A Versailles név évek óta vezeti a jrock-visual kei minőségi listát, mert amint tudjuk rossz Versailles dal nincs, max. kevésbé jó. Legújabb kislemezük azonban-láss csodát- egy újabb mestermunka a mesteri 5-ös tagjaitól.
Kritizálhatnék keményen, legalábbis bepróbálkozhatnék vele, de nem menne, mert ami jó, abba nem lehet belekötni. Ami jó, az jó.
Az együttes 2010. januárjában kiadott Jubilee című albuma óta nem igazán hallatott maga felől, kiadtak ugyan egy live albumot, ezzel viszont nem teljesen elégítették ki a verszájisták igényeit.Így amikor jött a hír az új kislemezről, mindenki várt rá mint sivatagban az esőre, meg persze felmerült a kérdés, vajon milyen lesz az első valódi Jasmine You nélküli kislemez, hozza-e a Versailles-tól elvárt minőséget.
És kérem, hozta is rendesen. A Versailles-nak sikerült összeszednie magát a tragikus eset óta, és egy igazán kidolgozott single-t rittyentettek elénk. Kezdve a fájdalmas, majd elektromos gitárszólókban kiteljesedő Destiny-The Lovers-zel, melynek egyetlen hibájaként a túl szimplifikált Versailles-izmus róható fel, folytatva a Glowing Butterfly különleges dallamvonalával, különös de érdekes szerkezetével és kemény hangzásvilágával mely okok miatt kivívta a korong legelőkelőbb díját (nálam legalábbis) végül, de nem utolsó sorban pedig a tüzelő, szenvedélyes mediterrán jellegű Libido-val, mert mint tudjuk a japánok az olaszokat is bírják, és csodálják kultúrájuk miatt. (Hetalia című anime-a forrás :D)
A pv meg, nos: tipikus visual kei tompítás, de ettől még szeressük.
A lemezborító úgy gyönyörű ahogy van, mert tény hogy csak egy újabb rózsamotívumos valami, ennek ellenére viszont a rózsa megjelenik a Destiny pv-jében is, így azért látszik, hogy rokoni szálak kötik össze őket :D Akinek meg mégse jönne be, CD+DVD verzsön, amin a komplett banda megtalálható nagy glamúros pixelek közepette.
Egy szó, mint száz: visual kei fanok élvezni fogják, ezért nekik kötelezően ajánlott, verszajisták meg mivel már hallották süketen lecsesznek majd, hogy hogy mertem én pár klisé (közhely) miatt 9-est adni. Nekik: tökéletes dolog nincs, csak tökéletlen, ami már nagyon közel áll a tökéleteshez. Timejja :D
A lemez értékelése: 9/10
Destiny-The Lovers-
Előadó: Versailles Philharmonic Quintet
Megjelenés: 2010. 10. 27
A dalokról
Destiny-The Lovers-Előadó: Versailles Philharmonic Quintet
Megjelenés: 2010. 10. 27
A dalokról
DESTINY -The Lovers-
Annak ellenére, hogy elvileg a kislemez fronttrack-jeként kéne tündökölnie, azt kell mondjam, nem lett olyan nagy szám: a dal egy lassú, zongorával kísért bevezetővel indul, ami szép, de túl egyszerű. Ezután azonban hallhatunk erősítgetéseket, sőt később már a komplett zenekar képviseli magát, aminek köszönhetően sikerül feltámasztani a dalt, ami nem lenne rossz egy balladának, de valahogy a Versailles-tól valamivel többet vártam volna, mondjuk egy speckóbb dallamvezetést, vagy valami különleges hangzásvilágot, ami helyenként jelentkezik ugyan az elektromos gitárnak köszönhetően, de nem az igazi. Ennek ellenére nagyon szép track, aki szereti a Versailles-féle lassú-gyors balladákat, meghallgatja majd párszor.
Értékelés: 5*
Glowing Butterfly
Szerencsére azért nem kell messzire mennünk egy jó Versailles trackért, a Glowing Butterfly jó pásztorként viszi az egész korongot: a track X aktákos-szerű misztikummal kezd, majd jön egy komoly rock bevezető, ami csak az első ütős adó a dalban: Kamijo hangja fájdalmasan arisztokratikusan patetikus, ezért már-már úgy tűnhet, teljesen ellentéte a track hangulatának. Azonban akkora tévedés lenne ezt hinni mint hinni Uri Geller akár egyetlen szavának. Furcsa, de az énekes lágyan férfias vokálja és a keményebb rock ütemek tökéletesen megférnek egymás mellett. Tudjátok, afféle kajás metaforával élve mint sajt és bor :D A dal szerkesztése igen érdekes pontja a dalnak a teljes összevisszaság miatt. Kamijo egyszer még édesen dalolgatja a refrént, majd hirtelen fedésben halljuk, erősebben, aztán megint egy lájtos rész jön, aztán egy kemény átvezetés. Komolyan nehezen tudnám kategorizálni a track részeit, beazonosítani még kevésbé, így ebbe bele sem mennék. A Glowing Butterfly egy izgalmas, különleges dal, ütős mégis sírós és végtelenül szép.
Értékelés: 5*
Libido
A Libido névhez mérten szép adag szenvedéllyel indul, majd a láng egy picit visszaszorul, persze csak erőgyűjtés céljából. A track a kislemez legtüzesebb dala, kemény rifekkel, halk suttogásokkal tűzdelve, a zenekar még ezekre is rákontráz jónéhány mediterrán-torreádor játékával. A tűz tehát garantáltan lobog, bár a melankólikus Kamijo hívei talán hiányolják majd a szomorú szamuráj emelkedett hangnemét. Igazán jó track lett, bár a Glowing Butterfly különlegességét nem üti.
Értékelés: 5*
DESTINY -The Lovers- PV
Szép pv annak ellenére is, hogy rendesen hemzseg a visual kei kliséktől (semmi sztori, fő hangsúly a kinézeten, és az együttes játékán) De ez a bevonulós jelenet valami nagyo pazar volt, és különleges, ahogy az arisztokrácia színe-java felém közeledett, már azon gondolkodtam, hogyan köszönjek nekik :D
Az együttes ruhatára és alapból kinézete meg már mindent vitt: tökéletes színű, kicsit sem irritáló kontaktlencsék, gyönyörű hajak és ruhák. Bár ugyanez nem mondható el Teru dzsungel-fájtör ruhájáról, ami marhőára nem illik a képbe.
Plusz pont a rózsás jelenekért (Hizaki rózsák közt fekszik, Kamijo rózsákkal rohangál, majd megunja-bár szerintem csak megszúrta egy tüske az ujját-és eldobja a csokrot) A többiek közben melankólikus tevékenységeket folytatnak (Masashi szomorúan szorongatja poharát, Teru fehér kendőt lenget, Yuki a mellkasát fogdossa, persze közel sem a szíve oldalát)
Nagyon szép pv, aminek nemcsak a borítóhoz, de természetesen a dalszöveghez is köze van, olvassátok csak el, gyönyörű. Érdemes megnézni, mert azért nem egy szokványos darab.
Értékelés: 5*
Annak ellenére, hogy elvileg a kislemez fronttrack-jeként kéne tündökölnie, azt kell mondjam, nem lett olyan nagy szám: a dal egy lassú, zongorával kísért bevezetővel indul, ami szép, de túl egyszerű. Ezután azonban hallhatunk erősítgetéseket, sőt később már a komplett zenekar képviseli magát, aminek köszönhetően sikerül feltámasztani a dalt, ami nem lenne rossz egy balladának, de valahogy a Versailles-tól valamivel többet vártam volna, mondjuk egy speckóbb dallamvezetést, vagy valami különleges hangzásvilágot, ami helyenként jelentkezik ugyan az elektromos gitárnak köszönhetően, de nem az igazi. Ennek ellenére nagyon szép track, aki szereti a Versailles-féle lassú-gyors balladákat, meghallgatja majd párszor.
Értékelés: 5*
Glowing Butterfly
Szerencsére azért nem kell messzire mennünk egy jó Versailles trackért, a Glowing Butterfly jó pásztorként viszi az egész korongot: a track X aktákos-szerű misztikummal kezd, majd jön egy komoly rock bevezető, ami csak az első ütős adó a dalban: Kamijo hangja fájdalmasan arisztokratikusan patetikus, ezért már-már úgy tűnhet, teljesen ellentéte a track hangulatának. Azonban akkora tévedés lenne ezt hinni mint hinni Uri Geller akár egyetlen szavának. Furcsa, de az énekes lágyan férfias vokálja és a keményebb rock ütemek tökéletesen megférnek egymás mellett. Tudjátok, afféle kajás metaforával élve mint sajt és bor :D A dal szerkesztése igen érdekes pontja a dalnak a teljes összevisszaság miatt. Kamijo egyszer még édesen dalolgatja a refrént, majd hirtelen fedésben halljuk, erősebben, aztán megint egy lájtos rész jön, aztán egy kemény átvezetés. Komolyan nehezen tudnám kategorizálni a track részeit, beazonosítani még kevésbé, így ebbe bele sem mennék. A Glowing Butterfly egy izgalmas, különleges dal, ütős mégis sírós és végtelenül szép.
Értékelés: 5*
Libido
A Libido névhez mérten szép adag szenvedéllyel indul, majd a láng egy picit visszaszorul, persze csak erőgyűjtés céljából. A track a kislemez legtüzesebb dala, kemény rifekkel, halk suttogásokkal tűzdelve, a zenekar még ezekre is rákontráz jónéhány mediterrán-torreádor játékával. A tűz tehát garantáltan lobog, bár a melankólikus Kamijo hívei talán hiányolják majd a szomorú szamuráj emelkedett hangnemét. Igazán jó track lett, bár a Glowing Butterfly különlegességét nem üti.
Értékelés: 5*
DESTINY -The Lovers- PV
Szép pv annak ellenére is, hogy rendesen hemzseg a visual kei kliséktől (semmi sztori, fő hangsúly a kinézeten, és az együttes játékán) De ez a bevonulós jelenet valami nagyo pazar volt, és különleges, ahogy az arisztokrácia színe-java felém közeledett, már azon gondolkodtam, hogyan köszönjek nekik :D
Az együttes ruhatára és alapból kinézete meg már mindent vitt: tökéletes színű, kicsit sem irritáló kontaktlencsék, gyönyörű hajak és ruhák. Bár ugyanez nem mondható el Teru dzsungel-fájtör ruhájáról, ami marhőára nem illik a képbe.
Plusz pont a rózsás jelenekért (Hizaki rózsák közt fekszik, Kamijo rózsákkal rohangál, majd megunja-bár szerintem csak megszúrta egy tüske az ujját-és eldobja a csokrot) A többiek közben melankólikus tevékenységeket folytatnak (Masashi szomorúan szorongatja poharát, Teru fehér kendőt lenget, Yuki a mellkasát fogdossa, persze közel sem a szíve oldalát)
Nagyon szép pv, aminek nemcsak a borítóhoz, de természetesen a dalszöveghez is köze van, olvassátok csak el, gyönyörű. Érdemes megnézni, mert azért nem egy szokványos darab.
Értékelés: 5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése