő, abban is Beyoncé játszott!) jellegű popdal lett, aminek hallgatása alatt egyetlen dolog járt az eszemben: mikor lesz már vége...
Értékelés: 3*
10. On And On
A befejezés, ami szintén laposra sikeredett. Olyan érzésem volt, mintha egy Ciara-s dalt hallgatnék gyenge kiadásban. Utada nem engedi ki a hangját, ami annyira nem lenne probléma egy efféle hip-hop műfajú dalnál, de track során unalmassá válik Hikaru hangja, a háttérzajról már nem is beszélve.
Értékelés: 3*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése