Kana Nishino-Aitakute Aitakute (kislemez)

Kana Nishino neve még nem igen dereng egyikőnk fejében sem, hisz elég friss husinak számít a jpop világában. Az énekesnő 2008 óta dalolgat, 2009-ben jelent meg első albuma One Love címe, mely egész szép debütálásnak nevezhető a 191 000-es lemezeladási szám alapján. A babaarcú énekesnő single-jei szép lassan bevették az Oricon-t, most pedig ott tartunk, hogy legújabb kislemeze, az Aitakute Aitakute 70 000-es lemezeladás számot produkálva vezeti (2.helyen állva) az Oricon kislemez toplistáját.

A számok tükrében élni nem vicces dolog, mondom ezt én, matekfób fejjel, szóval nyugalom, több számadatot nem mutogatok, mert nem akarom, hogy bárkit is agyvérzéssel vagy netalán tán idegösszeroppanással kórházba szállítsanak. Nekem fontosak az olvasók! :D
A mese-mese átka...
Kana sztorija sztárrá válásáról igazán mesébe illő: egy kislány eldönti, hogy énekesnő lesz. Anyukája "titokban" elküldi egyik demófelvételét egy neves céghez, és láss csodát, Kanát választják ki a 40 000 jelentkező közü, hamarosan pedig szerződtetik és megkezdődik a lány énekesnővé menedzselése. A sztorinak persze több ellentmondása is van: miért vett fel Kana demót, ha nem akarta elküldeni? Miért csinálta az anyja titokban, mikor tudta, ez a lánya nagy álma, és egyáltalán hogy lehet egy ilyen dolgot titokban tartani? Persze, nem cáfolni szeretnék, csak egy kicsit túl mesebeli is lett talán ez a mese.
Az r&b új üdvöskéje?
Kana énekesnővé faragása során és előtt tanult már angol, kétszer járt amerikában, ami szépen érződik is a kiejtésén. Amerikában ismerkedett meg a hip-hop-pal, r&b-vel és a reggae-vel, melyek közül az r&b-t előszeretettel használja manapság is.
Külön érdekesség, hogy volt anno egy kislány, aki hasonló életutat járt be gyerekként, és akinek élete valóban a sztárcsinálásról szólt: BoA ismerős lehet jpop fanoknak, szinte gyermekkorból kirángatva futott be, keményen tanulta az angolt, hisz a cél az egész ázsiai pop ipar feletti uralkodás volt. BoA a pop mellett gyakran ad elő hip-hop illetve r&b dalokat-még egy hasonlóság. Plusz Kana hangja is nagyon hasonlít a koreai énekesnőjéhez, de itt legyen is vége a hasonlítgatásnak.
Tehát...
Azt kell mondjam a lemez egyedüli igazán kiváló, ellene semmit fel nem hozható dala az Aitakute Aitakute volt, és itt ki is merül a lista. Mintha Kana a dalok során egyre lentebb adna a minőségből, nekem legalábbis nagyon ez jött le. A LOVE IS BLIND aranyos, de annyira nem érdekes dolog lett, a GRAB BAG pedig a pokol dala lehetne akár, olyan bűnrossz, hogy azt már ragozni sem tudom. Összesítés alapján azt kell mondjam Kana-nak gyönyörű hangja van, de ezt a 70 000-es számot nem igazán értem. Manapság fizetnek a plagizált szemétért? Már ami a legutolsó dalra vonatkozik. Vagy megéri venni egy lemezt egyetlen jó dalért, a többit meg végigszenvedni? Akkor inkább iTunes...

Aitakute Aitakute
Előadó: Kana Nishino
Megjelenés: 2010. 05. 19

Aitakute Aitakute
A kislemez fő lelke és mozgatórugója, a dal ami nélkül nem igen vennék ennyien a lemezt. Gyönyörű szerelmes (vagy inkább szakításos-tragikus) dal, alapjában véve pop-r&b keverék ez adja a legfőbb érdekességét.
A track zongorakísérettel kezdődik, ami megmarad a dal végégi, igaz később háttérbe szorul és inkább a számítógépes effektek veszik át jobban a helyét. Kana hangja fedésben van a track elején, ami refrénnel kezd, így lesz olyan hűbele balázs érzete az egésznek, mégis jó megoldás, mert nincs lelőve az egész refrénes dolog, és az embert hagyják meglepődni: "wow, az elején nem volt ilyen jó!"(hatáspolitika :D)
Az 1. versszak lassú, nyugodt hangvételű, a változást az átvezető hozza, ami elviszi az addigi popos dalt r&b irányba, persze ez leginkább a refrénben érezhető, ami a dal magja.
Érdekes rész lett a refrén utáni rész, ami előbb szép lassú, majd r&b-s belebeszélős.
A legutolsó átvezető is igazán szép lett, akár a többi rész. Nagyszerű r&b dal gyönyörű dallammal, közepes tempóban. Érdemes meghallgatni!
Értékelés: 5*

LOVE IS BLIND
A LOVE IS BLIND totál úgy indul, mint valami 90-es éveki dalocska, enyhén retro érzésem volt tőle. Persze aztán rájöttem, hogy itt nyoma sem lesz disco zenének, itt is az r&b-é a főszerep, igaz kicsit dance-es beat-es hatásban néhány elektros elemmel vegyítve. Ütemes, kedves és vidám dalocska, viszont eléggé átlagos.
Értékelés: 4*

GRAB BAG
Mi a franc ez a cím? A kezdés furcsa, mintha Kana valami nyugati ribancot próbálna utánozni, kísértetiesen hasonlít a Kesha féle Tik-Tok dalra, csak egy nagyon-nagyon gyenge verzióban. A dallamok fájnak a fülemnek, annyira hamis az egész dal, hogy szinte harap. A ritmusok hülyén vannak megoldva, annyira nagy a zavar, hogy erősen kétlem, hogy ezt a dalt Kana kisasszony valaha is elő tudná adni élőben. Ha mégis, majd értesítsetek, kíváncsian várom. Szörnyű dal, megfájdul tőle a fejem, ezek asszem elég jó indokok arra, hogy ne hallgassa meg senki, hacsak nem akar migrént. Látjátok, még a cikk elején közöltem, hogy nem akarok senkit sem kórházba juttatni, be is tartom. :D
Értékelés: 2*

Aitakute Aitakute PV
A pv sikeresen felvette a dal szomorú hangulatát. Egy szerelmi sztoriról van szó, ami szakítással végződhetett, mivel az énekesnő egyedül üldögél (fekszik, mászkál) egy szobában, ami tele van emlékekkel, ezeket főként a már üres, de egykor még fotókkal töltött képkeretek jelképeznek. Az egész pv-re a nagy szürkeség a jellemző, ami ismét egy jó gondolat, hiszen egy szomorú szerelmes mit is érezhetne szerelme nélkül, mint a nagy sötétséget, az űrt. A klip végén Kana levág egy tincset hajából, mely a mosdóban végzi (náluk így szokás hajat vágni? :O) nyilván a változásra akar utalni, hiszen általában bevált szokás a nőknél, hogy szakítások után hajat vágatnak, és stílust cserélnek, hogy megváljanak előző "énjüktől", de leginkább emlékeiktől. Szép kis filozófiai ecsetelést végeztem, de nézzétek meg te is. Hátha rosszul gondolom :)
Fantasztikus pv egy fantasztikus dalhoz, bár tény, hogy nagyon nem élvezhető, főleg nem hosszú távon, de az eredeti célját remekül betölti.
Értékelés: 5*

Hirdetés