A ViViD végre kiadta első mini albumát, ami örvendetes hír mind fangörlöknek mind visual kei fanoknak egyaránt. Hogy miért? Mert nincs rajta semmi sallangos filling (töltelék) dal, a hallgató valóban megkapja, amire vágyik: egyedi dallamok, csodás hangzás és valóban jól játszó együttes. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nemrég megredezett VRock fesztiválon végre kiderült, hogy a ViViD srácok valóban tehetséges előadók.
Van valami különleges abban, amit ezek a srácok művelnek. Különleges ritmusokkal játszanak egyedi szerkesztési módban, sőt külön hangzás is jellemző rájuk. Ez pedig már csak azért is érdekes, mivel a mai visual keiesek közül sokan csak kopiketezik más előadók stílusát, ami azért nem szép dolog, ejnye-bejnye. Hát a vividesekre ez nagyon nem jellemző. Minden lemezükbe tesznek valami újat, mégis a hangzás marad az eredeti. A tagok minden egyes lemez kiadásával változnak (ne csodálkozzatok, ha nem ismertek fel egy-két tagot, akit azelőtt még felismertetek, velem is megesett) ami szintén azt tükrözi, hogy tökös srácokkal állunk szembe, akik képesek őjítani, és szintet tuti, hogy nem fogják 2 éven belül a Bukott Jrockerek táborát erősíteni. Szóval, mindent bele, ha eddig még nem hallgattad volna, akkor hallgasd meg a kötelező darabokat, nem érhet csalódás-2009 egyik legkirályabb jrock mini albuma, amire még maga Timejja is max. pontot adott, pedig ismerjük őt, és tudjuk milyen kegyetlen boszorkány. Ha még neki is bejövős valami, akkor ott már tényleg van valami...
The Vivid Color
Elóadó: ViViD
Megjelenés: 2009 október 21
A dalokról
1. 69-II A srácok szépen elhúzták-nyúzták a dolgot, ezért kerülhetett fel csak a 69-II pv-je az utolsó hetekben. Persze, preview-kat láttunk, de kinek elég egy hülye előzetes? (ezekből a srácokból sosem elég)
Viszont azt kell mondjam: megérte várakozni, mert szép kis dalt hoztak össze, igazi visual kei gyöngyszem: a kezdésről annyit, hogy egy erős hangszeres bevezetéssel kezdődik minden, majd bekapcsolódik Shin. Tökéletes hangzás, és ahogy tőlük már megszokhattuk nagyon érdekes a hangzásvilág, helyenként lágy, helyenként kemény rockos ütemekkel. Még annyit elárulnék, hogy nagyon odafigyelők meghallhatnak pár apróbb hangszeres hibát, ami szerintem jó, mert ha minden fájdalmasan tökéletes lenne, akkor simán rájuk lehetne fogni, hogy egy rakat szépfiú tehetség nélkül számítógépes zenét csinál.
Értékelés: 5*
2. butterfly
Remélem (a fangörlök érdekében főleg) hogy Shin nem a gyomrában repkedő pillangókat énekelte meg ezen dalában, mert akkor csoportos öngyilkosságokra számíthatunk a ViViD fanok körében. Viccet félretéve a butterfly-től mindenki megkapja a megszokott ViViD-es hangzást, az átvezető részeknél, ahol is csodás Shinünk repre adja szájacskáját, mintha a Take-off rep részének dallamára lettem voltam figyelmes, hangzásilágra pedig a W.B.A-re hajazott egy csöppet a refrén.
Értékelés: 5*
3. Chronicle
Az első keményebb dal a lemezről...végre...
A track kedvenc részeit nálam a kezdés volt, valamint a hard rock stílban nyomott gitárszóló. Shin hangja valami eszméletlen jó, ennek a srácnak mintha bármi jól állna, és pont ez a véleményem az együttes többi tagjáról, akik szintén iszonyat jól nyomnak mindent, egy rossz szót nem tudok szólni erre a dalra. A hard rock alaphangulatot a refrének során jelentkező "normális" hangvétel váltja fel, viszont mivel Shin nem megy át balladisztikus hangulatba, ezért nem puhítja (főzi) szét az egész dalt mint sok más jrocker ilyen esetben. (és ezzel rontják el a hangulatot, lásd Lolita23q 3/4 című dalát)
Ha különdíjat is kioszthatnék, akkor ez a dal már csak a hangulat miatt is megérdemelné: a dal alatt kisípolások, és a srácok bekiabálása (mintha csak egy forma egyes futamot néznék) egy igazi fangörlremekké teszik a dalt.
Értékelés: 5*
4. Hamon
A leglazább track a lemezről,könnyű dallamok, közepes tempó. Az elején keményebb dalnak tűnik, végül egy lájtos dalt kapunk. Szép szerkesztettség, minden passzol, az átvezetés különösen tetszik, a refrén is kiváló. Simán eltudnám képzelni egy anime endingjeként, de ami késik...
Értékelés: 5*
5. Hoshi no Ame
Édes dallamok, és nagyon, nagyon különös szerkesztési mód...De ezt nem részletezem, talán annyit elárulhatok, hogy néha olyan érzésem volt, mintha egy párizsi étteremben üldögélnék, majd hirtelen beugrik a képbe Shin és kedves bandája és sikeresen felrázzák a túl nyugodt hangulatot. Hirtelen váltakozások, és bár van egy oshare-s beütése, nem mondanám, hogy az lenne. Egyáltalán nem. Egy vérbeli jrock dal, helyenként lazább szólamokkal. Hihetetlenül különleges dal, az biztos.
Értékelés: 5*
6. Kimikoi
Kedves gyerekek! Több mint 10 percig bámultam egy kanatáblázatot, hogy ezt a címet le tudjam írni Hepburn-írással, szóval most büszke vagyok magamra, legyetek ti is azok (rám)
A srácok mintha már elfáradtak volna, ami nem is csoda, hisz a lemez végén járunk. Ennek ellenére azonban egy szép tracket kapunk, a gitárszólók ismét tarolnak, Shin pedig még mindig jól nyomja. Lesz egyáltalán ezen a lemezen rossz dal, vagy kevésbé jó?
Értékelés: 5*
7. Trail of Tears
Könnysugár Így lehetne magyarra fordítani az album utolsó dalát, amelynek elején egy óra ketyegése jelzi, hogy lassan vége minden jónak. A dal hangulata leginkább a Hoshi no Ame-éhez hasonlítható, az elején mintha egy régebbi An Cafe-s lemez egyik dalát hallgatnám, csak erősebb hanggal. Nem olyan erőteljes dal mint a többi, viszont alapvetően jó a hangzása,
Értékelés: 5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése