Ayumi Hamasaki-Love songs

Ayumi Hamasaki. A jpop császárnője. Akárhogy is ragozhatjuk, elég kimondanunk hogy Ayu és egy tanult japán fan már tudja, kiről is van szó. Ayumi minden évben új lemezzel jelentkezik, a 2010-es évben azonban önmagát is túlszárnyalta és 2 koronggal is megörvendeztette rajongóit. Azonban az énekesnő életében nemcsak ezért volt olyan fantasztikus a 2010-es év, mivel végre ismét szerelembe esett, nem is akárhogyan...

De kezdjük a 2010-es év elejétől: április 23-án adta ki Rock'n Roll Circus című albumát, mely természetesen hatalmas siker lett, kapkodták rendesen. Ayu azonban nem állt le vagy jobban szólva az Avex nem engedte hogy leálljon, így "50" jelige alatt bejelentették, hogy 3 hónapon keresztül jelennek majd meg kislemezei, 50. kislemeze megünnepléseként. A kislemezek érkeztek is szép sorban, aztán be is buktak rendesen, mert vajon hogy, hogy nem, nem voltak olyan nagy számok, mint amilyennek készültek, köszönhetően az idő sürgetésének. A moon/blossom, crossroad, és L közül az utóbbi nevezhető igazi terméknek, a többi inkább afféle félresikerült út lett az 50-hez.
De Ayu itt nem állt le. Koncert turnéja kellős közepén jelentette be (nagyon határozatlanul) hogy lehet szeretne majd decemberben egy új albumot, DE nem igazán mer belevágni. Na, kérem szépen szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a DE előtti rész az Avex "szájából" jött egyenesen, ahogy abban is, hogy Ayumi-nak is lett volna jobb dolga.
És itt állunk most, a Love songs előtt, kíváncsian várva, hogy milyen is lehet egy lemez, amit 3 hó alatt dobnak össze. Alapvető értelemben rossz. Ebben az értelemben viszont -hogy Ayu-ról van szó, aki mint tudjuk nem sajnálja idejét és energiáját- egész jó, mondhatni nagyszerű lemezt dobott össze. Aki azt hinné, hogy már a kislemez dalai elvittek 7 dalhelyet a korongról, meg rádobtak még 3 újat, az igencsak téved: 6 vadiúj track-kel találkozhatunk és persze 3 átvezetővel, a 3 új klipről már nem is beszélve. De kezdjük is az elején.
A lemez egy nagyon szerelmes, fantasztikus dinamikájú dallal, a Love song-gal indít, kezdésnek nem is lehetett volna jobbat találni. Nagyszerű ütemek, és semmi erőlködés!
Ezután 2 kislemez track-el találkozhatunk: a MOON kicsit összeszedettebb, míg a crossroad már jobban el van engedve, de attól még jó track-ek. A sending mail kicsit sem e-mail küldős jellegű, inkább nevezném egy hiperaktív, fájdalommal teli dalnak, ami ugyanakkor szép, és szívfájdító.
A Last angel-lel már találkozhattunk anno, igazából ő hozta el, vezette be az egész albumot a maga erőteljes dinamizmusával, amire ráépült Ayumi gyönyörűen szóló hangja, és mégis ott a harmónia! Valahogy a lemez több dala is követi ezt a koncepciót.
Az insomnia álmatlan, mesterien kidolgozott, szorongó hangulata visz el a következő energikus track-hez, a Like A Doll-hoz, ami ritmusával és dinamikájával a Last Angel-re hasonlít. Szomorú, szívszaggató dalocska gyönyörű szöveggel. Az Aria átvezetője nagyon szép, lehetne kár a cd promózenéje is annyira édes és gyönyörű, és jól ki lett találva, hiszen szépen átvezeti a hallgatót a blossom-höz, ami szomorú bár reményteli dal a vége táján egy nagggyon király gitárszólóval. A Thank U a lemez egyik egyik leguncsibb dala, azért egyik mert őt követi egy nála is uncsibb track, a parasztos hangulatúnak induló Sweet Season, ami még a Thank U-nál is reménytelenebb vállalkozás volt. Őket követi egy sokkal jobb, átvezető dal, az Overture, melynek középkorias hangulata mintha egy másik világba kalauzolna, és amely mintha a Seven Days War-t akarta volna előhívni, aztán valahogy mégis do it again lett belőle, jobb is nekünk így. A Do It Again egy gagyin induló, aztán mégis helyét megálló track, amit igazán érdemes meghallgatni. Csak úgy mint az őt követő November, mely ismét borongós, de ugyanennyire szerelmes-elveszítős is, az egyik legszebb track a lemezről. Egy hasonló szépségű dal szalad utána, és utol is éri, a kislemezes Virgin Road mely megindító, egyéni szerkesztésmódjával vívta ki a figyelmet. A legvégére pedig a Seven Days War (TM Network Cover) maradt nem véletlenül, ami ugye csak egy feldolgozás, én rá se tettem volna a cédére, mert olyan...erőltetett a dolog. Ayu maga is tud dalokat írni, mire neki feldolgozás?


A klipekről annyit, hogy a feketelevesei a sztorinak: a MOON értelmetlen hülyeség, a crossroad-ban röhögve ég Ayumi, a Sweet Season-ben az amerikai álmot éli jó vidéjkies rémunalmas módon, a Virgin Road-ban meg férjhez megy Vegasban aztán bankot rabol újdonsült urával...
A legújabb klipek már valamivel szórakoztatóbbak, sőt egész jók, azt a szimbolizmust leszámítva, amit meg kell fejtenünk hogy megértsük miről is szólnak. Ez főként e kutyasétáltatós do it again-ben van így, mely a klip végén teljesedik ki, amolyan új Don't look back státuszban. A Love Song és a Last angel pedig már közös szálakon mozog: a Virgin Road-os férj ismét feltűnik! Manuel (Mannie) és Ayumi szomorú házasság utáni életét szemlélhetjük szép vágásokkal, kicsit érthetetlen befejezéssel, de a dalokhoz abszolút mennek, épp mint a Do It Again.
És ne hagyjuk ki a blossom-öt, ami nem új klip, viszont a jó kategóriába sorolható (talán mert nem Ayu játszott benne) Jaejoon korai színész főszereplésével, aki egy olyan pv-t dobott össze, amitől az embernek sírhatnékja támad. Jó értelemben, egyszerűen gyönyörű.
És utolsó sorban essen szó a Like A Doll-ról, amiből...sajnos nem készült klip, pedig megérdemelte volna!!!
A borítóról: a mosolygós, nevetős Ayu cuki, az eredeti verziót utálom, mert Ayumi megint kacsaszájazik...
Mindent egybevéve: jópár dalt a szívembe fogadtam erről a lemezről, ami természetesen egy újabb aprócska stílusváltás az énekesnő életében: szerelmes pop-rock, afféle régi Last Links beütéssel, de újféle Last angel dinamikával, ettől lesz egyszerre balladai, mégis ütemes és igazán hallgatható, nem csak egyszer, hanem jó sokszor. Nyálas zenei antifanoknak is tudnám ajánlani, mert tényleg nem lett csöpögős, sőt meglepő hogy ilyen energikus zenék születtek. A Love songs nagyot szólt, akárcsak Ayumi évvégi bejelentése a nagy szerelemről: már csak azért is érdemes megnézni Ayu új pv-it, mert a forgatások közepette jött össze filmbeli férjével, Mannie-val, aki január 1-je óta a való életben is a férje. Mesébe illő történet, nemde? Akárcsak a Love songs:)

A lemez értékelés: 8/10
Kedvenc track-ek: Last angel, Like A Doll, Love Song, November

Love songs
Előadó: Ayumi Hamasaki
Megjelenés: 2010. 12. 22

A dalokról

Love song

Egy nyálas dal nem túl bíztató kezdetként-gondolhatnánk ugye már a cím alapján. A szerencsések viszont az elriasztó elemmel nem törődve nekivágtak a Love song meghallgatásának (előtte alapos lelki tréninget tartva, felkészítve azt egy szívszaggató, traumatikus track-re) és láss csodát, jól döntöttek, a Love song nemhogy nem csöpög, de tökéletes halmazállapotú, a legdinamikusabb track az egész lemezről, köszönhetően jó pár effektnek.
A kezdés még nagyon "lávos", romantikus jellegű, majd ugye megérkezik Ayumi erőteljes hangja, amire az énekesnő kiejtése is rákontráz. Persze nincs alma mag nélkül, a dal kemény diója maga a hangszeres kíséret, alias a kétféle gitár (klasszikus és elektromos) keveredése, váltakozása, amelyek megkeményítik a track-et, de egyben el is lazítják azt, megadva az alaphangulatot, amire aztán rájön Ayumi cseppet sem erőlködő, hol elgyengülő, hol küzdő, erős hangja, ettől is olyan emberi, szerelmes a Love song.
Míg versszakok jól mellőzgetik az elektromos hangokat (pl. gitár) az átvezetők megvannak erősítve egy szép kis bástyával az imént kihagyott elemekkel, tehát itt is érezhető az a fajta váltakozás, ami végig jelen van a dalban.
Egy fantasztikus elektromos gitárszólót is hallhatunk, amihez Ayu is csatlakozik afféle kísérőként megerősíti a rész szomorú jellegét.
A refrén (ami igen ritka) inkább gyengéd, beletörődő, kivéve az utolsót, ami lendületes, dinamikus, és tökéletes lezárása, egyben átvezetője is a dalnak, mely ennek a sok váltakozásnak köszönhetően lett olyan fantasztikus, amilyen: tele érzelmekkel, fájdalommal, mégis küzdelemmel. Mint maga a szerelem.
Értékelés: 5*

crossroad
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

MOON
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Sending Mail
Annyira jellemző az egész lemezre a lírai bevezető-mely bekeményít idővel-hogy már meg sem lepődünk: a Sending Mail a repertoár újabb darabja ezen a téren: Ayumi hangja lassú, szomorú, de az effektek azért be-beszólnak, hogy "mindjárt feléled ez, nyugi". És meg is történik a felébredés: a versszakban hirtelen megváltozik az énekesnő hangja, elmélyül, amit érdekes hallani, már csak azért is mert Ayu inkább szopránban nyomja le a dolgokat. Azonban ez a mélység nemcsak érdekessé, de hihetetlen dinamikussá is teszi a dalt, amire rátesz egy lapáttal az énekesnő kiejtése is. Az átvezető már magasabb hangon szólal meg, ezért inkább tűnik vinnyogósnak, könyörgő jellegűnek, ami nem is meglepő, mivel a dalszövegben is kérdés fogalmazódik meg:
1. "Mióta és mennyi erőt kéne birtokolnom?" 2. "Mióta lettek ilyen bonyolultak a dolgok?"
A kérdések feltevése után mintha megnövekedne az érzelmi töltet is, így kapjuk meg a refrént amiben Ayumi Duracall nyuszi módjára énekel, energikusan, állhatatosan, és bár a szövegnek köze nincs erőszakhoz, mintha Ayu le akarná szedné a szöveg férfi tagjának fejét, aztán megint magába kezd zuhanni, ismét lassabb részek következnek, majd ismét gyorsabb...A dal végén pedig egy gyors hegedűszólót hallhatunk, amik klasszikussá tenné a dalt, csak az a baj, hogy ez már túl sok a jóból és a rengeteg váltakozás sem tesz jót egy track-nek.
Annak ellenére, hogy nagyon szét van szeletelve ez az egész, a Sending Mail egy nagyon dinamikusan összehozott dal, főleg pop-rock elemekkel és sajnos az elektrós effektek (pl. mikrofon zúgás, egyéb zúgások) engem idegesítettek, nem kellett volna velük rondítani a dolgokat. Összvissz viszont jó kis dal az összetörött szívű szerelmesről, aki egyszer így érzi magát, máskor úgy. A hangulatingadozás himnusza.
Értékelés: 5*

Last Angel
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Insomnia
Az Insomnia pont azt képviseli, amire számítani lehet címe alapján: egy sötét éjszakát, nyugtalanul töltve, álmatlanul fetrengve-járkálva fel-alá a házban, s kívánni bár reggel lenne már legalább, de az idő kegyetlen, s az óramutató csak nem akar előrébb menni, mintha egy helyben ácsorogna az idők végezetéig. A dal már horrorisztikusan kezdődik, akár egy hirtelen, zavaros ébredés, hangok a sötétben, stb. amik után az ember egyszerűen nem tud újra álomba merülni. A dal további része inkább nyugtalan mint félelmetes, mégis dinamikusan szerkesztett, így tökéletes átvezetés a Like A Doll című immár valódi track-hez.
Értékelés: 5*

Like A Doll
Már első hallásra a szívembe fogadtam ezt a dalt, el is mondom miért. Na, ugye volt Ayu-nak ez a Last Angel című nótája, amiről anno ódákat zengtem, mert az L című kislemez ékeként kitűnt az énekesnő utóbbi munkássága közül. A Like A Doll is pont ilyen hatással volt rám, talán mert nagyon hasonló szerkesztéstechnikájú mint a Last Angel-gondolom mert a zeneszerző olvasta a Last Angel-ről szóló magasztalásomat :D
De térjünk a tárgyra: volt az insomnia nevű átvezetőnk, amely borúsan sejtette, hogy ne számítsunk túl vidám folytatásra. És így is lett. A Like A Doll kezdése szomorú, és lassú, ezt csak fokozza a zongorás kíséret, Ayumi balladai jelenléte, illetve hangja mely bársonyos és nőies, azonban ezzel párhuzamosan fájdalmas, szívszaggató. A gyönyörű dallamvezetés hirtelen felgyorsul, bepörögve a hangulat ugyanúgy megmarad, bár Ayumi lélekben "összeszedi magát" így egy hűvösebb légkörbe kerülünk. Az versszakok és átvezetők nagyszerűen felépítettek, egyszerűen adják a refrént, amin nagyon már meg sem lepődünk: ugyanolyan energikus, mégsem erőlködő mint a többi rész és egyszerűen csodásan szervezett. Ayu hanghordozása is úgy jó, ahogy van: az ütemesség alatt is képes tartani hangját, épp mint a lassúbb utolsó átvezetés alatt. Pont mint egy baba.
Értékelés: 5*

Aria
Nagyon klasszikus, nagyon szép és nagyon elegáns. Ez a három jelző, ami azonnal eszembe jut. Na, meg persze szerelmes, lehetne akár a Love Song reklámzenéje is a maga édes bájával. Persze itt sem maradunk pop ütemek nélkül, az élő hangszeres kíséretre rányomtak egy adagot, ami még jó is lett volna, de az utolsó átvezetésnél az a robbanás nekem már sok volt. Ettől függetlenül azonban egy gyönyörű dalocska, nagyszerű átvezető a blossom-hoz.
Értékelés: 5*

blossom
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Thank U
Már első hallomás alapján megállapítottam, hogy túl sok benne az Ayu által közkedvelten elnyújtott "ááááh", illetve "ííííhh", amiket neki biztos jó érzés kiénekelni, csak nekem nem az hallgatni, főleg egy elvileg vidám dalnak készült valaminél, amikor is az ember nem áriát akar hallanni (nem az Aria-a gondolok :D) hanem valami erőlködésmentes, szabad, édes popszerzeményt.
Második hallás alapján sem tudtam túl sok pozitívumot találni: igaz, hogy maga a dal aranyos lenne, ha pár elem nem lenne totálisan elcseszve (erőlködés, aranyos hang imitálása, illetve irritálása, i-á hangok :D) így azonban nagyon vérszegény ez a dolog. Talán a refrén a legizgibb dolog, ami a track-el történhetett, de még az is üres a maga "ná ná ná ná"-jával, ami lehet hogy átvezetőnek jobb lett volna. Értem én, hogy kellett egy Sunrise-ra hajazó dalocska, de akkor legalább annak a szintjét ütné, de sajnos ez nem így történt.
Értékelés: 3*

Sweet Season
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 3*

Overture
A "Nyitány" című átvezető egy kicsit későn, szinte a korong végén ugrik a képbe, de még így is elvarázsolja hallgatóit. Engem legalábbis mindenképp. A dal egy középkori városka hangulatát sugallja: a kezdő rész picit szomorkás, később pedig egyre emelkedettebb, és gyönyörűbb. Fantáziám szárnyai kerekítettem is egy kis sztorit a dolog köré: Élt valaha egy fiatal, és gyönyörű, ámde szegény leány, úgy hívták hogy Ayumi. Ayumi-t mostohája kemény szolgasorban tartottam, a lány gyakran sírt és szomorkodott is emiatt. Egy napon azonban harcosok jöttek a városba. Ayumi csodálkozva nézett rájuk, majd rögvest beleszeretett a legmagasabb, legbarnább férfiba akit valaha is látott, Manuelbe. Manuel is rögvest beleszeretett a legpicibb, legfehérebb, legaranyosabb lányba, aki valaha is látott, Ayumiba, így még aznap megkérte a kezét, elmentek Vegas-ba és összeházasodtak. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.
THE END
Értékelés: 5*

Do it again
Egy gyönyörű zongora szólóval indít a dal, majd megszólal Ayu és a gagyi szövegével jól elcseszi a hangulatot. Az ok, hogy "do it again" (csináld újra) de hogy mit keres ott a dance dance dance, sing sing, sing (táncolj, énekelj) ez így eléggé elközhelyesíti a dolgot, főleg mert értelme nincs.
Ettől függetlenül azonban maga a dal igazán jól felépített, a dinamika sem túl erős, kivéve az átvezetésnél, de ott kell is az az erősség. A refrén megint "dáz dáz dáz" jellegű, ehhez viszont hozzá lehet szokni, egy idő után annyira nem is törődünk vele, a dallam kárpótol mindenért. A hangszerekért, effektekért külön jár a pont, nélkülük nem lenne olyan jó a track, amilyen általuk lett. A dal vége felé bepörög, de ettől még izgalmasabb lesz, főleg hogy a lezárás újra lassú és kíséret nélkül jelenik meg. Nagyszerű dal!
Értékelés: 5*

November
Az utolsók közt robban be ez a fantasztikus ballada, az egyik legszebb az egész lemezről. Na, kérem ilyen stílű dalokat hiányoltam én Ayumi utóbbi single gyűjteményéből és most meg is érkezett!
A November ugyanolyan lassan indul be mint jónéhány társa a lemezről, ezért is lesz különleges a gyorsítás. Ayumi fájdalmas hangja szeli a levegőt, majd a dal begyorsul, de még így sem lesz egy tüc-tüc termék: az ütemek tökéletesek, a dallam meseszép. A versszakok enyhébbek, az átvezetők erősödnek, a refrének pedig a maga fájdalmas energiájával tör ki. És mindenféle erőlködés nélkül, ami külön pont. Az utolsó átvezetők és refrének képviselik a csúcspontot, itt meg is erősödik az énekesnő hangja. Jó volt az effekteket is hallani, amik nem túl erősek nem túl gyengék és most még csak nem is akarnak minket egy másik stílusvilágba elráncigálni. Csodálatos track, az egyik legszebb (ha nem a legszebb) az egész lemezről, fájdalmas a dalszövege pedig...mindent visz.

Ha belenézel valaki szemébe és érzel valamit
Ne engedd el a kezét, szorítsd erősen
Mert biztos vagyok benne
Hogy a világon senki nem született arra, hogy elveszítsék

Értékelés: 5*

Virgin Road
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

Seven Days War (TM Network Cover)
A kislemez kritikáját itt találod!
Értékelés: 4*

A videóklipekről

Love song
A Virgin Road-ban elkezdett sztori folytatása! Ayu zokog. Mannie összekulcsolt kézzel ül a díványon. Ayu a férfi felé sétál, de mint kiderül, hogy csak megragadja közös képüket, majd fogja bőröndjét, és elviharzik. Mannie ügyefogyottan áll, majd eszébe jut, hogy hohó, vissza kén' hozni az asszonyt, ezért elindul utána, de már késő, Ayu rég bepattant egy taxiba (ami Los Angeles-ben szinte lehetetlen ilyen rövid idő alatt, de örülünk, hogy neki sikerült) Persze Mannie nem hagyja annyiban, kibontja fekete cophját és a nő után rohan. Na, igen, ekkor jutott eszembe, hogy szegény csávó még ha nem is egy komplett maratont, de azért futhatott eleget. Mint később kiderült, meg is érdemelte (fuss szemét, fuss) mivel megcsalta Ayu-t, aki közben egy másik szerepben is feltűnik, elénekli saját szomorúságát, rövid hajú parókában. Az énekesnő sétálgatása persze cseppet sem marad felhőtlen: két rabló tör ki a bankból, és mindenki rémüldözve rohangál körbe-körbe jó Spongyabobos módra. Mert ugye a Virgin Road-ban elkezdett lövöldözős rablásos Bonnie és Clyde sztori nem hagy alább, itt is lesz bank és itt is lesz rablás, jól megkavarva-kutyulva, úgy hogy szerintem aga az énekesnő nem tudja hogyan is ér véget a lövöldözős jelenet. Mert Mannie fut egy ideig, utána Ayu-t mutatják, aztán már a bankból épp kiszaladó maszkos férfit és nőt vehetjük szemügyre, akik ugye Mannie és Ayu (derül ki, miután eldobják a maszkot, bár a ruhájuk alapból elárulja őket, meg amúgy is, milyen rabló szaladgál ennyire kiöltözve? :O) Eldördül egy lövés, Ayu meglátva a rablópárost összeesik, és vége. Ennyi a sztori. Hogy mi lett a nővel, ki tudja, de hamarosan érkezik is a válasz a Last Angel segítségével. De még azelőtt feltennék pár költői kérdést: melyik megcsalt nő néz ki csodásan, mesterien felöltözve, kicsit sem zilált hajjal, sminkkel, amikor nemrég tudta meg, hogy megcsalták? Egy kis szakadtság egyáltalán nem ártott volna, sőőt. Bár ha jobban belegondolunk, Ayu Because of you című pv-jében sem nézett ki túl gázul, holott ott egy rákényszerült r*bit alakított.
Mannie színészi játéka a nullával egyenlő, igazából nem is nevezném színészi játéknak: nyugodtan ücsörög miközben a neje bömböl, megpróbálni megvigasztalni, mire az. Ayu kimegy az ajtón, Mannie tököl, vajon utána menjen vagy nem? Aztán meg csoda hogy az orra előtt megy el. DE ez elsősorban nem a férfi hibája: a dramaturgiáé. Nem lehetett volna egy kicsit szenvedélyesebb, mintha tényleg szerelmes lenne, vagy valami, élőbbé tette volna a pv-t és valósághűbbé. Ayu feltöltött szája pedig még mindig pocsék.
Értékelés: 5*

Ayu itt épp a kameramennek integet, hogy a szél elfúja egy szál haját

Last Angel
Ayumi eszméletlenül a földön fekszik, körülötte nagy tömeg. Megérkezik a mentő is, itt már sejthető, hogy baj van. Montázst láthatunk, mintha Ayu előtt lepörögne az élete, jobban mondva a Mannie-val töltött időszak, viszont megjelenik benne a hűtlenség is, amit Mannie idézett elő. Nem is akárhogy, volt bőr a képén a lakásuk tetején ugyanazon a szófán ücsörögni mindkét nőjével különböző idő intervallumokban, természetesen, kicsit se lehetett dezsavüje. Ezeket a képeket nagyon szép vágásokban kapjuk meg: egyszer még Ayu van a férfival, máskor már a másik csaj, legyen a helyszín Mannie kocsija, ágya, díványa, vagy épp a bank. Ezek a vágások teszik igazán különlegessé a felidézést, és igazából úgy is vehetjük, mintha Ayu elképzelné, hogy a férfi ugyanazokon a helyeken csalta meg, ahol vele is az idejét töltötte. Míg az énekesnő a földön fekszik, a "szellem" alteregója egy bolt előtt énekel, ezáltal sejtelmesebbé is válik a pv, szinte már sejtjük a végkimenetelt. Időközben beugrik egy másik sztori is, ami totál értelmetlen, nem is éri meg vele foglalkozni: Ayumi épp indul valahová, és persze egy sötét sikátoron, majd parkolón át vezet az útja. Mint tudjuk egy nő nem mászkál az éjszaka közepén ilyen helyeken, egyedül, de mint Ayu "ourselves" című klipje óta tudjuk, az énekesnő igen paranoiás, amin meg se lepődünk. Így jön a képbe a nő követő férfi, aki Mannie, bár ez nem derül ki. Vajon így találkoztak volna? A klip vége igazán drámai: Ayumi még mindig a földön fekszik, immár a Virgin Road-ban is láthatott menyasszonyi ruhájában, és ki jön érte? Hát, Mannie-ja fehér öltönyben, felsegíti szerelmét, és együtt elsétálnak. Ebből már kikövetkeztethető, hogy mindketten halottak, de hogy hogyan haltak meg, örök rejtély marad. Ahogy az is, hogy Ayu holtan azonnal megbocsát hűtlen urának. A szerelem? :)
Értékelés: 5*

A tökéletesen beállított áyulás-a frizura még mindig tart!

do it again
Íme Ayumi legújabb szimbólumokkal tarkított pv-je! Az énekesnőtől már megszokhattuk, hogy mindig kiad egy-két szinte totál értelmezhetetlen kaliberű pv-t, íme a mostani. Ayumi felébred palotájában, teát önt, megágyaz, majd felöltözik gardróbjában. (és sminkel, hajat készít, mire nem jó egy szekrény) Arany élete lehet, gondoljuk, majd hirtelen befogja két ölebnek nem nevezhető hatalmas kutyáját és sétára indul. Amint kilép a házból rögtön ki is derül, hogy valami nem stimmel. Konkrétan semmi. Felrobbant házak, szerencsétlen emberek az utcán, ennek ellenére öröm látni, hogy páran jojóznak, meg táncolnak. Az egész klip igazából Ayumi szeméből látja a dolgokat, mégsem ő a főszereplő, hanem a környezet, amire ha odafigyelünk megértjük a dolgokat. A kameraváltások szimbolizálják a megváltozott, felborult körülményeket, hogy mindenhol más a helyzet, mégis nagyon hasonló a robbanásnak köszönhetően. Azért egy kicsit nevetséges dolog volt Ayu-nak adni két ekkora bazi nagy kutyát, akik inkább sétáltatják őt, mint az énekesnő őket. A pv végén az Ayu-t kísérő embereket megállítják, csak Ayu mehet tovább (korrupció) Közben egy alagútba ér, mellette megpillantunk egy folyékony gázt (valószínűleg azt) szállító járművet, és hirtelen tiszta lesz a kép, az egész sztorit megértjük. Ayumi úgymond visszamegy az időben, hogy megmutassa, mi is történt vele, az emberekkel, valószínűleg az a palack robbanhatott fel tönkretéve annyi ember életét. Bár egy kérdés még mindig bújkál bennem: Ayu-nak hogyhogy nem történt semmi a házával? Érdekes klip, ha végignézzük, nagyon hasonlít a Don't look back-re, aminek tartalma, mondanivalója szintén a pv végén fogalmazódott meg.
Értékelés: 5*

Két macskával jobban járt volna...

MOON
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*

blossom
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 5*

crossroad
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*

Virgin Road A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*

Sweet Season
A videó kritikáját itt találod!
Értékelés: 2*