A világ legtöbb táján berögzött szokás, és szinte már törvény, hogy album és album között el kell telnie legalább egy évnek. Ez idő alatt kell telenyomni az összes rádiót a korong ütősebb trackjeivel, hogy már a csapból is az előadó folyjon. Közben folyamatos turnézás, interjúk sujkolják a népbe, hogy "igen, ez kell neked, ez a jó zene, vedd meg, hallgasd, ha pedig megunnád (vagy épp ellenkezőleg, képtelen vagy megunni) menj egy koncertjére, hogy így is kifejezd imádatod". Ezek után kár lenne azt mondani, hogy Japánban ez másképp működik. Ott is hasonló a helyzet, megy a felkapás ezerrel, mégsem ritka jelenség, hogy egy együttes havonta dob ki új kislemezt és félévente albumot.
Mondhatnánk azt is, hogy "jó piár húzás, így világválság idején", de akkora hülyeség lenne ez a mondat, mint télen -10 fokban átúszni a Dunát. Egy ilyen hatalmas zenei iparral rendelkező ország nem kistételezik. Itt vagy tehetséges vagy és különleges, aki képes mindig megújulni, és mégis megtartani a fanokat, vagy úgy elbuksz, hogy többet nem állsz lábra, az biztos. Mert aki itt hasra esik, az nemigen kap még egy ilyen lehetőséget az élettől.
Japánban farkastörvények uralkodnak: sok az énekes, és nem lehet mindenki híres. Különösen igaz ez az egyre szélesedő visual kei csoportra, akik között sajnos egyre gyakrabban tűnnek fel (majd el) az egylemezes bandák, akik gyakran koppintás útján próbálnak érvényesülni.
Mihez kezdhetsz egy ilyen világban? Nos, a legjobb, ha elkezdesz különleges dalokat gyártani, de gyorsabb iramban, mint egy Honda gyár az autókat, majd ugyanilyen gyorsan ki is adod azokat lemez formájában.
Így cselekedett a Vidoll nevű együttes is, és milyen helyesen tették!
A 2002-ben alakult visual kei formáció megélt már több mint 10 albumot, számtalan kislemezt és persze a tapasztalat élményét, ami nem sokaknak adódik meg.
Az együttes az új évet már munkával kezdte, január 20-án pedig meg is lett ennek gyümölcse: legújabb albumuk Monad címmel jelent meg.
Szkeptikusan álltam hozzá ehhez az egészhez: vajon egy újabb leszakadt együttes gyengus albumát hallhatom majd? Aztán addig húztam-halasztottam a dolgot, hogy elegem lett , belehallgattam, és azt kell mondjam: nehéz letenni ezt a lemezt. Különleges hangzású dallamok, nagyszerű kidolgozottság, de talán elég ha csak annyit mondok: 2010 egyik legkirályabb albumát hallgatja majd az, aki belehallgat (végighallgatja) a Monad-ot, bár kellemes csalódásnak nem nevezném, mert eddig nem ismertem a bandát, így csak meglepinek könyvelem el.
Hallgassátok egészséggel! :D
Utóirat: még jó, hogy nem írtam meg hamarabb a kritikát, pár hónapja ugyanis az együttes bejelentett egy szünetet Jui hangszálproblémái miatt. Annak ellenére, hogy akkor még fél és egy évről beszéltek, nemrég kiszivárgott egy hír egy új, szeptemberben megjelenő kislemezükről! Remélem érdeklődéssel fogadjátok a Vidoll-t, illetve a közelgő kislemezt!
Hallgassátok egészséggel! :D
Utóirat: még jó, hogy nem írtam meg hamarabb a kritikát, pár hónapja ugyanis az együttes bejelentett egy szünetet Jui hangszálproblémái miatt. Annak ellenére, hogy akkor még fél és egy évről beszéltek, nemrég kiszivárgott egy hír egy új, szeptemberben megjelenő kislemezükről! Remélem érdeklődéssel fogadjátok a Vidoll-t, illetve a közelgő kislemezt!
A lemez értékelése: 8/10
Kedvenc track-ek: Ikaros, Darwinism, Eirene
MonadMegjelenés: 2010. 01. 20
A dalokról
MemoriesEgy kis vonatzakatoló effekt után az együttes rögtön a refrénre tér, amivel így le is lőtték a poént. Már persze, ha ez lett volna a csattanó. Viszont a csavar a versszakokban van, ami bizony érdekesebb lett, mint maga a refrén, ami elég lapos, egyszínű.
A "fő résznek titulált" refrénes dolgon túllépve viszont elég jó dalt kapunk, már ami a versszakokat érinti. Ezek a részek nagyon vágnának az Eltűntnek nyilvánítva, és hasonló kaliberű sorozatok szomorkás, nyomozzunk egyet stílű OST zenéi közé.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 1-0
Értékelés: 4*
EVE
A folytatásban kezd forrósodni a helyzet: már nemcsak a versszakok, de az átvezetők is érdekesek és hallgathatóak! A refrén helyzete továbbra sem javul, egy helyben toporog, mint a hazai egészségügy. Az énekes Jui mintha egy lassabb, tempó nélküli verzióra énekelne a refin-hát kérem, ezt a meccset ismét a versszakok és az átvezetők nyerték.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 2-0
Értékelés:4*
IKAROS
Az első igazán cool dal a korongról, amire már tényleg azt mondhatom, hogy ez már valami. A kezdés csodás, beindít mindent (minden alatt értendő: dal, dallam, hallgató, hallgató füle, agya, egyéb szervei) anélkül, hogy leleplezne minden titkot a folytatásról. (húú, de titokzatos) Ennek ellenére én most lelövök jó párat: a hard rock-metál hangzás után egy gyönyörű gitárvezetéssel kerülünk a dal hatása alá, majd egy újabb elektrós fogás a jól bevált 2009-es módszer alapján: hangelfedés a versszakokban és az átvezetéseknél. Ez viszont tényleg fokozza az egész hangulatot, szép húzás. Akárcsak az utolsó befejező átvezetés, ahol is egy női hangot figyelhetünk meg (ha csak nem torzításról van szó) amit egy ugyanazok az ütemek zárnak, amelyekkel a banda kezdett. Érdekes, izgalmas track, eddig a best a korongról (noha csak a 3. dalnál járunk :D)
És még a refrén is teljesít! Ez bravúros kedves hallgatók, ez bravúros!!!
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 2-1
Értékelés: 5
Enren ~Long amour de la distance~
A bejövős versszakokat és zenekari játékot (lásd, dallamosság, gyönyörű gitárszólók) egy pocsék, hamisan hangzó refrén tompítja. Valami annyira hiányzik belőle, mint kenyérből a liszt.
Értékelés: 4*
EVE
A folytatásban kezd forrósodni a helyzet: már nemcsak a versszakok, de az átvezetők is érdekesek és hallgathatóak! A refrén helyzete továbbra sem javul, egy helyben toporog, mint a hazai egészségügy. Az énekes Jui mintha egy lassabb, tempó nélküli verzióra énekelne a refin-hát kérem, ezt a meccset ismét a versszakok és az átvezetők nyerték.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 2-0
Értékelés:4*
IKAROS
Az első igazán cool dal a korongról, amire már tényleg azt mondhatom, hogy ez már valami. A kezdés csodás, beindít mindent (minden alatt értendő: dal, dallam, hallgató, hallgató füle, agya, egyéb szervei) anélkül, hogy leleplezne minden titkot a folytatásról. (húú, de titokzatos) Ennek ellenére én most lelövök jó párat: a hard rock-metál hangzás után egy gyönyörű gitárvezetéssel kerülünk a dal hatása alá, majd egy újabb elektrós fogás a jól bevált 2009-es módszer alapján: hangelfedés a versszakokban és az átvezetéseknél. Ez viszont tényleg fokozza az egész hangulatot, szép húzás. Akárcsak az utolsó befejező átvezetés, ahol is egy női hangot figyelhetünk meg (ha csak nem torzításról van szó) amit egy ugyanazok az ütemek zárnak, amelyekkel a banda kezdett. Érdekes, izgalmas track, eddig a best a korongról (noha csak a 3. dalnál járunk :D)
És még a refrén is teljesít! Ez bravúros kedves hallgatók, ez bravúros!!!
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 2-1
Értékelés: 5
Enren ~Long amour de la distance~
A bejövős versszakokat és zenekari játékot (lásd, dallamosság, gyönyörű gitárszólók) egy pocsék, hamisan hangzó refrén tompítja. Valami annyira hiányzik belőle, mint kenyérből a liszt.
A Praktika magazin ötlete a refrén-problémára: az önnek nem tetsző darabot nyugodtan vágja ki az Audacity nevű zeneszerkesztő programmal, és máris élvezetesebb a hangzás!
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 3-1
Értékelés: 4*
Darwinism
Darwin-ról a legtöbbünknek teknősök, majmok jutnak eszébe, ezért is érthetetlen kezdetben a Vidoll címválasztása. Azonban amint elindul a dal, ösztönünknél fogva értjük meg a dallam tartalmát: az egész tracket mintha egy ősi érzés vezérelné, mintha egy bennszülött törzsről szólna, akikben persze mi is rögtön magunkra ismerhetünk. Hihetetlen energiát szabadítanak fel a srácok, a dallam már annyira jó, hogy törnék-zúznék mindent magam körül, de legalább egy Vidoll koncertre betolakodnék, hogy a fejemet rázzam. Erre mondanám azt, hogy Alkonyat soundtrackek, bújjatok el, de jó távol...Bár, egy ilyen ütős hardcore track jobban passzolna afféle Kárhozottak királynője-féle vámpíros rock-centered termékhez.
Mesteri dallamok, árnyalt-sötét hangzás, kiváló versszakok és átvezetések, és csodás refrén. Nem tudom levenni róla a fülem...
Darwinism
Darwin-ról a legtöbbünknek teknősök, majmok jutnak eszébe, ezért is érthetetlen kezdetben a Vidoll címválasztása. Azonban amint elindul a dal, ösztönünknél fogva értjük meg a dallam tartalmát: az egész tracket mintha egy ősi érzés vezérelné, mintha egy bennszülött törzsről szólna, akikben persze mi is rögtön magunkra ismerhetünk. Hihetetlen energiát szabadítanak fel a srácok, a dallam már annyira jó, hogy törnék-zúznék mindent magam körül, de legalább egy Vidoll koncertre betolakodnék, hogy a fejemet rázzam. Erre mondanám azt, hogy Alkonyat soundtrackek, bújjatok el, de jó távol...Bár, egy ilyen ütős hardcore track jobban passzolna afféle Kárhozottak királynője-féle vámpíros rock-centered termékhez.
Mesteri dallamok, árnyalt-sötét hangzás, kiváló versszakok és átvezetések, és csodás refrén. Nem tudom levenni róla a fülem...
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 4-2
Értékelés: 5*
Remind Story 2~hatsukoi~
Az első komolyabb lélegzetvételű dal a lemezről. Szó szerint, hisz a lassú acapella után Jui mély lélegzetei szinte félelmetesen magukra vonzzák a figyelmet, folytatásként pedig egy tempósabb refrént kapunk. Szépen megszerkesztett dal, minden stimmel, lassú dalként is simán megállná a helyét.
Értékelés: 5*
Remind Story 2~hatsukoi~
Az első komolyabb lélegzetvételű dal a lemezről. Szó szerint, hisz a lassú acapella után Jui mély lélegzetei szinte félelmetesen magukra vonzzák a figyelmet, folytatásként pedig egy tempósabb refrént kapunk. Szépen megszerkesztett dal, minden stimmel, lassú dalként is simán megállná a helyét.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 5-3
Értékelés: 5*
Hot cage mix
A Hot cage mix már csak azért is egy érdekes dolog, mert az együttesnek sosem volt Hot cage című dala, de máris mixelt verziót kapunk :D
Eirene
A harmonikus kezdés nem kóser egy jrock banda esetében, ezt minden jóravaló japán rocker tudja. Ezért is vágnak bele a srácok a lecsóba, nehogy már félreértelmezzék a Media Markt emberei a dolgot és a relax cédék közé sorolják az albumot! (jó, tudom, hogy Médiában nincs japán polc-kááárrrrrr)
A lájtos kezdés után tehát egy kemény bevezetőt kapunk, majd egy kicsivel visszafogottabb versszakot, amin már nagyon érződik, hogy egy ütős refrént készít elő, erre utal a lágy átvezető is. Kapunk is egy nagyon jó dallamú, egyedi, fülbemászó refrént, amely tökéletesen illik a gondosan előkészített egészbe. Fantasztikus dal, az egyik legjobb a lemezről, tökéletes szerkesztéssel, különleges effektekkel, és ami a legfontosabb, az együttes teljes erőbedobásával turbózva.
Értékelés: 5*
Hot cage mix
A Hot cage mix már csak azért is egy érdekes dolog, mert az együttesnek sosem volt Hot cage című dala, de máris mixelt verziót kapunk :D
Ismét egy erősebb, rockosabb, visualosabb dolog kiváló versszakokkal, kevésbé érdekes átvezetőkkel és lájtosabbra vett, de szintén szép refrénnel.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 6-4
Értékelés: 5*
Eirene
A harmonikus kezdés nem kóser egy jrock banda esetében, ezt minden jóravaló japán rocker tudja. Ezért is vágnak bele a srácok a lecsóba, nehogy már félreértelmezzék a Media Markt emberei a dolgot és a relax cédék közé sorolják az albumot! (jó, tudom, hogy Médiában nincs japán polc-kááárrrrrr)
A lájtos kezdés után tehát egy kemény bevezetőt kapunk, majd egy kicsivel visszafogottabb versszakot, amin már nagyon érződik, hogy egy ütős refrént készít elő, erre utal a lágy átvezető is. Kapunk is egy nagyon jó dallamú, egyedi, fülbemászó refrént, amely tökéletesen illik a gondosan előkészített egészbe. Fantasztikus dal, az egyik legjobb a lemezről, tökéletes szerkesztéssel, különleges effektekkel, és ami a legfontosabb, az együttes teljes erőbedobásával turbózva.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 7-5
Értékelés: 5*
Focus
A punk-rock féle bevezető gitárszóló után a folytatás sem laposodik el, ugyanolyan érdekes marad, mint a kezdés. Igényes szerkesztés, szép dallam járul hozzá a kicsit oshare-s de még mindig visualos atmoszférához. Jui hozza a formáját, akár a zenekar, mi pedig egy eszméletlen jó track-et kapunk.
Értékelés: 5*
Focus
A punk-rock féle bevezető gitárszóló után a folytatás sem laposodik el, ugyanolyan érdekes marad, mint a kezdés. Igényes szerkesztés, szép dallam járul hozzá a kicsit oshare-s de még mindig visualos atmoszférához. Jui hozza a formáját, akár a zenekar, mi pedig egy eszméletlen jó track-et kapunk.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 8-6
Értékelés: 5*
Lib［lo］ve
Kicsit Hal a tortán-os kezdés, lapos versszakok, és ütős-laza dallamú, afféle "sulibamenős" refrének jellemzik a dalt, ami tökéletesen zárja a korongot. Kedves, szép track, pont jó így az end-hez.
Értékelés: 5*
Lib［lo］ve
Kicsit Hal a tortán-os kezdés, lapos versszakok, és ütős-laza dallamú, afféle "sulibamenős" refrének jellemzik a dalt, ami tökéletesen zárja a korongot. Kedves, szép track, pont jó így az end-hez.
Versszakok és átvezetők VS. Refrének: 8-7
Értékelés: 5*
Az állás kérem, ismét döntetlen, szóval azt kell mondjam: nyertek a versszakok és az átvezetők! Igaz, kevéssel, a végére szépen belelendültek a refik is, de sebaj, majd legközelebb :D)
A videókról
Egy szomorú elválást ecsetelő ultra deszka pv gagyi hóesés effektekkel, túlontúl egyszerű háttérrel, mellékszereplőként pedig egy lánnyal, akinél nem tudtam eldönteni Jigoku Shoujo-t, vagy Kanon Wakeshimát játsza. Hiába a szép vég, a jó zene, és Jui szomorú, de aranyos karaktere, ezen az unalmas pv-n már semmi nem volt képes javítani.
Értékelés: 3*
Focus
Szépen induló pv, hatalmas csalódással. Amilyen jó a kezdés olyan értelmetlen a folytatás. A háttér itt legalább változó, a videó fő motívuma egy napraforgó, amit Jui őrző-védő szekus módjára óv, talán a A kis herceg volt a kedvenc olvasmánya gyerekkorában. A napraforgó sorsát nem tudjuk meg (bár nem is értjük) habár talán sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miért tesz az énekes búrát a növényre, egy ideig stíröli, majd miután ráun, leveszi róla a búrát. Ájj, Jui, elfelejtetted A kis herceg tanulságos példamondatát? "Amit megszelidítesz, az iránt felelősséggel tartozol, nem pedig azzal, hogy kiteszed a káros sugaraknak! :D"
Értékelés: 4*
Szijja Drágaa *.*
VálaszTörlésTudod-e, hogy most még jobban imádlak? *.* Ez a Vidoll kritika naggggyon klassz! A cikk egyes részein meg szabályosan nyihogtam xD Nagyon bírom a humorodat:D
Na de hogy a Monadról is essen szó... Röviden és tömören: bejövős. Oké, lehet, hogy elfogult vagyok, mert szeretem őket és Jui hangját imádom (francé' akarok én mindig Jurit írni Jui helyett?! o.O) Tényleg jó kis album lett, bár a régi munkáikkal összevetve, kicsit már háttérbe szorult a basszgitár és kevesebb fantázia van a dalokban, de hát mindenki változik ^^" De azért az új cuccaik sem rosszak:)Amiket kiemeltél számokat, azok is klasszak, főleg a Darwinism *.* Másik kedvencem még az Eve (ne kérdezd miért, valahogy ezt én sem tudom xD), aminek viszont a pvje hát ja... azok a hópelyhek nagyon gagyik. A stylistot meg (vagy ki ezért a felelős) csókoltatom, amiért Rame-t egy transzvesztita szorulásos nyugdíjasnak öltöztette be *csúnyánnéz*
Afranc, de hosszú lettem, bocsi ^^" Meg értelmetlen is, fura ide írni xD
Befejezésül még annyit: Timejja láww, Vidoll láww <3 :D
Sziaa Creachanom!!!
VálaszTörlésHúú, de örülök neki, hogy ide írtál :PPPP
A régi munkásságukat nem igazán ismerem, de ezek után megfogom, az biztos, az Ezotérikus Románcot már ki is néztem magamnak, tuti jó buli :)))
Az Eve tényleg egy naggyon jó track, de ha azt is kiírtam volna kedvencekbe, lett volna még pár dal (pl. Focus), és így szinte az összes dal kedvenc lett volna :) Húú, ez a lemez akkorát rúgott rajtam mint egy ló nyíííííííííííííí
A Darwinism meg...Húú a favom a korongról, olyan jó hogy az már hihetetlen :O:O
Ezek a stiliszták télleg nem normálisok, nem lenne szabad kezükbe adni ilyen pasikat. Még szerencse hogy nem ők diktálják a divatot, mert akkor festékesdobozt hordhatnánk sapkaként és betonkeverő formájú ruhát :O:O (neee, nem akarom :'()
Jajj, annyira örülök hogy írtál és írsz a cikkekhez, mindig olyan xd dolgokat írsz, feldobod a napomat :))))
Köszönöm hogy olvasol és írsz!!!! Puszíííí :)))