Girugamesh-Color (kislemez)

Girugamesh-szinte nincs olyan japán zene fan, aki életében legalább egyszer ne találkozott volna a jrock együttes nevével, akik jórészt ütős metállal fűszerezett rockzenét játszanak. Color című kislemezük azonban nem tartozik a jórészthez, így "csak" egy tipikusan visual kei lemezkét kapunk, ami szép is jó is, de nem az igazi.

Tagadhatatlan, hogy a Girugamesh a japán zenei színpalette egyik legérdekesebb foltja. Játszanak ők mindent: metáltól kezdve elektronikus elemeken keresztül alkotnak, így érthető, miért is rajong annyi szigeten túli is a bandáért. Igényesen zenélnek.
Viszont. A Color nem ezt tükrözi. Jónak jó, érdekesnek érdekes, de hiányzik belőle az egyéniség, az egyediség, így kapunk egy lebutított, teljes egészében visual kei egységet, amiben egyszerűen nincs IZGALOM, a riffek, a dallam, minden kei import, és egyszerűen elvész benne a Girugamesh hangzás.
A Color a vezérdal, ami ugye hemzseg a visual kei elemeitől, a keménykedés szépen mellőzve is van. A Flower azért is ellentmond a gagyi címnek, amit neki szántak, és egy sokkal izgibb track-et kapunk a Color-nál. A legkétesebb érzéseim a sunrise-al voltak: érdekes is, nem is, furcsa is, vonzó is, mégis jó.
A Color nem a Girugemesh legjobb kislemeze, ezért aki még nem találkozott volna velük, ne kezdjen elhamarkodott ítélkezésekbe, inkább hallgasson pár retrósabb track-et tőlük (Break Down, Owari to Mirai)

A lemez értékelése: 9/10

Color
Előadó: Girugamesh
Megjelenés: 2010. 07.07

A dalokról

Color
A visszafogott bevezetés alatt már gondolhatjuk, hogy hamarosan vulkánkitörés várható, Girugamesh-ről van szó, kérem szépen. És láss csodát, valóban nem maradnak a lájtos zenélgetés sávjában, erősen a gázra lépnek, bár igaz, hogy én erősebb kitörésre számítottam. Az erőteljes hangszerelés váltakozik a gyengébbel, erre rákontrázik Satoshi hangja is, mely kellően erős (nem túl kemény, nem túl lágy) tartást ad a track-nek. Tipikus visual kei dal.
Értékelés: 5*

Flower
A Flower egy nagyon kellemes csalódás. Az ember azt gondolná, hogy a Color után jobb dalt keresve sem talál a kemény 3 dal között, és lám, itt is látszik az tévedhetetlenségünk, egy legalább annyira (ha nem jobban) érdekes, izgalmas track-et kapunk, amit jó hallgatni. Talán a refrént nem kellett volna ilyen bő lére ereszteni (értem itt a lazaságra) a "lalalala" átvezetőt pedig inkább nem ecsetelném, mert annyira illett a képbe, mint egy fehér Bronxba. Mindezt az apróságot viszont leszámítva, igazán jó, üti a lécet.
Értékelés: 5*

sunrise
Engedjétek meg, hogy a bemutassam a legújabb konga-trendet! Furi ritmusok, hangelfedés, rockos hangzásvilág jellemző a sunrise-ra, ami egyébként amennyire furcsa, annyira érdekes is, bár a refrén túl erős lett, elválasztatlan, már-már összefolyik a versszakkal.
Értékelés: 5*

Color PV
Pont mint maga a zene, a pv is annyira visual kei fogás, hogy az már fáj. Egy be nem teljesült szerelem témája (ami már párszor le volt lőve, de ki számolja) mindig jól jön, főleg hogy biztosan nagyon nehéz kitölteni a klipen üresen maradt részeket. Ötlettelen, egyetlen érdekes pont a srácok energikus játéka, és Яyo (a dobos srác) aki kisfiús nevetések közepette próbál életet vinni a halott klipbe, és ez az ellentétes érzelmi keveredés annyira XD, hogy az már groteszk. :D
Értékelés: 3*